A kettős állampolgárságról

Nem is tudom, hogy van-e még értelme a kettős állampolgárságról egyáltalán írni, hiszen november 9-én a három képviselő, Németh Zsolt (Fidesz), Semjén Zsolt (KDNP) és Simicskó István visszavonta a beadott törvényjavaslatot. Meg kell adni, hogy először nem értettem, miért most áll elő a Fidesz ezzel az ötlettel. Hiszen a párt vezetői meg vannak győződve arról, hogy a jövő évi választásokat megnyerik, így aztán végre majd sikerül bevezetniük a kettős állampolgárságot, amitől remélik, hogy a Fidesz legalább húsz évig hatalmon marad, mint ahogy Mikola István ezt kikotyogta az egyik kongresszusokon.

Aztán kis gondolkodás után arra a nem túl eredeti következtetésre jutottam, hogy abban bíztak, az MSZP és az SZDSZ egyből elutasít mindenféle tárgyalást erről a témáról. Így aztán megint be lehet bizonyítani, hogy ezek a pártok „nemzetellenesek.” Aztán jött a meglepetés: a többi párt hajlandó leülni és tárgyalni. Micsoda pech! Úgy látszik, hogy a balliberális oldal nem esett a Fidesz kelepcéjébe, ami meglepő, mivel gyakran bizony nem veszik észre az okosan kiagyalt csapdát. És ha már egyszer leültek tárgyalni, valószínű, hogy mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a lehetőségét annak, hogy a külföldön élő új magyar állampolgárok ezrével vagy tízezrével szavazzanak magyarországi választásokon. Ahogy azt Simicskó és Semjén meglehetősen őszintén bevallotta, a szocialisták olyan módosításokhoz kötötték a javaslat elfogadását, amely „gyakorlatilag első- és másodosztályú állampolgárokra osztotta volna a magyarságot.” Magyarul: olyan módosításokkal álltak elő, amelyek lehetetlenné vagy nagyon nehézzé tették volna a külföldön élőknek a magyarországi szavazást.

Ma a Nyugaton élő magyar állampolgárok, ha nagyon akarják, bizony szavazhatnak. Még csak nem is kell Magyarországon lenniük a választások idején. Ha van magyarországi címük, foghatják magukat és leadhatják szavazatukat a követségen vagy a legközelebbi konzulátuson. Ezzel az erővel én is elmehetnék szavazni, mert van egy nevemen lévő lakás, amit édesanyám halála után örököltem. De ha nem volna, Magyarországon élő rokonaim akkor is bejelenthetnének magukhoz. Egyszerű, és sokan élnek is a lehetőséggel.

Ezt valószínűleg a Fidesz politikusai is tudják, ugyanis Simicskó István Bánó Andrással beszélgetve azt találta mondani a fenti felvetésre, hogy „hát ilyen az élet!” Így aztán azt gondolom, hogy az MSZP-tárgyalók olyanfajta garanciákkal álltak elő, amelyek nagyon nem tetszhetett a másik oldalnak. Ezért napolták el a dolgot, reménykedve a kétharmados többségben.

Csakhogy még kétharmados többség sem garancia arra, hogy végig is tudják vinni a tervüket, ugyanis ez nem csak belügyi kérdés. Robert Fico már akkor felemelte szavát ellene, amikor mindössze pártközi tárgyalásokról volt szó. Sőt nagyon jól emlékszünk, hogy mi történt Romániában és Szlovákiában a magyar igazolvány bevezetésének idején. Ha egy jövendőbeli Orbán-kormány kétharmados többséggel átnyomja a kettős állampolgárságot (szavazati joggal vagy anélkül), valószínűleg óriási nemzetközi botránnyal nézhetnek szembe. Nem tudom, hogy megérné-e nekik.