Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 21.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. február 23. csütörtök, 03:22
- Megbeszéljük
Az egyházi törvényről és a kormány külső konfliktusairól
Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője
Bolgár György: - Hol kezdjük?
Gulyás Gergely: - Ahol tetszik gondolni.
- Akkor azzal, amivel becsábítottam ebbe a műsorba, ez az egyházügyi törvény.
- Bármi másra is nyitott vagyok.
- Igen, azért gondoltam, hogy több dologról szeretném kérdezni Önt és Ön jelezte, hogy kérdezhetem, amiről csak akarom. Úgyhogy kezdjük ennél a talán viszonylag könnyebben elintézhető kérdésnél, az egyházügyi törvénynél. Látszik, hogy a világ meg az Európai Unió nem nyugodott meg, itthon sem nyugodtak meg sokan. De Önök úgy tesznek, mintha nem történne semmi, mintha a világ egyik legdemokratikusabb törvényét fogadták volna el az első kísérlet kudarca után, amikor is az Alkotmánybíróság megsemmisítette az első törvényt, és azt mondják, hogy most újabb egyházak kapnak majd egyházi minősítést. Mi a baj? Miért nem értik meg, hogy nem az a baj, hogy 14-24-34 egyház vagy felekezet lesz egyház, hanem az a baj, hogy erről egy parlamenti politikai többség dönt?
- Magyarország kipróbálta azt az utat is, amikor erről nem parlamenti politikai többség döntött, ahogyan egyébként Európa számtalan országában, ha már az Európai Uniót említette, akkor például Brüsszelben mindenféle jogorvoslati lehetőség nélkül kizárólag a parlament dönt. De számtalan országban van ez még így. Itt a kiinduló helyzetet érdemes tisztázni, mert ebben valószínűleg még sokkal szélesebb körű az egyetértés, mint talán a törvény egyes technikai részleteit illetően. Ugye 368 egyház működött Magyarországon. Önmagában az a tény, hogy az egyházként nyilvántartásba vételt csak 80 egynéhány egyház kezdeményezte, jól mutatja, hogy gyakorlatilag az egyházkénti működés nem valamilyen hitéleti forma volt kizárólag, hanem egy gazdasági vállalkozási forma is, ami az ezzel együtt járó kedvezményeket is élvezte, sőt emiatt jött létre.
- Valaki ezt például összeszámolta, hogy milyen anyagi kedvezmények milyen összegben illették meg ezeket az egyházakat?
- Döntően az adómentességet jelentette ez és a Pénzügyminisztériumnak, illetve most már a Nemzetgazdasági Minisztériumnak évről évre voltak ezzel kapcsolatos kiadásai. Egész pontos összeget nem tudok mondani, de a tízmilliárdot biztos messze meghaladó összegről van szó.
– De nem azok esetében, akik ezt mondjuk üzleti célra használták fel, hanem az összes egyház esetében.
- Ebben azért nagyon nehéz ítéletet mondani, de voltak nyilvánvaló esetek. Voltak olyan esetek, amikor valaki ezt egyértelműen, kizárólagos gazdasági célra használta fel, voltak olyan esetek, amikor mondjuk a nemzetbiztonsági szakszolgálatok jelezték egyes egyházaknál, hogy ilyen veszélyek fennállnak. De én úgy gondolom, ha körülnézünk Európában, és akkor maradjunk ennél a nem biztos, hogy mindig egyedül üdvözítő nézőpontnál, e fontos nézőpontnál, hogy ennyi egyház sehol nincsen, talán még a világon sincsen sehol, de Európában biztosan nem. Elfogadtunk egy olyan törvényt, amiben a vita lényege az – ha én most jól érzékelem –, hogy ki lehet egyház és ki nem lehet majd egyház. Ha valaki megfelel a törvényes felvételeknek, akkor lehet-e egyház. A mi álláspontunk az, hogy az Országgyűlés első körben – legfeljebb annyi lehet a zavaró, hogy itt két első kör volt – arról dönt, hogy ki az aki bejegyzést nyert, vagy azért, mert Magyarországon történelmi egyházként működik évszázadok óta, vagy azért, mert egy világegyház magyarországi irányzata, vagy pedig azért, mert olyan jelentős társadalmi támogatottsága van. Ilyen módon 31 egyházat jegyez be két körben az Országgyűlés, ezeknek az egyházjogi státusza folyamatos. Ezt követően van arra lehetőség, hogy a törvényben rögzített eljárás szerint – mert eddig ilyen nem volt, hiszen nem kellett a népi kezdeményezést benyújtani – bármely más egyház is kezdeményezze az egyházkénti nyilvántartásba vételt.
- Elhíresült az Ön egyik képviselőtársának, Lukács Tamás KDNP-s képviselőnek az a megjegyzése egy parlamenti bizottsági vitában, hogy az egyházzá nyilvánítás nem jog, hanem kegy.
- Ez egy olyan megjegyzés volt, amit én soha nem hallottam Lukács Tamástól, pedig bizottsági üléseken rendesen ott szoktam ülni, úgyhogy először a jegyzőkönyvet szeretném látni és azt követően tudok róla beszélni.
- Addig nem hisz Lendvai Ildikónak.
- Én úgy emlékszem, hogy lehet, hogy legalább annyiszor Lendvai Ildikó nincs ott, mint amennyiszer viszont én ott vagyok a bizottsági üléseken, úgyhogy nem akarok mást mondani.
- És van már jegyzőkönyv?
- Hát persze, minden bizottsági jegyzőkönyv rendelkezésre áll, úgyhogy ebben a kérdésben azt kérem, hogy akkor folytassuk a beszélgetést, ha ez bármely jegyzőkönyvben benne van.
- Igen. Nem lehet, hogy a megjegyzés, mert nem hallottam cáfolatot sem Lukács Tamástól, bár kerestük többször is…
- Én egy alkalommal, az MTV adását látva, ahol ezt Nyakó István hozta fel, a leghatározottabb cáfolatot hallottam Lukács Tamás részéről.
- Jó, én ezt akár el is fogadom. És akkor azt is el kell, hogy fogadjam, mert így gondolja például Ön, hogy nem kegy?
- Nem, én természetesen nem tekintem kegynek az egyházkénti működést, de egy fontos dolgot azért érdemes itt megjegyezni, hogy az egyházkénti nyilvántartásba vétel nem a vallásszabadsággal összefüggő kérdés. Európában olyan sincs, hogy száz fő egyházat alapíthat, ez volt eddig Magyarországon. Mi egy optimumra törekedtünk, azt mondtuk, hogy vallási tevékenységet egyesületi formában is lehet végezni, ez azt jelenti, hogy ma tíz fő is alapíthat egyesületet. Az egyik egy százalékra, nem az egyházi, de az egyesületi egy százalékra mint támogatásra ebben az esetben is jogosult, az egyesületet megillető jelentős, de az egyházi kedvezményektől elmaradó kedvezmények ebben az esetben is megilletik azt, aki ilyen egyesületet hoz létre. És van az egyházi nyilvántartás, ahova harmincegy egyházat jegyeztünk be. Persze bárki mondhatja, hogy ez önkényes, de ebben szerintem volt világos logika, és ezen túlmenően, a törvényi követelmények alapján kezdeményezheti bárki az egyházkénti nyilvántartásba vételt. És ekkor kell a törvényi követelményeknek megfelelni.
- De azt mondja, hogy alapvető oka az, hogy a 300 egynéhány egyház egy jelentős része adómentes üzleti tevékenységet folytatott és ezt akarták megszüntetni? Anélkül, hogy tudnák, hogy ez mennyi kárt okozott az országnak, hogy egyáltalán mennyire jelentős üzleti tevékenységet folytattak ezek az egyházak?
- Hogy mennyi kárt okozott az országnak, azt egész pontosan nem lehet megmondani, de segíteni fog az ez évi vagy főleg a jövő évi költségvetési összeg, hogy most mennyiben változott a támogatás. De amit nagyon fontosnak tartok, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesüléséhez – aminek szabályozása egyébként pontosan megegyezik a régi Alkotmánnyal az új Alaptörvényben – nem kell egyházi keret. Ez lehet egyesületi keret, sőt még akár egyesület nélküli keretek között is lehetséges. Itt olyan plusz támogatásokról van szó, mint amilyenek mondjuk az intézményfenntartással kapcsolatosak. De még ott is van lehetőség külön megállapodást kötni egy egyesülettel.
- Hogy lehet – és akkor konkrétra fordítom a szót, de gondolom ezt a konkrétumot is várja, tudja vagy sejti –, hogy az Iványi Gábor által vezetett evangéliumi testvérközösség, amelynek oktatási vagy karitatív tevékenysége országszerte ismert, nem kerülhet bele ebbe az egyházi kategóriába?
- Azért, mert azoknak az elveknek nem felel meg, amelyeket az Országgyűlés két körben, de mégiscsak a törvényhozási eljárás keretében hozott.
- De akkor nem lehet, hogy az elvekkel van a baj?
- Ez is lehetséges.
- Hiszen az minden látható jel szerint nem egy üzleti vállalkozás.
- Nekem nincsenek erre vonatkozó adataim, én ezt nem is állítottam soha. A metodista egyház, amit most bejegyeztünk, arról nyilatkozott, sőt a központi egyház is nyilatkozott arról, hogy a magyarországi metodista egyházat tekinti hivatalos képviselőnek. Már tényleg nem akarok abba a vitába belemenni, ami a bizottság elnöke, Lukács Tamás elnök úr és Iványi Gábor vezető lelkész között folyt. Én MTI nyilatkozatot láttam tőle arról – nem tudom, február 7-én vagy 8-án –, hogy ő nem kéri az egyházkénti bejegyzést, ehhez képest egy nappal vagy két nappal előtte pedig mégiscsak kérte. Tehát úgy gondolom, hogy az eljárás nem biztos, hogy aggálytalan volt az evangéliumi testvérközösség oldaláról sem.
- Nem lehet, hogy Luther Márton bajban lenne a magyar parlamenttel?
- Ez a kérdés a keresztény egyházaknál is felmerült. Ha a kérdésben rejlő szellemességet szellemességgel szeretném viszonozni, akkor azt tudom csak mondani, hogy a keresztény egyházaknak elég nehéz sorsuk volt, mire állami elismerést nyertek. Azért ide az egyházi törvény egyetlenegy hívő közösséget sem juttatott. Sőt mondom, a vallásszabadság gyakorlását egyetlenegy esetben sem akadályozza. Pénzkérdésről van szó, támogatási kérdésekről van szó.
- De ez azt is fogja jelenteni, hogy mondjuk az Iványi-féle felekezet pénzügyi támogatása megszűnik.
- Nem feltétlenül kell, hogy ezt jelentse.
- Mert milyen módozatban kaphat támogatást?
- Egyesületi formában tud tovább működni és ugyanúgy jogosult az egyesületi egy százalékra. Minden más karitatív tevékenységre pedig az államnak lehetősége van külön szerződést kötni, csak nincsen ilyen kötelezettsége. A lehetőség adott arra, hogy benyújtsa az egyházkénti nyilvántartásba vétel iránti kérelmet, ha a törvényben rögzített feltételek fennállnak.
- Az egyházi törvény akkor – legalábbis ideiglenesen – lezárva. De nem ez az egyetlen kifogás Magyarországgal, a magyar kormánnyal, a magyar törvényhozással kapcsolatban az Európai Unió és más európai szervezetek részéről. Ez egyik a sok közül, az Európai Parlament elítélő határozatában is csak egy volt a sok közül. Ha ennyi baja van az Európai Unió különböző testületeinek, akármilyen okból – Önök szerint többek között azért, mert megsértettük a multikat, a nagy nemzetközi cégeket és ilyen módon vágnak vissza –, akkor miért nem veszi tudomásul a kormány, hogy akár ezért, akár azért, akár a nemzetközi baloldal és a liberálisok összeesküvése miatt, de mégiscsak olyan helyzetbe kormányozta az országot, amiből csak rosszul jöhet ki az ország legalábbis, de maga a kormány is?
- Igazából egy olyan hosszú kérdést tett fel, amire hasonlóan hosszan vagy még hosszabban tudok csak válaszolni.
- Nem baj. Egészségére.
- Az alaphelyzet az, hogy Magyarországgal szemben folyik három kötelezettségszegési eljárás. Ezek közül talán egy olyan van, amit igazán nagy súlyúnak lehet tekinteni. A kormány mind a három ügyben egy felettébb kompromisszumos választ küldött az Európai Bizottságnak. Ezen kívül az Európai Parlament meg természetesen az Európa Tanács is folytat egy monitoring vizsgálatot, az Európa Tanács szervéhez, a Velencei Bizottsághoz számtalan törvény, részben a magyar kormány kérésére, részben tanácsi kezdeményezésre el fog kerülni. Ez egyébként egy természetes eljárás, ez korábban is, más törvények esetén is előfordult már. Nyilván ehhez van egy olyan sajtóközeg is, ami ezt megfelelően tárgyalja, és abban is egyetértünk, hogy egyébként Magyarország számára ez nem hasznos. Egyelőre még kézzel fogható kára talán nincsen és reméljük, hogy nem is lesz. De biztos vagyok benne, az nem hasznos, hogy Magyarország ilyen mértékben került e viták középpontjába. Az ebben való felelősségnél viszont én azért nem érzem úgy, hogy a kormánypártokat kellene felelőssé tenni, másrészt meg nem gondolom azt sem, hogy ez egyébként a hatékony kormányzást garantálná vagy akadályozná. Tehát azért az alaphelyzet mégiscsak az, hogy úgy tűnik, az idei évben is és a jövő évben is közel vagyunk vagy túl is vagyunk azon a háromszázalékos költségvetési hiánycélon, amit 2004 óta folyamatosan tartanunk kéne, és még egyetlenegy évben sem sikerült, kivéve a tavalyit, de nyilván ott volt sok egyszeri bevétel. Megközelíteni is csak az az Orbán-kormány első évében, a 2010-esben sikerült és nem a mi bűnünk volt, hogy ez végül nem valósult meg.
- Sikerült a 2009-esben is, sőt mondok Önnek még egy évet, 2008-ban is. Ugyanúgy négy százalék körül, volt mint 2010-ben.
- Akkor megközelítésként három százalékra vinni egyetlenegy esetben sem sikerült. Mindenesetre 2010-ben ehhez azért az kellett, hogy mintegy ötszáz milliárd forintot valahol találjon a hatalom, az újonnan hatalomra került kormány, mert ha ezt nem tette volna, akkor ott bizony hét százalék körül lett volna az államháztartási hiány. A gazdasági növekedési adatok sem mondhatók rossznak ahhoz képest, hogy mik voltak az előrejelzések, és hogy van egy egész Európát sújtó recesszió. A tavalyi 1,7 százalék rossznak nem tekinthető és idén is szerintem van remény arra, hogy el lehessen kerülni a recessziót. Ráadásul a második félév nyilván jobb lesz, mint az első. Legalábbis minden elemző ezt várja, és akkor ebből legyen egy gazdasági növekedés is. Egyébként meg hét-nyolc törvény kapcsán is az Európa Tanácsban valamilyen vélemény majd nyilván ki fog alakulni. Ezek azért politikai testületek. Tehát az Európai Parlament és az Európa Tanács is politikai testület, ott kisebbségi-többségi viszonyok vannak. Ezzel együtt kell élni.
- De a magyar parlamentben is az van. Azt természetesnek veszik, az európait meg nem?
- A kérdés az az, hogy mi tartozik az Európai Parlamentre és mi tartozik a magyar parlamentre. Mi úgy gondoljuk, hogy az Európai Parlament szép számmal foglalkozik olyan jogszabályokkal is, amelyek vagy nem tartoznak rá vagy pedig azon az alapon, amivel megtámadják, elég nehéz lenne egy bíróság előtt is megvédeni.
- És ugyanígy az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet mind olyannal foglalkozik, ami nem tartozik rá?
- Nem, én azt nem mondtam, ezt még az Európai Parlament esetén is csak bizonyos törvények esetében mondom. Az Európa Tanács vizsgálata egyelőre még semmilyen elmarasztással nem járt együtt. Egy monitoring vizsgálat folyik az országgal szemben, annak lesz majd néhány hónap múlva eredménye, és ezenkívül, a Velencei Bizottság szakmai testületként vizsgálja a magyar törvényeket. Tehát önmagában abban, hogy egy törvény a Velencei Bizottság elé kerül, semmilyen kritika nincsen. Majd a Velencei Bizottság vagy megfogalmaz kritikákat, vagy nem. Erre természetesen például az előbb említett egyházi törvény kapcsán is lesz lehetőség, választójogi törvényt mindig vizsgál a Velencei Bizottság, ahogy egyébként az Alaptörvényt is vizsgálta korábban.
- Nem tudom elhinni, hogy a Fideszben értelmes, tájékozott, világot látott, világnyelveken olvasó, beszélő emberek ne mondanák vagy ne gondolnák legalábbis csendben magukban azt, hogy azért az nem lehet jó, ha az egész világgal szembemegyünk. Még ha mindenben igazunk volna is, és ezt talán senki nem gondolja így, még akkor sem jó, mert a végeredmény csak rossz lehet. Erősebbek nálunk.
- Ezzel kezdtem a válaszomat, hogy az a helyzet ami kialakult, egy szerencsétlen helyzet. Hogy ebben kit milyen felelősség terhel, abban mi valószínűleg nem fogunk egyetérteni, de az látható, hogy a magyar kormány ezekben az ügyekben egyértelműen megegyezést keres. A magyar érdekek érvényesítése mellett vagy annak mentén, de megegyezést keresünk és ahol nem kardinális kérdések voltak, még ott is, ahol nyilvánvalóan mondjuk igazunk volt, ezeket elengedtük. Például mondjuk a Monetáris Tanácsban az, hogy a kormány képviselője szavazati jog nélkül ott van-e vagy sem, nyilván egy komolytalan kérés. Az elmúlt húsz évben is ott volt vagy eddig sem volt független, és senkit nem zavart, vagy pedig akkor most sem veszélyezteti ezt a függetlenséget. Ettől függetlenül ez volt a kérdés, nem olyan jelentős kérdés, nem vagyunk érdekeltek a konfliktus élezésében, sőt abban lennénk érdekeltek, hogy ezeket a kérdéseket lezárjuk. Bár hozzáteszem, én abban nem vagyok biztos és szerintem csalódni fognak azok a velünk szemben álló oldalon, akik úgy gondolják, hogy a magyar belpolitikában a kormánypártoknak – ha hosszabb távon így marad –, ez biztos veszteséget fog hozni. Nem kívánatos, rossz folyamatokat indít el, de egyáltalán nem biztos, hogy veszteséget fog hozni.
- De nem is biztos, hogy a kormánnyal szembenálló magyarországi erők vagy akár a külföldiek azt gondolják, hogy a kormánynak kell veszteségeket okozni vagy a kormányt kell valamilyen kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe hozni. Legfeljebb arra gondolhatnak és talán nem is alaptalanul, hogy Magyarországot kell megfordítani azon az úton, amelyen eddig haladt. Ugyanis ez az út a demokrácia leépítése irányába megy, és Magyarországnak az tesz jót – akár a jelenlegi kormány alatt is és irányítása alatt is –, ha ezen az úton visszalép, visszacsinál bizonyos törvényeket vagy törvényi részeket és egy olyan fajta rendszerben fog működni, amelyik megfelel az európai normáknak. Függetlenül attól, hogy jobb vagy baloldali kormány vezeti.
- Igen, de ha a kérdés úgy merül fel, hogy jó-e az a helyzet, ami kialakult Magyarországgal kapcsolatosan, az a válasz, hogy nyilván nem jó. Viszont a kérdés úgy merült fel, hogy van-e ennek tartalmi oka. És főleg a hisztériával arányban álló tartalmi okai vannak-e, akkor a válasz egyértelműen az, hogy vagy egyáltalán nincs tartalmi oka, vagy semmivel sem több, mint más országokban, amelyekkel egyébként az európai sajtó nem is foglalkozik.
- De hol van olyan ország, ahol ilyen szisztematikusan építették ki a kormányzati hatalmat a különböző, elvileg független intézményekben?
- Na ez az, ami már egy politikai vélemény és én pedig azt mondom, hogy a független intézményekből Magyarországon ma lényegesen több van, mint egyébként akár két évvel ezelőtt lett volna, akár pedig európai összehasonlításban, ha megnézzük.
- Egyet mondjon.
- Önmagában, ha az európai összehasonlítást nézzük, akkor itt általában személyi kérdésekkel kapcsolatos viták vannak, nem intézményiek. Azt nehéz vitatni, hogy a Legfőbb Ügyészség ma Magyarországon egyedülállóan független, mert hogyha valaki megnézi az európai gyakorlatot, akkor számtalan kormánynak alárendelten működő ügyészséget talál. Azzal a hitvitával nem tudok mit kezdeni, hogy valaki azt mondja, ha ezelőtt majdnem két évtizeddel valaki a Fidesz képviselőjelöltje volt, akkor az nem lehet Legfőbb Ügyész, akkor sem, ha közben kétharmaddal megválasztott más tisztséget is közmegelégedésre töltött be, sőt a velünk szemben álló pártok által is elismerten jól töltött be. Ha valaki mondjuk a kommunista állampártnak volt a tagja, akkor az meg lehet Legfőbb Ügyész. Mi ezzel nem értünk egyet, ezek személyi kritikák. Még a leginkább támadott Média és Hírközlési Hatóságnál is maga a konstrukció lényegesen távolabb tartja a kormánytól a médiairányítást. Ott lehet azon vitatkozni, hogy ez a fajta testületirányítás és ez a fajta delegálási, választási rend szerencsés-e vagy sem, én ezen a területen hajlamos lennék kompromisszumokra. De ez nem intézményi kérdésként merül fel, ezek személyi viták.
- Én azt mondom, hogy intézményi, a Legfőbb Ügyész esetében is. Az, hogy az a rendszer, ami nálunk van, látszólag nagyon független, csak éppen a Legfőbb Ügyész mostantól kezdve kirobbanthatatlan a helyéről. Nem is csak kilenc évre, hanem akár még kilencre. És a kormányzati irányítás alá helyezés éppen azt a lehetőséget teremti meg, hogy a választások után egy más kormány tud valamilyen befolyást vagy ellenőrzést gyakorolni az ügyészség felett, nem lehet valakié ez a testület. Ugyanez a helyzet a médiatanácsnál, ott is szervezeti a probléma, mert csak kormány által delegáltak ülnek a médiatanácsban. Se ellenzéki delegáltak, se civilek nincsenek, vagyis a testülettel van a probléma. Aztán ezen belül tulajdonképpen mindegy, hogy ki az a személy, aki ott van.
- A médiatanács a tervezési rend miatt még bonyolultabb, mert hogy tervezetet az ellenzék is jelölhetett volna, ha meg tud állapodni, nem tudott megállapodni. De azt én hajlandó vagyok elfogadni, hogy lehet, hogy egy több oldalról delegált médiatanács szerencsésebb lett volna, bár egyelőre úgy látom, hogy a médiatanács nem dolgozik rosszabbul, sőt szerintem inkább jobban dolgozik, mint ahogy az ORTT dolgozott. Az ügyészség tekintetében ez a kormány csak azt a kompromisszumot tartotta fenn – sőt megjegyzem, a bíróságok esetében is –, ami vagy a rendszerváltozáskor, vagy azt követően egy szocialista-liberális kormány kétharmados időszakában létrejött. Tehát az, hogy az ügyészség nem volt kormány alá rendelt, ez a rendszerváltási időszakban még nem volt viták tárgya, azt követően vált azzá. Illetve másik oldalról a bírósági igazgatás, ami az Antall-kormány alatt mindvégig az igazságügyi minisztérium alá tartozott, önállóvá vált. Ezekben mi nem alkottunk újat, hanem az eddigi rendszert tartottunk fenn. És amiről a vita van, azok személyi kérdések, de ebben a mi álláspontunk az, hogy ha az Országgyűlés egyébként ezen a területen senki által nem vitatott módon érdemeket szerzett és jó jogi tudással és képességekkel rendelkező személyeket kétharmados többséggel megválaszt, akkor az nem lehet érv, hogy a mi kétharmadunk kevesebbet ér, mint bármely más Országgyűlés kétharmada.
- A végén még annyit, hogy a Fideszen belül folynak-e viták arról, hogy több kompromisszumot vagy semennyit az Európai Unióval szemben.
- A Fideszben, nem is viták, inkább beszélgetések folytak elsősorban arról, hogy nekünk az lenne az érdekünk, hogy mielőbb megnyugtatóan rendeződjenek ezek a viták. Nem bízom abban, hogy ez a demokrácia-vita el fog csitulni, ez ennek a ciklusnak része lesz, bár nem örülök neki. De hogy az Európai Bizottsággal való kapcsolat rendezett legyen, Magyarország ellen közjogi kérdésekben lehetőség szerint ne folyjon kötelezettségszegési eljárás, ebben teljesen egyértelmű a kormány és a kormánypártok, kormányzati frakciók szándéka.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő