Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 21.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. február 23. csütörtök, 03:22
- Megbeszéljük
A Pintér-Vona és a Navracsics-Gaudi Nagy-párosról
Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora
Bolgár György: - Nagy hullámokat kavart a múlt heti vita a Corvinus Egyetemen Pintér Sándor belügyminiszter és Vona Gábor Jobbik elnök között. És azóta is szeretném megtudni, hogy hogyan került sor erre a vitára, ki szervezi ezt, milyen feltételekkel, milyen alapon, ki tud róla és hogyan? Szóval kezdjük az elején. Ki szervezte?
Rostoványi Zsolt: - Ez egy 1993-ban indult sorozat része, azt a nevet viseli, hogy Tárcatükör. Ennek a szervezője most a Corvinus Egyetem politikatudományi intézete, és ennek a keretében 1993-tól kezdve a választási ciklusokat követően egy-egy tárca képviselőjét, egy hivatalban lévő minisztert és egy ellenzéki képviselőt hívnak meg, és az ő beszélgetésük, vitájuk kapcsán szakmailag járják körül az adott tárca helyzetét, ezzel kapcsolatos kérdésköröket. Elsősorban és meghatározóan politológus és közgazdász hallgatók számára van ez a program, ez a műsor, ahol ők szakmailag megfelelő információkat kapnak ahhoz, amit tanulnak az egyetemen.
- A Tárcatükör szervezői tehát egyrészt egyetemi emberek, másrészt abszolút szakmabeliek. Tudják, hogy mi zajlik a politikában, mi zajlik a kormányzásban.
- Így van.
- A kormányzatban, a parlamentben, bárkivel megbeszélik előre, hogy mi most azt gondoltuk, hogy Pintér Sándort jól összehozzuk Vona Gáborral? Vagy ez maguk között marad és például a rektor is csak akkor tudja meg, amikor már kiteszik a plakátot?
- Nem, a rektor tudott róla természetesen. Egyébként azt gondolom, hogy az egyetem egyik önálló, felelős intézetéről van szó, ahol megfelelően felkészült kollégák az intézet tagjai, azok is természetesen, akik konkrétan ezt a programot szervezik, a program moderálója Török Gábor volt, aki az egyik legelismertebb politikai elemző jelen pillanatban az országban. Azt gondolom, hogy amennyiben ők a program szervezéséért felelősséget vállalnak, nyilván ők a szakavatottak, tehát ők tudják azt szakmailag megítélni, hogy kik azok a kompetens személyek, akiknek a vitában részt kell venni. Pontosabban az egyik fél, miután a másik nyilvánvalóan miniszter vagy a minisztériumnak egy megfelelő képviselője. Ez esetben én mint rektor tudtam előzetesen a rendezvényről.
- És amikor megtudta, nem támadtak kétségei, hogy meggondoltátok ezt alaposan? Pintért összeereszteni Vonával? Rendben van, hogy kormány és ellenzék, de hát azért ez legalábbis aggályos.
- Megmondom őszintén, tudtam, hogy ilyen vélekedések is vannak, gondoltam. Hadd vonjak egy párhuzamot, ami talán kicsit sántít: én a Közel-Kelettel foglalkozom, és ott is felmerültek, felmerülnek adott esetben hasonló kérdések. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. Én nem látok ebben problémát. Tehát én azt gondolom, hogy egyik a miniszter kérdése, és az nem megkérdőjelezhető, ami pedig jelen esetben a vitapartnert illeti, végül is egy olyan parlamenti pártról van szó, amely 2010-ben több mint 850 ezer szavazatot kapott a választásokon. Van egy nagyon komoly támogatottsága. Vélelmezhetően nem véletlen, hogy ilyen sokan szavaztak erre a pártra. És az, hogy – még egyszer hangsúlyozom – alapvetően az egyetemi hallgatók, a szakmával foglalkozók megismerjék ezeket a kérdéseket, mindenképpen fontos dolog. Itt még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, azt, hogy szakmai közeg előtt zajlik ez a vita. Tehát a hallgatók döntő többsége egyetemi hallgató, ez mindenképpen szükségessé teszi a résztvevők részéről a megalapozott érvelést. Itt adott esetben nagyon nehéz mellébeszélni, nagyon nehéz „demagóg szövegeket” mondani, pontosan amiatt, mert hozzáértő közönség ül velük szemben, akik rákérdeznek a dolgokra. Már korábban is volt erre példa, amikor néhány évvel ezt megelőzően az akkori MIÉP vezetője vett részt egy ilyen fórumon. Rákérdeztek a hallgatók például arra, hogy mi a párt gazdaságpolitikája. Erre széttárta a kezét, és azt mondta, hogy márpedig én a gazdasághoz nem értek és erre harsány kacaj tört ki a hallgatóság soraiban. Tehát itt rákényszerülnek úgymond arra a résztvevők, hogy megalapozottan, szakmailag érvelve fejtsék ki a mondanivalójukat.
- De ez most mintha nem ugyanaz az eset lett volna.
- Ez nyilván nem ugyanaz az eset volt, de ugyanakkor azt gondolom, a reflexiókat hallva – én magam nem vettem részt egyébként a beszélgetéseken –, hogy itt is világossá vagy nyilvánvalóvá váltak a nézetkülönbségek és nyilvánvalóvá váltak a résztvevők alapvető szempontjai az érvelés során.
- Az alapvető kérdés vagy dilemma nyilvánvalóan az, hogy bár ez egy legálisan működő, viszonylag nagy támogatottságú párt, van elég sok képviselője a parlamentben, azóta is, amióta bekerültek, nem csökkent, hanem lehet, hogy még inkább nő a támogatottsága. Kétségtelen nem lehet nem tudomást venni róluk.
- Így van.
- De másik oldalról éppen azért, mert tudjuk és a Corvinus Egyetemen aztán különösen tudják, hogy rendkívül nagy a veszélyessége az ilyen szélsőséges gondolatokat, elméleteket, elképzeléseket rendszeresen kimondó, elővezető pártnak, az az igazi dilemma, hogy be szabad-e emelni abba a demokratikus térbe, amelynek a felszámolásán többé-kevésbé nyíltan maga is dolgozik.
- Egyetértek azzal, hogy ilyen véleménykülönbségek és dilemmák vannak. Hozzáteszem, hogy meg is értem azt, akinek más a véleménye, pontosabban elfogadom, hogy van, akinek más a véleménye. Én úgy gondolom, hogy szerencsés lépés az, ha megismerjük ezeket a nézeteket. Engedtessék meg visszautalni egy fél mondat erejéig arra a hasonlatra, amit az előbb mertem megkockáztatni az iszlám világgal kapcsolatosan. Tehát bizonyos esetekben – nagyon-nagyon sántít, félreértés ne essék –, amikor arról van szó egy-egy országban, hogy az iszlamistákkal milyen politikát kövessenek, én mindig azt mondtam, hogy meg kell hallgatni a véleményüket, le kell ülni velük tárgyalni, mivel megkerülhetetlen tényezők. Sőt az okok, amik miatt adott esetben népszerűek, azok nagyon valós okok általában véve. Tehát radikálisabb vagy szélsőségesebb nézetek általában olyan körülmények között merülnek fel, amikor valamilyen szempontból válsághelyzet van. Amilyen tényezőre, amilyen problémákra rá szoktak mutatni általában az ilyen pártok, mozgalmak képviselői, azok általában, többé-kevésbé valós problémák, amelyeket mindenképpen meg kell oldani. Az ő módszereik, az ő erre vonatkozó megoldási javaslataik, alternatíváik maximálisan olyanok, amelyeket nem vagy nem minden esetben lehet támogatni. Én nem hiszem, hogy a kizárás, az elhatárolódás lenne jó megoldás. Attól tartok – tapasztalatok alapján láttam ilyet szerte a világban –, hogy az tovább erősíti a radikalizmust, a megosztottságokat. De adott esetben így bizonyos szempontból be lehet őket vonni abba a térbe, abba a demokratikus térbe, amelyben az országnak működnie kell és tulajdonképpen ők is ennek a demokratikus térnek a résztvevői, amit az is mutat visszakanyarodva itt a mostani konkrét esethez, hogy nagyon sok választó szavazott rájuk és a magyar Országgyűlésbe is beválasztották őket.
- Az Ön érvelésében kétségtelenül sok igazság van és ráadásul az eredményhirdetés mindig utólag van. Majd csak utólag fogjuk megtudni, hogy melyik taktika, stratégia a jobb.
- Abszolút. Mondom, én fenntartom magamnak a tévedés jogát. Most úgy ítélem meg – és tudom, hogy ez egy nagyon érzékeny kérdés, és még egyszer hangsúlyozom, hogy megértem és elfogadom, ha valakinek más a véleménye –, hogy ez a fajta megoldás a jobb.
- Mindenesetre az európai demokráciák jelentős részében – legalábbis a legutóbbi időkig – könnyebb körülmények között az elszigetelés volt a válasz, a távolságtartás, Németországban a mai napig mindenképpen. De Franciaországban sem tudok arról, hogy bármelyik kormány belügyminisztere leült volna Le Pennel megvitatni a közbiztonság helyzetét. Amitől persze Le Pen nem lett gyengébb, mert kétségtelenül az ő pártja változatlanul jelentős erő, nagyjából hasonló súlyt jelent mint a Jobbik Magyarországon. De ott még e pillanatig nem a bevonás, hanem inkább az óvatos, néha nagyon határozott távolságtartás a jellemző.
- Így van. Azt mondom egyfelől, hogy nem könnyű meghúzni a határvonalat, hogy hol van a szélsőségesség, hogy mit nevezünk annak, milyen szemszögből nevezzük annak. Itt nyilvánvalóan az ember saját beállítódása is messzemenőkig meghatározza, hogy ő hol húzza meg a határt. Ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy én azért alapjaiban optimista vagyok, hiszek abban, hogy személyek, pártok nézetei pozitív irányban változhatnak meg adott esetben. Erre Közel-Keleten nem egy példát láttam már bizonyos mozgalmak esetében. És szerintem ez Európában is egy elképzelhető opció, elképzelhető lehetőség.
- Bár az Ön optimizmusának lenne igazi alapja és ennek megfelelően alakulnának az események! Még annyit hadd kérdezzek, hogy tudomása szerint a kormányzat vagy Pintér Sándor belügyminiszter könnyen belement abba, hogy Vona Gáborral hozzák össze és nem mondjuk egy szocialista vagy egy LMP-s szakpolitikussal?
- Bevallom őszintén, ezt nem tudom, de én azt gondolom, hogy igen. Nem hiszem, hogy különösebb fenntartás lett volna részükről. Még egyszer hangsúlyoznám a kontextust és a kereteket, ez egy nagyon régóta működő, jól bevált sorozat, ahol az előző években soha semmiféle ilyen jellegű probléma nem volt. Gyakorlatilag minden mozgalom, párt, ellenzéki kormánypárt helyet kap mindebben, az előző években is mindig ez volt. Állandó egyeztetés folyik a legkülönbözőbb pártokkal. Nem hallottam arról, hogy bármiféle problémája lett volna Pintér Sándornak.
- Arról hallott, hogy állítólag egy másik Fideszes miniszter megint egy jobbikos képviselővel fog leülni a következő Tárcatükörben?
- Hallottam, még pontos információk nem jutottak el hozzám, mert ez még egy kicsit később lesz. Ebben sem látok semmi kivetnivalót, tendenciát meg végképpen nem. Gondolom, hogy utána fog következni LMP-s, MSZP-s és más képviselő is, ahogy mindez eddig történt. Ezt velem nem konzultálják meg a szervezéskor a szervezők, csak után tudatják velem, hogy ki lesz a következő vendég. Én változatlanul bízom az intézet felelősségérzetében és kiváló szakmai hozzáértésében ezekben kérdésekben.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!