rss      tw      fb
Keres

Még egyszer a Schöpflin-levélről


Néhány nappal ezelőtt írtam egy rövid szöveget Schmidt Mária Németországról és a 68-asokról szóló esszéje kapcsán (Tévedések szomorújátéka). Ebben azon morfondíroztam, hogyan van az, hogy egy elismert történész aktuálpolitikai elfogultságában „megfeledkezik” tényekről, nem néz utána annak, amiről ír, nem tájékozódik, és ezért nem tud elfogulatlanul tájékoztatni, viszont a tudomány palástjával a vállán politikai hangulatot kelt. Aznap, amikor ez az írásom megjelent, olvasom, hogy a Fidesz európai képviselője, Schöpflin György levelet írt Ulrike Lunaceknek*, aki az osztrák zöldeket képviseli az Európai Parlamentben. Schöpflin gyakori levelező, mindenhova ír, ahol meg kell védeni a Fidesz-kormányt, ahol korrigálni lehet a Magyarországról elterjedt képet – nyilván egyfajta hivatásnak tekinti ezt. S nincs is ebben semmi kivetnivaló – még akkor se, ha én szinte sohasem értek egyet az érveivel, s gyakran gondolom azt, hogy politikai hovatartozása elhomályosítja elemzői éleslátását. De ezt nyilván másokra is lehet mondani. Akár rám is.

Itt azonban más történt. Az előzmények ismertek. Egy Bayer Zsolt nevű, helyét nem találó, éppen ezért állandóan fröcskölődő újságíró az Echo TV egyik műsorában durva szavakkal illette az említett képviselőnőt. „Agyament ótvar hazug idiótának”, majd „rohadt szemétnek” nevezte. Aki ebben az országban él, az ezen nem lepődik meg – ez a Bayer nevű újságíró értelmi szintje. Az más kérdés, hogy ma már oda jutottunk, hogy fel sem kapjuk a fejünket az ilyen stílusú kirohanásokra. Lunacek asszony azonban nem itt él, s úgy gondolta – joggal, tegyük hozzá −, ezek a megjegyzések megsértették az emberi méltóságát, s ezért levelet írt az említett televíziónak. Schöpflin erre a levélre válaszolt. Mivel ő jól ért magyarul – áll a levélben – úgy véli, mindaz, amit Bayer mondott, csak vagdalkozás volt a vita hevében, s ezt annak, aki a közéletben mozog, el kell viselnie. Sőt, azt is megjegyzi, lehet, hogy a képviselő asszony ezeket a jelzőket felháborítónak tartja, „de a felháborító szó definíciója mindig szubjektív marad”. S ezen a ponton érdemes egy pillanatra megállni. Hogy lehet az, hogy Schöpflin professzor képes ilyen mondatot leírni? Ha valaki – mondjuk egy baloldali újságíró, vagy esetleg én − őt illetné ezekkel a jelzőkkel, akkor is így nyilatkozna? Miért véli úgy a korábban a legkitűnőbb európai egyetemeken tanító tanár, hogy ezekkel a jelzőkkel együtt kell élni ma Magyarországon? S milyen moralitás az, kérdezném a neves tudóst, ami megenged ilyen mondatokat egy másik emberről, akinek a politikai véleménye eltér az enyémtől? S ha a képviselőasszony esetleg tévedett valamiben, akkor megengedett ez a stílus? Azt gondolja-e Schöpflin Aladár unokája, hogy nagyapja kiegyezett volna ezzel a „csőcselékbeszéddel”, s mintegy vállrándítással elfogadhatónak tartaná? Pontosan tudjuk, hogy nem, nem tartaná annak, mint ahogy ezt a stílust sehol senki sem tarthatja elfogadhatónak – csak az Echo TV, és a Magyar Hírlap. És mostantól Schöpflin György? Vagy csak azért tartja annak, mert egy jobboldali újságíróról, netán a Fidesz egyik alapító tagjáról, a kit-érdekel-hányas-számú tagkönyv tulajdonosáról van szó?

De van itt egy másik kérdés is. A professzor ugyanis azt a kérdést veti fel levelében, hogy miért avatkozik bele a képviselőasszony a „magyar ügyekbe”? Első olvasatra, nem is értettem a felvetést. Mi az, hogy beavatkozik? Miért ne tehetne fel kérdéseket az Európai Parlament egyik képviselője a magyar politikával kapcsolatban? Miért nem lehetne véleménye a magyarországi fejleményekről? És miért ne tiltakozhatna, ha neki nem tetsző történéseket lát? Az Európai Parlament épp február 16-án fejezte ki súlyos aggodalmát a magyarországi helyzet miatt. Akkor ez az állásfoglalás is megkérdőjelezhető? Lunacek asszony semmi mást nem tett, mint európai képviselőként az EU egyik tagállamának politikai életéről nyilatkozott. S miért ne tehetné ezt – ha pedig tévedett, akkor nyilván majd helyesbíti az álláspontját. De nem érdemes folytatni a nyilvánvalóan képtelen kérdésfelvetés elemzését. Ugyanakkor ne beszéljünk mellé. Schöpflin György most nem Magyarország, nem a magyar kormány védelmében ragadott tollat. Hanem egy durva, semmivel sem igazolható, alantas megnyilvánulást vett védelmébe. Hogy mi vitte rá erre az európai műveltségű tudóst; hogy miért nem kért inkább bocsánatot a magyarok nevében a képviselőasszonytól; hogy miért nem írta meg a Fidesz európai képviselőjeként, hogy ezzel a stílussal nem lehet azonosulni, hogy ez a stílus méltatlan egy magát polgárinak vagy kereszténydemokratának tartó párthoz – nos, ezeket a kérdéseket hadd ne tegyem fel.

(Niedermüller Péter)

____________________

* Lásd kiemelt hírünket: Schöpflin-levél Lunaceknek, és a bizonyíték



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!