rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 16.

Balliberális és tőkés összeesküvés Magyarország ellen
Fricz Tamás politológus


Bolgár György: - Ön a Civil Összefogás Fórum szóvivője, aki egy héttel ezelőtt részt vett ugyanazon a brüsszeli európai parlamenti közmeghallgatáson, amelyen Arató András is, aki épp itt volt az előbb a stúdióban. Éppen erről szeretném Önt is kérdezni, különösen annak tudatában, hogy ma az Európai Parlament hozott egy határozatot, amelyben súlyos aggodalmát fejezi ki a magyarországi demokrácia állapota miatt. Úgy tűnik tehát, hogy az európai képviselők többsége nincs meggyőzve afelől, amit az Orbán-kormány is képvisel, Ön is képviselt Brüsszelben, hogy működik a demokrácia, és amit Európában kifogásolnak, az vagy alaptalan, vagy pontatlan, vagy torz, mindenesetre nem tükrözi a lényeget és nem igazságos Magyarországgal szemben. Mit gondol miért nem sikerült meggyőznie vagy meggyőzniük az európai képviselők többségét?

Fricz Tamás: - Az az igazság, hogy február 9-én, azaz előző hét csütörtökön, amikor részt vettem ezen a meghallgatáson, vitán, pontosan lehetett tudni, hogy ez a folyamat folytatódik. Tehát egy nagyon határozott szándékot éreztem a baloldali és liberális zöld képviselők oldaláról, hogy Magyarországot mindenképpen meg akarják büntetni.

- De büntetésről nincs szó, csak verbálisan.

- Ennek a mai határozatnak valóban nincsenek jogi következményei. Én ezt akkor biztosra vettem, hogy egy pár nappal később, tehát pont egy héttel később ez a határozat megszületik, mert a szándék látszott. A probléma itt az, amit akkor én nagyon éreztem, hogy ezt az egészet nem éreztem tárgyilagos szakmai vitának, amelyben odafigyeltek volna azokra az érvekre, amiket a néppárti fideszes képviselők elmondanak, amivel cáfolják a felhozott vádakat vagy kritikákat. Tehát ez nem egy tárgyilagos, nem egy objektív vita, hanem egy nagyon határozott szándék volt a baloldal részéről, hogy Magyarországon valamilyen oknál fogva példát kell statuálni.

- Csakhogy azt írják a brüsszeli tudósítások, hogy a határozatot nem lehetett volna megszavazni, ha néppárti vagy esetleg más jobboldali, mondjuk konzervatív európai képviselők nem szavazzák meg, vagy esetleg nem tartózkodnak a szavazástól, éppen annak tudatában, hogy ez a négypárti javaslat megkaphassa a többséget. Vagyis úgy látszik, hogy a néppártiak egy része – állítólag a németek és a franciák elsősorban – sincsenek meggyőződve arról, hogy az Orbán-kormány igazságtalanul volna elítélve ebben a határozatban.

- Abban Önnek igaza van, én is néztem az adatokat, hogy a néppárti képviselők 271-en vannak, és ugye 315 szavazat volt mellette, tehát 263 ellene és 49-en tartózkodtak. Tehát tény, hogy a néppártból is, ha jól számolom, akkor 8-an ezek szerint nem szavaztak nemmel, valóban néhány néppárti képviselő kiszállt. Bár ez egy kicsi arány, azt azért láthatjuk, de valószínű, hogy így történt.

- Még az is lehet, hogy mások voltak, akik nemmel szavaztak. Lehettek akár szélsőjobboldaliak is vagy konzervatívok. Nem tudjuk, de az biztos, hogy még a teljes néppárti frakció sem utasította el a négypárti javaslatot.

- Ennek az az oka meggyőződésem szerint, hogy egy hihetetlen erős nyomás nehezedik a néppártiakra és bizonyos értelemben - gondolom, hogy Önnek is joggal mondhatom, amit más fórumokon is már sokszor elmondtam – egy nagyon határozott baloldali liberális kánon érvényesül az Európai Parlamentben. Ez az uralkodó beszéd volt, hogy úgy mondjam. És bizonyos értelemben ennek túlterjeszkedik a hatóköre még az arányokon is. Ebbe nyugodtan vonjuk be a nemzetközi sajtót, a médiát, a New York Timestól kezdve a Frankfruter Allgemeine Zeitungon át a Le Monde-ig.

- Na de a Frankfruter Allgemeine speciel a jobboldali konzervatív körhöz tartozik.

- Természetesen tudom, de a tény, hogy ott is megjelentek Magyarországot kritizáló írások. Csak azt akarom mondani Önnek, hogy azért egy folyamatos megállás nélküli hangulatkeltés zajlik a baloldali liberális nemzetközi sajtóban, ami kétségtelenül egyes mérsékelt jobboldali sajtóba is már átragad. De azért ennek a kiindulópontja mindenféleképpen egy erőteljes baloldali, balliberális nyomás. Aminek én úgy érzem, hogy valahogy nagyon nehéz ellenállni.

- Én először a jobboldali konzervatív Die Weltben olvastam egy olyan című cikket, hogy Führerstaat Ungarn. Vezérelvű állam Magyarországon. Az nem balliberális.

- Kétségkívül. Persze most nyilván nézhetnénk, hogy mikor, honnan indult el ez az egész, és szerintem kellene is néznünk ezt, hogy hol vannak a kiindulópontok. És úgy gondolom, hogy a kiindulópontokat ott találjuk meg, hogy az Orbán-kormány gazdasági lépései 2010 szeptemberében kiverték a biztosítékot a vezető pénzügyi gazdasági köröknél a világban. Tehát a bankadó, a válságadók, a multikat megregulázó adók. Szerintem a kiindulópontokat itt kell keresni. És innen indul ki az a folyamat, ami aztán utána ugye átterjed mindenre. Gyakorlatilag ugye az alkotmányunkra, a médiára. De én megmondom Önnek őszintén, szerkesztő úr, hogy én azért ezeket a gazdasági pénzügyi érdekeket tartom az elsődlegesnek, amelyekre aztán minden rátelepszik. Most gondoljunk bele egy picit.

- Bár tegyük hozzá, hogy ezek a bankok meg multik, meg ki tudja milyen gazdasági szervezetek és érdekcsoportok nem feltétlenül baloldaliak, sőt.

- A politikai beállítottságukat nézve általában, mivel egy neoliberális gazdaságpolitika részesei, a szabadpiac részesei, amelynek a filozófiája azért az, hogy az állam minél kisebb legyen, a piac minél nagyobb, azt gondolom, hogy alapvetően balliberális beállítottságúak. Most gondoljuk meg egy pillanatra tényleg, a mai szavazásra visszatérve. Ön is tudja, én is tudom, hogy rengeteg országgal szemben van kötelességszegési eljárás. Magyarországgal szemben tizenöt van. Más országokkal szemben sokkal több.

- Csak nem olyan alapvető fontosságú kérdésekben, és nem egymással összefüggő kérdésekben, amelyek mind azt sejtetik és sugallják, sőt bizonyítják most már Európa számára, hogy az Orbán-kormány tudatosan számolja fel nemcsak az egyéni, hanem a különböző intézményi szabadságjogokat és a fékeket, ellensúlyokat, azokat a kereteket, amelyekben a demokrácia működik. Ha csak egy-két ilyen volna, akkor azt lehetne mondani, hogy rendben van, ilyen hibát más is elkövetett. De itt egyik a másikat erősíti, a nemzeti banktól kezdve a bíróságok függetlenségéig, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásáig, a médiatörvényig, a Klubrádió frekvenciájáig, és ezt mindenki látja.

- Az a helyzet, hogy ezzel nem értünk egyet most, hiszen ez a megfogalmazott vádirat – hadd mondjam így…

-… határozat. Nem az enyém, hanem az Európai Parlamenté, ami egy kicsit súlyosabb.

- Elnézést, világos. Tehát, hogy ez a határozat a demokratikus gyakorlatról, a jogállamiságról, az emberi jogról szól, hogy ezek mind veszélyben vannak. Ha most ha jobban belegondolunk, akkor egy olyan általános politikai szöveg fogalmazódik meg ebben a határozatban, ami tulajdonképpen azt mondja ki, hogy Magyarországon autokrácia van, vagy afelé közeledik, vagy diktatúra van. Na most, kérdezem én tisztelettel, hogy ezt elfogadhatjuk-e. Elfogadhatjuk ezt, nem túlzás ez? Nem egy elképesztően megalapozatlan állítás?

- Ha tőlem kérdezi, akkor diktatúra nincsen, autokrácia már van, és ezt nagyon sok tekintélyes társadalomtudós is kimondta és leírta már, de azt mondanám, hogy ez még mindig ízlés kérdése meg megítélés kérdése, és bárki tévedhet. De abban már nem lehet a baloldal meg a liberálisok kezét keresni, hogy nemcsak az Európai Unió parlamentje, hanem az összes európai országot tömörítő Európa Tanács szakbizottságai, mint a Velencei Bizottság, vagy a különböző biztosai, mint a nagy tekintélyű Thomas Hammarberg, aki például médiaügyekkel emberi jogokkal foglalkozik, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, vagyis minden jelentős európai szervezet azt mondja, hogy súlyos bajok, veszélyek vannak Magyarországon. Miért nem lehet ebből valamit tudomásul venni?

- Konkrét jogszabályok vitájába nyilván bele kell menni, ez teljesen természetes. De két rövid kérdést hadd tegyek fel. Az egyik, hogy Ön mit szól ahhoz, hogy Mark Palmer, volt amerikai magyarországi nagykövet január 2-án a Népszabadságban arról nyilatkozott, biztos olvasta ezt ezt a nyilatkozatát, hogy gyakorlatilag neki az az érzése, hogy ebben az évben Magyarországgal szemben az Európai Unió nagyon keményen fog fellépni, sőt akár még a 7-es pont is érvénybe lép, sőt akár még ki is zárják Magyarországot. Nekem, őszintén szólva, nem tetszik az, amikor Mark Palmer ezt így megjósolja január 2-án. És a jóslata egyébként úgy tűnik, hogy kőkeményen érvényesül.

- Amit tartalmaz az a 7-es cikk első pontja, abban semmilyen kizárásról, sőt még szankcióról sincs szó, csak monitorozásról, hogy vajon a magyar kormány folytatja-e az eddigi politikáját, illetve az Európai Unió ellenőrizni fogja ezt, és ha mégis fenntartaná, akkor majd javasolna bizonyos lépéseket. De hát Ön sem gondolja, hogy Mark Palmer bármilyen közvetlen hatással, befolyással bír az Európai Unióra. Ki az a Mark Palmer? Budapesti nagykövet volt húsz évvel ezelőtt.

- Mark Palmerről nekem Önhöz képest egy picit az a véleményem, hogy neki nagyobb befolyása van még most is. Másrészt pedig azt gondolom, hogy ő egyfajta információhalmazzal rendelkezik, amely arról szól, hogy az amerikai politikai és gazdasági elit hogyan áll Magyarországhoz. És ha az amerikai politikai gazdasági elit Magyarországot valamilyen szinten elítéli, akkor megítélésem szerint vannak bizonyos hálózati lehetőségek ahhoz, hogy a politikai és gazdasági kapcsolatokon keresztül befolyásoljon.

- Azért ilyen összeesküvéselméletekbe ne bonyolódjunk, és tegyük hozzá, hogy Mark Palmer jobboldali, és Reagannek volt a nagykövete. Reagant az Orbán-kormány isteníti, dicsőíti. Hát akkor a volt nagykövetével miért nincsen olyan viszonyban, hogy megfogadja néhány intését?

- Azt hiszem Bolgár úr, hogy nekünk hosszan kéne beszélnünk erről, hogy Mark Palmer, valljuk be őszintén, az SZDSZ-hez rettenetesen közel állt. Lehet, hogy konzervatív.

- Azért állt közel, mert akkoriban ők képviselték az egyetlen nyílt ellenzékét a kommunista rendszernek.

- Azért nem egyedül, hiszen azért voltak még itt pártok, többek között a Fidesz is.

- Mondom, az egyedüli nyílt ellenzékét. A Fidesz is az utolsó időszakban, vagy az utolsó egy évben már kétségtelenül hozzájuk tartozott, de akkor még nem lehetett látni ezt a jövőt.

- Rendben. Visszatérve, én azért a nyilatkozatát az események fényében nagyon furcsának tartom, hogy ennyire teljesültek ezek a gondolatai, vagy afelé haladunk. Ez nem összeesküvéselmélet, nem szeretem az összeesküvéselméleteket. Viszont azt ne zárjuk ki, hogy vannak bizonyos kapcsolati hálók, amelyek azért működnek ebben a világban, amelyekről majd hosszabban kéne beszélnünk szintén, mert ez is messzire vezet.

- Akkor zárjuk egy kicsit rövidebbre. Azt mondja, hogy a gazdasági érdekeket sértő kormányzati lépések váltották ki ezt a Magyarország elleni kritikai hullámot.

- Igen.

- De hát éppen azok a gazdasági szervezetek, befektetők, intézmények, bankok, amelyeket leginkább sújtott és sújt az Orbán-kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája, amelyre egyébként jobboldali közgazdászok hosszú ideje rendszeresen felhívják a figyelmet, ezek az intézmények, befektetők elsősorban a jobboldali vezetésű Ausztriából, Németországból, Franciaországból jöttek. Ne mondja már nekem, hogy akkor megint csak a baloldaliak és liberálisok vannak minden mögött.

- Én azt gondolom, hogy nincs összefüggés aközött, hogy ilyen kormányok vannak adott országokban és ehhez képest a gazdasági érdekkörök hova kötődnek. Hiszen a gazdasági érdekköröknek megvan egy sajátos belső érdekrendszerük, amelyek adott esetekben bizony fölötte állnak az adott kormányoknak.

- De ha ezek ilyen fontosak és erősek, hogy fontosabbak Merkelnél és Sarkozynél is, akkor talán tudomásul vehetné az Orbán-kormány is, hogy széllel szemben nemhogy nem lehet, hanem nem szabad. Velük is együtt kell működni.

- A helyzet az, hogy szerintem Európának, az Európai Uniónak nagyon alaposan oda kéne figyelni arra, amit például az amerikai magántulajdonban lévő hitelminősítők művelnek Európával. Szóval nekem az a problémám, egyébként a hozzászólásomban is megpendítettem ezt a húrt az Európai Parlamentben, hogy nem kéne esetleg Magyarországgal való szórakozás helyett arra figyelni, hogy lassan leminősítik bóvliba Európát, az Európai Uniót, az európai fejlődő államokat ezek a hitelminősítő intézmények? Vegyük már észre, hogy az amerikai dollár és az euró vetekszik egymással.

- De nem azért van Európa bajban, mert ezek a hitelminősítők leminősítették az európai országokat, hanem mert az európai gazdaság van bajban, eladósodott és képtelen a növekedésre. Ezt konstatálják a hitelminősítők is.

- Igen, csak azt látom, hogy mintha ez az Euro-atlanti Szövetség megbomlani látszana, amit nagyon súlyosnak tartok. Tehát, hogy nem azt érzékeljük Amerika felől, hogy adott esetben Obamáék valamilyen szinten segítséget nyújtanának, hanem sajnos egyre inkább a saját érdekeiket követik, és meggyőződésem szerint gazdasági küzdelem alakult ki az Egyesült Államok és az unió között. Amire fel kéne figyelni. Ebben szerintem Magyarország egyébként egy ilyen furcsa áldozat. Tehát én ebben a világgazdasági összefüggésben látnám ezt a dolgot igazából. Mert ha jobban belegondolunk, valljuk be őszintén, azért Magyarország nem egy olyan nagy tétel. És hogy kitágítsuk, nem mindig fáj Amerikának, ha esetleg bizonyos szövetséges arab országokban nem a demokrácia csúcsa érvényesül.

- De most mondta ki a kulcsszót vagy a kulcsmondatot. Nem fáj, mondjuk, Amerikának, ha stratégiai helyeken nincs tökéletes demokrácia. De miért nem csinál tökéleteset vagy az eddiginél jobb demokráciát az Orbán-kormány? Miért nincs egyetlenegy védője sem jobboldalon ezeknek az intézkedéseknek, amelyekből azt látja mindenki, hogy a demokrácia szisztematikusan le van bontva. Miért nem azon vitatkozunk, hogy lehetne-e még jobb, miért azon, hogy hát ez nem is olyan rossz?

- Azt erősíteni kéne valóban, például a néppárt számomra is meglehetősen visszafogott ebben a küzdelemben. Mert végül is azért ez valamilyen szinten egy politikai küzdelem. Mert ugye, bár visszafogott a néppárt, de azt mégsem mondhatjuk, hogy egységesen elítélné az Európai Parlament Magyarországot. A néppárt még mindig nem ítéli el döntő többségében, tehát azért azt állapítsuk meg, hogy világos, hogy egy politikai bal-jobb küzdelem van Magyarországgal kapcsolatban. Tehát hiába mondják a liberálisok, hogy mindenki így gondolja, nem gondolja mindenki így, a néppárt döntő többsége nem gondolja így.

- De azt sem mondja, hogy csak így tovább, Orbán miniszterelnök úr. Hanem azt mondja, hogy tessék azért megfogadni, amit a bizottság mond. Nem?

- Én azt mondom, hogy nyilván vannak kérdések, amiben engedni kell, ez teljesen természetes. Csak most azért lássuk már be, hogy lassan valóban olyan szinten fogalmaznak rólunk, ami megalázó erre az országra nézve.

- Talán nem kellett volna ilyen politikát folytatni és idáig hagyni a dolgokat romlani. És akkor nem lenne semmi megalázó.

- Na itt van az a pont, ahol nem fogunk egyetérteni. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon jogállam van és demokrácia, ha bizonyos dolgok nekem sem tetszenek. Például az egykulcsos adót, csak hogy mondjak valamit, én sem tenném a kétharmados alkotmányhoz. Nem betonoznám be. Tehát van miről vitatkoznunk.

- Várom a javaslatait a Magyar Hírlapban, hogy mi az, amit Ön megváltoztatna. És akkor beszéljünk arról legközelebb.

- Így van. Az nem jó, amikor a belső vitáinkat külső erők egész egyszerűen oly mértékben megzavarják, hogy van olyan pillanat, amikor az ember azt mondja, hogy állj és ne tovább, azért hagyjatok békén minket, hagyjátok magunk eldönteni a mi problémáinkat.

- Az a baj, hogy ez a magunk mindig csak a maguk kétharmada.

- Ez politikai választás kérdése volt.

Az EP csütörtöki állásfoglalásáról

Balázs Péter volt külügyminiszter és volt európai uniós biztos


Bolgár György: - Volt már ilyen, amilyen ma történt Strasbourgban az Európai Parlamentben, hogy a demokrácia állapota miatt bíráltak egy országot, és felvetették azt is, hogy rendszeresen ellenőrizzék a kormány működését, illetve azt, hogy hajlandó-e megfogadni az európai uniós intézmények és más európai szervezetek ajánlásait, tanácsait?

Balázs Péter: - Volt már, csak az nem volt tagállam. Ez óriási különbség. Tehát a saját tagjai közül még ennyire súlyosan nem figyelmeztetett az Európai Unió egyetlenegy országot sem.

- Ez egy szimpla baloldali liberális összeesküvés, vagy azért ezt nem lehet ilyen egyszerűen leírni, ahogy itt többen megteszik. Deutsch Tamást idézem, nem mintha ő volna a legautentikusabb, de ő szokott röviden twitterezni vagy most facebookozni, „soha nagyobb boldogsága ne legyen Mesterházynak, Tabajdinak, Göncz Kingának, mint hogy az európai kommunistákkal, zöldekkel és liberálisokkal karöltve minden ok nélkül elítéltették saját hazájukat az Európai Parlamentben”.

- Nos, itt nem a hazát ítélték el, hogy nagyon világosak legyünk, hanem egy kormány intézkedéseit. Ez nem a magyar nép ellen szól, sőt én azt mondanám, hogy inkább a mi érdekünkben. Aztán az már ízlés kérdése, hogy ezt ki hogyan folytatja. Az viszont tény, hogy az Európai Parlament jelentős többsége fejezte ki az aggodalmát és bízott feladatokat az Európai Bizottságra. Ha az arányokat nézzük, 315 igen szavazat azért nagyon sok.

- Az nem áll össze csak a szocialistákból, baloldaliakból, liberálisokból és zöldekből.

- Nem bizony. Úgyhogy itt inkább úgy áll fel a képlet, hogy az Európai Néppárt elszigetelődött, tehát szinte mindenki más összeállt és osztotta ezt a véleményt. Ezen belül a magyar kormány pártjára állt bizonyos türelem tekintetében az Európai Szocialista Párt. Tudniillik nem hallgatott a többiekre, hogy már most ítéljék el Magyarországot a bizonyos 7-es cikk alapján, amely egy elég súlyos elítélő állásfoglalás lett volna, hanem még egy utolsó esélyt adna a szocialista párt.

- Tudniillik ennek a 7-es cikknek az első pontja alapján még nincsen semmiféle szankció, csak azt mondják, hogy tessék akkor megfigyelni vagy figyelni, ellenőrizni Magyarországot, és ha továbbra is bekövetkeznek ezek a demokráciasértések, akkor lehet majd tovább lépni. Ugye?

- Ezt az úgynevezett elnökök értekezletére bízta most az Európai Parlament, tehát a pártcsaládok elnökeinek kell majd dönteni, azok után, hogy az Európai Bizottság szakértői a felsorolt nyolc témát alaposan megvizsgálják. Ez most már egy elég hosszú lista, nemcsak az a három téma van benne, amire az Európai Bizottság holnapi határidővel várja a választ, ezek a bizonyos kötelezettségszegési témák, hanem bizony megjelenik az Alkotmánybíróság, továbbra is szerepel a média, a választási törvény, az egyházak. Úgyhogy aki kíváncsi arra, hogy mi a kifogás a magyar kormány brutális intézkedéseivel kapcsolatban, az itt kapott egy listát, hogy az Európai Parlament többsége ezt így látja.

- Ugye nem is csak a magyar törvények betűje, hanem azok szelleme is vizsgálat tárgya. És ez a dolognak talán az igazi lényeges pontja, hogy azt látják Európában, hogy ezek a dolgok összefüggnek. Nem véletlenül hozták egyik vagy másik törvényt, nem ilyen-olyan hibákat követtek el, hanem igenis van mögötte szellem, csak ez éppen antidemokratikus szellem.

- Ez egy ilyen kirakós játék, tehát ha egymás mellé tesszük mindezeket a felsorolt témákat, akkor kirajzolódik annak a politikának az arcéle, amely ezeket a törvényeket egymásra halmozta, amely a 365 törvényt nagy sebbel-lobbal keresztülnyomta a parlamenten, amely nemhogy a külfölddel nem konzultált, de a magyar érdekcsoportokkal sem. Sőt, én hozzáteszem, hogy olykor a saját kormányával sem, amely szintén meglepődve tapasztalta a képviselők zsebeiből előhúzott különböző törvényeket. És nem utolsósorban azt az új alaptörvényt, amit valaki útközben talált ki és írt be egy komputerbe.

- Fideszes európai képviselők, miközben nagyon súlyos szavakkal nehezményezik ezt a határozatot és igazságtalannak tartják, és természetesen baloldali liberális ármánynak, arra hívják fel egyúttal a figyelmet, hogy ennek semmiféle következménye nincsen. Igaz, hogy elvileg ott van utána egy lehetőség, hogy akár szankciókat is hozzanak Magyarország ellen, de magában a határozatban ez azért nem szerepel. És azt mondják, hogy ez végül is csak egy parlamenti határozat. Most akkor következik belőle valami, vagy nem következik belőle semmi?

- Ez egy lényeges felfogásbeli különbség. Tehát van, ahol csak a pofonokból értenek, van ahol a figyelmeztető szót is meghallják. Ez a figyelmeztetés elég nagy súlyú és igen nagy nyilvánosságot kap, tehát most már tényleg vissza kéne fordulni erről az útról. Hangsúlyozom, hogy az európai szocialisták családja is azt mondta, hogy adjunk még egy esélyt. Holnap jön az a bizonyos levél, nézzük meg, hova lyukadnak ki a magyarok. És ennél puhább a néppárt álláspontja, amely még nem ítéli el. De sokáig ők sem fogják ezt a türelmet tanúsítani.

- Ráadásul ők sem álltak ki az Orbán-kormány intézkedései mellett. Olyan határozati javaslat nem volt, amelyik azt mondja, hogy nincs ezekkel a magyarokkal semmi baj, illetve a magyar kormánnyal meg a törvényeivel, hanem ezek demokratikusak. Ilyen határozati javaslat a néppárttól sem érkezett.

- Volt egy, amit a néppárt nevében Szájer József kezdeményezett, és ami az alaptalan vádaskodás elítéléséről szólt, de ezt nem szavazta meg a parlament. Ezért mondom azt, hogy a néppárt e tekintetben elszigetelődött és sokáig nem tudja ezt az álláspontot tartani. És még egyet hadd tegyek hozzá. A katonáknak tanították, hogy van jobb láb meg bal láb, de azért az Európai Parlament ennél egy kicsit bonyolultabb, mert nemcsak a jobboldal van és az egyesült baloldal, hanem nagyon sokszínű az a társaság, amely most ezt a többséget alkotja. Hiszen a liberálisokat nem lehet egybemosni a baloldallal, például a német szabaddemokrata párt egy kifejezetten jobboldali, liberális párt, amely csodálkozna, ha őt baloldalinak titulálnák, és a liberális családban még jó pár ilyen párt van. Tehát ezek különféle pártok, a zöldek is mások, a liberálisok is, a szocialisták is, és az egyesült baloldal is, amelyeket a határozatok megszabnak.

- Brüsszeli értesülések szerint elsősorban német és francia néppárti képviselők voltak azok, akik vagy tartózkodtak a szavazásnál, vagy eleve megszavazták a szocialista, liberális, zöld és baloldali határozati javaslatot. Van ennek valami külön jelentősége? Hiszen mégiscsak a németek és a franciák jelentik a legfontosabb politikai erőt. A legerősebb országhoz tartozó, és ráadásul kormányon lévő politikai erőt.

- Én azt gondolom, hogy Brüsszelben ezek a nemzeti különbségek a parlament esetében kevésbé látszanak, mert ott azért inkább a pártcsaládok összetartása működik. Viszont azért ezek a pártok is otthonról kapják a fő irányítást, tehát az, hogy mit mond a CDU Berlinben vagy az UMP, Sarkozy pártja Párizsban, annak van jelentősége. És ha hazai pártjuk egy más irányt mutat nekik, akkor valószínűleg ők is változtatnak a mostani, még mindig nagyon türelmes álláspontjukon és esetleg ott jár le ez a bizonyos türelem.

- Mi történne abban a nem kívánt és remélhetőleg nem bekövetkező esetben, ha a magyar kormány becsukná füleit, és azt mondaná, hogy engem nem érdekel, ez egy ellenséges Magyarországgal szembeni támadás, én nem veszem tudomásul a kritikákat, a legszűkebb kötelezettségszegési eljárásokban megegyezem az Európai Bizottsággal, de a többit nem veszem figyelembe. Elvégre azok csak ajánlások, javaslatok, köszönöm szépen, viszontlátásra. Mi következne ebből?

- Ezt megteheti. Ugye most több színpadon folytatódik a dráma, az egyik és a legközvetlenebb, hogy vajon megkezdődik-e az előadás a hitelt illetően, vagyis, hogy a holnap elküldendő válasz nyomán megnyílik-e a lehetősége annak, hogy lehet hitelről tárgyalni. És egy másik dolog, hogy ebben a nyolc témában, amit most a határozat felsorol, igen alapos vizsgálódás következik. És ennek a vizsgálódásnak a végén jöhet majd egy újabb parlamenti állásfoglalás, amely negatív esetben súlyosbítja Magyarország már meglévő elszigeteltségét, hiszen látható, hogy szinte leállt a diplomácia. Miniszterelnöki szinten nincsenek találkozások, kivéve a közös programokat, tehát az európai csúcsokat. Nem jönnek partnerek, nem fogadják a magyar miniszterelnököt. Ez még súlyosbodhat, és aztán ennek a hullámai felmérhetetlenek, mert előbb-utóbb a gazdaságra ütnek vissza, ha már nem ütöttek eddig is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Izsák Jenő karikatúrái