Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 15.



Bolgár György kérdései 2012. február 15-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Fidesz európai képviselői felszólították az MSZP-t, ne szavazza meg a brüsszeli parlamentben a magyar politikai és törvényhozási fejleményeket elítélő határozatot, mert az akár uniós pénzügyi támogatások megvonásával is járhat. Az erről szóló javaslatot az európai szociáldemokraták, baloldaliak, liberálisok és zöldek terjesztették be. És célja az, hogy az Orbán kormány fogadja el az Európai Unió, valamint más európai szervezetek ajánlásait. De ha ez csak pénzügyi szankciók fenyegetésével sikerülne, milyen dilemmába kényszerülnek a szocialisták?

Másik témánk, hogy az Ipsos legújabb közvéleménykutatása szerint a Fidesz és az MSZP nyert szavazókat az elmúlt egy hónapban a többi párt rovására. A teljes népességben 18-13 a biztos szavazók körében 40-27 az arány a két párt között. Ugyanakkor a teljes népességnek mindössze 30 százaléka mondja biztosa a részvételét egy esetleges választáson. Értik ezt az egészet?

Beszéljük meg aztán, hogy értesülések szerint Martonyi János külügyminiszter lehet Schmitt Pál utódja a köztársasági elnök székben. Már ha igaz, hogy Orbán Viktor hajlandó Schmittet elengedni plágiumbotránya miatt.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Népszava értesülése szerint Orbán Viktoron is múlott a Nokia súlyos termelés-visszafogása és 2300 ember elbocsátása Komáromban. A miniszterelnök ugyanis nem volt hajlandó tárgyalni a finn cég vezérével. Bár az többször is próbált vele kapcsolatba lépni. Úgy kell a multiknak? Vagy nekünk?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Malév csődje nyomán elbocsátják a Ferihegyi repülőtéri dolgozók egynegyedét.

És végül beszéljük meg, hogy még el sem kezdték a népszámlálási adatok feldolgozását, holott mostanra már be kellett volna fejezni a munkát.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európai Parlament lehetséges szankciói a magyar politikával szemben
Tabajdi Csaba a szocialisták európai parlamenti csoportjának vezetője


Bolgár György: - Az Európai Parlamentben beterjesztettek egy határozati javaslatot – többek között Ön is az aláírók között szerepel –, a szocialisták, a demokraták, a baloldaliak, a liberálisok és a zöldek parlamenti csoportja együtt. Ebben a magyar politikai fejleményeket érintve és ezeket értékelve lényegében felszólítják a magyar kormányt, hogy fogadja el az európai intézmények, testületek és nemcsak az uniós intézmények, hanem például az Európa Tanács különböző ajánlásait az elfogadott kétharmados törvények, illetve az Alaptörvény vitatott pontjainak felülvizsgálatára, illetve megváltoztatására. Amennyiben ezt nem tennék meg, akkor megfontolásra szólítja fel a javaslat az Európai Uniót, hogy esetleg alkalmazzon egy olyan cikkelyt is, amely ugyan nincs kifejtve, de büntető szankciókat alkalmaz Magyarország ellen. A Fidesz európai parlamenti csoportjának egyik tagja, Gyürk András felszólította Mesterházy Attila MSZP elnököt, hogy akadályozza meg ennek a határozatnak az elfogadását Brüsszelben, és szólítsa fel az MSZP európai képviselőit, többek közt Önt, hogy ne szavazzák meg ezt az állásfoglalást. Bizonyos szempontból, kívülről nézve azért ez egy dilemma az Önök számára. Nyilvánvalóan a politikai véleményük egy az egyben megegyezik ezzel a határozati javaslattal, ugyanakkor ha ez Magyarországot anyagilag is sújtaná, akkor Önök is kétszer meggondolják, hogy mit csináljanak. Meggondolták-e kétszer?

Tabajdi Csaba: - Igen. Pontosan így van, és nagyon örülök, hogy itt egyértelművé tudom tenni, hogy teljesen hamis az a beállítás, amit Gyürk András levele tartalmaz, meg amit egyáltalán most a jobboldali médiumok gépezete megpróbál torzítani. Az Európai Parlament készül egy állásfoglalás elfogadására. Holnap meglátjuk, hogy meglesz-e ehhez a többség, mert ez azért egy nagyon billegő többség a jelen pillanatban.

- Kin billeg ez a többség? Mert feltételezhető, hogy az Európai Néppárt, amelyhez a Fidesz is tartozik, legalábbis egységesen nem fogja ezt a határozati javaslatot támogatni, legfeljebb hallgatólagosan, mondjuk úgy, hogy néhány képviselőjük nem vesz részt a szavazásban. De ha a Néppárt képviselői egyöntetűen ellene foglalnának állást, akkor még mindig ott vannak a szélsőjobboldaliak például.

- Holnap három állásfoglalás-tervezetet nyújtanak be. Az Európai Néppárté, az Európai Konzervatívoké, akikről el kell mondani, hogy ők a brit konzervatív párt, Klaus pártja Csehországból. Erősen euroszkeptikus formáció, Bokros Lajos is ott van ebben a politikai csoportosulásban. Nekik is van egy állásfoglalás-tervezetük és az Európai Szocialistáknak, demokratáknak, a liberálisoknak, a zöldeknek és az egyesült baloldalnak is van egy. Tehát négy frakciónak. A helyzet az, hogy az Európai Néppárt javaslata nagy valószínűséggel nem kapja meg jelen állás szerint a többséget.

- Zárójelben kérdezem meg, ebben a néppárti állásfoglalásban mi van?

- Tulajdonképpen arra hívják fel a magyar kormányt, hogy működjön együtt az Európai Bizottsággal. Visszautasítják a Magyarország elleni megalapozatlan támadásokat, amelyek megkérdőjelezik a magyar kormány demokratikus elkötelezettségét. Mint tudjuk, senki nem Magyarországot támadja, hanem a magyar kormányt, ez is egy csúsztatás. Támogatja az Európai Bizottságot, hogy a magyarországi törvények legyenek összhangban az uniós joggal. Felhívja a magyar kormányt, hogy szorosan működjön együtt az Európai Bizottsággal, hogy a magyarországi törvényhozás legyen összhangban az uniós törvénnyel, és ha kell, fogadjon el módosításokat. Tehát azért ez azt jelenti, hogy még az Európai Néppárt is felszólítja a magyar kormányt arra, hogy működjön együtt, és ha szükség van rá, akkor módosítson.

- Tehát ez a kínos barátság tipikus példája, hogy azt nem engedjük, hogy a Parlament megszégyenítse a mi párttársunkat, a Fideszt, de azért innen is felszólítjuk barátainkat és tagtársainkat, hogy legalább az Európai Unióval és a bizottsággal működjenek együtt.

- Igen. Ez azért nagyon sok mindenről árulkodik, hogy még a szolidaritást kifejezni akaró európai néppárti pártcsalád is lényegében felszólítja a magyar kormányt, hogy az amúgy jobboldali többségű Európai Bizottsággal működjön együtt. Az európai konzervatívok még ennél is tovább mennek a javaslatukban.

- Mert ők mit mondanak?

- Azt, hogy támogatják az Európai Bizottságot, hogy a magyarországi törvények kerüljenek összhangba az európai uniós szerződéssel, a közös demokratikus értékekkel, és egyetértenek az Európai Bizottság Magyarországról alkotott értékelésével. Ha ezt ki akarom fejteni, egyetértenek Barroso, Neelie Kroes, Reding asszony és Olli Rehn kritikájával. Ezen is nagyon el kell gondolkodni, hogy az Európai Néppárthoz képest még inkább jobbra álló frakció még keményebben fogalmaz a magyarországi kormány és a magyarországi helyzet vonatkozásában. Az európai liberálisok egy része nem is baloldali. Tehát ez nem a magyarországi politikai képlet, mint ahogy az SZDSZ egésze se volt baloldali. Csak a MSZP-SZDSZ koalíció után a jobboldal címkéje következtében lett összemosva ez balliberális tömbbé, ez pláne nem igaz az Európai Parlament négy frakciójára és nem igaz a liberálisokra.

- Igen. Tehát akkor a szociáldemokraták, a baloldaliak, a zöldek és a liberálisok közös határozati javaslata valószínűleg a leginkább esélyes arra, hogy elfogadják. De kinek a szavazata kell még hozzá, hogy ez megtörténjék?

- Itt van egy ügyrendi trükk, mivel a konzervatívokról előbb lesz a szavazás. Mi van akkor, ha a néppártiak beállnak e mögé, és ez megkapja a többséget. Abban az esetben a mi négypárti javaslatunkról nem történik szavazás. Ez a veszély sajnos benne van. Ez egy eljárásbeli veszély és eljárásbeli trükk.

- És ezt az eljárási szabályt ki erőltette végig a parlamenten?

- Ez annak a függvénye, hogy ki mikor nyújtotta be az állásfoglalás-tervezetet. Nyilvánvalóan, ha négy frakciónak egymás közt kell egyeztetni, akkor nem tudja benyújtani. Még a tetejébe képmutató voltak mind az Európai Néppárt, mind az európai konzervatívok, akik azt követelték, hogy legyen meg az Európai Parlamentben, az állampolgári bizottságokban meghallgatás, viszont még azon a napon beadták ezeket az állásfoglalás-tervezeteket, anélkül, hogy megvárták volna, mi hangzik el ezen a közmeghallgatáson, ami múlt csütörtökön zajlott le.

- Lehet, hogy akkor van köztük valamilyen hallgatólagos összejátszás? Talán éppen ezzel a céllal, amit Ön mondott?

- Nagyon remélem, mert az az információ egy nagy dilemma, hogy a konzervatívok nem akarják megszavazni a Néppárt tervezetét, és akkor az Európai Néppárt mit fog tenni ebben a helyzetben?

- Tegyük fel, hogy mégis a szocialisták, demokraták, liberálisok és többiek javaslatát fogják megszavazni, ez kap többséget. Mit jelent ez a bizonyos 7. cikkely, amire utalás történik? Mit jelentene, ha ez bekerülne egy elfogadott parlamenti határozatba?

- Mielőtt erre válaszolnék, mert ez egy nagyon fontos kérdés, szeretném jelezni, hogy a négy párt javaslata sehol sem ítéli el Magyarországot, de még a magyar kormányt sem. A legsúlyosabb fogalmazás az, hogy súlyos aggodalmát fejezi ki a magyarországi helyzettel kapcsolatosan, a demokrácia, jogállamiság kérdéseiben. Ez nem Magyarország, de még csak nem is az Orbán-kormány elítélése. Nem azt a szót használja, hogy elítéli az Orbán-kormányt. Ugye azért érzékelhető a különbség?

- És nagyon konkrét ráadásul a határozati javaslat, végigsorolja az aggodalmakat.

- Így van. Ami a 7-es cikkelyt illeti, 7-es paragrafust – mert itt van egy ilyen egybeesés, hogy a négy párt állásfoglalás-tervezetének 7. pontja a 7-es cikkelyre vonatkozik, de ez a 7-es pont nem az egész –, ez úgy fogalmaz, hogy amennyiben kiderül a következő hónapokban, hogy a magyar kormány nem tartja be az ígéretét – most nem a szöveget mondom, hanem a dolog logikáját, az előző paragrafusban lévőket –, hogy amennyiben az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság javaslatait nem tartja be a magyar kormány, akkor az Európai Parlamentben az elnökök értekezlete – Magyarországon ez a házbizottság – vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy elindítson-e egy eljárást az európai uniós szerződés 7/1-es cikkelye alapján vagy sem. Ez tulajdonképpen semmiféle szankciót nem tartalmaz. Azt jelenti, hogy lényegében ellenőrizzék rendszeresen, hogy az adott tagállamban betartják-e a jogokat. Ez egy monitoringozást, ellenőrzést jelent.

- Tehát önmagában ez még nem jelenti azt, hogy bármilyen forrást megvonnának Magyarországtól, csak azt, hogy szigorúbb kontroll alá helyezik.

- Sőt. Még ennek a cikkelynek a második része is csak egy figyelmeztetés, a harmadik is csak a szavazati jog felfüggesztéséről szól, és nincs szó arról, hogy az uniós forrásokat megvonnák az adott tagállamtól. Itt egy nagyon-nagyon csúnya csúsztatás van a magyar jobboldal részéről, amikor részben Gyürk András megvádolt bennünket Mesterházy Attilához írt levelében, meg folyamatosan vádol bennünket, hogy kvázi bármi olyat tennénk, ami ártana a magyar állampolgároknak. Mi többször elmondtuk, hogy semmit nem fog megszavazni a magyar szocialisták európai parlamenti delegációja, ami egy árva eurót elvenne a magyar állampolgároktól, mert egy dolog figyelmeztetni, bírálni, adott esetben szankcionálni az Orbán-kormányt, de nem szabad büntetni a magyar népet. Ezt nagyon sokszor egyértelművé tettük, de a 7/1-es cikkelyben szó sincs erről. Ez egy olyan dolog, ami teljes mértékben megszavazható, ha sor kerül rá, meg is fogjuk szavazni. Mert ez arról szól, hogy nyomon kell követni, hogy mi folyik Magyarországon, mert az uniós vezetők – lásd Neelie Kroes kérdése Navracsics Tiborhoz – kérdései egy dolgot mondanak itt Brüsszelben arról, mi hangzik el zárt ajtók mögött a diplomáciai tárgyalásokon és más dolog az, hogy mi hangzik el a nyilvánosság előtt, pláne Egerben, meg a magyar parlamentben.

- Szóval a lényeg az, hogy ezek szerint a Brüsszelben dolgozó magyar szocialisták nem állnak semmiféle dilemma előtt, ez a határozati javaslat nyugodt szívvel megszavazható, a magyar polgárokat semmiképpen nem sújtja, ellenben lehetőséget ad arra, hogy azt, ami történt az elmúlt másfél évben, a magyar kormány illetve a magyar parlament kijavítsa.

- Így van. Mert ahogyan elmondtam a januári beszédemben, Magyarországot az Orbán-kormány politikája sújtja, nem az Európai Unió. Semmi olyat nem kérnek tőlünk az uniós intézmények, ami a magyar állampolgároknak ne lenne jó. A tizenhat százalékos személyi jövedelemadó, ami több millió embernek zsebéből pénzt vesz ki, az, hogy nincs rendes médiaszabadság és torzítanak a közszolgálati médiában vagy megfojtják a Klubrádiót, ezek mind elveszik a magyar állampolgároknak azt az elemi jogát, hogy hitelesen tudjanak tájékozódni a világ dolgairól. És még sorolhatnám a korkedvezményes nyugdíj elvételét, a magánnyugdíjpénztári nyugdíj elvételét, az igazságszolgáltatás függetlenségét. Nem az szolgálja a magyar állampolgárok érdekét, hogy ne legyen lefejezve a magyar bíróság? Így is lassúak a bírósági eljárások, most meg még inkább lassúak lesznek. Semmi olyat nem kér az Európai Unió, ami ne a magyar emberek érdekét szolgálná.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az IMF 2010-es kiebrudalása okozta veszteségek
Róna Péter közgazdász


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt olvastam egy gazdasági összeállítást, amelyben Ön is a megkérdezett szakértők között volt, arról, hogy a kormány kiszámíthatatlan lépései, elsősorban a Valutaalappal történt 2010-es szakítás milyen számszerűsíthető károkkal járt az ország számára. És Ön volt az, aki talán a legnagyobb összeget merte kimondani, hogy minimum 800 milliárd, de az is lehet, hogy ezermilliárdnál többe került. Magasabbak lettek a kamatok, nagyobb hozamokat kellett fizetni az államkötvények után, és akkor még azt sem lehet pontosan számszerűsíteni, hogy a bizalomvesztés általánosságban mennyit ártott a magyar gazdaságnak. A jobboldalhoz közel álló közgazdászok, akiket megkérdeztek, Mellár Tamás vagy Chikán Attila egyetértettek abban, hogy igen, biztos, hogy komoly károkat szenvedett el a magyar gazdaság emiatt, de nem mernék megbecsülni, hogy ez az annyi valójában mennyi. Ön miért gondolja, hogy nagyjából ilyen óriási, ezermilliárd körüli összeget lehet kimondani bátran, és ha már kimondta, akkor hogy lehet, hogy egy mai adat szerint a magyar gazdaság tavaly mégis 1,7 százalékkal növekedni tudott.

Róna Péter: - Kezdjük azzal, hogy Mellár Tamásnak és Chikán Attilának teljes mértékben igaza van, hogy itt az ok-okozati összefüggések kibogozása borzasztóan komplikált és nehéz. Bizonyos értelemben talán egyszerűbb azt mondani, hogy ez olyan nehéz, hogy ne is próbáljuk meg. De ha mégis meg akarnánk próbálni, azért van egynéhány támpont, ami viszonylag kézenfekvő. A Valutaalap hitele mintegy 2,5 százalékkal olcsóbb annál a hitelnél, amit mi a piacról szerzünk be. Ez is egy kicsit bizonytalan szám.

- Mert állandóan változik, általában jelentősen alacsonyabb is.

- De általánosan és jelentősen alacsonyabb, ugye? Most ezt az összeget vetítjük húszmilliárd euróra, és akkor a következő kérdés az, hogy milyen időperiódusról lenne szó, hány hónapot számítsunk ide. Én erre azt tételeztem fel, hogy a kormány és mindenki számára már tavaly szeptember tájt világos volt, hogy az IMF visszahívása nélkül ez egy reménytelen helyzet. Tehát nem elkerülhető a visszahívása.

- Nem tudjuk finanszírozni az országot ilyen drága hitelekkel.

- Igen. Legkésőbb szeptemberben ez világos volt. És én azt tételezem fel, hogy a legjobb esetben is legfeljebb májusban lesz aláírás.

- Ilyen nehezen és lassan fognak menni ezek a tárgyalások? Azt mondja?

- Igen. Hát nincs is kezdő dátum.

- Ez kétségtelen, még azt sem mondták, hogy biztosan megkezdik.

- Talán emlékszik, hogy a kormány azt mondta, január első felében megkezdődnek a tárgyalások, és én akkor mondtam, hogy teljesen nevetséges ez az állítás, szó sincs arról, hogy január első felében megkezdődnének a tárgyalások. Nem is kezdődtek meg. A legjobb esetben, ha ebből lesz szerződés, akkor az körülbelül májusra várható. Itt van egy nyolchónapos periódus, amire rávetítjük ezt a 2,5 százalék/20 milliárd eurót. Tessék választani egy árfolyamot. Ebből mindenféleképpen kijön egy 350-400 milliárd forintos veszteség.

- De ha még azt is számolnánk, hogy 2010 nyár végén, amikor kiebrudaltuk innét az IMF-et, már akkor is sok közgazdász figyelmeztetett arra, hogy ez talán nem volt a legésszerűbb lépés, mert érdemes volna megújítani velük a szerződést, legalább egy elővigyázatossági megállapodást kéne kötni, mert akkor ez a piac bizalmát fenntartaná. Olcsóbban lehetne a piacról is finanszírozni magunkat. Ha tehát még ezt az időszakot is belevesszük, akkor még nagyobb a veszteség.

- Itt van, ez a következő tétel. Ha nem ebrudaltuk volna ki a Valutaalapot, akkor hogyan alakult volna a helyzetünk. A Valutaalap jelenléte véleményem szerint olyan megbízhatósági szintet biztosított volna számunkra a pénzpiacoknál, mint amilyet Lengyelország, Szlovákia vagy Csehország élvez körülbelül. Ennek alapján a számítási megközelítés arról szól, hogy mi a különbség az ő finanszírozási költségei között és a mi finanszírozási költségeink között a piacról, hiszen ha mögöttünk áll a Valutaalap, akkor körülbelül olyan piaci megítélésre számíthatunk, mint ők. Nélkülük pedig rosszabbra. És akkor itt jön be az a további, mintegy félmilliárd a számításom szerint, ami ebből a különbözetből fakad. Nekem így jött össze ez a szám.

- Mármint félmilliárd?

- Igen. És így jött össze a 800 milliárd plusz.

- Ha azonban nem küldtük volna el a Valutaalapot, akkor nem lehetett volna, pláne visszamenőlegesen, megadóztatni a bankokat, a multikat, a Telecom cégeket, a nagy kereskedelmi cégeket, és akkor a kormány azt mondhatta volna, hogy kénytelen vagyok olyan megszorításokat alkalmazni, amelyeket nem vagyok hajlandó és amelyek ártanak a gazdaságnak. Vagyis ők ennek tudatában vállalták azt a rizikót, hogy nem lesz IMF, viszont azt csinálom amit akarok. Ez jó lépés volt-e vagy rossz?

- Én ezzel nem értek egyet, mert szerintem egyrészt a visszamenőleges törvényhozás, mint olyan, az ördögtől való. Ez egy nagyon csúnya és nagyon rossz dolog, ebből még nagyon sok baja lesz az országnak. Ebből még perek lesznek, mindenféle vitás bizalomvesztés stb.

- És még ára is lesz. Nemcsak perek. Ezt ki is kell fizetni majd.

- Ez önmagában egy szentségtörés. Ezen túlmenően a bankok különadóztatására lett volna lehetőség, bár nem olyan mértékben, mint ahogy azt az Orbán-kormány tette.

- De ha például már 2010 nyarán elkezdenek dolgozni, ha nem is végtörlesztésen, de a devizahitelek megkönnyítésének átfogó rendezésén és ezeknek a terheknek az áthárításán a bankokra legalább részben, akkor egyrészt a bankok is többet fizettek volna a költségvetésbe, lehetett volna csökkenteni az adósok terheit, és talán nem romlik annyira a forint árfolyama sem, ráadásul nem olyan kiszámíthatatlanul, mint ahogy történt a deviza-végtörlesztés bejelentése után.

- Pontosan így van. Maga a Valutaalap mondta azt, eltérve az Európai Uniótól, hogy valamilyenszintű extra adó kivetése elképzelhető, de ne tessék hozzászokni. Tehát a Valutaalap azt mondta, hogy ez egy különleges helyzet, ami ránk zuhant 2010-ben, és azelőtt is. Ezt enyhíteni lehet különadókkal, de ne tessék ezt egy-két éven túl folytatni. Ez volt az ő álláspontjuk. Az EU ezt csípőből elutasította, tehát itt volt egy nézetkülönbözet, azért ezen lehetett volna dolgozni.

- Igen és lehetett volna kompromisszumokat kötni. De itt kompromisszumokról nem volt szó.

- De ne felejtsük el, hogy az akkori hitelkeret nyolcvan százaléka a Valutaalaptól származott, illetve a Világbanktól, és húsz százaléka pedig az EU-tól. Tehát a nagykutya mindenféleképpen a Valutaalap volt.

- Most, hogy még az sem biztos, hogy elkezdődnek a tárgyalások, Ön szerint vajon függetlenül attól, hogy az Európai Unió majd milyen törvénymódosításokat vagy visszacsinálásokat követel a magyar kormánytól és parlamenttől, de milyen gazdaságpolitikai lépéseket fog az IMF elvárni Magyarországtól?

- Itt szeretnék valamit tisztázni. Az én véleményem szerint nagyon is érdemes odafigyelni a Valutaalapra, és nagyon komolyan kell venni, amit mondanak, mert nem igaz, hogy rossz dolgokat mondanak. A thaiföldi válság idejéig nagyon sok rosszat tettek a világban ez tény és való, tagadhatatlan. De a thaiföldi válság után egy óriási belső változás zajlott le a Valutaalap gondolkodásában, közgazdasági eszközei megfogalmazásában stb. Ezt a változást figyelembe kell venni. Én kevésbé vagyok kibékülve az EU gazdaságpolitikájával, nem vagyok híve ezeknek az ádáz megszorító intézkedéseknek, amit amelyek jelenleg népszerűek az EU berkein belül.

- Meg úgy látszik, mintha ez volna az egyetlen receptjük a válságra.

- Igen. Ez nekem nagyon antipatikus az EU részéről, de én nagyon komolyan venném a Valutaalap hozzáállását. Mit akar a Valutaalap? Azt akarja, hogy Magyarország egy fenntartható fejlődési, növekedési pályára lépjen. Ez az első cél, aminek elősegítése érdekében kész pénzügyi támogatást adni, hogy csillapítsa a piacok aggodalmait. A piaci aggodalmak azonban két részből állnak. Az egyik rész kizárólag gazdasági természetű, a másik rész pedig politikai természetű.

- Hiszen a gazdasági intézkedések azért következhettek be, mert politikailag olyan kiszámíthatatlan lépések történtek Magyarországon, amelyek miatt aztán senki sem bízik abban, hogy a kormány ezt vagy azt fogja tenni a gazdaságban.

- Így van. Itt viszont fordított a helyzet, mert a politikai intézkedések megítélésében és azok helyrehozatalának sürgetésében az Európai Unió álláspontja fejlettebb, mint a Valutaalapé. A Valutaalap kifejezetten gazdasági szervezet, és nem nagyon szeret politikai kérdésekkel foglalkozni.

- Viszont rá is bízza ezt az Európai Unióra, mert többször azt mondták, hogy tessék megfogadni az Európai Unió és az európai intézmények ajánlásait, és akkor majd lehet szó arról, hogy elkezdjük-e és hogyan a tárgyalásokat.

- Igen. Összességében én azt mondom, hogy tessék meghallgatni, mit mond a Valutaalap a gazdaságra vonatkozólag, és tessék meghallgatni, hogy mit mond az EU a politikai kérdésekkel kapcsolatban.

- Visszatérve a kiinduló kérdésünkre, hogy tehát az Ön becslése szerint 800 milliárd veszteség érte a magyar gazdaságot az IMF kiebrudalása és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt. Mégis, hogy lehet, hogy ezek után 2011-ben a vártnál némileg kedvezőbb, 1,7 százalékos GDP növekedés volt Magyarországon. Mennyi lehetett volna, ha nincs ez a 800 milliárdos veszteség?

- Az utolsó negyedéves GDP növekedésnek van egy nagyon fontos technikai eleme. Ez abból fakad, hogy 2011-ben a magyar mezőgazdaság egy szuperlatív évet élt meg. Több mint harminc százalékkal magasabb volt a bevétele, termelése mint 2010-ben. Tehát a 2010-es bázisévhez hasonlítva a magyar mezőgazdaságnak nagyszerű termelési éve volt.

- Igen, ez egy kiugró év volt, különösen az előző évhez viszonyítva, és ez jelentkezik a statisztikában.

-A statisztikában felosztják négy negyedévre a mezőgazdaság teljesítményét. Annak ellenére, hogy a búzát már régen behordták és learatták, a kenyeret már meg is ettük és így tovább, a kiugró teljesítmény következménye megjelenik a negyedik negyedévben. És a bázisévhez viszonyítva ez nagyon jó eredmény. Ha ezt visszaszámoljuk olyan szintre, ami egy átlagos mezőgazdasági szint lenne, akkor már közel sincs meg ez a szám. Akkor már egy százalék alatt vagyunk.

- Úgyhogy nem szabad túlbecsülni ezt sem.

- Még van egy nagyon fontos dolog itt. A magyar nemzetgazdaság rendkívül duális. Vannak a multinacionális cégek és vannak a honi, hazai vállalkozások, a mezőgazdaság és a szolgáltatások. A GDP adatok ezeket a megkülönböztetéseket nem teszik meg. Összerakják mindkét fél teljesítményét ugyanabba a számba. De a lényeg az, hogy a két szféra közötti teljesítmény nagyon-nagyon eltér egymástól, mások a jellegzetességei. Sajnos még nem értünk el oda, hogy amikor elemezzük a magyar nemzetgazdaság teljesítményét, akkor külön-külön ellenőrizzük, hogy a két szféra, a két fél hogyan működött. Pedig jó lenne.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Nokia elbocsát 2300 dolgozót
László Zoltán a Nokia Komárom Kft. üzemi tanácsának elnöke


Bolgár György: - Nemrégiben jelentették be, hogy a híres finn multicég, a nagy telefongyártó világcég 2300 munkatársat elbocsát komáromi üzeméből. És miután a Nokia az egyik legnagyobb és legnagyobb értéket termelő magyarországi vállalat, ez nyilván az egész országnak is fájdalmas, nem beszélve arról a 2300 emberről és családjukról, akit ez közvetlenül érint. Milyen típusú munka fog megszűnni Komáromban, milyen jellegű területeket érint elsősorban ez a termelési visszafejlesztés?

László Zoltán: - Hát ami meg fog szűnni, az elsősorban az összeszerelésnek egy bizonyos fázisa. Olyan nagyon mélyen nem érdemes belemenni, mert aki nem látta, nem ismeri, az túl sokat nem ért belőle. De az összeszerelésnek egy végső, utolsó előtti fázisa az, ami megszűnik itt. És ez települ át Ázsiába, ahogy ezt elmondták a vállalat vezetői, közelebb a vevőkhöz és közelebb a beszállítókhoz. És ide hozzánk Európába, illetve a komáromi gyárba az európai vevők kiszolgálásához szükséges technológia jön, illetve marad. Itt fogjuk az európai vevők számára készített készülékeket testre szabni. Tehát leginkább azt kell érteni ezalatt, hogy a speciális szfotvereket és a csomagolásban a specialitásokat itt fogjuk a telefonhoz hozzáadni.

– A 2300 ember többsége vagy akár mindegyik, milyen típusú munkát végez? Betanított jellegű munkát, szakmunkát vagy sok köztük a mérnök? Milyen fajta emberek és milyen fajta munkatársak ők?

– Hát ahogy ez elhangzott a bejelentéskor is, többség, 2050 fő fizikai állományú dolgozó, ők a termelésben legnagyobb részben betanított munkával járultak hozzá a gyártáshoz. És 250 fő körüli szellemi állományról beszélünk. Közöttük lesz sok mérnök és egyéb szellemi tevékenységet végző kolléga. De egészen pontos részleteket még nem ismerünk.

– Milyen a hangulat a gyárban? Azonkívül, hogy nyilván nagyon rossz. De kétségbeesés van, egyáltalán van-e bármilyen remény számukra, hogy a környéken munkát tudnak találni? Mit csinálnak ilyenkor? Nagy sorokban állnak Önnél, hogy segítsen az üzemi tanács?

– Sokan fordulnak hozzánk is, illetve az érdekképviselet, a szakszervezet és az üzemi tanács irodája mellett felállított a vállalat egy pontot az úgynevezett bridge pontot, ez hidat jelent angolul. Ez egy program, ami arra hivatott, hogy azoknak a kollégáknak próbáljon segíteni, akik belekerülnek a leépítésbe, ahhoz, hogy új állást találjanak, hogy a pályafutásukat meg tudják alapozni, el tudják kezdeni. A hangulat vegyes. Azt nem kell gondolni, hogy kriptaszag lenne a levegőben. Tehát azért nem teljesen összeomlott emberekről kell beszélni. Én rendkívül tisztelem őket, mert hogy mindenki becsülettel végzi a munkáját, semmi kirívó, semmi érzelemkitörés egyáltalán nem volt eddig, és nem is hiszem, hogy lesz. Hát találgatnak természetesen, első kérdés, hogy belekerülök, nem kerülök bele a leépítésbe. Aztán a második kérdés az, hogy ha belekerülök, akkor hogyan tovább. Hogy a környéken el tudnak-e helyezkedni, ez csak részben helyes kérdés így, hiszen nagyon sok munkatársunk nem a közvetlen szűk régióból, nem a környékről jár, itt egy közel százkilométeres sugarú körről beszélhetünk Komárom körül, ahonnét a dolgozóink bejárnak.

– Például Szlovákiából mennyien jönnek?

– Pontos számot nem tudok mondani Önnek, becslésekbe nem bocsátkoznék, de sokan. Tehát nem kevés embert érint. És hát Magyarországon is Esztergomtól Székesfehérváron keresztül Győrig nagyon nagy távolságok vannak, ami egy szempontból azért felfogható úgyis mint jó hír. Hiszen így nem fog a munkaerőpiac egy kis területére koncentrálódni ez a sok ember.

– És például Győrből hogy utaznak naponta oda-vissza a munkások?

– A vállalatnak vannak munkásjáratai, és ezek a buszok szedik össze az embereket, illetve viszik haza.

– Szóval meg volt ez szervezve. Milyen béreket adott a Nokia, összehasonlítva a térség egyéb munkáltatóival?

– A térségben is jó bérszínvonalnak felel meg a Nokia bérszínvonala, és magam a Vasas Szakszövetség elnökségi tagjaként elég jó rálátással rendelkezem magára erre a gyártóiparra is. Az elektronikán belül is azt lehet mondani, hogy a magasabb kategóriába tartozott. Tartozik most is. És hát remélhetőleg ugye tartozni fog a megmaradt rész utána is. Tehát mondjuk az elektronikai gyártóiparon belül én nem ismerek olyan céget, amelyik a Vasas látókörében lenne és ennél jobb bérezési rendszerrel rendelkezik.

– Annyit tudok erről az iparágról, hogy ott a környéken megtelepedett néhány olyan, nem ilyen nagynevű mint a Nokia, de valószínűleg az iparban jó névvel rendelkező cég, amely különböző részegységeket, alkatrészeket gyártott a Nokia készülékekhez és ezeket használták fel aztán a komáromi gyárban. Tajvani és más ilyen cégekről olvastam, hallottam és óriási termelési értékekről. Ezeknek a sorsáról lehet tudni valamit, hogy akkor ők is pakolnak és mennek vissza Ázsiába?

– Ezeknek a sorsáról amit én mondhatok és tudhatok, az többségében annyi, hogy jó részük már nincs itt. Tehát már az előző időszak a 2008-as válság beütésekor és azt követően jelentős részük elment. Tehát nagyon sokan kitelepítették a termelésüket Magyarországról, főleg Ázsiába.

– Ennek az volt az oka, hogy a Nokia már vesztett a piacából, kevesebb készüléket szerelt össze vagy esetleg nem is ezektől vette a részegységeket, alkatrészeket, hanem másoktól? Vagy nekik olcsóbb volt Ázsiában megtermelni és még onnan is ideszállítani, mint itt helyben maradni?

– Azt gondolom, hogy jellemzően az alkatrészgyártók inkább ezt az utat járták, hogy olcsóbb volt kimenni Távol-Keletre. És ugyanúgy beszállítóink maradtak sokan, de már például Komáromból egy-két cég elvitte évekkel ezelőtt a termelését. Nekünk az ipari parkban a közelünkben lévő cégekkel volt közös szakszervezetünk. Tehát a Nokia vállalatához nagyon közeli Perlos, amely szintén finn cégként volt a piacon, és később a Lite-On csoport vásárolta fel, a szomszéd gyárunk volt és közös volt a szakszervezetünk. A Lite-On leépítésénél én vezettem a tárgyalásokat. Mondhatjuk azt, hogy e tekintetben most szerencsés a helyzet, mert némi tapasztalatom van. És hát bizony ezek a cégek már korábban inkább a válság hatására mentek el.

– A mai Népszavában azt olvastam, hogy bizonyos értesülések szerint a miniszterelnök akár meg is akadályozhatta volna az elbocsátásokat vagy az ilyen mértékű elbocsátást, mert a Nokia vezére állítólag többször is megpróbált vele kapcsolatban lépni és tárgyalásokat folytatni, a miniszterelnök azonban erre nem volt hajlandó vagy nem volt ideje vagy fontosabb dolga volt ennél. Elképzelhetőnek tartja vagy bármilyen információja belülről volt, hogy a Nokia igyekszik egyezkedni a kormánnyal, esetleg megpróbál valamilyen anyagi támogatást kérni, hogy ezzel ösztönözze a helyben maradást vagy erről a komáromi székhelyen nem volt igazán szó vagy még pletykák sem voltak?

– Én ilyenről nem tudok még pletykákat sem hallottam egészen a mai napig erről. Annyit mondhatok, hogy az átalakítás előttünk ismert folyamat. Ez egy ideje tart. Több lépcsője volt, évek óta tartó folyamat, és az elmúlt évben is voltak olyan lépcsői, amik mutatták, hogy mi a trend és mi az irány. Én nem azt mondom, hogy a magyar gazdasági élet most a legmegfelelőbb környezet egy multinacionális vállalat számára, de hogy a Nokia döntésében ez nem szerepelt, azt én nyugodtan merem kijelenteni. Egy hosszabb folyamatnak a végén született ez a döntés, és egy hosszabb folyamatba is illeszkedik bele.

– És az Ön megítélése szerint a Nokiát nem befolyásolta volna az sem, ha a magyar kormány különböző kedvezményekkel vagy támogatásokkal, ki tudja, milyen segítséggel, maradásra próbálta volna bírni?

– Én nem hiszem, hogy lehetett volna ezen a stratégián változtatni. Szomorú meg nehéz is nekünk elfogadni, hogy gyakorlatilag tehetetlenül állunk ilyen folyamatok előtt, de nem hiszem, hogy ezen most lehetett volna változtatni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!