rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 15.

A Nokia elbocsát 2300 dolgozót
László Zoltán a Nokia Komárom Kft. üzemi tanácsának elnöke


Bolgár György: - Nemrégiben jelentették be, hogy a híres finn multicég, a nagy telefongyártó világcég 2300 munkatársat elbocsát komáromi üzeméből. És miután a Nokia az egyik legnagyobb és legnagyobb értéket termelő magyarországi vállalat, ez nyilván az egész országnak is fájdalmas, nem beszélve arról a 2300 emberről és családjukról, akit ez közvetlenül érint. Milyen típusú munka fog megszűnni Komáromban, milyen jellegű területeket érint elsősorban ez a termelési visszafejlesztés?

László Zoltán: - Hát ami meg fog szűnni, az elsősorban az összeszerelésnek egy bizonyos fázisa. Olyan nagyon mélyen nem érdemes belemenni, mert aki nem látta, nem ismeri, az túl sokat nem ért belőle. De az összeszerelésnek egy végső, utolsó előtti fázisa az, ami megszűnik itt. És ez települ át Ázsiába, ahogy ezt elmondták a vállalat vezetői, közelebb a vevőkhöz és közelebb a beszállítókhoz. És ide hozzánk Európába, illetve a komáromi gyárba az európai vevők kiszolgálásához szükséges technológia jön, illetve marad. Itt fogjuk az európai vevők számára készített készülékeket testre szabni. Tehát leginkább azt kell érteni ezalatt, hogy a speciális szfotvereket és a csomagolásban a specialitásokat itt fogjuk a telefonhoz hozzáadni.

– A 2300 ember többsége vagy akár mindegyik, milyen típusú munkát végez? Betanított jellegű munkát, szakmunkát vagy sok köztük a mérnök? Milyen fajta emberek és milyen fajta munkatársak ők?

– Hát ahogy ez elhangzott a bejelentéskor is, többség, 2050 fő fizikai állományú dolgozó, ők a termelésben legnagyobb részben betanított munkával járultak hozzá a gyártáshoz. És 250 fő körüli szellemi állományról beszélünk. Közöttük lesz sok mérnök és egyéb szellemi tevékenységet végző kolléga. De egészen pontos részleteket még nem ismerünk.

– Milyen a hangulat a gyárban? Azonkívül, hogy nyilván nagyon rossz. De kétségbeesés van, egyáltalán van-e bármilyen remény számukra, hogy a környéken munkát tudnak találni? Mit csinálnak ilyenkor? Nagy sorokban állnak Önnél, hogy segítsen az üzemi tanács?

– Sokan fordulnak hozzánk is, illetve az érdekképviselet, a szakszervezet és az üzemi tanács irodája mellett felállított a vállalat egy pontot az úgynevezett bridge pontot, ez hidat jelent angolul. Ez egy program, ami arra hivatott, hogy azoknak a kollégáknak próbáljon segíteni, akik belekerülnek a leépítésbe, ahhoz, hogy új állást találjanak, hogy a pályafutásukat meg tudják alapozni, el tudják kezdeni. A hangulat vegyes. Azt nem kell gondolni, hogy kriptaszag lenne a levegőben. Tehát azért nem teljesen összeomlott emberekről kell beszélni. Én rendkívül tisztelem őket, mert hogy mindenki becsülettel végzi a munkáját, semmi kirívó, semmi érzelemkitörés egyáltalán nem volt eddig, és nem is hiszem, hogy lesz. Hát találgatnak természetesen, első kérdés, hogy belekerülök, nem kerülök bele a leépítésbe. Aztán a második kérdés az, hogy ha belekerülök, akkor hogyan tovább. Hogy a környéken el tudnak-e helyezkedni, ez csak részben helyes kérdés így, hiszen nagyon sok munkatársunk nem a közvetlen szűk régióból, nem a környékről jár, itt egy közel százkilométeres sugarú körről beszélhetünk Komárom körül, ahonnét a dolgozóink bejárnak.

– Például Szlovákiából mennyien jönnek?

– Pontos számot nem tudok mondani Önnek, becslésekbe nem bocsátkoznék, de sokan. Tehát nem kevés embert érint. És hát Magyarországon is Esztergomtól Székesfehérváron keresztül Győrig nagyon nagy távolságok vannak, ami egy szempontból azért felfogható úgyis mint jó hír. Hiszen így nem fog a munkaerőpiac egy kis területére koncentrálódni ez a sok ember.

– És például Győrből hogy utaznak naponta oda-vissza a munkások?

– A vállalatnak vannak munkásjáratai, és ezek a buszok szedik össze az embereket, illetve viszik haza.

– Szóval meg volt ez szervezve. Milyen béreket adott a Nokia, összehasonlítva a térség egyéb munkáltatóival?

– A térségben is jó bérszínvonalnak felel meg a Nokia bérszínvonala, és magam a Vasas Szakszövetség elnökségi tagjaként elég jó rálátással rendelkezem magára erre a gyártóiparra is. Az elektronikán belül is azt lehet mondani, hogy a magasabb kategóriába tartozott. Tartozik most is. És hát remélhetőleg ugye tartozni fog a megmaradt rész utána is. Tehát mondjuk az elektronikai gyártóiparon belül én nem ismerek olyan céget, amelyik a Vasas látókörében lenne és ennél jobb bérezési rendszerrel rendelkezik.

– Annyit tudok erről az iparágról, hogy ott a környéken megtelepedett néhány olyan, nem ilyen nagynevű mint a Nokia, de valószínűleg az iparban jó névvel rendelkező cég, amely különböző részegységeket, alkatrészeket gyártott a Nokia készülékekhez és ezeket használták fel aztán a komáromi gyárban. Tajvani és más ilyen cégekről olvastam, hallottam és óriási termelési értékekről. Ezeknek a sorsáról lehet tudni valamit, hogy akkor ők is pakolnak és mennek vissza Ázsiába?

– Ezeknek a sorsáról amit én mondhatok és tudhatok, az többségében annyi, hogy jó részük már nincs itt. Tehát már az előző időszak a 2008-as válság beütésekor és azt követően jelentős részük elment. Tehát nagyon sokan kitelepítették a termelésüket Magyarországról, főleg Ázsiába.

– Ennek az volt az oka, hogy a Nokia már vesztett a piacából, kevesebb készüléket szerelt össze vagy esetleg nem is ezektől vette a részegységeket, alkatrészeket, hanem másoktól? Vagy nekik olcsóbb volt Ázsiában megtermelni és még onnan is ideszállítani, mint itt helyben maradni?

– Azt gondolom, hogy jellemzően az alkatrészgyártók inkább ezt az utat járták, hogy olcsóbb volt kimenni Távol-Keletre. És ugyanúgy beszállítóink maradtak sokan, de már például Komáromból egy-két cég elvitte évekkel ezelőtt a termelését. Nekünk az ipari parkban a közelünkben lévő cégekkel volt közös szakszervezetünk. Tehát a Nokia vállalatához nagyon közeli Perlos, amely szintén finn cégként volt a piacon, és később a Lite-On csoport vásárolta fel, a szomszéd gyárunk volt és közös volt a szakszervezetünk. A Lite-On leépítésénél én vezettem a tárgyalásokat. Mondhatjuk azt, hogy e tekintetben most szerencsés a helyzet, mert némi tapasztalatom van. És hát bizony ezek a cégek már korábban inkább a válság hatására mentek el.

– A mai Népszavában azt olvastam, hogy bizonyos értesülések szerint a miniszterelnök akár meg is akadályozhatta volna az elbocsátásokat vagy az ilyen mértékű elbocsátást, mert a Nokia vezére állítólag többször is megpróbált vele kapcsolatban lépni és tárgyalásokat folytatni, a miniszterelnök azonban erre nem volt hajlandó vagy nem volt ideje vagy fontosabb dolga volt ennél. Elképzelhetőnek tartja vagy bármilyen információja belülről volt, hogy a Nokia igyekszik egyezkedni a kormánnyal, esetleg megpróbál valamilyen anyagi támogatást kérni, hogy ezzel ösztönözze a helyben maradást vagy erről a komáromi székhelyen nem volt igazán szó vagy még pletykák sem voltak?

– Én ilyenről nem tudok még pletykákat sem hallottam egészen a mai napig erről. Annyit mondhatok, hogy az átalakítás előttünk ismert folyamat. Ez egy ideje tart. Több lépcsője volt, évek óta tartó folyamat, és az elmúlt évben is voltak olyan lépcsői, amik mutatták, hogy mi a trend és mi az irány. Én nem azt mondom, hogy a magyar gazdasági élet most a legmegfelelőbb környezet egy multinacionális vállalat számára, de hogy a Nokia döntésében ez nem szerepelt, azt én nyugodtan merem kijelenteni. Egy hosszabb folyamatnak a végén született ez a döntés, és egy hosszabb folyamatba is illeszkedik bele.

– És az Ön megítélése szerint a Nokiát nem befolyásolta volna az sem, ha a magyar kormány különböző kedvezményekkel vagy támogatásokkal, ki tudja, milyen segítséggel, maradásra próbálta volna bírni?

– Én nem hiszem, hogy lehetett volna ezen a stratégián változtatni. Szomorú meg nehéz is nekünk elfogadni, hogy gyakorlatilag tehetetlenül állunk ilyen folyamatok előtt, de nem hiszem, hogy ezen most lehetett volna változtatni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái