Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 15.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. február 17. péntek, 02:49
- Megbeszéljük
Az IMF 2010-es kiebrudalása okozta veszteségek
Róna Péter közgazdász
Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt olvastam egy gazdasági összeállítást, amelyben Ön is a megkérdezett szakértők között volt, arról, hogy a kormány kiszámíthatatlan lépései, elsősorban a Valutaalappal történt 2010-es szakítás milyen számszerűsíthető károkkal járt az ország számára. És Ön volt az, aki talán a legnagyobb összeget merte kimondani, hogy minimum 800 milliárd, de az is lehet, hogy ezermilliárdnál többe került. Magasabbak lettek a kamatok, nagyobb hozamokat kellett fizetni az államkötvények után, és akkor még azt sem lehet pontosan számszerűsíteni, hogy a bizalomvesztés általánosságban mennyit ártott a magyar gazdaságnak. A jobboldalhoz közel álló közgazdászok, akiket megkérdeztek, Mellár Tamás vagy Chikán Attila egyetértettek abban, hogy igen, biztos, hogy komoly károkat szenvedett el a magyar gazdaság emiatt, de nem mernék megbecsülni, hogy ez az annyi valójában mennyi. Ön miért gondolja, hogy nagyjából ilyen óriási, ezermilliárd körüli összeget lehet kimondani bátran, és ha már kimondta, akkor hogy lehet, hogy egy mai adat szerint a magyar gazdaság tavaly mégis 1,7 százalékkal növekedni tudott.
Róna Péter: - Kezdjük azzal, hogy Mellár Tamásnak és Chikán Attilának teljes mértékben igaza van, hogy itt az ok-okozati összefüggések kibogozása borzasztóan komplikált és nehéz. Bizonyos értelemben talán egyszerűbb azt mondani, hogy ez olyan nehéz, hogy ne is próbáljuk meg. De ha mégis meg akarnánk próbálni, azért van egynéhány támpont, ami viszonylag kézenfekvő. A Valutaalap hitele mintegy 2,5 százalékkal olcsóbb annál a hitelnél, amit mi a piacról szerzünk be. Ez is egy kicsit bizonytalan szám.
- Mert állandóan változik, általában jelentősen alacsonyabb is.
- De általánosan és jelentősen alacsonyabb, ugye? Most ezt az összeget vetítjük húszmilliárd euróra, és akkor a következő kérdés az, hogy milyen időperiódusról lenne szó, hány hónapot számítsunk ide. Én erre azt tételeztem fel, hogy a kormány és mindenki számára már tavaly szeptember tájt világos volt, hogy az IMF visszahívása nélkül ez egy reménytelen helyzet. Tehát nem elkerülhető a visszahívása.
- Nem tudjuk finanszírozni az országot ilyen drága hitelekkel.
- Igen. Legkésőbb szeptemberben ez világos volt. És én azt tételezem fel, hogy a legjobb esetben is legfeljebb májusban lesz aláírás.
- Ilyen nehezen és lassan fognak menni ezek a tárgyalások? Azt mondja?
- Igen. Hát nincs is kezdő dátum.
- Ez kétségtelen, még azt sem mondták, hogy biztosan megkezdik.
- Talán emlékszik, hogy a kormány azt mondta, január első felében megkezdődnek a tárgyalások, és én akkor mondtam, hogy teljesen nevetséges ez az állítás, szó sincs arról, hogy január első felében megkezdődnének a tárgyalások. Nem is kezdődtek meg. A legjobb esetben, ha ebből lesz szerződés, akkor az körülbelül májusra várható. Itt van egy nyolchónapos periódus, amire rávetítjük ezt a 2,5 százalék/20 milliárd eurót. Tessék választani egy árfolyamot. Ebből mindenféleképpen kijön egy 350-400 milliárd forintos veszteség.
- De ha még azt is számolnánk, hogy 2010 nyár végén, amikor kiebrudaltuk innét az IMF-et, már akkor is sok közgazdász figyelmeztetett arra, hogy ez talán nem volt a legésszerűbb lépés, mert érdemes volna megújítani velük a szerződést, legalább egy elővigyázatossági megállapodást kéne kötni, mert akkor ez a piac bizalmát fenntartaná. Olcsóbban lehetne a piacról is finanszírozni magunkat. Ha tehát még ezt az időszakot is belevesszük, akkor még nagyobb a veszteség.
- Itt van, ez a következő tétel. Ha nem ebrudaltuk volna ki a Valutaalapot, akkor hogyan alakult volna a helyzetünk. A Valutaalap jelenléte véleményem szerint olyan megbízhatósági szintet biztosított volna számunkra a pénzpiacoknál, mint amilyet Lengyelország, Szlovákia vagy Csehország élvez körülbelül. Ennek alapján a számítási megközelítés arról szól, hogy mi a különbség az ő finanszírozási költségei között és a mi finanszírozási költségeink között a piacról, hiszen ha mögöttünk áll a Valutaalap, akkor körülbelül olyan piaci megítélésre számíthatunk, mint ők. Nélkülük pedig rosszabbra. És akkor itt jön be az a további, mintegy félmilliárd a számításom szerint, ami ebből a különbözetből fakad. Nekem így jött össze ez a szám.
- Mármint félmilliárd?
- Igen. És így jött össze a 800 milliárd plusz.
- Ha azonban nem küldtük volna el a Valutaalapot, akkor nem lehetett volna, pláne visszamenőlegesen, megadóztatni a bankokat, a multikat, a Telecom cégeket, a nagy kereskedelmi cégeket, és akkor a kormány azt mondhatta volna, hogy kénytelen vagyok olyan megszorításokat alkalmazni, amelyeket nem vagyok hajlandó és amelyek ártanak a gazdaságnak. Vagyis ők ennek tudatában vállalták azt a rizikót, hogy nem lesz IMF, viszont azt csinálom amit akarok. Ez jó lépés volt-e vagy rossz?
- Én ezzel nem értek egyet, mert szerintem egyrészt a visszamenőleges törvényhozás, mint olyan, az ördögtől való. Ez egy nagyon csúnya és nagyon rossz dolog, ebből még nagyon sok baja lesz az országnak. Ebből még perek lesznek, mindenféle vitás bizalomvesztés stb.
- És még ára is lesz. Nemcsak perek. Ezt ki is kell fizetni majd.
- Ez önmagában egy szentségtörés. Ezen túlmenően a bankok különadóztatására lett volna lehetőség, bár nem olyan mértékben, mint ahogy azt az Orbán-kormány tette.
- De ha például már 2010 nyarán elkezdenek dolgozni, ha nem is végtörlesztésen, de a devizahitelek megkönnyítésének átfogó rendezésén és ezeknek a terheknek az áthárításán a bankokra legalább részben, akkor egyrészt a bankok is többet fizettek volna a költségvetésbe, lehetett volna csökkenteni az adósok terheit, és talán nem romlik annyira a forint árfolyama sem, ráadásul nem olyan kiszámíthatatlanul, mint ahogy történt a deviza-végtörlesztés bejelentése után.
- Pontosan így van. Maga a Valutaalap mondta azt, eltérve az Európai Uniótól, hogy valamilyenszintű extra adó kivetése elképzelhető, de ne tessék hozzászokni. Tehát a Valutaalap azt mondta, hogy ez egy különleges helyzet, ami ránk zuhant 2010-ben, és azelőtt is. Ezt enyhíteni lehet különadókkal, de ne tessék ezt egy-két éven túl folytatni. Ez volt az ő álláspontjuk. Az EU ezt csípőből elutasította, tehát itt volt egy nézetkülönbözet, azért ezen lehetett volna dolgozni.
- Igen és lehetett volna kompromisszumokat kötni. De itt kompromisszumokról nem volt szó.
- De ne felejtsük el, hogy az akkori hitelkeret nyolcvan százaléka a Valutaalaptól származott, illetve a Világbanktól, és húsz százaléka pedig az EU-tól. Tehát a nagykutya mindenféleképpen a Valutaalap volt.
- Most, hogy még az sem biztos, hogy elkezdődnek a tárgyalások, Ön szerint vajon függetlenül attól, hogy az Európai Unió majd milyen törvénymódosításokat vagy visszacsinálásokat követel a magyar kormánytól és parlamenttől, de milyen gazdaságpolitikai lépéseket fog az IMF elvárni Magyarországtól?
- Itt szeretnék valamit tisztázni. Az én véleményem szerint nagyon is érdemes odafigyelni a Valutaalapra, és nagyon komolyan kell venni, amit mondanak, mert nem igaz, hogy rossz dolgokat mondanak. A thaiföldi válság idejéig nagyon sok rosszat tettek a világban ez tény és való, tagadhatatlan. De a thaiföldi válság után egy óriási belső változás zajlott le a Valutaalap gondolkodásában, közgazdasági eszközei megfogalmazásában stb. Ezt a változást figyelembe kell venni. Én kevésbé vagyok kibékülve az EU gazdaságpolitikájával, nem vagyok híve ezeknek az ádáz megszorító intézkedéseknek, amit amelyek jelenleg népszerűek az EU berkein belül.
- Meg úgy látszik, mintha ez volna az egyetlen receptjük a válságra.
- Igen. Ez nekem nagyon antipatikus az EU részéről, de én nagyon komolyan venném a Valutaalap hozzáállását. Mit akar a Valutaalap? Azt akarja, hogy Magyarország egy fenntartható fejlődési, növekedési pályára lépjen. Ez az első cél, aminek elősegítése érdekében kész pénzügyi támogatást adni, hogy csillapítsa a piacok aggodalmait. A piaci aggodalmak azonban két részből állnak. Az egyik rész kizárólag gazdasági természetű, a másik rész pedig politikai természetű.
- Hiszen a gazdasági intézkedések azért következhettek be, mert politikailag olyan kiszámíthatatlan lépések történtek Magyarországon, amelyek miatt aztán senki sem bízik abban, hogy a kormány ezt vagy azt fogja tenni a gazdaságban.
- Így van. Itt viszont fordított a helyzet, mert a politikai intézkedések megítélésében és azok helyrehozatalának sürgetésében az Európai Unió álláspontja fejlettebb, mint a Valutaalapé. A Valutaalap kifejezetten gazdasági szervezet, és nem nagyon szeret politikai kérdésekkel foglalkozni.
- Viszont rá is bízza ezt az Európai Unióra, mert többször azt mondták, hogy tessék megfogadni az Európai Unió és az európai intézmények ajánlásait, és akkor majd lehet szó arról, hogy elkezdjük-e és hogyan a tárgyalásokat.
- Igen. Összességében én azt mondom, hogy tessék meghallgatni, mit mond a Valutaalap a gazdaságra vonatkozólag, és tessék meghallgatni, hogy mit mond az EU a politikai kérdésekkel kapcsolatban.
- Visszatérve a kiinduló kérdésünkre, hogy tehát az Ön becslése szerint 800 milliárd veszteség érte a magyar gazdaságot az IMF kiebrudalása és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt. Mégis, hogy lehet, hogy ezek után 2011-ben a vártnál némileg kedvezőbb, 1,7 százalékos GDP növekedés volt Magyarországon. Mennyi lehetett volna, ha nincs ez a 800 milliárdos veszteség?
- Az utolsó negyedéves GDP növekedésnek van egy nagyon fontos technikai eleme. Ez abból fakad, hogy 2011-ben a magyar mezőgazdaság egy szuperlatív évet élt meg. Több mint harminc százalékkal magasabb volt a bevétele, termelése mint 2010-ben. Tehát a 2010-es bázisévhez hasonlítva a magyar mezőgazdaságnak nagyszerű termelési éve volt.
- Igen, ez egy kiugró év volt, különösen az előző évhez viszonyítva, és ez jelentkezik a statisztikában.
-A statisztikában felosztják négy negyedévre a mezőgazdaság teljesítményét. Annak ellenére, hogy a búzát már régen behordták és learatták, a kenyeret már meg is ettük és így tovább, a kiugró teljesítmény következménye megjelenik a negyedik negyedévben. És a bázisévhez viszonyítva ez nagyon jó eredmény. Ha ezt visszaszámoljuk olyan szintre, ami egy átlagos mezőgazdasági szint lenne, akkor már közel sincs meg ez a szám. Akkor már egy százalék alatt vagyunk.
- Úgyhogy nem szabad túlbecsülni ezt sem.
- Még van egy nagyon fontos dolog itt. A magyar nemzetgazdaság rendkívül duális. Vannak a multinacionális cégek és vannak a honi, hazai vállalkozások, a mezőgazdaság és a szolgáltatások. A GDP adatok ezeket a megkülönböztetéseket nem teszik meg. Összerakják mindkét fél teljesítményét ugyanabba a számba. De a lényeg az, hogy a két szféra közötti teljesítmény nagyon-nagyon eltér egymástól, mások a jellegzetességei. Sajnos még nem értünk el oda, hogy amikor elemezzük a magyar nemzetgazdaság teljesítményét, akkor külön-külön ellenőrizzük, hogy a két szféra, a két fél hogyan működött. Pedig jó lenne.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!