Ulrike Lunacek esete a magyar csőcselékbeszéddel



Ulrike Lunacek háromszor kért szót az Európai Parlament polgári szabadságjogokkal, igazságügyi és belügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága (LIBE) nyilvános meghallgatásán, február 9-én, Brüsszelben, amely a magyarországi helyzetről szólt. Az utolsó megszólalását (a felvételen 18 óra 27 perc körül) részben Fricz Tamáshoz intézte (aki szerint a „békemenet” azt jelezte, hogy a magyarok döntő többsége még mindig a kormányt támogatja), s itt hangzott el a „békemenetről” ez a mondata: „Antiszemita és EU-ellenes jelszavak voltak a plakátokon. […] Ha én egy ilyet szerveznék, megkérném az antiszemita és EU-ellenes jelszavakat hangoztatókat, hogy távozzanak.”

Bayer Zsolt emiatt a mondat miatt szórta színvonalas jelzőit (agyament, ótvar, hazug, idióta, rohadt, szemét)* a zöld képviselőre.

Én rengeteg fotót és videót megnéztem a tüntetésről, nem láttam antiszemita feliratokat (unióellenest annál többet). Az más kérdés, hogy láttam három – még csak nem is szalon – antiszemitát (vagy, ha Széles Gáborra gondolunk, legalábbis „megélhetési” antiszemitát, hiszen mindkét hírhedt üzleti vállalkozásában, az EchoTv-ben és a Magyar Hírlapban is, szabad, sőt láthatóan kívánatos a nyílt vagy kódolt zsidózás, méghozzá tele szájjal): ők vezették a menetet, ők szervezték a tüntetést. Ők Orbán Viktor eminens támogatói. Az egyik az 5-ös számú Fidesz-párttagkönyv birtokosa és Orbán harcostársa,** ő „kohnozta” le Ulrike Lunacek frakciótársát, Daniel Cohn-Benditet***; a másik annak a lapnak a főszerkesztője, amelynek előfizetésére Orbán buzdított, amikor először elveszítette a hatalmat; a harmadik a nagy magyar nemzeti vállalkozó és Orbán-hű médiatulajdonos.

Ulrike Lunacek tehát nem tévedett nagyot. Csak az ember nem plakátokon látta a magyar antiszemitizmust.


MTI-fotó: Beliczay László

Konrád György lezsidózására 2008-ban (Bayer két Medence-írása) még csak mi, itthon kaptuk fel a fejünket. Daniel Cohn-Bendit lezsidózására (bocsánat: lekohnozására) meg az orgoványi erdőre már a Die Welt című német konzervatív lap is felfigyelt egy éve. Most az Európai Unió nem Orbán-elkötelezett politikusai kapják meg, töményen, azt a beszédmódot, amellyel mi, ha jól megszámítjuk, legalább 2002 óta élünk együtt. Amellyel nemcsak mindent és mindenkit sikerült tönkretenni, hitelteleníteni és főként meggyűlöltetni (mármint a saját tábor szemében), de sikerült egy elviselhetetlen stílust is meghonosítani (milyen kifejező szó!) a magyar nyilvánosságban. A csőcselékbeszédet. Amelyet szégyellni se kell, sőt büszkének kell rá lenni, hiszen identitásjelző elem, hogy valaki (kár)örömöt, kielégültséget, netán tettrekész gyűlöletet érez az ilyen beszéd hallatán, vagy görcsbe rándul tőle a gyomra, mert tizenakárhány év alatt sem tudta és akarta megszokni. Orbán pártelnök, Áder frakcióvezető, Navracsics frakcióvezető, Lázár frakcióvezető, Szijjártó, Révész, Cser-Palkovics, Selmeczi szóvivők és minden párttársuk, médiakiszolgálójuk és értelmiséginek nevezett holdudvaruk büszke lehet rá: tényleg új magyar kultúrát teremtettek. A „polgári” nemzethaza nagyobb dicsőségére.

(Mihancsik Zsófia)

______________

* Lásd hírösszefoglalónkat: Ulrike Lunacek bepanaszolta az Echo Tv-nél Bayer Zsoltot
** Lásd például Orbán arról biztosította…
*** Lásd: Két kérdés



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!