rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 10.

Az utolsó szó jogán mobiltelefon-ügyben

Szabó Zoltán, az MSZP volt országgyűlési képviselője, a Demokratikus Koalíció tagja



Bolgár György: - Ön a Hunvald-per egyik vádlottja, és ma megszólalt az utolsó szó jogán a bíróságon. Egy pitinek látszó ügyben vádolták meg, hogy illetéktelenül használt egy önkormányzat által biztosított magántelefont, meg hogy valamilyen kerékbilincset szereltetett le az autójáról. Már az egész ránézésre röhejnek tűnik, hogy hogyan kerül be a Hunvald-perbe. Viszont ha már így esett, miért gondolta úgy, hogy az egészet tulajdonképpen érdemes hagyni, hadd menjen a maga meglehetősen piti vagy szűk kis útján, és nem kell ebből ügyet csinálni, úgyhogy csak az utolsó szó jogán szólalt meg. Miért gondolta, hogy ez volna hatásos és ez volna jó a saját ügyében?

Szabó Zoltán: - Mindenekelőtt arról beszélnék, hogyan kerül a dolog a Hunvald-ügybe. Úgy, mint a csizma az asztalra. Annál több köze nincs a kettőnek egymáshoz, mint hogy mindkettő a VII. kerületi önkormányzattal kapcsolatos. Nekem határozottan az az érzésem, hogy ez csak azért került bele az ügybe, mert így az ügyészség vagy aki erről beszél, a jobboldali sajtó, nem kénytelen azt mondani, hogy pitiánernek is alig nevezhető ügyekkel megvádolt Szabó Zoltán, hanem azt lehet mondani, hogy a milliárdos erzsébetvárosi ingatlanpanama huszonharmad rendű vádlottja.

- És ez már egy epitheton ornans marad Önön, ugye?

- Igen.

- Ismerjük ezt a szokást.

- Igen. Ez a milliárdos erzsébetvárosi ingatlanpanama is eléggé meginogni látszott a tárgyalás során, de mindenesetre az én ügyem aztán tényleg teljesen idegen ebben, tehát csak elhatározás kérdése volt, hogy ebbe varrják bele. Hogy miért nem szólaltam meg tulajdonképpen a bírósági tárgyaláson egészen mostanáig? Leginkább az ügyvédem tanácsára, ő azt mondta, hogy szerinte nincs értelme annak, hogy vallomást tegyek a bíróság előtt, és én megfogadtam a tanácsát. Ugyanakkor, amit az utolsó szó jogán elmondtam, az valahogy kikívánkozott belőlem.

- És most nem szólt az ügyvédje, hogy ne csináld már, épp az utolsó pillanatban, ha eddig csendben tudtál maradni, akkor most is erőltesd magadra ezt?

- Nem mondta, bár utólag azt mondta, lehet, hogy megpróbált volna lebeszélni, ha előre tudja, hogy mit fogok mondani, de végső soron talán mégsem sült el rosszul.

- Végül is egy olyan politikusról van szó, aki nem mobiltelefon-ügyekben, hanem nagypolitikai ügyekben nyilvánult meg nem is kevésszer az ország nyilvánossága előtt, gyakran a parlamentben és nem ritkán azon kívül is, úgyhogy mondjuk azt lehetett várni Öntől, hogy meglehetősen erőteljesen fog véleményt nyilvánítani, pláne a saját ügyében, nem?

- Ez, azt hiszem, így is történt. Meggyőződésem szerint mind a kerékbilinccsel kapcsolatos, mind a mobiltelefonnal kapcsolatos vádat nevetségessé tettem, de ezt majd a bíróság eldönti, hogy így van-e vagy sem. Ezen túlmenően annak a véleményemnek, szilárd meggyőződésemnek adtam hangot, hogy ez egy politikai ügy, egy koncepciós per, ahol az ügyészt – egyébként nem csak az én ügyemben, hanem az egész ügyben – nem nagyon érdekelte az, hogy milyen tények derülnek ki, ami beleillett a koncepciójába, azt használta, ami nem, arról lényegében tudomást sem vett.

- Mi volt az Ön benyomása a bírósági tárgyalásról, a bíróság tudomást vett ezekről?

- A bíróság mindenről tudomást vett. Rendkívül aprólékosan figyelt, jegyzetelt, visszakérdezett, és gondosan ügyelt arra, hogy semmiféle eljárási hiba ne keletkezzék a tárgyaláson, legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Igaz, ami igaz, büntetőperben se sokat szerepeltem még, bár egyszer-kétszer azért az elmúlt időszakban sikerült, mert rágalmazás miatt jelentettek már fel korábban elhangzott kijelentéseimért. De nem tudom megítélni, pontosan hogyan, de számomra úgy tűnt, hogy a bíróság, ahogyan egy bíróságtól elvárható, korrekt módon, objektíven és elfogulatlanul tette a dolgát.

- És Ön, mint vádlott, a vádlottól elvárható módon élt az utolsó szó jogával, milyen beszédet adott elő a saját védelmében? Hogy nem is akkor, nem is olyan mobiltelefont használtam vagy kerékbilincsnél nem is ott álltam, vagy pedig másfajta védelemre használta fel az alkalmat?

- Másfajtára használtam fel, nem ezeket firtattam. Az a helyzet, hogy a bizonyítási eljárás során elég pontosan kiderültek a részletek, és a védőbeszédben az ügyvéd ezeket remekül összefoglalta. Nekem ezzel nem sok dolgom volt. Sokkal inkább arra hegyeztem ki a dolgot – ahogyan Ön is mondta –, hogy korábban tizenhat éven keresztül országgyűlési képviselőként, politikusként kellő mennyiségű ellenfelet szereztem a Fideszben, személyesen a Fidesz elnöke is érezheti úgy, hogy tartozik nekem eggyel, s mással. Abból pedig, hogy a Fidesz milyen előszeretettel rendezi a politikai természetű vitáit a bíróságon, no meg abból, hogy a Legfőbb Ügyész milyen közismerten bensőséges kapcsolatot ápol a Fidesszel, én arra a következtetésre jutottam, hogy – még egyszer hangsúlyozom nem tényként, hanem véleményként tudom csak állítani, hiszen bizonyítani nem tudom – ez egy politikai ügy, itt az ügyészség egész egyszerűen a nemtelen politikai bosszú eszközévé alacsonyodott le, illetve azzá alacsonyították le azok a vezetői, akik ebben részt vettek.

- Ön volt az egyetlen, aki ezt ilyen határozottan kimondta vagy más vádlottak is? Hiszen az első számú szereplő, vagy legalábbis a másodrendű vádlott, de az egész pernek nevet adó Hunvald György is politikus volt.

- Igen, ő azért sokkal inkább az ügy részleteire tért ki és sokkal inkább azokat cáfolta.

- Hiszen ez egy szerteágazó és elvileg nagy értékről szóló per és vád.

- Így igaz. Ő ezeket meglehetősen talpraesetten cáfolta, bár az is igaz, hogy a fő cáfolatot tulajdonképpen a bíróság megadta, hiszen az egész vád alapvetően arra épült, hogy volt egy értékbecslő, aki hamis értékbecsléseket adott annak érdekében, hogy ezzel meg lehessen téveszteni a döntéshozókat.

- És ez a bíróságon egyértelműen ki is derült?

- Az derült ki, hogy az önkormányzat csináltatott egy ellenőrző értékbecslést, ami nagymértékben igazolta a korábbi értékbecsléseket, továbbá a bíróság kirendelt egy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt, nem mellesleg a Budapesti Igazságügyi Kamara elnökét, aki szintén többé-kevésbé megerősítette ezeket az értékbecsléseket, legalábbis azokon a határokon belül, ami egy ilyen értékbecslés természetes hibája. Tehát egész egyszerűen megdőlt az ügyészség érvelésének az a fundamentuma, hogy itt tudatosan hamis értékbecsléssel, áron alul adtak el ingatlanokat. Mind a két ellenőrző értékbecslő alátámasztotta azt, hogy ezek bizony nem áron alul eladott ingatlanok voltak. Viszont ez az ügyészségről lepergett, az ügyész a vádbeszédében, mintha mi sem történt volna, elmondta, hogy mind a három értékbecslő – ha nem is így fejezte ki magát, de a lényege ez volt – vagy hazudik vagy téved, az igazságot az ügyészség tudja.

- Úgyhogy végül is Ön volt az egyetlen, aki a tárgyalássorozat summájaként azt mondta, hogy itt politikai motívumok játszottak szerepet.

- Igen, ezt én mondtam ki egyedül, és azt kell mondjam, hogy nem bánom, hogy kimondtam. Azt hiszem, hogy ezt természetesen bizonyítani soha nem lehet majd.

- Meg nem is kell, hogy a bíróság ezt figyelembe vegye, végül is csak a jogszabályok és a tények alapján döntenek.

- Így igaz. Ebben az értelemben persze nem is a bíróságnak szólt, csak a bíróság előtt mondtam el, merthogy tényleg az a helyzet – ha most az összes többitől eltekintünk, mert tényleg nagyon szerteágazó az ügy –, hogy volt hat vagy hét próbálkozása az ügyészségnek, amivel megpróbált különböző mondvacsinált, nevetséges, apró ügyekbe engem belerángatni. Kezdve azzal, hogy volt még valamikor 2009-ben egy Fideszes helyi önkormányzati képviselő, aki az iránt érdeklődött, hogy hány lakást juttatott nekem az önkormányzat 1990 óta a kerületben. Ha nem az lett volna a válasz, hogy egyet sem – és ez az igazság –, akkor nincs kétségem afelől, hogy a vádiratban az is megjelent volna, hogy én is részese vagyok annak a kiterjedt korrupciós hálónak, amit az ügyészség látni vél Erzsébetvárosban. De volt próbálkozás az ügyben is, hogy véletlenül nem adott-e nekem laptopot az önkormányzat, egyébként meg nem adott. Maga ez az egész mobiltelefon-ügy annyira nevetséges. A VII. kerületben az önkormányzat az én polgármester elődöm idején, 1998 nyarán úgy döntött – mellesleg az akkor frissiben megválasztott Deutsch Tamás országgyűlési képviselő kérésére –, hogy létesít és fenntart egy irodát Erzsébetvárosban a mindenkori erzsébetvárosi országgyűlési képviselők részére. Mikor én 2002-ben újra megválasztott képviselő lettem Erzsébetvárosban, akkor erre nem tartottam igényt, azt mondtam, hogy van nekem irodám, arra nincs szükségem, a mobiltelefon használatát engedjék nekem, és ebbe az új polgármester belement. Ezzel én nem kárt okoztam az önkormányzatnak, hanem pénzt takarítottam meg számára. Elég alaposan használtam én azt a mobiltelefont, nem mondom, de akármilyen magas volt a telefonszámla, azért nem került annyiba, mint amennyibe egy iroda fenntartása került volna az önkormányzatnak. De ott van most a parlament előtt Lázár János törvényjavaslata, amelyik egyenesen kötelezővé teszi, feladatul adja az önkormányzatoknak, hogy a területükön megválasztott egyéni országgyűlési képviselők munkáját külön infrastrukturális eszközökkel segítsék. Ezek lényegesen túlmennek egy mobiltelefon-használaton.

- De szerintem az ügyész már hegyezi is a ceruzáját.

- Igen, nagyon-nagyon valószínű. Az egész parlamentet valószínűleg meg fogja vádolni azzal, hogy hűtlen kezelésre és hivatali visszaélésre kívánja felbujtani az önkormányzatokat. De a tréfát félretéve, tényleg az a helyzet, hogy mostantól majd ez kötelező lesz az önkormányzatoknak, eddig viszont, az ügyész úgy véli, minthogy nem volt kötelező, ezért tilos volt. Legutóbb a valaha létezett szocializmust jellemeztük úgy, hogy ami nem kötelező, az tilos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái