rss      tw      fb
Keres

Minden jobboldali – és minden magyar – újságíró figyelmébe



A Le Figaro című francia jobboldali-jobbközép napilap újságírói csütörtökön indítványt intéztek a szerkesztőség vezetőjéhez, Etienne Mougeotte-hoz. A levél szövege a következő:

A Le Figaro újságírói, akik a mai napon közgyűlést tartottak, emlékeztetnek rá, hogy mélyen, belsőleg kötődnek az újságírás értékeihez és az újság jelmondatához: ’A bírálat szabadsága nélkül mit sem ér a hízelgő magasztalás.’* Különösen ebben a választási időszakban azt kérik a szerkesztőségvezetőtől, ügyeljen rá, hogy a cikkek, de a címek és a főcímek is a teljességre és a pluralitásra törekedve számoljanak be a napi aktualitásokról, ’tisztességesen’ […], anélkül, hogy ellepleznének bármilyen témát abból a megfontolásból, hogy az zavarhatja a jelenlegi [politikai] többséget. A Le Figaro mint véleményújság nem egy párt, nem egy kormány vagy egy köztársasági elnök közlönye. Több hónapja gyűlnek a kérdések a szerkesztőségben, illetve a sajtószemlékben iróniával kezelt egy irányba mutató főcímek a lapban. A Le Figaro újságírói remélik, ezúttal meghallgatásra talál felszólalásuk. Büszkék az újságra, ahol dolgoznak, nem szándékoznak elpályázni máshová, ahol ’jól érezhetik’ magukat a szakmájuk művelése közben. Miközben előírják nekik, hogy a ’kettős média’ [papírújság és internet] kényszerei miatt többet kell dolgozniuk, a Le Figaro újságírói szeretnék, ha szempontjaikat figyelembe vennék egy olyan, kölcsönös tiszteleten alapuló belső párbeszédben, amely az újság alapstruktúrájának része. Szót emelnek amellett, hogy az olvasók informálásának gyorsasága ne rontsa az információk minőségét.”

A levélben szereplő utalás arra vonatkozik – írja az AFP francia hírügynökség –, hogy ősszel a főszerkesztő, Etienne Mougeotte közölte, az újság nem azért van, hogy „a jobboldalnak kellemetlenkedjen”, és azok az újságírók, akik „nem érzik jól magukat”, elpályázhatnak a Libérationhoz (a balközép újságnak a mostani levélhez fűzött zárójeles megjegyzése: „Szívesen látunk benneteket, fiúk ”).


A Le Figaro hétvégi mellékletének címlapja (és belül a Sarkozy-nagyinterjú), amely az újságírók levelét inspirálhatta: „Nicolas Sarkozy – ’Értékeim Franciaország számára’: Munka, nevelés, család, laicitás [világi jelleg].” A lelab.europe1 Sarkozy első választási plakátjának nevezte a Figaro Magazine címlapját.


A tanulság: a hatalom és vezető pozícióba ültetett emberei mindig, mindenütt törekszenek és törekedni is fognak rá, hogy a sajtó révén befolyásolják a választókat, a közvéleményt. Hogy próbálkozásuk ne legyen sikeres, annak két feltétele van: az egyes újságírók szakmai hozzáértése, szakmai-etikai elkötelezettsége, önérzete, illetve képességük és akaratuk a közös fellépésre. Ez a valamennyi magyar újságíróra és szakmai munkahelyre érvényes tanulság. Amíg a magyar közmédia munkatársai darabonként, külön-külön félnek, és legfőbb törekvésük az, hogy egymás rovására is megőrizzék az egyéni egzisztenciájukat, ugyanazt megtehetik velük bármikor, amit kollégáikkal megtettek az első-második nagy tisztogatási időszakban. (Megjegyzendő, hogy a „kitisztogatottak” korábban maguk is folyamatosan, majd húsz éven át „egzisztenciát őriztek”.) Egyébként az a minden mérce alatti magatartás, amelyet a magyar jobboldali sajtó és média tanúsít a hatalom kiszolgálása és a teljes ellenoldali spektrum – politikusok, más meggyőződésű értelmiségiek, szakemberek, állampolgárok, ügyek, elvek diszkreditálása érdekében –, vagyis a jobboldali sajtó ilyen fokú „közlönyösítése” elképzelhetetlen Nyugat-Európában. A Le Figaro újságírói tehát ebből a szempontból „könnyebb” helyzetben vannak: nincs szint alatti minőség, amelyhez képest azt mondhatnák, hogy mi azért „ezeknél” még mindig jobbak vagyunk**.

(Mihancsik Zsófia)

______________

* Beaumarchais Figaro házassága című darabjában mondja a címszereplő (Forgách András fordítása)
** Lásd például Lánczos Vera írását az önmagát mérsékelten jobboldalinak tartó Heti Válasz interjúkészítési módszereiről.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!