Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 9.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. február 11. szombat, 03:17; Megbeszéljük

3. oldal / 3

Arató András felszólalása Brüsszelben, az Európai Unió meghallgatásán

Arató András: - Elnök úr, miniszterelnök helyettes úr, hölgyeim és uraim. Remélem, a nagy késedelem ellenére a budapesti Klubrádió műsora még él, és ott élő adásban hallgatnak engem a hallgatók, úgyhogy jobb, ha magyarra váltok, mert sok hallgató nem ért angolul. Ezért elnézést kérek.

Meghatározó élményem volt, amikor először átjutottam a magyar-osztrák határon anélkül, hogy útlevél-ellenőrzésre, egyáltalán lassításra került volna sor. Úgyhogy gondolhatják, mekkora élmény, megtiszteltetés nekem, hogy itt lehetek az európai gondolat fizikai megvalósulásában. Megtiszteltetés, de nem egyértelműen öröm a számomra ez a mai meghallgatás, mert hát normális körülmények között aligha kerül sor egy budapesti kisvállalat vezetője és az Európai Parlament jelentős szervezete közötti találkozóra. Ilyen rendkívüli helyzetben ilyen különleges lámpafénybe egy egyszerű európai polgár, nevezetesen szerénységem legfeljebb egy valóságshow szereplőjeként kerülhet. És valóban, a Klubrádió ma a magyar médiatörvény című valóságshow keretében küzd a túléléséért. Mindezt azért lehetett sejteni akkor, amikor olyan médiatanács jött létre, olyan engedélyező-büntető testület, amelynek minden tagját egy párt, egy kormányzó párt nevezi ki. Talán éppen ezért tiltják az európai sztenderdek azt az egyoldalú médiafelügyeletet, amelynek a következménye például egy olyan eljárás, ami a Klubrádióval történt. Az ilyen egyoldalú felügyelet azt a veszélyt hordja magában, hogy megszűnik a média pluralizmusa, elnémulnak független hangok, eltűnnek a médiából kritikus vélemények, nemkívánatos hírek. Természetesen fel lehet mutatni újságokat, televíziókat, rádiókat, amelyek látszólag cáfolják ezt, ámde a lehetősége akkor is fennáll, akárhányat is lehetne felmutatni.

Magyarországon nem a Klubrádió esete az egyetlen, ami az Európában megszokott médiaszerkezetben szokatlan. Csak néhányat szeretnék ebből felsorolni, mert azért részletesebben inkább a Klubrádió történetét mondanám el. Például a közmédia kizárólag az állami hírügynökségben létrehozott hírcentrum műsorait adhatja le. Munkatársai egyébként jogi értelemben függenek a médiatanácstól, mert közvetett alkalmazottjai. Hát a botrányos hamisításokról nyilván sokat hallottak, például a január 2-i ellenzéki tüntetésről adott sajátos tudósításról a közmédiában. Ahonnan amúgy mintegy ezer főt bocsátottak el, közöttük számos tekintélyes független szemléletű újságírót. Rendre a kormányzó párthoz közelálló vállalkozások nyerik el a rádió frekvenciák döntő többségét. Állami hirdetéseket egyáltalán nem helyeznek el független médiumokban, és ezt követően a magánhirdetők jelentős része talán éppen a félelmei alapján választ partnert a kommunikációs kampányaihoz.

Most pedig engedjék meg, hogy hat pontban összefoglaljam azt a folyamatot, amely a Klubrádió létezését is megkérdőjelezte, talán ennyiben az előző hozzászólásoktól eltérek és talán ez érdekesebb is ebben a pillanatban, hogy tudniillik egy konkrét projekt kerül napirendre. Miniszterelnök-helyettes úr megkérdezte tőlem, tehát ezzel előrébb mennék egy válasszal is, hogy ellenzéki-e a Klubrádió. Igen, a Klubrádió ellenzéki, minden normális médium ellenzéki, bármikor bármilyen kormány legyen is hatalmon.

Tehát a történéseket illetően az első pontban szeretném ismerteti, hogy egyáltalán mi ez a Klubrádió. Ma sokan a Klubrádiót tekintik az egyedüli közszolgálati rádiónak Magyarországon. Az egyetlen számottevő interaktív beszélő rádió. Számos, a közszolgálati rádiótól elüldözött neves újságírónak van itt műsora, amely kritikus a mindenkori hatalommal és annak ellenzékével szemben is. A politika mellett a civil társadalmat érdeklő szinte minden területtel foglalkozik, az érdekvédelemtől a sporton át a kultúráig. A szöveg aránya 75-80 százalék. És a társadalmi igényt pedig elég rendesen alátámasztja az, hogy több százezres hallgatórétege van.

A Klubrádió tizenkét évre szóló – ez már a második pont lenne – frekvenciaengedélye 2011. februárjában lejárt. A médiahatóságnak azonban ezt megelőzően tizennégy hónappal meg kellett volna kezdenie az újrapályáztatást. Ehhez csak másfél év törvénysértő késedelemmel láttak hozzá.

Három. A késedelem miatt a Klubrádió 2010 elején megpályázott egy másik budapesti frekvenciát. Ezt a pályázatot jogerősen megnyerte, azonban az új médiatanács az eredményt annak az évnek a végén, december 28-án megsemmisítette. Tehát elvette a Klubrádiótól a biztos működés perspektíváját. Ezt az annulált pályázatot a Klubrádió bíróságon megtámadta, az elsőfokú tárgyalásra ennek az évnek a februárja végén kerül sor. Itt hagy térjek ki egy rövid válaszra Szájer úrnak: nem hosszabbítottak meg a Klubrádió számára egyetlen frekvenciát sem: amióta lejártak, azóta kéthavonta hosszabbítgatják ideiglenesen.

Negyedik pont. 2011 őszéig a budapesti mellett tíz vidéki városban volt jelen a Klubrádió. Ezekből eddig a médiatanács különböző technikákkal hét esetében szüntette meg a folytatás lehetőségét. Miközben 2010 óta egy kormányközeli magánrádió öt vidéki frekvenciát nyert el, a Klubrádió egyetlenegyet sem. Ez az említett rádió egyébként úgynevezett közösségi formátumban működik, tehát nem fizet a frekvencia használatáért. Amikor a verseny semlegesség jegyében hasonló feltételeket kért a Klubrádió, a felvetést komolytalannak minősítve a médiatanács visszautasította.

Most térjünk vissza a nagy nemzetközi visszhangot kiváltott, a Klubrádió jelenleg használt budapesti 95,3 megahertzes frekvenciájára kiírt pályázat témakörére. Ezt a hullámsávot a Klubrádió már említett törvénysértő késedelem miatt kéthavonta ideiglenes hosszabbítgatott engedéllyel használja. Szeretném megkérdezni, hogy miféle üzleti modell az, amelyiket kéthavonta kell újra építeni. A médiatanács 2011 júliusában végre nekilátott a pályáztatásnak. Ámde milyen feltételekkel? Olyan versenyszabályokat alkotott, amelyek alapján a Klubrádió a jelenlegi tartalmával el sem indulhatott volna. A pontrendszer egy olyan zenei rádió képét vetítette előre, amely főleg helyi híreket ad. Más szóval minél kisebb intellektuális teljesítmény, annál több pont. Ráadásul minimálisan a jelenlegi díj két és félszeresét kellett vállalni, ez körülbelül 200 ezer euró évente. A Klubrádió azonban kompromisszumokat kötött, olyan pályaművet alkotott meg, amelyik lehetővé tette volna a médiatanács számára, hogy még a saját maga által megszabott keretek között se vegye el a közönségétől a Klubrádiót. Ha nem is a maximális pontszámot jelentő, 60 százalékot meghaladó zenei arányt vállaltuk, de 41 százalékot beterveztünk. Hiába. Egy mindössze 3 ezer euró tőkéjű, mindmáig ismeretlen kft-t hirdették ki győztesnek, egyetlen pont előnnyel. Az ő pályaművük mind a mai napig titkos, a Klubrádióé ellenben olvasható a honlapján. A pályázat eredményhirdetése óta a médiatanács kommunikációs offenzívába kezdett. Azzal a hamis állítással próbálkozik, hogy a Klubrádió provokatívan gyenge ajánlatot tett volna. Másik mondatában viszont azt mondja, elég lett volna mindössze 8 millió forinttal többet ajánlani a nyeréshez. A Klubrádió mindkét budapesti frekvencia ügyében pert indított, a médiatanács mindkét esetben olyan taktikát alkalmaz, amellyel elhúzza a bírósági folyamatot. Én szeretném azonban megjegyezni, hogy a két ügy kölcsönös jó szándék esetén kínál kompromisszumos megoldásokat.

Hat. Az előbbiekben ismertettem azokat az adminsztratív eszközöket, amelyekkel a médiahatalom megkísérli elhallgattatni a kritikus hangunkat. Van azonban ennek a harcnak egy másik eszköze is, a gazdasági ellehetetlenítés. 2010 nyarán az összes állami intézmény, állami tulajdonú vállalat felmondta a megkötött szerződéseket, nemcsak a Klubrádióval, hanem más kormányhoz nem közeli médiummal is. Azóta szinte kizárólag a kormányzó párthoz közelálló médiában helyeznek el hirdetéseket, a rádiózásban különösen, amúgy az adófizetők pénzén. A reklámpiac magánszereplőinek jelentős része pedig az állami hirdetők szabta irányt követi. A Klubrádió a közszolgálati Kossuth adó után ma már messze a leghallgatottabb rádió Magyarországon. Miközben a hallgatottsága két év alatt három-négyszeresére növekedett, a kereskedelmi bevétele a töredékére esett vissza. Civil összefogás segített a nehéz időszakban, a hallgatók által nyújtott figyelemreméltó adományok a rádió működési költségeinek egy érdemi részére fedezetet nyújtottak.

Tisztelt hölgyeim és uraim. A Klubrádió sorsa rendkívül fontos a magyar sajtó szabadsága, a tájékoztatás pluralizmusa szempontjából. De rávilágít egyúttal arra az alapvető feladatra, hogy olyan médiaszabályozásra van szüksége, amely még a lehetőségét is kizárja az önkényes döntésnek. A magyar médiatörvény e pillanatban nem a szabad és sokoldalú sajtó fejlődését szolgálja, ez a jogszabály a központosított médiahatalom eszközeinek igen széles tárháza.

Végül engedjék meg, hogy megköszönjem e helyről is azt a fantasztikus nemzetközi figyelmet és szolidaritást, ami a Klubrádiót a világ leghíresebb ismeretlen rádiójává tette. Köszönöm a figyelmüket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!