rss      tw      fb
Keres

A "Gumikesztyű-biznisz" ellenlobbyja

Kertész András
Lévai Júlia cikkére...


Kétszer is végigolvastattam a géppel Lévai Júlia cikkét. Már az első után tudtam, hogy reagálni fogok rá. De második hallásra sem tudom eldönteni, hol is kezdjem. Talán ott, hogy pár szóban, mondatban elmondanám az én "alapállásomat", a könnyebb érthetőség kedvéért. Először is el kell mondanom, hogy NEM vagyok MSZP-hívő, vagy ha úgy jobban tetszik, MSZP-fan. Ennek ellenére nem osztom azt mostanára trendivé vált nézetet, hogy az MSZP-re való szavazáshoz gumikesztyű kellene. Tűrhető memóriával rendelkezem, vissza tudom idézni magamban azt a 12 évet, amelyre úgy tekinthetek, mint szavazópolgárságom történetére. Meg kell jegyeznem, én minden alkalommal, amikor választások voltak, a győztesre szavaztam. De az első két választást nem számítom "komoly" szavazásaim közé. 1990-ben ugyanis gyarló módon bedőltem a "tömegvonzásnak" és az MDF-piacnak. 24 évesen, 6 év "vörös" Csepel után előfordul az ilyesmi. Persze ezeket nem akkor, hanem most, visszatekintve gondolom, próbálván értelmezni akkori önmagamat. 1994-ben már a munkahelyem is átesett a privatizáción, csak éppen exportpiacunk nem maradt, a "potenciális vevők konyec" jelszó miatt.

1994-re már éreztem/éreztük hogy nem biztos, hogy jó ez így. Az eltelt négy évből csak arra emlékeztünk, hogy "mindent eladtak vagy felszámoltak", s emellett csak annyi idejük maradt, hogy mindenhonnan leszereljék a Lenin-szobrokat és a vörös csillagokat, még ha kisiskolások karácsonyfájáról volt is szó. Ja, és persze a címer, a korona, hogy legyen-e a címerben vagy sem, díszmagyarban legyenek-e a képviselők vagy sem. Bár ekkor is ifjonc voltam még, de már derengett valami, hogy nem lesz ez így jó. Persze ehhez hozzájárult a szinte családias hangulatú munkahelyen folytatott elmélkedések sora is. Summa summárum, 1994-ben jött az MSZP, lelkesen, feltüzelve. A feltüzelésre aztán Bokros öntött egy kis hideg vizet... Zuhanyokban gazdag ciklus volt, ekkor kezdtem komolyabban odafigyelni arra, hogy mi is történik a politikában. Úgy is mondhatnám, elkezdett érdekelni, és felfogtam végre, mit is jelent az, hogy egy picit az én döntésemen is múlik minden.

Eljött 1998  és vele együtt az elszántságom is. Az első végiggondolt szavazásom volt. A beharangozott nagykoalíció reményében, illetve a Bokros-féle - akkor eltúlzottnak tartott - intézkedések "ellensúlyozása" érdekében: fidesz.

Akkor kaptam az első pofont Orbán Viktortól, amikor közölte, hogy pacifütyit nektek nagykoalíciót, elég nekem a Kisgazdapárt is. Aztán kisvártatva a megfigyelési ügy, amelyben már - érthető okból - eleve fenntartással fogadtam Orbán kirohanását, és hajlottam rá, hogy inkább a szocialistáknak higgyek. Közben persze zajlott az élet a munkahelyemen is, az MDF által szerzett német tulaj akkor már adócsalás bűntettével vád alatt volt hazájában, minket pedig átvettek a távol-keletiek, 1996-ban. "Párhuzamosan" tudtam követni az ő módszereiket egy családias hangulatú munkahelyi kollektíva szétverésében, megosztásában, illetve ugyanezt országos méretekben a fidesztől. A kokárdázós igazmagyarkodásnak egyenesági következménye lett a kisebbségben maradt fideszt megtámogató szélsőjobb, és a 2001-es Csurka-féle "beszólás" az USA-nak. Ekkorra tehető nálam annak az időszaknak a kezdete, amióta nem vagyok hajlandó nagybetűvel írni a fidesz nevét. Nevezhetjük ezt gyerekes bosszúnak, de úgy éreztem, hogy elárultak, ezért nem érdemelnek mást. Innentől kezdve azt sem hiszem el nekik, amit kérdeznek, és bárkire szavazok, csak rájuk nem. Ebből adódóan 2002-ben és 2006-ban is az MSZP-re és az SZDSZ-re szavaztam, gondosan ügyelve, hogy az SZDSZ se maradjon ki, vagyis az egyéni/listás szavazatelosztást követve. Zárójelben megjegyezve, az SZDSZ sem bizonyult egy hálás típusnak, de ez egy külön történet. Ettől még nem írom kisbetűvel őket, de ahogy a dolgokat elnézem, ezt ők önerőből is megoldják.

S akkor most nézzük, miért is tartom feleslegesnek a gumikesztyűt 2010-ben.

Sokan esnek abba a hibába, hogy ezt az eltelt 8 évet úgy aposztrofálják, mint az MSZP kormányzásra való alkalmatlanságának bizonyítékát. Ha röviden kellene erre reagálnom, akkor azt mondanám, nem szabad összemosni a tehetetlenséget az alkalmatlansággal. Nekem megvan a saját, "kipróbált" verzióm ennek a 8 évnek az összefoglalására. Azért kipróbált, mert fórumtársaimmal napokon át "nyüstöltük", de számomra is elfogadható ellenérvek nem igazán érkeztek rá. Az "ellenérvek" leginkább három csoportra oszthatók: az egyik természetesen az, hogy "a szocik 8 év alatt nem csináltak semmit", a második (ez a kedvencem): "a szocik ugyanolyan tevékenyen részt vettek a demokrácia lerombolásában, mint a fidesz", a harmadik pedig, hogy "a szocialisták dolga lett volna, hogy megvédjék az országot a fidesztől". Félreértés ne essék, ezeket a mondatokat nem a fórumra betévedő jobboldali hozzászólók írják be.

Akkor most nézzük, mit is tehetett volna az MSZP az ország és a demokrácia megvédése érdekében?
1. 2000-ben, ellenzékből, meg kellett volna akadályozniuk Györgyi Kálmán lemondatását, és Polt Péter kinevezését. Megtehették volna? Nem vagyok sem alkotmányjogász, sem jogász, de úgy tudom, hogy nem.
2. Szintén még ellenzékből, meg kellett volna akadályozniuk a fideszt abban, hogy teljesen a maga képére alakítsa a közmédiát. Megtehették volna? Szintén nem.
3. Mint ahogyan azt sem akadályozhatták meg, amit a fidesz ügyvezető kormányként vitt véghez, az államkassza kitunkolását és a 300 főtisztviselő "beültetését".

Ez az a három pont, amely megalapozta, hogy 2002-ben a szoclib kormány eleve vert helyzetből induljon. S ez az, amit sokan elfelejtenek, amikor a baloldal alkalmatlanságát emlegetik. Ugyanis sokan hajlamosak a körülményektől függetlenül vizsgálni a kormány és a kormánypártok viselkedését. A körülmények pedig a következők. Adva van egy sérthetetlen fidesz, mely az ügyészség révén semmilyen ügyben nem vonható felelősségre, a közmédia pedig gondoskodik arról, hogy "ártatlanságuk" híre az ország legkisebb, legeldugottabb zugaiba is eljusson, mellékelve a helyben működő polgári körök konmmentjét, hogy mennyire is sikerült felsülnie ennek a "lökött" Kellernek. Ennek a "sztorinak" a különböző változatait minden valamirevaló vegyesboltban legalább egyszer előadták. Havonta.

Mit kellett volna ez ellen tennie a kormánynak?

1. Leváltani Polt Pétert. Megtehette? Nem.
2. Hozzányúlni a közmédiához. Megtehette? Nem.
3. Ellehetetleníteni a polgári dezinformációs csoportokat. Megtehette? Nem.

4. A fidesz médiabirodalmával szemben sajátot kiépíteni. Megtehette? Talán. De lettek volna buktatók.

Például a pénz. A fidesznek rendelkezésére állt az országimázsból, illetve az ügyvezetőként "kihelyezett" mintegy 300 milliárdnyi közpénz, ebből már lehetett nemcsak hogy médiabirodalmat, de akár "ellenállóhálózatot" is kiépíteni. Ha az MSZP próbálkozott volna ilyesmivel, át kellett volna verekednie magát az ORTT-n, az éber ügyészség is vizsgálódhatott volna, hogy van-e közpénz a dologban, a Magyar Nemzet pedig sorra röppentette volna fel, hogy a műsorvezetők, igazgatók közül kik voltak 3/3-asok stb. Persze, ettől függetlenül a feladat nem lett volna teljesen lehetetlen. De a Medgyessy-kormány, élén egy úriemberrel, fel sem tételezte azt, amit később megtapasztalhatott. De mire leesett a tantusz, hogy mit is jelent a fidesz "lehelete", már lépéshátrányban voltak. S ezt csak fokozta a Medgyessy-féle, sokat vitatott nyilatkozat, hogy "van pénz". Ezt lehet hibának nevezni, de érdemes elgondolkodni azon, hogy mi mást tehetett volna. Bejelenti, hogy a fidesz kiürítette az államkasszát? Hogyan reagált volna erre a tőzsde, a forint? S hogyan bizonyította volna ezt? Mint láttuk, Polton semmi nem ment át. "Alaptalan" vádaskodás helyett maradt a hitelek felvétele és a befektetők megnyugtatása, hogy fizetőképes az ország, s lám, a választási ígéreteket is teljesíteni tudták. Kérdés, hogy Medgyessy vajon akkor is ilyen úriember módra nyilatkozott volna-e az államkasszáról, ha akkor már "piacra van dobva" a D-209-es ügy? Jó kérdés, választ nem tudok rá adni. Ennek az ügynek az árnyékában és a "leheletek" közepette Medgyessy még elhűsölt egy darabig, aztán, ahogy a kiscica az ereszcsatornán lógva, azt mondta, még kormányzok vagy öt percet, és hazamegyek. S ment. Persze, a fidesz újra elővette az "illegitimációs" lemezt, melynek első száma az "Újraszámolás" volt, most pedig megpróbálkoztak az előrehozott választások bedobásával, persze sikertelenül. Jöhetett Gyurcsány, bár még a parlamenti szavazás előtt, amely a miniszterelnökségéről döntött, még az utolsó percben is, a fidesz szünetet kért, mert "fontos gátló tényezők" kerültek birtokába. Nem jött be, de azóta sem kérdezte meg tőlük senki, hogyan került hozzájuk bármi is a nemzetbiztonságtól, és miért is hozták nyilvánosságra, és hogy ezt megtehették-e egyáltalán törvényesen. No persze, akkor még nem volt szó UD-ékről...

Gyurcsányt beiktatták, és elszabadult a pokol. Gyurcsánynak volt jövőképe, tervei, ha úgy tetszik, programja, 100 lépés, 48 pont stb., de kevesen vették a fáradságot, hogy ezeket végighallgassák, végigolvassák, esetleg, ne adj isten, a médiában elemezgessék. A médiának fontosabb volt, hogy jókat élcelődjön a lépéseken, pontokon, és csámcsogjon a fidesz által bőségesen ontott álszenzációkon. Fontosabb hír volt, hogy hány köbméteres Gyurcsány úszómedencéje, mint az, hogy mit is tartalmaztak ezek a programok. Mert ha inkább ezekbe avatták volna be a jónépet, akkor talán többen felfogták volna, hogy miért is kellett ezeket leszavazni, alkotmánybíróság által elbuktatni stb. Egymást érték a vizsgálóbizottságok, és valahogy elmaradt a médiában annak hangsúlyozása, hogy míg Gyurcsány minden kérdésre törvénytisztelő módon válaszolt, addig Orbántól csak egy félórás kommunistázásra futotta egy hasonló bizottság előtt.

2005 nyara hozta felszínre - mintha a fidesz addigi ténykedése nem lett volna elég - a kormánypártokon belüli problémákat. A köztársasági elnök jelölése és megválasztása sok mindent megmutatott. Egyrészt megmutatta, hogy az SZDSZ-nél, úgymond, betelt a pohár, és a D-209, illetve a Gy.Németh-ügy után már nem hajlandók újra engedni. Megmutatta továbbá, hogy a fidesz mennyire érzi magára nézve kötelezőnek a parlamentáris demokrácia szabályait, az Alkotmányt vagy a törvényeket. De mindezeket kívül elindított egy olyan folyamatot az MSZP-n belül, amely végül Gyurcsány Ferenc vesztét okozta. Gyurcsány az "elveszített" elnökválasztás után azt mondta, ez az ő hibája is, mert nem volt elég határozott abban, hogy Szili Katalint vissza kellett volna léptetni. Ezen mondata egyrészt felfedte az MSZP-n belül húzódó törésvonalat, másrészt ezzel a mondattal tulajdonképpen véglegesítette is ezt a törést. Mert szerintem ez volt az a pont, amikortól az MSZP-n belül Gyurcsánynak a belső ellenzékkel immár nyílt színen, majdhogynem a nyilvánosság előtt kellett megküzdenie. A 2006-os választásokra - ahogy illett - összezárt a párt, és Gyurcsány, aki a padló alól szedte össze a pártot nem egészen két év alatt, itt győzelemre is vitte. Ekkor kellett volna leszámolnia a belső ellenzékkel, és újjászerveznie a pártot. De várnia kellett, mert az önkormányzati választásoknak nem mehetett neki egy szétszedett párttal. Őszödön elég világosan elmondta, hogy ha továbbra is ezen az úton kíván haladni a párt, amelyen eddig, akkor ahhoz nem őrá van szükségük. Beszélt még sok minden másról is, majd egy órán keresztül, de mint tudjuk, a média mindebből csak 4 másodpercre emlékszik. A beszéd többi részét egyszerűen törölték a köztudatból, s ha valami mégis előkerült belőle időnként, akkor azt ezzel a 4 másodperccel felül lehetett írni. A beszédről készült hanganyag kapóra jött Gyurcsány belső ellenzékének, és persze az áprilisi pofontól még mindig kóválygó fidesznek is. Itt mutatkozott meg igazán, hogy mit épített ki, mit építhetett ki a fidesz négy év alatt, a közmédia és az ügyészség támogatásával, és itt mutatta ki először foga fehérét Sólyom László is. 2006 ősze és szövődményei a demokrácia példátlan szintű megcsúfolását eredményezték, a fidesz által precízen megszervezett spontán békés gyújtogatóktól kezdve a rendőri brutalitást sulykoló "jogvédőkön" át a magyarigazság-szolgáltatás látványos pártoskodásáig.

Ezen az időszakon valahogy mindig átugranak azok, akik a gumikesztyűt javallják a szavazóknak.

Közben a Gyurcsány-kormány, mivel az élet nem állhatott meg, elkezdte végrehajtani a konvergencia-programot, amelyre - és ezt szintén kevesen említik - ugyanolyan szükség volt, és ugyanannyira sürgős volt, mint tavaly Bajnaiék válságkezelő lépései. Szintén elhanyagolható (és el is hanyagolt) tény, hogy a konvergenciaprogram nélkül a válság még rosszabb helyzetben találta volna az országot, ehelyett a "Gyurcsány-kormány hibája, hogy a válság ilyen állapotban érte az országot"-szlogen járja, s amikor ez elhangzik, akkor csak hümmög mindenki, és egy szót sem szól arról, hogy mi lett volna, ha nem 4 százalék, hanem mondjuk 9 százalék hiánynál ér bennünket a válság. De egy kicsit előreszaladtunk, kimaradt 2007 nagy eseménye, a gárda megalakulása, amely szintén jól bemutatta a magyar igazságszolgáltatás hozzáállását, "pártatlanságát", ide értve a köztársasági elnököt is, aki elmélázva bámult a távolba, ("messzebbre")  a Sándor-palota ablakából, hogy ne is lássa, mi történik az ablak alatt. S ne felejtsük ki a hiperliberálisokat sem, akiknek minderre annyi volt a reakciójuk, hogy náciveszély nincs, semmi szükség szigorításokra, csak be kell tartatni a jelenlegi törvényeket. Csak azt hagyták ki a számításból, hogy a gárda, a jobbik hadserege, a jobbikkal egyetemben a fidesz védelme alatt áll, így a 2006-ban "pártatlanságát" már bizonyító magyarigazság-szolgáltatás alkalmatlan ezen törvények betartatására. Kicsit röhejes volt az az álláspont, amely szerint majd a társadalom kiveti magából a szélsőségeseket. Az a társadalom, amelyet ekkor már 4 éve hülyített a közmédia, a Széles-média és az igazságszolgáltatás azzal, hogy csak az a törvényes és hazafias, amit a fidesz csinál. Persze, ennek fel- vagy elismeréséhez a hiperliberálisoknak egy kicsit kombinálniuk kellett volna, de akkor borultak volna a szépen egymásra épített elvek, a szólás- és gyülekezési szabadságról. Pont.

A magyar demokrácia másik alappillére, az Alkotmánybíróság is ez idő tájt mutatta meg, hogy milyen ügyesen és persze pártatlanul lehet értelmezni az alkotmányt, és munkásságuk eredménye a márciusi népszavazás lett. A népszavazás megnyerhetetlen volt, ezt tudta mindenki, függetlenül attól, hogy ki milyen kampánnyal próbálkozott. Az MSZP és az SZDSZ eltérő kampányai arra voltak jók, hogy utána nagyon jól tudtak egymásra mutogatni, hogy ki miatt vesztettek. Ekkor a koalíció négy részre szakadt, az MSZP-n belül Gyurcsány követői a belső ellenzékkel harcoltak, az SZDSZ-ben pedig javában dúlt az elnökválasztási botrány keltette belharc Kóka és Fodor támogatói között. A két jelölt, az egyszerűbb utat választva, a Gyurcsány-kormányhoz való viszonyulásával igyekezett megkülönböztetni magát a másiktól, úgy téve, mintha létezne más alternatíva a kormány támogatásán kívül. Persze, létezett, a fidesz hatalomra segítése. Ennek a torzsalkodásnak annyi haszna mindenesetre lett, hogy a végül győztes Fodor Gábor követelésére rekordidő alatt elkészült a 2009-es költségvetés tervezete, melyet "megszakértve" támogathatónak találtak. Ez a költségvetés szintén elkerüli a gumikesztyűsök figyelmét, talán rövid élete miatt. Én azonban azt vettem ki az ismertetéséből, hogy a Gyurcsány-kormány sikeresen végrehajtotta a konvergencia-programot, és a 2 évvel azelőtt, 2009-re prognosztizált könnyítések ideje valóban elérkezett. Ez valahogy megint csak kimarad az elemzésekből. Persze, ez a költségvetés nem egészen 1 hónap után semmivé vált, mivel a kormány csapnivaló gazdaságpolitikája nyomán kirobbant a világválság. Ennek a kezeléséről is egy külön tanulmányt lehetne írni. De most maradjunk annyiban, hogy a Gyurcsány-kormány jó intézkedéseket hozott, és el tudta nyerni a Valutaalap bizalmát. Miközben a fidesz minden intézkedéssel szembehelyezkedett, totális tehetetlenséget és szakértelemhiányt emlegetett, de gondosan ügyelt arra, hogy véletlenül mindig annyian nyomjanak téves gombot a parlamentben, hogy ezek az intézkedések átmenjenek. Vagyis, itt is ment a néphülyítés, a média hatékony közreműködésével. Aztán év végére Orbán is elszólta magát, egy "home-videó"-ban, amikor elmagyarázta, mire is jók a sztrájkok és a zavargások, világossá téve, ki is áll ezek hátterében. Ez a mozzanat sem lett "agyonbeszélve" a médiákban. De hamarosan el is terelődött erről a nem is létező figyelem, mert az MSZP "nagy ideológusai" elérkezettnek látták az időt Gyurcsány megbuktatására. Az esemény minden mást elhomályosított, és uralta a médiát, naná hogy! Ami azonban nem lett egyáltalán hangsúlyozva mind a mai napig, az az, hogy a belső ellenzék semmit nem ért el öncélú puccsával. A miniszterelnök nem közülük került ki, az új program pedig a Veres-féle pénzügyminisztérium januárban készített programja volt. Vagyis, ha azt vesszük, minden maradt a régiben, csak másképp hívják a miniszterelnököt. De annak ellenére, hogy a kommunikációt elszúrták (erről bővebben a "Ma van az a holnap... c. írásomban), a kormány az MSZP "titkos" támogatásával végrehajtott egy sikeres válságkezelést, amely mellé az MSZP képtelen volt kommunikációs szinten is odaállni. Mondhatjuk persze, hogy a kommunikációjuk mindig is rossz volt, a sikerek valahogy mindig titokban maradtak. De ettől azok még sikerek, és az ország javát szolgálták. És EZ az, ami miatt nevetségesnek tartom ezt a műbalhét a gumikesztyűvel. Nekem meggyőződésem, hogy van mi mellett kiállni, ANÉLKÜL, hogy autópályákkal és iskolákkal kérkednénk. Ha más mellett nem is, legalább a szándékok mellett. A szándékokat, indíttatásokat egymás mellé állítva még a vak is látja, mi vezérelte az egyik, és mi a másik oldalt, ha nem is 8, de minimum az utóbbi 6 évben. Lehet, hogy mások a kapkodást, a szervezetlenséget emelik ki ebből, én viszont láttam azt az elkötelezettséget, amely a belső és külső harcok ellenére megpróbált keresztülvinni annyi stabilizációs intézkedést, amennyit ebben a légkörben még lehetett. Nem lenne szabad a fidesz szócsövei mögé állni, és ráerősíteni a kórusra, hogy az MSZP-nek szégyellnie kellene magát ezért a 8 évért. Szégyenkezni azoknak van okuk, akik 6 éven keresztül szembehelyezték az ideológiát a racionális gondolkodással, a rövid távú haszonszerzést a hosszú távú fejlődés lehetőségével, és nem utolsó sorban kicsinyes bosszúvágyuk beteljesülését az ország érdekével

Az egyetlen ok, amely miatt a gumikesztyű használata javallott, az az, hogy azon a szavazólapon, amelyet meg kell majd fognom a szavazás napján, rajta lesz egy másik párt is, a mellényzsebéből keresztényi gyűlöletet hirdető manópárttal és "jobbján" a natúr gyűlöletet hirdető hű szövetséges és csatlóspárttal. Miattuk már inkább hajlandó vagyok felvenni a kesztyűt. Hosszan lehetne ecsetelni, mi mindent rendelt alá a fidesz egy bevallottan "politikai feladat" végrehajtásának, s ez mivel járt az ország szemszögéből nézve. De már így is elég hosszú voltam. Aki akarja, vissza tudja idézni magában...

(Ha ez mégsem sikerülne, ajánlanám "Sok mór Gyurcsányt győz" c. írásomat)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!