rss      tw      fb
Keres

A The Guardian szerkesztője a lap írásának magyarországi fogadtatásáról




Chris Elliot, a The Guardian című brit lap olvasói levelekkel foglalkozó szerkesztője Egy előítéletről szóló történetről, amely Magyarország elevenébe talált címmel írt cikket:  „a roma családok diszkriminációjáról szóló cikkünk felháborodást váltott ki, de a beérkezett panaszok egyike sem érintette a cikkben szereplő tények egyikét sem”, írja a felvezetésben.


Egy újság számára alig van nehezebb téma, mint a faji kérdés. Ha egy sztori olyan helyzet körül forog, amelybe bizonyos mértékű előítélet történelmileg be van ágyazva, a természet nem kedvez a racionális vitának: önmagában az is defenzívvé teheti az embereket, ha emlékeztetik őket arra, hogy egy bizonyos probléma létezhet.

Egy cikk, amely az Egyesült Királyság olvasói előtt kevéssé ismert faji feszültségről szólt, több mint egy tucat panaszt hozott az irodámba. A The Guardian január 28-án beszámolt a Magyarországon, Budapesttől 50 kilométerre észak-keletre fekvő faluban, Gyögyöspatán élő cigány családok tapasztalatairól, és ebben a 400-800 ezer magyarországi roma közül egyetlen családra koncentrált. Mint a riport beszámolt róla, ők „a jobboldali gyűlölet, valamint az általánosabb diszkrimináció fő célpontjai”.

Helen Pidd, a riporter azért Gyöngyöspatát választotta, mert hallott az egyenruhás milíciáról, amely zaklatta – és néhány esetben terrorizálta – a 2800 lelkes faluban élő 450 romát. Pidd azt mondta: „Valójában azért küldtek, hogy írjak egy nagy cikket a (budapesti) kormányellenes tüntetésekről, és néhány gazdasági tárgyú cikket a kormánynak az új alkotmány körül az EU-val és IMF-fel folytatott csatáiról. De aztán a tüntetők folyton arról beszéltek nekem, hogy a kormány hogyan bátorítja, jóllehet körmönfontan, a romákkal szembeni diszkriminációt.”

Az egyik példa, amelyet felhoztak neki, az volt, hogy a kormány nem ítélte el a milícia gyöngyöspatai járőrözését 2011 tavaszán. A feszültségek néhány héttel a járőrözés megkezdése után a tetőfokra hágtak, amikor a milícia bejelentette, hogy edzőtábort szándékozik tartani a legtöbb roma családnak otthont adó településrészre néző hegyoldalban. Egy amerikai emberbarát a Magyar Vöröskereszttel együtt hat buszt szervezett a faluba a legsérülékenyebb 267 roma lakos evakuálására. A magyar belügyminiszter a nyilvánosságnak azt mondta, hogy a romák „előre tervezett üdülésre” mentek.

Pidd egészoldalas írásában megvizsgálta azokat a vádakat, amelyek szerint a helyi iskolában szegregáció uralkodik, a roma gyerekeket a földszinten tanítják nem megfelelő felszerelésekkel, míg a többi falubeli gyerek az emeleten tanul korszerű eszközökkel. Az Esélyt a gyermekeknek elnevezésű jótékonysági szervezet beperelte az iskolai hatóságokat azzal, hogy a gyerekek szétválasztása törvénybe ütközik.

Pidd elment az iskolába, hogy saját szemével győződjön meg a helyzetről, de tanárokkal nem beszélt, mert látogatása aznap egybeesett a tanítás végével. Körbevezették az épületben, és megmutatták neki a felszereléseket.

Amikor a The Guardian cikke megjelent, messze a falu határain túlmutató felháborodást váltott ki. A magyar újságok és televíziós csatornák támadták és cáfolták a cikket, továbbá azt mondták, az iskolai hatóság a szerkesztőség elleni jogi eljárást fontolgat. A bírálók némelyike tévesen azt állította, hogy Pidd sohasem járt az iskolában.

A Guardian beszámolójáról szóló panaszok alaphangja rendkívüli mértékben emocionális volt, és az emailek legtöbbje az általában a roma emberekkel szemben fennálló, mélységes  előítéleteket tükrözte, a velük szembeni vádak litániáját sorolta, beleértve a kis értékű lopásokra, a szociális juttatásokkal való csalásra és a dolgozni nem akarásra vonatkozó  vádakat. A panaszok egyike sem foglalkozott a riportban leírt tényekkel, sem ami az iskolai körülményeket, sem ami a roma család otthona elleni támadásokat illeti.

Az egyik olvasó azt írta: „Amit megírtak, az valószínűleg igaz. Az én gondom az, hogy a média soha nem mutatja meg az érem másik oldalát. Soha.”

Pidd felvette a kapcsolatot a viszály mindkét oldalán álló emberekkel, állításai alátámasztására konkrét forrásokat idézett, és próbált válaszokat kapni a falu polgármesterétől és az iskolaigazgatótól. Az utóbbi nem válaszolt. A The Guardian honlapján a sztori mellett közöltük a TASZ videóját is, amely járőrözés közben mutatja a milíciát, és azt, ahogyan a szervezet kikérdez roma családokat a tapasztalataikról.

A magyar sajtó és televízió túlnyomó részének bírálata figyelmen kívül hagyta ezt a vizuális- és interjúanyagot. A sztori teljesen nyilvánvalóan elevenbe vágott. Egy új technológia segítségével egy régi, helyi betegség híre gyorsabban terjed, és olyan módon, amely kihívást jelent az új Magyarországnak.

***

A hétvégén megjelent cikkhez a lap hozzátette, hogy a kapcsolódó kommentek csak hétfőtől lesznek láthatók. A kedden olvashatók közül a moderátorok a The Guardian számára elfogadhatatlan hangvétel miatt többet töröltek (This comment was removed by a moderator because it didn't abide by our community standards.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!