Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 3.



Bolgár György kérdései 2012. február 3-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy csődbe ment a Malév. Kormányzati tehetetlenség, netán szándékosság áll a háttérben, hogy ne kelljen továbbhurcolni a légitársaság veszteségeit? Vajon mi most a teendő, új céget létrehozni, és minél előbb a mai Malév helyére állítani, vagy átengedni a magyar légiközlekedési piacot a külföldieknek? Az ír Ryanair például máris bejelentkezett, négy gépet Budapestre telepít, és itt hoz létre egy új bázist, ahonnét harmincegy útvonalra kínál majd jegyeket. A piac kiütéssel győz?

Ezzel is kapcsolatos az a témánk, hogy az MSZP szerint március végére a BKV csődje is bekövetkezik, mert a kormány nem hajlandó odaadni a cégnek járó harminckétmilliárd forintot. Ez a játék vajon mire megy ki?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a nemrég bevezetett Erzsébet-utalványokat továbbra is csak magyar üzletláncokban lehet beváltani, a hipermarketekben nem? Állami kivételezés?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy fogyóban a tizenötmillió magyar, nemcsak Magyarországon belül vagyunk tízmilliónál kevesebben, de Romániában is már csak egy és egynegyed millió magyar él. Hová leszünk?

És végül beszéljük meg, hogy Csongrád megye díszpolgára lett Deutsch Tamás. Mire föl, a twitterezésre?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Malév csődjéről
Bognár András, egy londoni légiközlekedési tanácsadó cég munkatársa


Bolgár György
: - Csődbe ment a Malév. Ez gondolom nem érte Önt váratlanul, nyilván hallott róla már reggel.

Bognár András: - Igen.

- Már hetek óta írnak, beszélnek róla Magyarországon is, főleg, hogy olyan cég, amelyikkel Ön kapcsolatban van, biztos már régóta ízlelgette, fontolgatta ezt a valószínű lehetőséget.

- Igen.

- A kérdésem az, hogy most mi lesz, mi lehet?

- Tulajdonképpen egyszerű a képlet. Ha visszamennénk mondjuk egy-két évvel ezelőttre, akkor még nagyjából három lehetőség volt. Az egyik az, hogy egyszerűen csődbe megy a Malév, és nem lesz utódja, a másik az, hogy csődbe viszik, de helyette indítanak egy új légitársaságot, és akkor a régiből az újba valamilyen átmenetet képeznek, a harmadik pedig, hogy valahogy megpróbálják megmenteni a régit. Na most, ahogy előrehaladt az idő és romlott a Malév pénzügyi helyzete, úgy egyre inkább szűkültek be a lehetőségek. A régi légitársaság egyszerűen ma reggelre beszüntette az üzemelését, és az így keletkezett piaci résre a konkurensek ráugrottak. Ugye minél hosszabb ideig nyitva van a rés, annál gyorsabban be is telik, tehát ha most új légitársaságot szeretne valaki indítani, akkor napról napra nehezebb helyzete lesz.

- Magyarán ezt úgy lehetett volna megcsinálni, akkor lett volna értelme, ha abban a pillanatban engedik csődbe menni, leállni a Malévot, amikor már készen áll egy új, és átveheti az előző, illetve az előd járatait, útvonalait, utasait. Körülbelül így lehetett volna ezt elméletileg elképzelni és gyakorlatilag lebonyolítani?

- Igen, ez akkor lett volna így, ha úgy dönt a magyar állam, hogy szeretne egy utód légitársaságot. Akkor ez lett volna a legolcsóbb megoldás.

- De ez egy állami cég lehetett volna, vagy valamilyen magáncég kellett volna hogy legyen?

- Lehetett volna állami cég is, ennek meglettek volna a megfelelő feltételei. Ugye megfelelő feltételek esetén lehetett volna állami cég is, de mindenképpen kívánatos lett volna mondjuk magánbefektetőkkel együtt létrehozni ezt, mondjuk egy vegyes cégben. De itt érdemes egy pillanatra megállni, hogy valóban az lett volna-e a legjobb alternatíva, hogy van magyar állami nemzeti légitársaság. Ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a kormány már azért látta, hogy milyen irányba halad a cég, felmérte a különböző alternatívákat, és hogy mi mennyibe kerül, és lehet, hogy egyszerűen az ország gazdasági helyzetében, a pénzhiány miatt azt mondták, hogy szeretnénk megmenteni, szeretnénk új légitársaságot, de egyszerűen nincs rá pénz, a legolcsóbb megoldás az, ha hagyjuk csődbe menni.

- Mi lett volna, ha mégis létrejön egy ilyen részben állami légitársaság a Malév helyett. A Malév veszteségeit cipelte volna magával, vagy indulhatott volna nulláról?

- Indulhatott volna nulláról, igazából csak ennek lett volna értelme, hiszen annak semmi értelme, hogy létrehozunk egy új légitársaságot és rögtön megpakoljuk az elődjének a tartozásaival.

- Nyilván többek között ezért sem sikerült privatizálni a Malévot több kísérlet ellenére sem, mert senki nem akarta a nyakába venni a veszteséget. Aztán persze egy külön dolog, hogy ki milyen perspektívát látott a cégben.

- Igen. Igazából ezzel a perspektívával volt mindig a legnagyobb probléma, tehát azt az utóbbi húsz évben még senki sem tudta megmondani, hogy egy magyar nemzeti légitársaságnak mi lenne az az üzleti modellje, amivel önfenntartó, egészséges vállalat tudott volna lenni. Ha pedig nincs ilyen jövőkép, akkor magánbefektető nagyon nem szeretne 
belépni ebbe.

- De akkor miért akar magáncég belépni legalább egy részébe? Olvasom, hogy az ír diszkont légitársaság, a Ryanair közölte, hogy Budapestre telepíti négy gépét, két héten belül megnyitja budapesti bázisát és harmincegy útvonalra kínál jegyeket. Ez nyilván kevesebb gépekben is, meg útvonalban is, mint amit a Malév repül, de valószínűleg vannak olyan részei a Malév szolgáltatásainak, amelyek egy versenytárs számára profitábilisnak tűnnek és azonnal hajlandó idejönni.

- Igen, ez így van. Most képzeljük el a Malév volt hálózatát, ennek bizonyos része azért továbbra is vonzó a konkurensek és bármelyik magánbefektető számára. Bizonyos része viszont nem vonzó, mert egyszerűen magán légitársaság nem tudja gazdaságosan üzemeltetni. Gondoljunk itt mondjuk egy Budapest-Temesvár járatra. Igazából ez a probléma a mostani helyzettel, hogy az rendben van, hogy Párizsba ezentúl is tudunk majd repülni, maximum nem Malévval, meg eljutunk Frankfurtba is, semmi gond ezzel, de Budapest légi összeköttetései a környékbeli országokkal a régióban viszont meg fogják ezt szenvedni. Tehát a magyar vállalatoknak az nem vigasz, hogy Palma de Mallorcára továbbra is el lehet jutni heti hat járattal, ha Belgrádba viszont csak autóval lehet eljutni.

- De ha sokaknak volna igénye arra, hogy Temesvárra vagy Belgrádba menjenek, akkor miért nem lehetett ezeket az útvonalakat gazdaságosan üzemeltetni?

- Azért, mert nem elég embernek van erre igénye. Ez most pont ugyanolyan, mint mondjuk a MÁV-mellékvonalak kérdése, sokaknak van arra igénye, hogy kisebb falvakba is járjon a vasút, de nincsenek elegen ahhoz, hogy ezt gazdaságosan meg lehessen oldani.

- Valami köze például van ennek ahhoz, hogy milyen típusú gépeket üzemeltetett a Malév? Ha kisebb gépekkel, olcsóbb gépekkel, kevesebb férőhellyel ment volna, vagy menne, akkor még akár egy temesvári, kolozsvári, belgrádi járat is kifizetődő lehetett volna?

- Igen, ez valóban így van. Értelemszerűen, minél kisebb repülőgéppel jár az ember, annál kevesebb forgalmon is meg tud élni, de ilyen helyzetben is alakulhatnak úgy a pénzügyi mutatók, hogy még így sem éri meg. Viszont az ilyen helyzetekre az Európai Uniónak megvannak a kidolgozott struktúrái, hogy a nem gazdaságos, de az ország szempontjából fontos útvonalakat hogyan lehet támogatni. Ezek az úgynevezett közszolgáltatási szerződések keretében zajlanak, általában kieső szigetekre szoktak ilyen járatokat támogatni a különböző európai államok, és ezeknek a támogatásoknak az a lényege, hogy transzparensen és minden légitársaság számára elérhető módon kell ezeket nyújtani. Gyakorlatilag ezt ilyen tenderek keretében szokták odaadni, úgyhogy szerintem nemsokára Magyarországon is ki fog fejlődni egy ilyen rendszer, amivel a magyar állam támogatni fogja azokat a légitársaságokat, amelyek mondjuk ezeket a kis regionális járatokat üzemeltetnék.

- Lehetséges, hogy létre fognak jönni kis magán légitársaságok, amelyek a környezetünkben, a környékünkön, a tőlünk néhány száz kilométerre fekvő városokat fogják kiszolgálni?

- Ezek már most is léteznek, például itt van a romániai központú Carpatair, amely egyébként a régióban talán az egyetlen, ami kizárólag magántulajdonú és önálló lábakon megálló kis regionális légitársaság. Tehát, ha az ő részére lenne mondjuk közszolgáltatási támogatási szerződés, akkor bizonyára ő indulna ilyen tendereken.

- Mi volt az, amit a Malév rosszul csinált a vezetéssel, hiszen látjuk, hogy a részben szintén Budapest központú Wizz Air, amelyiknek a vezetése is legalább részben magyar, sikeres, vagy legalábbis sikeresnek látszik, és nemhogy összehúzódna, vagy összemenne, hanem bővül, és akár lehet, hogy ő is megjelenik a Malév piacainak egy részén, nemcsak a Ryanair?

- A Malévban elhibázott dolgok már nagyon messzire nyúlnak vissza. Dióhéjban ezt talán úgy lehetne összefoglalni, hogy mondjuk az utóbbi húsz évben Nyugat-Európában vagy Európában összességében az első nagy ilyen kihívás a klasszikus légitársaságok számára az volt, amikor egységesítették az európai piacot a Nyitott Égbolt program keretében. Akkor az történt, hogy a korábban államközi szerződések alapján védett légitársaságok egymással szembekerültek, és bárki bárhova repülhetett Európán belül. Ez a változás nagyon erős átalakulásokat hozott mondjuk az olyan nagy nyugat-európai légitársaságoknál, mint a Lufthansa és az Air France. A következő nagy hullám néhány évvel később érkezett, amikor Európában megjelentek a fapados légitársaságok, és ezek annyival hatékonyabbak és olcsóbbak voltak a régieknél, hogy a régieknek újabb nagy változáson kellett átesniük. És akkor még minderre rájöttek az iparág különböző hullámai, az olajárrobbanások stb. Na most, a Malév ugyanezeken a hullámokon átesett, de igazából egyikre se találta meg a hatékony választ, sok év alatt szépen lassan fölélte a tartalékait, és az utóbbi években már csak ilyen állami támogatásokon tengődött, de arra már nem volt ereje, pénzügyi tartaléka, hogy valódi átalakuláson átessen.

- Az milyen értéket képvisel, hogy a Malévnak különböző európai városokba, nagyvárosokba, fontos repülőterekre van útvonal- és leszállási engedélye? Ezeket ki szerzi meg, vagy ki szerezheti meg?

- Ezek nem a Malév engedélyei. Gyakorlatilag Európán belül a leszállási résidőknek csak ott van értéke, ahol ezek szűkösen vannak. Néhány ilyen repülőtér van, mondjuk Frankfurt vagy a London-Heathrow, London-Gatwick ilyen. Máshol, ahol bőven van leszállási résidő, ott értelemszerűen nincs értéke. Viszont ezek a leszállási résidők a legtöbb helyen nem kereskedelembe bocsáthatók, tehát ezt nem adhatják-vehetik egymás közt a légitársaságok, ez alól igazából csak Anglia kivétel, ott lehet adni-venni. Innentől kezdve, ha a Malév ma reggel abbahagyta az üzemelést és nincs utódvállalat…

-… Akkor több lesz a résidő azokon a repülőtereken, ahova nem fog repülni, nem?

- Igen. És a repülőtéren megvan az erre kialakult szabály, hogy ezeket a résidőket hogy osztják el újra a megmaradt légitársaságok között. Ha a Malévnak esetleg egy hónap múlva lenne mégis egy utódja, akkor az beáll a sor végére, és majd megkapja a résidőket, de, mint mondtam, igazából csak ott számítanak ezek a résidők, ahol szűkösen vannak.

- Mi lesz a Malév által felhalmozott tartozásokkal, illetve mi lesz azzal a pénzzel, amit az Európai Unió számon kér a magyar államon, hogy törvénytelenül támogatta a légitársaságot?

- Ugyanaz, ami bármely csődbe jutott vállalattal. Sorba állnak.

- Vagy sikerül a hitelezőknek megkapniuk a pénzt, vagy annak egy részét valakitől, vagy nem.

- Pontosan.

- És ami a magyar állam a törvénytelen támogatásait illeti, azokat majd mégiscsak vissza kell fizetni valahogyan. De kinek és hogyan, hiszen a Malév nem fogja tudni visszafizetni, ha meg fog szűnni.

- Pontosan nem tudom a jogi hátterét annak, hogy ez hogyan alakul, de ez elméletileg a Malév tartozása a magyar állammal szemben, és valószínűleg a Malév Zrt. felszámolásakor ez is bekerül a nagy tartozási kupacba, és utána valahogy a felszámolás alatt, végére eldől, hogy ebből mennyit kap vissza a magyar állam.

- Vagy keresztet vethet rá, ugye? Ez a valószínűbb a jelenlegi felállásban. Mekkora esélyt lát arra, hogy a Malév helyett föl fog állni a következő hetekben egy új, akár részben állami légitársaság? Vagy, ahogy haladunk előre az időben – és ez maximum néhány hét – erre az esély napról napra kisebb?

- Igazából amiatt, hogy zárul be a piaci rés, egyre nehezebb lesz üzletileg egészséges légitársaságot gründolni. Meg amúgy is, ez több hónapot vesz igénybe, amíg egy légitársaságot elindít az ember. Ha szakmailag megalapozottan, helyesen akarjuk végigmenni az összes lépcsőt, akkor több mint egy évet venne igénybe. Hamar munkával valószínűleg gyorsabban is meg lehet ezt csinálni, de mivel itt részben az adófizetők pénzéről is van szó, megint csak el kell azon is gondolkozni, hogy hamar munkával egyszerűen átörökíteni azokat az eljárásokat, gondolkodásmódot, rendszereket, folyamatokat, amik a Malévban már nem működtek, nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne.

- Vagyis nem is biztos, hogy jó lenne, és nem is látszik nagyon valószínűnek, hogy megtörténik?

- A piaci folyamatok ellene dolgoznak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Alaptörvényes ítélet adóügyben
Angyal József okleveles adószakértő


Bolgár György:
- Azt hallottam, hogy volt egy olyan bírósági ügye a közelmúltban, amiben a bíróság az új alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva nem annyira az ügyben releváns jogszabálynak megfelelően, hanem az alaptörvény egyik kitételének megfelelően döntött, azt mondván, hogy az alaptörvény szerint azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak a jogszabályok. Úgyhogy ők ezt a bizonyos erkölcsöt tartják a legfontosabbnak, és nem annyira azt, hogy ez a bizonyos jogszabály, amelynek az iránymutatását kellene követni, mennyiben lett betartva, vagy mennyiben nem. Nem tudom, hogy jól foglaltam-e össze az ügyet, de azt kérem mindenesetre, hogy mondja el, hogy egyáltalán miről van szó, hogy aztán eljuthassunk eddig a meglehetősen érdekes bírósági következtetésig.

Angyal József: - Először is, én is sokat hallottam arról, hogy az új alaptörvény aggályos az alkotmányjogászok szerint, én viszont most egy egész konkrét gyakorlati példán keresztül szembesültem ezzel, és én sem akartam először hinni a szememnek, hogy ez van a 28. cikkben, pedig ez van. A következő történt. Az üzletszerű ingóértékesítésekkel, leegyszerűsítve a Vaterás értékesítésekkel elég sokat foglalkoztam, és sok szakcikket írtam arról, hogy szerintem az adóhatóság egy téves jogértelmezést folytat.

- A Vatera egy ilyen internetes aukciós portál, ugye?

- Egy aukciós portál, ahol tulajdonképpen a használt dolgokat adják el. Azt el kell mondani, hogy elsősorban olyanok, akik gyeden vannak otthon vagy munkanélküliek, egy kis kereset-kiegészítésként. Az adóhatóság erre rászállt, és elkezdte ellenőrizni ezt a tevékenységet, ami önmagában helyes. 2004-ben szabályozták az üzletszerűség fogalmát a törvényben, de akkor még elég pongyolán azt mondták, hogy gazdasági tevékenység. Az adóhatóság erre a 2004-es törvényszövegre építi a megállapításait, csakhogy az Alkotmánybíróság ezt nem találta megfelelőnek, és 2005-ben a jogalkotó újraszabályozta ezt, és azt mondta, hogy akkor üzletszerű csak a tevékenység, ha valaki szabályszerűen bejelentkezett, adószámot kért, és az áfalevonási joga is megnyílik. Az az érdekesség az ügyben, hogy amit kifejtettem szakmai munkát, azt elfogadta a jogalkotó, 2012-től változik a jogszabály, és valóban visszaállítja a jogalkotó a 2004-es szabályokat. De jelenleg, illetve 2011-ben még a 2005-ös szabályok voltak érvényben. És én most egy nagyon merész következtetést fogok tenni, itt tulajdonképpen a bíróság azt mondta ki, hogy ha az felel meg a józan észnek, a közjónak, hogy inkább a 2004-es változatát használjuk az szja-törvénynek, és ne a 2005-öst, akkor ez megfelel a alaptörvénynek...

-… Pedig 2011-ben a 2005-ös jogszabály volt érvényben.

- Így van, ami pontosan meghatározta az üzletszerűség fogalmát. Ha ezt továbbvisszük, és elfogadjuk ezt a bírósági ítéletet, ami remélem, egyébként a Kúriánál meg fog bukni, akkor odáig eljuthatunk, hogy nem kell alkalmazni az egykulcsos adót, illetve nem kell alkalmazni az adójóváírás megszüntetését. Miért? Mert az egykulcsos adó bevezetése nem felel meg a józan észnek, a közjónak nem megfelelő, nem erkölcsös, nem gazdaságos célt szolgál, hiszen ötszázmilliárdos lukat okozott a költségvetésben, az emberek nyolcvan százaléka rosszul jár vele. Tehát akkor nyugodtan mondhatjuk ebből a bírósági ítéletből kiindulva, hogy ne a 2012-es adójogszabályokat alkalmazzuk, hanem mondjuk a 2009-eseket. Tehát itt nem törvényértelmezésről volt szó. Egyébként mondjuk el, hogy Kopinja Mária jegyzi ezt a ítéletet. Nyilvánosak az ítéletek, neki ezért majd helyt kell állnia a Kúriánál. Tulajdonképpen ő azt mondta ki, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazza a törvénynek egy már hatályban nem lévő korábbi, 2004-es állapotát, a 2005-öst nem.

- És az adóhatóság milyen alapon választotta ki a saját szempontjából előnyösebbnek látszó 2004-est? Mit mondtak, hogy miért? Csak?

- Azért, mert a 2004-es jogszabály még nem fogalmazza meg pontosan, hogy mi is az, hogy üzletszerű, és benne van a bírósági ítéletben is, hogy ők úgy gondolják, hogy ilyenkor a szó köznapi jelentését kell alapul venni. Erre mondta az Alkotmánybíróság, hogy ez lehetőséget ad az adóhatóság önkényes jogértelmezésére, ezért is szabályozta pontosan újra 2005-ben a jogalkotó az üzletszerűség fogalmát, ahol már pontosan meghatározta. Tehát az adóhatóság azt mondja, hogy akkor üzletszerű, ha rendszeres és gyakori. Mondok egy példát, valaki eladja a nagypapa bélyeggyűjteményét, van benne ezer darab bélyeg, ha ezeket eladja mondjuk ötszáz tételben, akkor az adóhatóság értelmezése szerint ez már rendszeres, gyakori, tehát üzletszerű.

- Pedig az is elképzelhető, hogy az unoka nem akarja az egészet, mert nem fűződik hozzá ilyen-olyan érdeke vagy érzelmi kötődése. Azt mondja, hogy most szükségem van pénzre, eladok belőle tízet, aztán a következő hónapban is eladok húszat. Ez elég életszerűnek hangzik. Bár biztos van olyan, aki adót akar elkerülni, nem kétlem.

- Így van. Tehát tulajdonképpen azért, mert néhányan visszaélnek az adójogszabályokkal, nem a kollektív bűnösség elve érvényesül. Akkor mindenkinél szankcionáljuk, mert tulajdonképpen ilyenkor az történik, azért az adóvonzatát is nézzük, azt mondja az adóhatóság, hogy üzletszerű. Akkor ez nem ingóértékesítés, amikor egy huszonöt százalékos nyereséget tételez föl a jogalkotó, hanem azt mondja, hogy kilencven százalék nyereség képződött rajta, ráteszi az áfát, illetve még huszonhét százalék tehót is.

- Kilencven százalék nyereség? Ezt mi alapján állapítják meg?

- Jó kérdés. Annyira nem felel meg ez a józan észnek, a közjónak, az erkölcsös gazdálkodási célnak, hogy most, bár 2012-től visszaállította a jogalkotó a 2004-es szabályokat, de a költségelszámolás tekintetében meghagyta az ingóértékesítés szabályait. Tehát, ha nem rendelkezünk számlával például a nagypapa bélyeggyűjteményéről, akkor hetvenöt százalékos költségtartalmat, azaz huszonöt százalékos nyereséget kell feltételezni. Tehát maga a jogalkotó sem méltányolta az adóhatóságnak ezt a tevékenységét, ezért is hajmeresztő ez a bírósági ítélet. Ez nagyon messzire mutat, és én most egy konkrét példán keresztül szembetaláltam magam Magyarország alaptörvényével, és csak ámulok és bámulok, s azt kell, hogy mondjam, hogy megalapozottak voltak azok az alkotmányjogászi kifogások, amelyek felmerültek ezzel az alaptörvénnyel szemben.

- Nagyon jó példát mondott erre, hogy akkor az egykulcsos adóval kapcsolatban is az egyik bírónak mondjuk az lesz az erkölcsös, hogy egykulcsos adó van, mert az arányos, mindenkire ugyanaz a tizenhat százalék érvényes, a másik bíró értelmezése meg az lesz, hogy felfogása szerint az az erkölcsös, ha a kiskeresetű csak tizenhat százalékot fizet, ámde a nagykeresetű fizet harminckettőt. És volt olyan jogszabály is, ha nem is tizenhat, de tizenhét vagy tizennyolc százalékra annak idején, sőt még volt olyan is, hogy a minimálbér adómentes volt, és ő azt a jogszabályt veszi alapul. De ezek szerint az alaptörvény olyan kaput nyit ki, ami óriásira tárul, egészen korlátlan értelmezési lehetőséget ad a bírónak, csak éppen a törvényhez nem kell alkalmazkodnia.

- Így van, pontosan, mert akkor tegyük fel a kérdést, ki fogja megmondani azt, hogy a jogszabály mikor felel meg a józan észnek, mi az, hogy közjó, mi az, hogy erkölcsös és gazdaságos cél? Ugye említettem, hogy ha egy adóintézkedésnél az egykulcsos ötszázmilliárdos lyukat üt a költségvetésen, az biztos nem gazdaságos célt szolgál. Egy adójóváírás eltörlése, ami sok millió embernek keresetcsökkenést jelent, megfelel a közjónak, az erkölcsös magatartásnak?! Tehát innentől kezdve tulajdonképpen az alaptörvény a jogállamiságot helyezi hatályon kívül, nem tudok mást mondani, mert én mint gyakorló adózási szakember azt mondom, hogy nem tudom értelmezni az alkotmánynak ezt a cikkelyét, nem tudom, hogy a gyakorlatban ez mit jelent. A bíróság ítélete alapján azt mondom, hogy ezek után úgy dönt a bíróság, ahogyan éppen akar, bal lábbal kelt fel, jobb lábbal kelt fel, ez határozza meg, hogy szerinte aznap mi a közjó, mi a józan ész, mi a gazdaságos cél.

- Hát elég hajmeresztő!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Alaptörvényes ítéletről adóügyben
Takács Albert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője


Takács Albert: – Az előbb egy nagyon érdekes alkotmányjogi problémát vetettek fel az adózással kapcsolatban és a bírósági jogértelmezés veszélyeire sikerült ráirányítani a figyelmet, ezért azt szeretném ehhez a dologhoz hozzátenni, hogy valóban az Alkotmány, az Alaptörvény, ami január elsejétől hatályos, számos értéktartalmú megfogalmazást foglal magába, és ezek a jogalkalmazás számára is irányadóak. Ebben az esetben a bíró egyértelműen rossz döntést hozott, és ez nemcsak az Alkotmány miatt van így, hiszen ezt az új alkotmányozási stílust, az Alkotmány új szövegét nyilván mindenkinek tanulnia kell, egészen egyszerűen azért, mert az Alkotmányra nem lehet hivatkozni, pontosabban döntést nem lehet rá alapítani akkor, ha van olyan jogszabály, amelyik nálánál konkrétabb, részletesebb szabályt ad. Ez azt jelenti, hogy a speciális szabály, a legis specialis, mindig lerontja a legis generalit, ősrégi római jogi elv, ezt az Alkotmány se írja felül. Az a szabály, amire a bíró hivatkozott, hogy a jogszabálynak ésszerű tartalma van, erkölcsös célt szolgál, az nem a jogszabályok közötti választást engedi meg, hogy 2004-est, 2005-öst, 2006-ost alkalmazunk-e, hanem ha a jogszabálynak, egy meghatározott rendelkezésnek bizonytalan az értelme, akkor ezt az értelmet úgy kell megállapítani, hogy feltételezzük, hogy az a konkrét jogszabály erkölcsös, ésszerű, gazdaságos célt szolgál és nem ennek az ellenkezőjét.

Bolgár György: - Tehát ha csak valamilyen dolog arra nem utal, hogy ez a jogszabály erkölcstelen, a közjónak nem megfelelő értelmű és ez nem nyilvánvaló, akkor abból kell kiindulnia, hogy ez a józan észnek megfelel, a közjónak megfelel, erkölcsös, tehát azt kell feltételezni, hogy a jogszabályok a köz érdekében születnek.

- Így van. Hadd mondok rá egy példát. Ha a jogszabály azt mondja, hogy méltányosságból valakinek lehet kedvezményt nyújtani, csökkenteni a kötelezettségét, tartozását, akkor ez azt jelenti, hogy kivételes, indokolt esetben és az ügyfelek viszonylag szűk körére vonatkozóan, tehát száz emberből kilencvenre nem lehet méltányosságot gyakorolni – mert ez nem gazdaságos cél –, hanem mondjuk csak tíz százalékra. Ez egy meghatározott rendelkezés értelmezése. Amit az adószakértő úr felvetett, azért nagyon lényeges dolog, mert sajnos úgy néz ki, hogy erre fel kell készülni, hogy a jogalkalmazás során túlteszik majd magukat a hagyományos jogértelmezési szabályokon, amelyek – még egyszer mondom – a jogi egyetemeken alapvető tananyagot képeznek. Hiszen a római jog óta, 1830 óta, mióta Friedrich Carl von Savigny megfogalmazta a római jog rendszerét, ezek alapvető dolgokat jelentenek. Ez nem azt jelenti, hogy minden bíró alkotmánybíráskodást végez, és szabadon válogat a rendelkezésre álló jogi normák közül. Mondok még egy példát: „a jogszabályokat történelmi alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Ha a történeti alkotmányunkba beleértjük István Imre herceghez intézett intelmeit vagy az Aranybulla ellenállási záradékát vagy a koronázás utáni törvényeket, képzelje el, hogy mi lenne ebből.

- Kerékbetörés lenne a végén. De tényleg, mi történik akkor, ha valaki ezt komolyan veszi, hogy a történelmi alkotmányokkal vagy alkotmánysorral összhangban kell értelmezni? Azonkívül, hogy enyhén szólva érdekesen hangzik, de ha valaki ennek valami konkrét értelmet akar tulajdonítani, akkor abból borzasztó bonyodalmak keletkeznek, nem?

- Ebből nagyon nagy bonyodalmak keletkezhetnek. A történeti alkotmányunk vívmányai, már maga a kifejezés is, nem felel meg a történeti alkotmány szellemének, hiszen egy történeti alkotmány vagy van, vagy nincs, úgy, ahogy létrejött a kezdetektől napjainkig. Egy történeti alkotmánynak nincsenek vívmányai, abban vannak jó részek, és vannak rossz részek. Az egy folyamat. Önmagában véve az elnevezés is alkalmas lehet arra, hogy összezavarja az embereket, de tételezzük fel – ahogy egy fiatalember fogalmazta, aki az európai jogban járatos és az Európai Közösség jogának valóban vannak vívmányai –, hogy az acquis communitaire kifejezés szerencsétlen magyar átvételéről van szó. Nyilván én nem tudnék megnevezni egy olyan elemet, ami a történeti alkotmányunkból – akár a vívmányokat értjük, akár a tételes joganyagot – a mai jogalkotást befolyásolhatná.

- Azonkívül, hogy az Aranybullát vagy a Tripartitumot tiszteletben tartjuk, ezen kívül ezeknek konkrét értelme nincsen.

- Így, ahogy mondja. Egy érdekes dolog, mert mikor az ember egy nehezen értelmezhető problémával találkozik, akkor a gyomorgörcsig megerőlteti magát, hogy milyen jelentést is tulajdonítson neki, én már hallottam olyat, hogy a történeti alkotmányunk vívmányai valójában azt jelenti, hogy Alkotmánybíróság eddig megszületett döntései az Alaptörvény utáni időszakra is gyakoroljanak majd hatást. Ez nyilvánvalóan megint csak fából vaskarika vagy nonszensz, hiszen itt nem történeti alkotmányról van szó, mert az Alkotmánybíróság az 1989-es rendszerváltó Alkotmány nyomdokain hozta meg a döntéseit. Nem akarom a dolgot se felfújni, se azt mondani, hogy az alkotmányjogon kívül nincsen élet Magyarországon. Aki hivatásszerűen, évtizedek óta ezzel foglalkozik és ezzel kel, fekszik, és érzékeny ezekre a dolgokra, azt talán egy új alkotmányos szöveg nem hozza olyan zavarba, mint aki először találkozik vele, és azt gondolja, hogy itt most eljött az amerikai alkotmánybíráskodás, amikor a bíró fel van hatalmazva arra, hogy alkotmányjogilag fontos esetekben teret engedjen a saját jogérzékének és döntéseket hozzon. Az Alaptörvény alapján sincs erről szó, tehát az az idő, amit az adószakértő úr felvetett, nyilvánvalóan olyan, ahol téves jogértelmezés miatt jogorvoslattal kell élni, és mint ahogy ő is mondta, nagyon remélhető, hogy ilyen esetben magasabb szintű bírói fórumok belátják egy ilyen értelmezés túlzását és ennek megfelelően korrigálni fogják az eredményt. De nincs választási lehetőség.

- Igen. Viszont lehet, hogy a másodfokú bíróság ezt meg fogja változtatni és még az is lehet, hogy ennek lesz valamilyen visszhangja. De mi történik akkor, ha ez nem marad elszigetelt eset, hogy egy bíró úgy gondolja, hogy ez az új Alaptörvény számára más kereteket szab, és ha tetszik, a lehetőségeit nagyon jelentősen bővíti? Akkor vajon ez az újjászervezett bírói, igazságszolgáltatási rendszer hogy tud reagálni arra, hogy a bírák majd az Alaptörvényre mutogatnak, hogy kérem szépen, józan ész, erkölcs, közjó, és majd én döntöm el, hogy akkor mit hogyan alkalmazzak?

- Hogy az ember miben reménykedik és miben nem, ezt nem szeretném megemlíteni. Én nagyon remélem, hogy ez nem következik be. Ez olyan dolog lenne, mintha az orvos egyszer csak azt mondaná, hogy letérek a hippokratészi útról, letérek az egyetemen tanultakról és szellemi tartalmakkal, varázspálcával és nem tudom én, mivel fogok gyógyítani. Durvábban azt is mondhatnám, hogy ha ez a fordulat bekövetkezne, akkor az olyasfajta jogászokra, mint én, valószínűleg nem lenne többet szükség, akkor más elfoglaltság után kéne néznünk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Elvándorlás miatt is csökken a népességszám
Melegh Attila szociológus


Bolgár György: - Azért fordulok Önhöz, mert Ön demográfiai folyamatokkal is foglalkozik, és olvasom a hírek között, hogy közzétették a romániai népszámlálás adatait, eszerint az országban megdöbbentő módon kétmillió-hatszázezer emberrel kevesebb él, mint tíz évvel ezelőtt, már kevesebben vannak, mint húszmillió, holott huszonegy és fél milliónál is többen voltak 2002-ben. Ezen belül a magyar lakosság lélekszáma egymillió-négyszázharmincnégyezerről egymillió-kettőszázharmincnyolcezerre csökkent. Vajon hol az a tizenötmillió magyar?

Melegh Attila: - Akkor előbb inkább beszéljünk az elejéről.

- Beszéljünk!

- Azt kell látni, hogy Románia népességszáma 1990 óta csökken. Románia egy nagy kivándorlási országgá vált, és ez komoly társadalmi feszültségeket takar. Ezek a feszültségek továbbra is ott vannak, és ez a folyamat úgy tűnik, hogy nem állt meg. A következő dolog a migráció számbavétele. Valószínűleg most már egy kicsit pontosabban veszik számba, lehet, hogy tíz évvel ezelőtt is kevesebben voltak már, csak akkor mindenki bediktált mindenki akkor is, ha már távol volt. A következő kérdés, amit felvetett, a magyarokra vonatkozott. A magyarok lélekszáma nem csökken drasztikusabban, mint a teljes népesség száma. Ugyanazok a folyamatok érvényesek, úgy tűnik, az ő esetükben is. Persze vannak a demográfiai magatartásban eltérések, de most mégis ezt kell konstatálnunk ezekből a számokból – első ránézésre itt számbavételi problémák lehetnek és nagyon friss hírről van szó, tehát nehéz ennek utánamenni még jelen pillanatban –, hogy valószínűleg hasonló folyamatok érvényesülnek az ő esetükben is.

- A születésszámoknál is hasonlók a folyamatok, mint az emigrálási adatoknál?

- A termékenységben voltak különbségek, de a román termékenység is óriásit zuhant az elmúlt időszakban, az elmúlt tizenöt vagy tizennyolc évben. A folyamatokat kell látni és ezekből pontosan lehet is látni, hogy ennek valószínűleg ez a végkövetkezménye.

- Na és a tizenötmillió magyar, ők hol vannak?

- Ez mindig azt jelentette, hogy ennyi magyar ajkú él a világon. Ez nemcsak a Kárpát-medencét jelentette, hanem az egész Földet. Minden, az országhatáron kívül élő népesség esetében fontos, hogy az identitás megmarad vagy nem, ettől függ ez a dolog. Ez egy nagyon bizonytalan szám volt mindig is. A másik, amit gondolok az, hogy magát a folyamatot kell nézni és arról kell beszélni. Itt a konkrét létszámadatok ugyan szimbolikusan kifejezhetnek valamit, de tartalmilag nem azzal kell foglalkozni.

- Nagyjából most mire becsüli? Mert azt hiszem, végleges vagy ilyen adatok még nem mindegyik országból vannak meg, többek között Magyarországról sincsenek meg a pontos, végleges adatok.

- A főbb adatok sincsenek meg.

- Ezek a főbb adatok sem úgy tudom, Szlovákiából sem…

- Így van, ott sincsen még meg.

- De azért feltételezhető, hogy ott is már lehet hogy csak alulról van meg az az ötszázezer magyar, aki Szlovákiában él.

- Ötszáznegyvenezer volt 2001-ben.

- Ha ott is egy tízszázalékos csökkenés volna, akkor ez már csak inkább alulról ötszázezer. Azt tudjuk, hogy Szerbiában már háromszázezer alatt volt, Kárpátalján talán olyan százötvenezerre becsülték, magyarán itt a szomszédos országokban összesen lehet maximum vagy nagyjából kétmillió magyar, ha jól számolom.

- Én most ezt nem adtam össze. A számok nagyjából így néznek ki, amit Ön mondott. Igen, ez így van, a környező országokban élő magyarok egy része már az országhatáron belül él, hosszú ideje, Magyarország létszáma ezért nem esett.

- Mert folyamatos a bevándorlás.

- Igen, folyamatosan jöttek be emberek, különben sokkal alacsonyabb létszámmal élnénk ma is. De még egy kérdés van az egészhez, ami még befolyásolja a dolgot, hogy a magyarországi elvándorlási adatok hogyan fognak alakulni, amire megint csak azt lehet mondani, hogy nagyon valószínű, ahogy ez az elmúlt két-három évben látszik is. Megemelkedett már, a hajlandóság is megemelkedett, itt a migrációnak egyre nagyobb jelentősége lesz, egyre jobban oda kell rá figyelni.

- Arról vannak becslései vagy közelebbi tudomása, hogy az a bizonyos hiányzó mondjuk hárommillió állítólagos magyar ajkú a világ többi részén mennyire lehet meg vagy mennyire csökkent?

- Nagyon sokan elvándoroltak, Erdélyből is akik eljöttek, egy részük ugyanúgy megvan, Spanyolországban dolgozik vagy Izraelben öregeket mosdat vagy az Egyesült Államokban dolgozik valamilyen megadott helyen.

- Tehát lehet, hogy az ottani népszámlálásokon hirtelen megnövekszik a magyar népesség száma, ha magyarnak vallják magukat ott?

- Igen. Ha megtalálja őket a népszámlálás, mert az is hozzátartozik a dologhoz. Az amerikai népszámlálás egészen pontosan tavalyelőtt volt. Azt azért tudni kell, hogy a népszámlálásnál minden dolog identitásválasztást is jelent. Amikor én bizonyos dolgokra válaszolok, akkor identitásról is döntök, ezt úgy nevezik, hogy cenzuspolitika. Ez csoportonként eltérő lehet. Például a romániai népszámlálásban nem említette az ottani romák számát. Egy része nyilvánvalóan magyarul és magyarul is beszél.

- És még az is lehet, hogy bár románként tartják nyilván ezek szerint és így írták össze őket, de egy részük magyarként tartja magát számon. Ugye ez is lehetséges?

- Mondjuk ez Székelyföldön abszolút lehetséges, igen.

- Térjünk egy picit vissza oda, hogy talán Magyarország lakossága, illetve nem is talán, egész biztos, gyorsabban csökkent volna, ha nincs folyamatos bevándorlás a szomszéd országokból és nyilván elsősorban a magyar lakosság jött át, tehát valamiféle etnikai újraegyesülés itt határokon belül zajlott és zajlik. De ez egy konkrétabb és szociológiailag is valószínűleg érdekesen értelmezhető folyamat jele, hogy vajon fenntartható-e és meddig egy életképes magyar közösség a határon kívül egy-egy országban, mint Romániában, Szlovákiában? Mikor válik ez a migrációs folyamat olyanná, hogy létrehozzon egy olyan Magyarországot, ahol egyre többen a szomszédos országok magyarságából letelepednek, itt kapnak helyet és közben elveszítik az eredeti lakóhelyüket, kötődésüket, rokoni és egyéb kapcsolataikat, vagyis mégiscsak kiürülnek ezek a régi, hagyományosan magyarok által lakott területek a határon túl? Mennyi és milyen jelek mutatnak erre?

- Ha megint a folyamatokat nézzük, akkor tegyük oda a kérdőjeleket, amiket nem tudunk. Az egyik, hogy nem tudjuk, hogy alakul Magyarország vonzóképessége. Azt látjuk az adatokból, hogy ez a vonzás megtört 2005-2006 táján, merthogy annyira rossz a magyar munkaerőpiac, hogy ide tényleg nem nagyon jönnek az emberek. Ebben benne van az is – és ezt láttuk, illetve a kollégáim mérték is –, hogy a környező országokból meg Erdélyből is az alsóbb osztálybeliek, akik nem beszélnek más nyelveket, ők választják inkább, hogy ide Magyarországra még eljönnek, de nem vonzó hely az ország.

- A rugalmasabbak inkább elmennek Németországig, Spanyolországig vagy Olaszországig, függetlenül attól, hogy Magyarországon akár rokonaik is lehetnek.

- Ez így van. A következő dolog, hogy egyáltalán ahhoz, hogy a környező országokban a magyar identitás meglegyen – ez már nem demográfiai kérdés, nem kiszámolható ebből a szempontból –, az is kell, hogy az ország megtartó ereje hogy néz ki. Emlékszik arra, mikor Magyarországról a környező országokba menni fantasztikus dolog volt abból a szempontból, hogy az emberek ránéztek, hogy ez egy jó dolog…

- Irigyeltek bennünket, hogy azért Magyarországon mégiscsak jobb élni, mint sok más környező országban volt, ugye?

- A következő nagyon fontos dolog, a témánál maradva, ami közelebbről érint minket, hogy ez az elvándorlás, úgy látszik, hogy makroszerkezetektől függ, hogy sajnos olyan globális egyenlőtlenségek vannak, amelyek makroszerkezetként fenntartják ezt a folyamatos elvándorlást. Az elvándorlás célpontjai változnak valamennyire, de alapjában véve tartósan stratégiaként létezik Romániában.

- Tehát ha Spanyolországban vagy Angliában dolgozhat a román orvos ötszörös fizetésért, akkor nem jön át Magyarországra esetleg másfélszeres fizetésért.

- Hát persze. Arról nem beszélve majd, hogy ha Kárpátalján magyar állampolgárságot és ezzel magyar útlevelet kapnak emberek, ott is egy jelentős elvándorlás várható majd. Ezek azok a kérdések, amikre válaszolni kell majd, hogy ez az elvándorlás mekkora és mennyire erős, illetve hogy a lokális gazdaságok hogyan alakulnak át. Jelen pillanatban nagyon rossz a helyzet, Romániában tüntetések sorozata zajlik, Magyarországon is rendkívül feszült társadalmilag a helyzet. Ez mind abba az irányba mutat, hogy ez fent fogja tartani a dolgot. Tehát, ha így teszi fel a kérdést, hogy a Kárpát-medencében ez hogy fog alakulni, akkor erre azt tudom mondani, hogy egyelőre abba az irányba mutatnak a dolgok, ami nagyobb fokú elvándorláshoz, ezáltal nyilvánvalóan a létszámadatok csökkenéséhez fog vezetni. Viszont ebből nem vonnám le azt, hogy meg fognak szűnni a helyi kultúrák és kötődések, mert azért nem vándorol mindenki, nem a legszegényebbek vándorolnak, azért ez mindig egy szelektív folyamat.

- De a Kárpát-medence ezekben az években vagy évtizedekben inkább ürül, mint megtelik, egy másfajta gazdasági-társadalmi helyzet kell ahhoz, hogy ez a folyamat megforduljon.

- Ebben igaza van. Amennyiben a társadalmi viszonyok és a munkaerőpiac nem mozdul, ez jelzi majd a gazdaságoknak a változtatás szükségességét. Ha a félperifériás helyzeten belüli átalakulás elindul, akkor ezek megváltozhatnak, igen.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!