A "NEM" forradalma
- Részletek
- 2010. máj. 26. szerda, 04:14
- Kertész András
Kertész András
Április 25-én este, amikor nagyon sokan úgy gondolhatták, és gondolták is, hogy most már semmin sem fognak meglepődni, mégiscsak megtörtént. Meglepődhettünk. Leendő vezérlő csillagunk (továbbiakban röviden: vezér) gondoskodott arról, hogy ezen az estén nekünk, pórnépnek is legyen meglepije. Megtudhattuk, hogy győzött a forradalom. Persze, egyeseknek már az is meglepi volt, hogy egyáltalán volt forradalom. Persze, nem Naaaagy Áprilisi, még csak nem is palotaforradalom, mivel királyunk még nincs (talán majd 2012-ben, egy másik meglepi-forradalom után), hanem – kis ország lévén (egyelőre) – csak amolyan kis fülkeforradalom volt. Hogy mikor kezdődött? Jogos kérdés. De nem tudom. Talán reggel hatkor. Urnanyitáskor. Mivel az egész a szavazófülkékben zajlott, nem csoda, hogy az utolsó pillanatig titokban maradt. Jöttek sorban a mit sem sejtő állampolgárok, bementek a fülkékbe és jól kiforradalmárkodták magukat. Persze, voltak, akik csak simán szavazni szerettek volna, de a fülke hangulata bizonyára magával ragadta őket is, és ha a megfelelő karikába tették az x-et, akkor már mint forradalmárok távozhattak. Akik nem találták el a megfelelő karikát, azok a Kubatov-féle gyűjtőnévvel illethető ellenforradalmárokként. S ha ők ezt még nem tudták volna magukról, Kubatov már tudta. Ezek a komcsi nyuggerek vagy nyuggerbarátok majd megnézhetik magukat...
Orange ink - flickr/zen
Szóval, így zajlott a nagy forradalom, csendesen, csak a tollhegyek surrogása hallatszott, patakokban folyt a tinta, s végül: Magyarország győzött. Hogy mit nyert ezzel, azt nem tudjuk, de győzött. Mivel kicsit rendhagyó forradalomról van szó, nem kell azon csodálkozni, hogy a nagy jelszavak, a forradalom jelmondatai csak a győzelem után lettek publikusak. Végül is, jobb későn, mint soha... bár ez esetben én szívesebben vettem volna, ha soha, de hát én csak egy komcsi nyugger vagyok, ne pofázzak bele a forradalmárok dolgába. Szóval, a jelszavaknál tartottunk. Jött például a "Le az oligarchákkal!" Persze, ez már az egyszerűsített verzió, azt ugye mégsem lehet jelszóként használni, hogy "Le a nem minket támogató oligarchákkal!" A tapasztalatlan forradalmár esetleg még összekavarja. A jelszónak egyszerűnek kell lennie. Mert akkor legalább az egyszerűek beveszik... Mint a másikat, a "Le az offshorlovagokkal!" tartalmút. Ennél sem kell túlbonyolítani a dolgot azzal, hogy vannak jó és rossz offsorlovagok. Aztán valaki nagyon lelkes akarván lenni, túlbuzogva bekiabálta, hogy "Le a forinttal!". Erre kis csend támadt, többen furcsán néztek a bekiabálóra, aki szégyellős zavarában összehúzta magát, de már későn. A forint meghallotta. No de sebaj, majd keresünk figyelemelterelő jelszót is. Például: "Kettős állampolgárságot a határontúli magyaroknak!" Ez már kicsit hosszabb, de amíg az egyszerűek memorizálják, addig se foglalkoznak a devizahitelükkel. Persze, a határon túlról érkező reakció máris új jelszót szült: "Le a szlovákokkal!". S ebben az euforikus hangulatban érkezett el a nagy nap, az első szabad május... ja, nem, az máskor volt..., szóval az új országgyűlés első napja. Jelszó volt itt is, például "Le a mellénnyel!", de ez megint csak az akadékoskodó komcsi nyugger ellenforradalmárok szánalmas próbálkozása volt a rend, az új rend, megzavarására. De a vezért nem lehetett ilyen bagatell incidensekkel megzavarni, gondolatban ő is elmondott egy jelszót ("Le a két pofonnal!"), majd ismét elmondta, hogy győzött a forradalom, sőt, még most is győz. S hogy ezt az utókor el ne felejtse, írásba is foglaljuk. S így is lett. Megszületett a népi-nemzeti-polgári-keresztény-magyar-nemzeti kiáltvány. Bocs, a nemzetit kétszer írtam, de ez a kedvencem. Nézzük, mit hagytam ki! A "demokratikus"-t? Nem, azt nem én hagytam ki. A kiáltvány lényege ugyanis mindössze annyi, hogy amit a vezér akar, azt tulajdonképpen a nép akarja, tehát felesleges a népet további kérdésekkel zaklatni, meglesz nekik a maguk baja, s ugyanígy nem kell zavarni a nép választott képviselőit sem, hiszen ők is ugyanazt akarják, mint a nép, ergo, ugyanazt, mint a vezér. Kérdés? Ellenvélemény? Van??? Akkor te a nép ellensége vagy. Ergo, a vezéré is.
Nos, miután ilyen sikeresen tisztáztuk, ki van velünk és ki ellenünk, jöhet a forradalmian új program. A "Nemzeti Együttműködés", azaz a NEM programja. Amikor benyújtották az országgyűlésnek, a forradalmi elnöki stáb forradalmi elnöke elmondta, ez az első olyan program, amely tartalmazza a győztes párt választási programját. Én meg kapásból rávágtam magamban, hogy talán ez az első alkalom, amikor igaza van. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a választási programoknak a választási kampányban van szerepük, s hozzávesszük, hogy a fidesz 8 éve kampányol, (permanensen, mint Lenin forradalma), akkor láthatjuk, Szijjártó nem állított valótlant: pontosan ezt a NEM-et halljuk tőlük nyolc éve...
Most nem mennék bele a program minősítésébe, még nem értem a végére az olvasásban. Konkrétumokra eddig nem sikerült rábukkannom, de lehet, hogy a végére vannak összegyűjtve, ott meg még nem tartok. S ha esetleg nem is lesz benne konkrétum, mit számít az? Konkrétumokra különben is csak a fent említett akadékoskodóknak van szüksége.
No de egy forradalmárnak...