A The Guardian Gyöngyöspatáról: Szegények, kihasználtak és másodosztályúak
- Részletek
- Szemle
- 2012. január 31. kedd, 04:37
- Galamus-csoport
A londoni The Guardian Szegények, kihasználtak és másodosztályúak – A romák félelemben élnek egy magyar faluban címmel közölte Helen Pidd riportját: Családok a terror hónapjai és a szegregáció évei után kétségbeesetten el akarják hagyni a megosztott közösséget.
Az első idei hó esett le, amikor Váradi Natasa meghívott a házába, amelyet tíz gyermekével, és anyósával-apósával oszt meg a magyar faluban, Gyöngyöspatán. A két szoba sötét és nyirkos: a család négy hónapja áram, gáz és folyóvíz nélkül él. Az egyik gyerek félóránként lement a dombról, hogy vödörnyi vizet vegyen a közösségi kútból. Éjszaka fáklyákkal botladoztak, és matracokra zsúfolódtak.
A ház levegőjében a vizelet szaga úszott. „Újra elkezdtek az ágyba vizelni. Megijednek, ha valaki kopog az ajtón” – mondja Natasa, aki élete mind a 31 évét Gyöngyöspatán élte le. Nem sok maradt az ajtóból, ahol kopogni lehetne. A fa nagy részét összetörték. A család elmondta, hogy december 22-én egy kő repült be az elülső szoba ablakán.
Okuk van félteni az életüket a család tagjainak: 2008 januárja és 2011 áprilisa között a roma közösségek elleni 49 támadás során hét felnőtt és két gyerek halt meg a Roma Jogok Európai Központjának adatai szerint.
Tavaly húsvétig a 31 éves Váradi soha nem hagyta el Gyöngyöspatát, a Budapesttől 50 kilométerre lévő, öreg falut, amelynek akkor mintegy 2800 főt tett ki a lakossága, és ebből 450 volt roma.
Aztán március 1-jén megérkezett a milícia: Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek nevezték magukat, és fekete egyenruhában meneteltek a faluban, háborús dalokat énekelve, és becsmérléseket bömbölve. Hamarosan további csoportok csatlakoztak hozzájuk, köztük a Véderő és a Betyársereg, amelyek terepszínű egyenruhákat viseltek, és fel voltak fegyverkezve baltákkal, korbácsokkal és vicsorgó bulldogokkal.
Közel két hónapon át éjjel-nappal barangoltak az utcákon, énekelve, az ajtókon dörömbölve, és az ott lakókat „mocskos, kib.szott cigányoknak” nevezve. Amikor nem az általuk „járőrözésnek” nevezett és szerintük „a cigánybűnözés elleni fellépést szolgáló tevékenységgel foglalkozott, a milícia ivott. Az utcai kamerák rögzítettek egy részeg férfit, aki azzal dicsekedett, hogy vizeletével éppen akkor rajzolt horogkeresztet az utca porába.
A magyar Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet feljelentést tett a rendőrségen a járőrözés során történt négy legsúlyosabb incidens ügyében. Az egyik ügy arról szólt, hogy egy asszony koraszülöttként hozta világra a gyermekét, mert faji gyalázkodásokkal zaklattál a járőrözők. A milícia emberei ellen nem emeltek még vádat, de egy roma férfit két évre bebörtönöztek, mert verekedésbe keveredett a járőrözőkkel; a többi öt, ugyanebben az incidensben résztvevő roma még a tárgyalást várja.
A romák, akik mintegy 400-800 ezren vannak Magyarországon, a jobboldali gyűlölet, valamint az általánosabb diszkrimináció fő célpontjait alkotják. Vona Gábor, a (2010-es választokon a szavazatok 12 százalékát elnyerő) szélsőjobboldali Jobbik vezetője márciusban beszédet mondott Gyöngyöspatán, és kijelentette, hogy pártja haladéktalanul megkezdi a hasonló „csendőregységek” telepítését országszerte.
Április közepén egy Richard Field nevű amerikai üzletember úgy döntött, hogy a tettek mezejére lép. Amikor a milícia bejelentette, hogy a húsvéti hétvégén „edzőtábort” rendez a falu legtöbb romának otthont adó, legszegényebb részére néző hegyoldalban, Field a Magyar Vöröskereszttel közösen hat buszt bérelt a legsérülékenyebb lakosok evakuálására. Április 22-én, nem sokkal reggel 8 óra előtt 267 roma asszony és gyerek szállt buszra, hogy a húsvétot két üdülőhely egyikén töltse.
A nemzetközi felháborodás láttán a magyar belügyminiszter sajtóértekezletet hívott össze, és cáfolta, hogy sürgős evakuálás történt volna. A romák állítása szerint csupán „előre eltervezett üdülésre” mentek. Mindenesetre az „edzőtábor” végül nem valósult meg, mert a rendőrség őrizetbe vett nyolc szélsőségest, noha vádat nem emeltek ellenük.
A hónap végére Field, aki egy American House Foundation elnevezésű magán jótékonysági szervezetet vezet, a jobboldali kormány támadásainak célpontjává vált. Beidézték, hogy nyilatkozzon egy „parlamenti tényfeltáró bizottság” előtt, ahol megvádolták, hogy befeketítette Magyarország hírnevét azzal, hogy tájékoztatta az AP hírügynökséget az evakuálásról, illetve hogy evakuálásnak nevezte az akciót. A kormány azt állította, hogy tudott a húsvéti edzőtábor tervéről, és eleve úgy tervezte, hogy azon a hétvégén rendőrök százait vezényli ki a faluba.
Váradi és gyerekei Field egyik buszán mentek Szolnokig, és ott rokonoknál szálltak meg. Mire visszatértek, a Véderő legnagyobb része távozott, de a félelem maradt. És az összes közművet lekapcsolták.
Váradi férje számára ez túl sok volt. Szeptemberre összekapart elegendő pénzt, hogy elérepüljön Kanadába, ahol megpróbál menedékjogot szerezni.
Kanada, amely a magyarok számára megszüntette a vízumkorlátozásokat, a kétségbeesett romák egyik kedvenc úti céljává vált. Kanadában 2010-ben a legtöbb menedékjog-kérelmet – 2297-et – továbbítottak a bevándorlási és menekültügyi hatóságnak.
Úgy tűnik, a lista élén Magyarország áll 2011-ben is, miután az év első kilenc hónapjában 2545 magyar kérelem érkezett, és ez több mint ezerrel több a második helyen álló Kínánál. A TASZ adatai szerint az elmúlt hat hónapban Gyöngyöspatáról 45 roma gyerek és 22 felnőtt indult Kanadába. A The Guardian megkérdezte Juhász Oszkárt, a falu polgármesterét, aki a szélsőjobboldali Jobbikhoz tartozik: sajnálja-e, vagy szomorú-e amiatt, hogy a romák úgy érzik, kiszorítják őket saját falujukból. A polgármester helyett a falu jegyzője válaszolt. „A romákat nem szorítják ki saját falujukból. Azok, akik itt nem akarnak dolgozni, másutt sem fognak dolgozni” – írta Mátyás István.
Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős miniszter ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Sajnáljuk, hogy egyesek kihasználják a helyzetet, és hogy egyes roma emberek olyan érv alapján hagyják el az országot, amely nem állja meg a helyét”. Egy telefoninterjúban azt sugallta, hogy a Kanadában menedékjogért folyamodó magyar romák azért beszélnek üldöztetésről, hogy „pénzt kapjanak”, és megfejjék a szociális juttatások rendszerét. „Nem hisszük, hogy a magyar romáknak bármiféle alapja lenne menedékjogot kérni, arra hivatkozva, hogy etnikai hovatartozásuk miatt üldözik őket” – mondta, és hozzátette: „Azt akarjuk, hogy minden magyar állampolgár itt maradjon.”
Váradi ennek ellenére azt mondja, 2-16 éves korú gyermekeivel indulnak Torontóba, amint lesz elég pénzük repülőjegyre. „Itt már nincs életünk” – mondta. Arra a kérdésre, hogy mit remélnek Kanadában, Váradi nem említett anyagi nyereséget. „A férjem azt mondja, ott jó. Azt mondja, ott lesz boldogság, az emberek szeretni fognak bennünket” – mondja.
Amikor a Guardian Natasa esetét megemlítette a helyi önkormányzatnak, és megkérdezte, hogy mit tesz a testület a közösség legszegényebb tagjainak megsegítéséért, a jegyző ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésünkre, kérdést tett fel: „Annak a családnak a feje Kanadában van. Egyedül. Erről mi a véleménye?” Aztán azt mondta, a család csak nemrég kért segélyt az önkormányzattól. „Ha tudunk, segítünk nekik” – állította.
Talán nehéz megérteni, hogyan alakulhat ki ilyen helyzet az Európai Unióban. De beszéljenek helyiekkel, romákkal és nem romákkal, és világossá válik, hogy a szegregáció itt van az Európai Unió szívében.
Mindkét oldal egyetért abba, hogy tavaly márciusig a két csoport viszonylagos békében élt egymás mellett. Voltak „kis incidensek”, amelyekben a romákat tűzifa és például zöldségek lopásával vagy más apróbb bűncselekményekkel vádoltak meg, de 2011 első négy hónapjában mindössze 12 „kis értékű lopást” jelentettek a rendőrségen. Az erőszak ritka volt. De a közösség legifjabb tagjai hamar megtanulták, hogy Gyöngyöspatán nem minden gyerek egyenlő.
Az általános iskolát egyfajta apartheid rendszer alapján irányítják – mondják jogászok, akik feljelentést tettek az Esélyt a gyerekeknek alapítvány nevében a helyi hatóságok ellen. Feljelentésük szerint „a roma gyerekeket illegálisan elkülönítik a nem romáktól, és ezek az osztályok fizikailag is el vannak választva egymástól. (A roma osztályok a földszinten, a nem romák a felső emeleteken vannak.) És a szegregáció kiterjed a roma és nem roma gyerekek iskolai különválasztásán belül a mellékhelyiségekre, az iskolai ünnepségekre és az iskolai ebédre”.
Amikor a The Guardian felkereste az iskolát, jelentős különbséget láttunk a két szint körülményei és felszereltsége között. A felső emeleteken az osztálytermekben elektronikus fehér táblák voltak, míg a földszinten, ahol a romákat tanítják, megtette a sima fekete tábla. A roma gyerekek, akikkel beszélgettünk, arra panaszkodtak, hogy csak az „emeleti” gyerekek részesülnek úszásoktatásban, és hogy ők csak évekkel később használhatnak számítógépeket, mint a nem roma gyerekek. Ki vannak zárva a tanítás utáni foglalkozásokból, és nem használhatják a jobb első emeleti vécéket.
A gyöngyöspatai hatóságok cáfolják ezt, és a helyzet változatlan. Az iskola nem válaszolt a kérdéseinkre.
Amikor a kormányt kérdeztük, hogy mit tesz a romák megsegítéséért Gyöngyöspatán és másutt, Kovács azt mondta, a kormány nem tekinti etnikai alapúnak a problémákat. „Tudatában vagyunk annak, hogy a romák előtt álló problémák közül több abból ered, hogy romák, de általánosságban ezek szociális, oktatási és munkaerőpiaci problémák”. Azt mondta, kormánya fiatalítja a munkaerőpiacot azzal, hogy az embereket a szociális juttatások helytett munkába állítja. „Dolgozzon mindenki, aki tud” – mondta. „Európa legszomorúbb száma”, hogy Magyarországon a legkisebb a foglalkoztatottsági arány az EU-ban.
A hosszú távú munkanélküliek számára, akik között aránytalanul sok a roma, ez a kormány új közmunkaprogramjában való részvételt jelent. Setét Jenő roma aktivista szerint a magyarországi roma lakosság 70-80 százaléka nem dolgozik (miközben a lakosság mintegy 10 százalékát teszik ki). A programmal 300 ezer embert akarnak munkába állítani 2014-re, közmunkára, amelyért a résztvevőknek a képzetlen munkások számára havi 80 ezer forintot kitevő országos minimálbérnél kevesebbet fizetnek, de valamivel többet annál, mint amennyi szociális juttatást kapnának.
Helyet kínálnak mindenkinek, aki több mint 90 napja munkanélküli, s ez utca- vagy csatornatisztítási, favágási, stadion- és gátépítési munkákat jelent. A felajánlott hely elutasítása azzal jár, hogy leállítanak a „refuseniknak” és családjának járó minden társadalombiztosítási juttatást. Tavaly Gyöngyöspatát választották ki arra, hogy egy pilot-kísérletet folytasson le. A munkanélküli helybelieknek – majdnem kizárólag romáknak – fát kellett vágni egy közeli erdőben.
Setét a közmunka-sémát „ködösítésnek” tartja, amely nemigen fog segíteni a romáknak abban, hogy „igazi” munkához jussanak. „Ha a résztvevő embereket rendesen megfizetnék, és rendesen kiképeznék, nagyon támogatnám az elképzelést. De nem teszik. Ez most csupán az emberek megalázása rabszolgabérek mellett” – tette hozzá.
A program legellentmondásosabb aspektusa a roma aktivisták által „munkatábornak” nevezett intézmény bevezetése. „Amennyiben nincsen megfelelő projekt olyan közel az érintett lakhelyéhez, hogy naponta odajárhasson, akkor az illetőnek ’szállást’ kínálnak fel a munka helyszínén, vagy annak közelében. Ezek nem munkatáborok” – mondta Kovács. De a magyar romáknak, akik közül soknak elpusztultak a rokonai, amikor legutóbb „munkatáborba” küldték őket a náci korszakban, minden hasonlónak az említése is hátborzongató – mondta Sárközi Gábor a Roma Sajtóközpontban. Szerinte „az emberek abszolút halálra vannak rémülve ettől a kilátástól”.
(2012. január 27)
____________________
Lásd még: The Guardian: Angol művészek nyílt levele az Új Színház ügyében és videó Gyöngyöspatáról
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!