Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 26.
- Részletek
- 2012. január 28. szombat, 04:18
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2012. január 26-ai műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy mindenért Orbán Viktor felel-e. Ő ugyanis ma Matolcsy György esetleges leváltásáról szólva válaszolta azt egy újságírónak, hogy mindenért én viselem a felelősséget. Akkor ezek szerint a nem ortodox gazdaságpolitikáért is? És ha az kudarccal végződik, a miniszterelnök bukik?
Ezzel összefüggő témánk, hogy Balázs Péter volt külügyminiszter szerint Orbán Viktor, a szabadságharcosok országának miniszterelnöke látványosan letette a fegyvert az Unióval szemben. Tud-e vajon győzelmet fabrikálni a vereségből?
Foglalkoznék aztán azzal is, hogy ismeretlen összetételű bizottság vizsgálja meg Schmitt Pál plágiumügyét. Ki fél és mitől?
Mit szólnak ezenkívül azon, hogy Botka László szegedi polgármester bejelentkezett az MSZP egyik vezető tisztségére, a választmány elnökségére? Óvatos kihívás Mesterházynak, vagy az erők egyesítése?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy Gyurcsány Ferenc miskolci fórumán jobbikosok provokálták a Demokratikus Koalíció elnökét, de egy 80 éves néni hűtötte le egyiküket egy pohár vízzel. Demokratikus önvédelem?
És végül beszéljük meg, hogy a Médiahatóság egy tőlem vett, egészen más ügyben kifejtett rádiós idézettel próbálja igazolni a Klubrádió frekvenciaengedélyének elvételét, merthogy két és fél évvel ezelőtt a műsoromban egy hallgatómmal beszélgetve érveltem az akkori Sláger–Danubius-frekvenciadöntésről. A hallgató úgy telefonált be, hogy annak a 3 millió Sláger- és Danubius-hallgatónak a nevében beszél, és bátran állíthatja, hogy ennyien vannak, akik egyszerűen nem értik meg – mondta most magáról a másik 3 millióról –, hogy elvették tőlünk kedvenc dolgainkat. Hogy lehet emberek feje fölött egy tíz éve működő rendszerről dönteni, akármilyen jogszabályok is segítik ezt elő? – így érvelt a hallgató és akkor hallgassák meg, hogy mit válaszoltam én erre. Nem azt az egyetlen mondatot, amit kivett a Médiahatóság, bejátszott az ECHO Tv, és Kiricsi Karola ismertette az ATV Egyenes beszédjében, hanem hogy hangzott erre a hallgatói felvetésre az én válaszom.
„Bolgár György: – Hadd mondjak valamit, mert miközben lehet, hogy érezte abból is, ahogy kérdeztem, meg az elmúlt hetekben azért többször is foglalkoztam ezzel, én is sok szempontból aggályosnak tartom azt, ami készülődött és amilyen végeredmény született, de feltételezem, hogy a nyertesek hasonló rádiókat fognak működtetni egyrészt, mert ez a legolcsóbb, másrészt, mert ez a legnépszerűbb, és nekik is az a céljuk, hogy legalább ugyanannyi hallgatóhoz jussanak el, mint az eddigiek. Ez az egyik dolog. A másik pedig: hát az, hogy milyen alapon döntenek arról, hogy ki működtesse a rádiót, kapja meg a frekvenciát, az a verseny kérdése. Nem lehet azt mondani, hogy a Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok jól csinálták, ezért örökre az övék. Nem, ki van írva, hogy ennyi évre kapják meg, és utána pályázatot hirdetünk. Aki a legtöbbet ajánlja és a legjobb feltételeket, azét fogjuk elfogadni.”
Ez volt tehát az érvelés a maga teljes egészében. Hozzáteszem, hogy természetesen egy ilyen rádiós beszélgetésben én általában a másik oldal érveit szoktam felhozni a hallgatóval szemben, azért is, hogy vitatkozzunk, érdekes beszélgetés alakuljon ki, azért is, hogy így vigyem, lökjem tovább a beszélgetést, és azért is lehet, mert lehet a másik érvben is valami. A dolog lényege, hogy azért, ahogy utaltam is rá, mi és én a műsoromban foglalkoztunk ezzel a Sláger-, Danubius-üggyel, sok kifogásolni valót találtunk benne, és ezért aggályosnak is találtam. Természetesen ugyanebben a műsorban beszéltem az egyik ORTT-taggal, aki a frekvenciadöntés ellen szavazott. No, mindezeket még annak nem ismeretében mondtam, hogy később ugye a mi ügyünkben hogyan döntött a Médiahatóság, és hogy a mi frekvenciánkat egy egészen más formátumra írta ki, mint annak idején a Sláger és Danubius esetében, ahol nem akarta megváltoztatni ezeknek a popzenei vagy szórakoztató zenei csatornáknak a formátumát. Zenei csatornára írtak ki pályzatot. Ezek nem változtak meg. A mi esetünkben viszont egy beszélgető rádió helyett zenei rádiót részesítettek előnyben. Minden esetre, hogy milyen volt az egész beszélgetés üzenete, alaphangulata álljon itt példának a beszélgetés vége.
„Hallgató: – További rádiózást és reméljük, hogy a Klubrádióval ez nem fog előfordulni.
Bolgár György: – Reméljük.
Hallgató: – Minden jót, viszonthallásra önnek.
Bolgár György: – Minden jót önnek is.”
Hát bizony, azt reméltük, hogy ez, ami annak idején a Danubiusszal és a Slágerrel előfordult, nem fog előfordulni a Klubrádióval. Ez volt a beszélgetés rezüméje 2009-ben. Mintha ezt nem hallottam volna a Médiahatóság szóvivőjétől, aki egyébként egyelőre nem válaszolt arra a kérésemre, hogy nyilatkozik-e nekem.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A Klubrádióról
Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára
Bolgár György: - Van olyan ügyekben konzultáció a Külügyminisztérium és kormány egyéb minisztériumai vagy akár a miniszterelnök között, hogy kedves miniszterelnök úr, azért itt van ez a nyomorult Klubrádió, nagyon szeretjük ugyan, de hát tudjuk, hogy tüske a köröm alatt és tele van a világ vele, a világ legismertebb rádiója lett az elmúlt hetekben, igazán nem ér annyit ez az ügy, valahogy próbáljunk ebből kihátrálni? Nincs valami ilyenfajta egymás közti beszélgetés?
Prőhle Gergely: - Ez egy nagyon érdekes műfajú beszélgetésnek ígérkezik most így kettőnk között, mert…
- Kibeszéljük a titkokat.
- Nemhogy a titkokat beszéljük ki, hanem arról beszélünk, ami az ön munkaadója, meg ami mégis csak több mint egy ügy.
- Meg az ön munkaadója is, tegyük hozzá, akkor máris két munkaadó.
- Nyilvánvaló, hogy a Külügyminisztériumnak nem pusztán az a dolga, hogy a magyar döntéseket közvetítse kifelé, hanem az is – és ezt mi nagyon komolyan vesszük –, hogy a kívülről jövő impulzusokat közvetítsük befelé. Ez persze nem ugyanaz, mintha mi befolyásolni próbálnák bármiféle más kormányzati szerv, az Országgyűlés vagy netán egy olyan független intézmény, mint az NMHH döntéseit. Természetesen a nagyköveteinket és minden diplomatánkat arra biztatjuk, hogy a fejben lévő olló nélkül közvetítsenek hazafele minden olyan megállapítást, megjegyzést, legyen az bármennyire is kritikus hangvételű, ami Magyarországot érinti.
- Csak azért akartam erre rákérdezni, hogy egy kicsit ellessem a technikájukat. Szépen ferdítés, csúsztatás nélkül egyenesen átadják, hogy mit mond a világban ez és ez, vagy hozzá is teszik, hogy ez a vélemény azért fontosabb, mint a másik, ez az ember azért jelentősebb, befolyásosabb, az a lap vagy az a televízió nem elhanyagolható, a másik az kevésbé érdekes és szerintünk mindebből ez vagy az következhet?
- Természetesen. Mondjuk, ha az újságoknál maradunk, akkor egy kis példányszámú vidéki hírharsonában megjelent hír kevésbé számít, mintha ugyanaz egy világlapban jelenik meg. Tehát nyilván a nagyköveteknek is az a dolguk, hogy az adott ország, a fogadó ország összefüggésében értelmezzék azt, ami ott történik.
- Tudom, hogy igen, ezzel már lényegében elmondta, hogy megy ez, és bízhatunk abban, hogy ennek alapján felelős és értelmes, józan döntések születnek. Hogy értékeli azokat a döntéseket, amelyeket a magyar kormány az elmúlt napokban vagy már meghozott vagy a következő napokban, hetekben meghozni készül, hogy ne kerüljön összetűzésbe, legalábbis felesleges összetűzésbe az Európai Unióval? Letettük a fegyvert, ahogy Balázs Péter volt külügyminiszter írja a mai HVG-ben?
- Nekem az a véleményem, hogy egyrészt nem az én dolgom értékelni a kormány intézkedéseit, különösen a tervezett intézkedéseit. Én azt gondolom, hogy az, amit ezzel kapcsolatban a miniszterelnök elmondott az elmúlt napokban tett brüsszeli látogatása kapcsán, éspedig azt, hogy minden olyan törvényt, ami a konkrét jogi kifogások alapján ellentmond bármiféle uniós előírásnak, azt több-kevesebb tárgyalás után módosítani fogunk, illetve hogy készek vagyunk beszélni róla. Ez egy világos álláspont. Meg fog történni.
- Szóval ez legalábbis együttműködési készséget jelent a magyar kormány részéről, nem háborút. Ugye ezt jól lehet értelmezni így?
- Nem, háborút nem jelent.
- Akár szavakban folytatott háborút sem jelent, hiszen ha azt mondjuk, hogy készek vagyunk megvizsgálni és annak megfelelően átalakítani, akkor ez együttműködési készség, nem?
- Kétségtelen, ez egy együttműködési készség.
- Akkor a többi pedig már legyen az újságírók vagy a volt diplomaták joga, hogy ezt esetleg fegyverletételként értékelik.
- Persze, az újságírók dolga. Gratulálni is akartam ahhoz a kiválóan sikerült fényképhez, amit az Unió biztosáról, Önről és a rádió tulajdonosáról láthatunk a Népszabadság hasábjain.
- Na most képzelje el, hogy milyen szerencsés alkalom volt ez. Miközben Orbán Viktor miniszterelnök José Manuel Barrosóval találkozott, minket addig fogadott Neelie Kroes asszony, alelnök.
- Én ezt nagy meghatódottsággal vettem tudomásul, és nem tudom, hogy a Klubrádiónak azok az ügyei, amikről például Bodoky Tamás ír arról abban az elhíresült könyvében, ami a 2006. október 23-i eseményekről szól, arról is esett-e szó az alelnökasszony...
- Mi volt az? Említse meg nekem, mert az elmúlt napokban annyiszor hírbe hoztak, hogy tegyük ezt is akkor tisztába, jó?
- Az Ön és a Kruchina-testvérek afférjával kapcsolatban, ami elég dicstelen véget ért, ahogy emlékszem. Vannak elvesztett sajtóperek is, nyilván nagyon fontos, én fontosnak tartom, hogy szól a Klubrádió és nem is akarok ezzel kapcsolatban semmiféle ítéletet vagy megállapítást tenni.
- Azt is fontosnak tartaná, ha a jövőben is szólna?
- Én azt gondolom, hogy fontos, hogy megszólaljon minden olyan hang, amelyik a magyar demokrácia állapotán javítani tud.
- A Klubrádió ilyen hang?
- Ezt én bátran vállalom. Én csak azt szeretném jelezni, hogy mondjuk ki, hogy a Klubrádió egy politikailag elfogult rádió, ahol hivatalban lévő miniszterelnökök műsort vezethetnek, ahol parlamenti mandátummal rendelkező egykori liberális pártelnökök műsort vezethetnek, ahol a tendencia teljesen egyértelmű. Mondjuk ki, hogy ez egy baloldali ihletettségi rádió.
- De szabad egy demokráciában baloldalinak és liberálisnak lenni, nem?
- Hogyne lenne szabad.
- Hát akkor?
- Természetes, csak senki ne próbáljon úgy csinálni, mintha ez maga lenne a függetlenség. Egyébként nagyon érdekes volt – nem tudom, hogy a hallgatók mennyire értesültek arról – az önök demonstrációján a TASZ képviselőjének felszólalása.
- Hogyne értesültünk volna, ha egyszer ott voltunk.
- És mi volt a véleménye arról? Mert ő ugyan azzal kezdte, hogy nem akar ünneprontó lenni, de azért valahol elég rendesen beletenyerelt az igazságba.
- Mire gondol pontosan?
- Ami arról szól, hogy mennyire nem pusztán a Klubrádió ügyéről van szó és nem pusztán ennek a kormánynak a sajtóval kapcsolatos hozzáállásáról, hiszen elhangzott a Sláger rádió és a Danubius rádió neve is.
- Igen, amelyben ugye az MSZP és a Fidesz egyaránt benne volt, tegyük hozzá. Azt is hozzátehetjük – ha már itt tegnap egy felvételt tőlem nyilvánosságra hoztak –, hogy ezt annak idején a Klubrádióban is vitattuk, én is személy szerint vitattam, lehetett róla beszélni, lehetett kritizálni és ráadásul az egy olyan médiahatóságban történt, ahol a kormány és az ellenzék képviselői egyaránt jelen voltak, és így lehet, hogy eléggé el nem ítélhető módon üzletelhettek is, de kompromisszumot kellett kötniük. Most nincs kivel kompromisszumot kötni.
- Nem tudom, hogy a Klubrádiónak végül is mi lesz a sorsa, a lehetőségek tárháza kifogyhatatlan. Őszintén szólva, kíváncsian várom a fejleményeket.
- Térjünk vissza, mert nem szeretném, ha a levegőben maradna az az állítólagos kínos ügy a Kruchina testvérekkel. Betelefonált 2007. talán március 15-e után – akkor is voltak eléggé furcsa tüntetések vagy demonstrációk Budapesten – egy magát fel nem fedő, ismeretlenül megszólaló ember, hogy ő felismerni vélte ezeket a bizonyos Kruchina testvéreket ezen a tüntetésen, holott őket az előző év októberében a rendőrség hetekig fogva tartotta, aztán elengedték őket, merthogy állítólag alaptalan volt a fogva tartásuk, csak begyűjtötték őket és nem volt erre…
- Bolgár úr, szerintem nekünk ezekbe a részletekbe nem érdemes elmerülni.
- De ezt el kell mondanom, hogyan kerül bele a Klubrádió...
- Jó, de a magyar sajtószabadságnak van egy nagyon-nagyon jelentős és fontos, nagy tekintélyű szereplője, ő egy kiváló könyvet állított össze arról, hogy mi történt 2006. október 23-án. Nem vádolható Bodoky Tamás fideszes elfogultsággal, gondolom ebben egyetértünk. Én azt hiszem, hogy ami az ő könyvében le van írva…
- Megmondom és akkor eljuthatok rögtön a végére, az nem felel meg a valóságnak. Elmondom miért. Ő ugyanis azt állítja a könyvében, hogy én megtagadtam az információt és a segítséget, hogy ő megtudja, ki ez az ember, aki névtelenül a Kruchina testvéreket azzal vádolta, hogy 2007 tavaszán is ott voltak a tüntetésen. Az illetőt én kérdezgettem. Azt mondta, hogy ő gyerekkorában, fiatal korában jó ismeretségben volt velük, felismeri őket. Ezek szerint alaptalanul tette, mert aztán a végén, mint kiderült, a bíróságon ezt már nem vállalta. Azt mondta, hogy félrehordott a szeme és nem jól ismerte fel őket, tévedés volt a részéről. Én mint műsorvezető ebbe nem tudtam beleszólni, és azt mondtam, hogy ha megfelel a valóságnak, amiket itt elmondott, az új megvilágításba helyezi a régebben történteket. Ennyi történt. Majd felhívott Bodoky Tamás, és kérte tőlem az illető telefonszámát. Mondtam, hogy én telefonszámot nem adok ki, nem is tartjuk meg, de ha még megvan, akkor az illetőt felhívjuk és megkérdezzük, hogy hajlandó-e vele beszélni. Forrást nem adunk ki, ez is egy újságírói alapszabály. Az illetőt felhívtam, azt mondta, hogy inkább ő hívná fel Bodoky Tamást, én pedig megadtam neki Bodoky számát. Bodoky soha nem tudta volna meg, hogy az illető kicsoda. Az illető bíróság elé sem került volna, mert nem tudták volna meg, hogy ki az, aki beszél, ha nem az én közreműködésemmel, a legkorrektebben jut el hozzá Bodoky. Ezt úgy látszik ő elfelejtette.
- Én nem akarok két ilyen nagy tekintélyű, liberális, baloldali szerkesztők vitájába belebonyolódni. Csak azt szerettem volna jelezni, hogy persze, fontos a médiapluralizmus, csak nem feltétlenül szerencsés, ha most bárki úgy csinál, mintha a Klubrádió egy politikailag elfogulatlan, csak és kizárólag az igazságot és csakis az igazságot szem előtt tartó független hírharsona lenne. Csak ennyit szerettem volna Önnek mondani.
- Igyekszünk a szellemi kötődéseinktől függetlenül elfogulatlanok lenni.
- De ez az igyekezet olykor megbicsaklik, látjuk.
- Azt sem állítjuk, hogy nem mondjuk akár magunkról azt, hogy ellenzéki rádióadó vagyunk.
- Jó, akkor ez egy más, egy ellenzéki rádióadó.
- Ezt nyíltan vállaljuk. A kérdés az, hogy szüksége van-e a Fidesznek meg a magyar demokráciának arra, hogy legyen egy, egyetlenegy ilyen Magyarországon?
- Ha engem kérdez, akkor minden demokráciának szüksége van az ellenzéki hangokra. Csak legyen világos a felfüggesztése mindenkinek, de ha egy hivatalban lévő szocialista miniszterelnök műsort vezet, akkor ez a felfüggesztés egyértelművé válik.
- Az egy kivételes alkalom volt Orosz Józsefnél, az egyetlen kivételes alkalom. Lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb, de azért a felfüggesztés nem volt ilyen egyértelmű. Az egy újságírói ötlet volt, ennyi az egész, amivel nem biztos hogy kellett volna élni.
- Nem volt sikertelen a mellékelt ábra szerint. Úgyhogy utólag is gratulálunk Orosz Józsefnek.
- No, mindegy, neki is gratulálhat, meg nekünk is gratuláljon ahhoz, hogy élve maradhassunk.
- Meg ez a fénykép Neelie Kroes-zal, azért mégis csak…
- Képzelje le, az egyik munkatársa fotózott le bennünket.
- Ez remek.
- Mit szól? Valószínűleg ők is tudatni akarták a világgal, hogy ott vagyunk.
- Egészen biztos, persze.
- Ön járatos a diplomáciában, úgyhogy tudja, hogy egy ilyen fénykép nem születik véletlenül.
- Nyilván. Mindenki világszerte formálgatja a szájával a Klubrádió kiejtését és remélhetőleg mindazoknak az információknak a birtokában, amik a Klubrádiót jellemzik vagy ismertté, vagy kedveltté teszik. Hangsúlyozom, mindazon információk birtokában.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!