Ujjgyakorlatok
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2009. november 06. péntek, 11:41
Ujjgyakorlat-1
Egy kiváló fiatal történész, akinek nagy tisztelője vagyok nemcsak tudományos, de közéleti publikációi okán is, nemrégiben közrebocsátott tézisével igencsak meglepett. Ha jól értem, azt állítja, hogy a párttitkárok ugyanolyan szerepet játszottak a letűnt rendszerben, mint az ügynökök. Eszemben sincs a párttitkárok védőügyvédjének szerepében föllépni, de ez a dolog nekem valahogyan mégsem stimmel. Először is nem hiszem, hogy egy párttitkár ugyanolyan függésben lett volna a titkosszolgálattól, mint egy ügynök, s hogy ugyanolyan jelentéseket kellett volna írnia (ti. nem általános „hangulatjelentéseket”, hanem konkrét besúgásokat). Ha azonban az újabb kutatási adatok netán mégis ezt mutatnák, nem szóltam egy szót sem. De egy másik megjegyzésem akkor is érvényes lesz. A párttitkárról mindenki tudta, hogy párttitkár, s ha beszélt vele, aszerint válogatta meg a szavait. Az ügynökről viszont egyetlen beszélgetőpartnere sem tudta, hogy ügynök.
*
Ujjgyakorlat-2
November 2-án, hétfőn reggel, véletlenül belehallgattam a Magyarország 1. sz. politikai elemzőjével készült rádióinterjúba, melyben szokás szerint objektív véleménnyé stilizálta nyilvánvaló elfogultságait. Éppen arról beszélt, hogy a volt szocialista miniszterelnök legutóbbi alkalmi megszólalásában ismét jobboldali veszéllyel riogatott. Mondhatta volna erről, hogy az ex-premier téved (netán, hogy hazudik), ő azonban szofisztikáltabb módszert választott, mondván: aki veszéllyel riogat, az a félelemre épít, márpedig Bibó István megmondta, hogy egy demokrata nem fél, ergo ez az ember nem demokrata. Ennek az érvelésnek a hamissága nyomban kiderül, ha bármely más esetre alkalmazzuk. A számos lehetőség közül válasszuk a következőt. Bibó István 1945/46-ban a teljes kommunista hatalomátvétel veszélyével „riogatott”, tehát a félelemre épített, márpedig ő maga megmondta, hogy egy demokrata nem fél, ergo Bibó nem volt demokrata.
*
Ujjgyakorlat-3
Újabb hírek szerint egy baloldali képviselő hölgy valami egészen hasonlót nyilatkozott még tavaly nyáron a magzatjukat a magasabb segély érdekében tudatosan megkárosító tudatlan anyákról, mint amilyet mostanában egy jobboldali képviselő úr. Azt mondja azonban, hogy ő először is nem utalt semmilyen etnikumra, ami formálisan igaz, de hát ki nem a romákra gondol egy ilyen bejelentés hallatán. Másodszor azonban ő valójában csak egy terjedő hírt jelentett be, és egyáltalán nem állította, hogy a (rém)hír igaz. Azt gondolom, csakugyan ezen fordul meg a dolog. Ha az állítást tényleg rémhírként tálalta, csak azt vethetjük a szemére, miért nem adott erősebb nyomatékot a fölháborodásának. Ha azonban hallgatólagosan maga is csatlakozott hozzá, akkor jobban tenné, ha levonna bizonyos következtetéseket. A jobboldali képviselő úr meg, aki viszont egyértelmű állításokat tett és egyértelműen romalakta településekkel kapcsolatban, kétszeresen is jól tenné.
