Fukuyama érti a demokráciarablás természetét
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 27. péntek, 03:30
- Mihancsik Zsófia
Noha némely konkrétumokban téved a világhírű amerikai filozófus* – nem az alkotmánybírókat küldi kényszernyugdíjba a magyar kormány, náluk „csak” a létszámot töltötte fel, hogy a „helyes” arányokat, ezáltal a „helyes” döntéseket biztosítsa –, de a lényeget sokkal jobban érti, mint sok európai politikus és elemző, aki ma Orbán Viktor megrendszabályozásának nem könnyű problémájával bíbelődik. Orbánt nem lehet sem jogi normákkal, sem fontos elvek számonkérésével és kikényszerítésével megfogni. Orbánt azokkal a nemtelen eszközökkel és azzal a cinikus kíméletlenséggel és kegyetlenséggel lehetne radikális meghátrálásra kényszeríteni, amelyeket ő alkalmazott és alkalmaz, ellenzékben és kormányon. És amelyekhez nemhogy demokratáknak, de jó érzésű embereknek sem fűlött soha a foguk, mert még Orbán megbuktatása se ér meg annyit, hogy az ember teljesen föladja minden belső normáját érte. Így aztán az európai demokraták meg az IMF nagy hatalmú kasszakulcs-kezelői sem fognak ebben sikerrel járni, még akkor sem, ha rafináltak, és ha vannak is a kezükben nyomásgyakorlási eszközök. A destrukció komplex rendszerét kéne erre a feladatra kiépíteni, ahogy ezt Orbán tette éveken át, és nincs az a bolond, aki ennyi energiát szánna egy kisstílű közép-európai zsarnokra, aki – egyelőre persze – csak a saját országát nyomorítja meg.
Orbán tavaly decemberben, a törvényhozási hajrában befejezte saját rendszerének másfél évig tartó megalapozását és megszilárdítását – amit nyugodtan nevezhetünk potenciális diktatúrának, hiszen az állami kényszer és önkény lehetőségét minden szabályába és működésének minden zegzugába beépítette. A törvényhozásba, a kormányzásba, a bíráskodásba, az oktatásba, az adózásba, a sajtószabályozásba, a munkavégzés körülményeibe, a családi viszonyokba, mindenhová, és ezeket a szabályokat akkor veszi elő, amikor ő szükségesnek látja vagy amikor már elég erősnek érzi magát hozzá (lesz még itt abortusztilalom, efelől senkinek ne legyen kétsége, az alkotmányos alapjai már megvannak, egyelőre azonban ennél fontosabb szabadságelvonási feladatokra kellett összpontosítania a kormánynak). Ha nem leszünk túlságosan renitensek, mi, berzenkedő polgárok, lehet, hogy sohasem állnak össze totális diktatúrává ezek az elemek, hiszen egy sor elnyomó szabályra nincs szükség, ha meghunyászkodunk és önként alkalmazkodunk. Szerintem Orbán bízik is ebben, mert addig problémamentesen fenntarthatja kifelé is, befelé is a demokratikus látszatot, addig nyugodtan megteheti, hogy „tiszteletben tartja a demokrácia formáit, hogy alaposabban elárulhassa a lényegét”.
Fukuyama – noha neki bizonyára nem tűnt fel, hiszen a Stanford Egyetemről ez nyilván kevésbé látszik – azt is érti, mert érti a rendszer logikáját, hogy miért lelkendezik Orbán Viktorral együtt minden harci segéderő és fizetett bizonyítványmagyarázó azon, hogy végre „szakmai síkra” terelődik az Európai Unió és a magyar kormány újabb keletű vitája is. Ha ugyanis sikerül „szakmai vitává” lefokozni az Orbán rendszeréről szóló vitát, akkor nem történik más, mint hogy az Európai Unió meg a Világbank kedvéért ki kell emelni a jól fel- és kiépített rendszerből – ideiglenesen – néhány szabályt, ami, kétségtelen, időlegesen gyengíti a hatalom totális jellegét. De féllábon is kibírják, ha Simor András csak 2013-ban, mandátuma lejártával távozik a jegybankelnöki székből. Azt is, ha mutatóba megmarad Jóri András ombudsmani hivatala. Beszélhet a Galamusnak, a tömegeket elérő közszolgálat meg a kereskedelmi tévék úgyse adnak hírt a kifogásairól. Az a kétszázakárhány bíró meg, akit nyugdíjba küldtek volna, nem zavarja majd a hatalom köreit akkor sem, ha hivatalban marad: a hatalmi akarat kívánalmainak érvényesítésére másutt vannak beépítve a biztosítékok az igazságszolgáltatási rendszerben.
Az Unió most körbetapogat egy építményt, amely kívülről majdnem olyan, mint az, amilyet ők szeretnének. Naná, mikor a tüskéi nem kifelé, hanem befelé nyúlnak, az aknái nem a burkára, hanem a magjába vannak beforrasztva! És követeli, hogy távolítsák el a felületről az árulkodó sorjákat. Orbán pedig boldogan enged, hiszen az életműve érintetlen marad, miközben előadja azt, ami sose volt és sose lesz, a tárgyalásra és kompromisszumra kész, európai politikust.
Fukuyama érti, hogy nincs intézményes biztosíték mindenre elszánt demokráciarablók ellen. Nem beszéltünk össze, hogy ugyanazt mondjuk: A különbség neve Orbán Viktor.
(Mihancsik Zsófia)
_____________
* Lásd kiemelt hírünket:
Fukuyama az Orbán-rendszerről: a rossz szereplők tönkretehetik a legjobban kitalált intézményeket is
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!