rss      tw      fb
Keres

A Föld valószínűleg mégis lapos



Azelőtt legalább volt egy kis felvezetés. Egy kis tolvajozás, néhány keresetlen szó a nemzetére rárontó baloldalról, az adathamisítókról, a nemzetidegen pénzoligarchiáról, emelendő a hangulatot, mielőtt a nyilatkozó rátér a lényegre. Mára leegyszerűsödött a képlet. A miniszterelnöki szóvivő szerint az államfőt ért plágiumvádak időzítése nem véletlen: egy nappal a hvg.hu cikkének megjelenése előtt az államfő a külföldi diplomáciai képviseletek vezetői előtt erélyesen megvédte Magyarországot, a magyar embereket. Hogy pontosan kitől, az homályban maradt.

Nos, ha Magyarországot támadás érte, mindenekelőtt egy kardot kell kerítenünk, és utolsó csepp vérünkig védeni a hont, ha pedig magát az elnököt támadják, akár testünkkel is fedeznünk kell őt; mielőtt azonban leeresztenénk a sisakrostélyt és lóra pattannánk, célszerű lenne leszögezni, hogy a honvédő harcnak nincs közvetlen kihatása bizonyos tanulmányok és doktori értekezések  hasonlóságára. Ez utóbbi ugyanis ténykérdés: elő kell venni a két szöveget és összehasonlítani. Azután jöhet a háború.

Pedig de szép lenne, ha, mint a régi időkben, amikor még nem beszélt bele minden jöttment a magasabb államügyekbe, egy zsinati bíróság pontot tenne a méltatlan vádaskodásra és egyszerűen kimondaná: a Föld márpedig lapos, és az is marad, legalábbis addig, amíg az államadósság ötven százalék fölött áll. Fellebbezni csak a Jóistenhez lehet. A miniszterelnöki szóvivőnek azonban azt tudnia kell, hogy Kopernikusz és Galilei ultrabaloldali felforgatók aknamunkája óta a ténykérdések eldöntése sokkal, de sokkal komplikáltabb lett. Bizony, ha a szent inkvizíció  kicsit erélyesebb, talán ez az ügy sincsen. Most már viszont késő: felismerő szoftverek fertőzik a Magyarország iránt közismerten ellenséges világhálót, új vegyelemzések buktatják le a doppingoló sportolót, akár évekkel a vétség elkövetése után.


Galilei a Szent Inkvizíció előtt (Joseph-Nicolas Robert-Fleury, 1847) – Wikipedia 

A magyarországi viszonyok ismerői valószínűleg sejtik, hogy ebben a kényes ügyben soha nem lesz objektív vizsgálat. Ténykérdésekből egy szempillantás alatt hitkérdések lesznek: ott érzi magát igazán hazai pályán a háborús vezérkar. Abban az országban, ahol hárommillió embert lehet félrevezetni magánnyugdíjpénztár-ügyben anélkül, hogy a legfelső bírói fórum állást foglalna az ügyben, ahol egy országos napilapban megjelenhet az, hogy az IMF a melegházasság törvényesítéséhez köti a hitelengedélyét, ott egy szimpla plágiumvád legfeljebb néhány napig lehet téma. Erre játszik a teljes állami propagandagépezet, s maga a meggyanúsított is. Pedig az interneten eddig közzétett két-két oldal Georgijev tanulmányából és az államfő doktori értekezéséből igencsak tanulságos olvasmány. Szó sincs itt sem törzs-, sem főtörzsadatokról; tények, személyes megállapítások, következtetések sorakoznak a bolgár sportkutató tanulmányában, amelyek valamilyen rejtélyes okból szóról szóra, bekezdésről bekezdésre ismétlődnek az államfő doktori értekezésében. Hogy ez a Kárpát-medence alatt örvénylő rögáramlatok vagy kettős spirálú DNS-ünk eredményei, még eldöntetlen.

A kormány mindenesetre jól tette, hogy néhány évre Nemesmedvestől Mezőkovácsházáig területfoglalási engedélyt kért, amit az illetékes önkormányzat némi habozás után meg is adott. Ütközet előtt a legfontosabb az előrelátás; tűrhetetlen, hogy a frontvonalban a nemzetközi spekulánsok ellenzéki pártoknak álcázott fiókszervezetei tevékenykedjenek. A fellebbezéseket igazi, családbarát bíróságok fogják elbírálni. Mert a szabadság nem öncélú: a hazát, a magyar embereket kell szolgálnia.

Mégis úgy tűnik, hogy a fülkeforradalmi kormány hatalmasat tévedett, amikor összekeverte a Provident biciklis pénzbeszedőit az IMF-fel, a Kelet-Európában eurómilliárdokat befektető nyugati nagyvállalatokat és bankokat azokkal a hazai alattvalókkal, akiket egyetlen jól irányzott rendelettel padlóra lehet küldeni. A jogalkotás paródiája, versenytárgyalásoknak álcázott bohózatok, egy jól körülhatárolható hatalmi csoportosulás drasztikus térfoglalása zajlik a nemzeti együttműködés paravánja mögött. A magyar kormány és az Európai Unió konfliktusa távolról sem csak a kifogásolt három törvényt érinti: itt egy voluntarista, tekintélyelvű társadalom- és gazdaságfilozófia ütközik a hatalom megosztásán alapuló nyugati értékrenddel.

Ezért került a magyar ügy a világlapok címoldalaira; neves társadalomtudósok és publicisták az elmúlt néhány hónapban többet foglalkoztak hazánkkal, mint az elmúlt két évtizedben összesen. Lassan bele kellene törődnünk: korlátozott képességű Nobel-díjasok magyar nyelvtudás híján is meg tudják különböztetni a szabad döntéshozatalt a kényszer-államosítástól, a nemzeti banki függetlenséget a bürokratikus gúzsbakötés hálójától. A Velencei Bizottság meg-megmosolygott alkotmányjogászai nagyon jól tudják, hogy ahol az Alkotmánybíróság ítéletét egy másnap benyújtott  képviselői indítvánnyal felül lehet írni, ott a megszűnt a jogállam.

A fülkeforradalom nem oldotta, hanem súlyosbította Magyarország évek óta tartó gazdasági- társadalmi válságát. A kilencvenháromezer négyzetkilométeres területfoglalás országát ma már szakadék választja el az európai demokráciáktól. És senki sem tudja, hogy ebből a történelmi zsákutcából merre vezet az út visszafelé.




Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető

Írásai a Galamusban



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!