rss      tw      fb
Keres

Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 02. 04.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból


2010. február 2.
8 milliárdos per – 60 éves céget fenyeget a megszűnés veszélye
Videó (olvasható változatban is)
MTV online, Az Este

Két hete már beszámoltunk arról, hogy a 60 éves, többségben a dolgozók kezében lévő betongyárnak hatalmas,  8 milliárdos kártérítést kell fizetnie a Global Centernek, egy meg sem épült pláza miatt. A Fővárosi Bíróság sem döntött ma másképpen. A betongyár a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, sőt bűncselekményre is gyanakszanak, így a cseppet sem egyszerű ügynek még nincsen teljesen vége.
Valószínűleg az utolsó betonelemek készülnek a Budafoki úti üzemben. A betongyárnak ugyanis kamatokkal együtt mintegy 8 milliárd Ft-nyi kártérítést kell fizetnie a Global Centernek egy meg sem épült pláza miatt. A választott bíróság döntött így, mivel úgy látta, hogy a betongyár éveken át megakadályozta, hogy a közös osztatlan tulajdonú területükön a Global Center plázát építhessen.  A betongyár szerint a Global soha nem is akart és nem is tudott volna építkezni. Pénzük se volt rá és építkezési kérelmeiket sorozatban hibásan egy nem létező helyrajzi számú területre adták be. Így ezt elutasították. A 2006 óta megosztott területen pedig, ahol szabad lett volna, azóta sem kezdtek munkába.”
„A betongyár jogi képviselője továbbra is fenntartja, hogy közrendbe ütköző ítéletet hozott a választott bíróság. Azt sérelmezték, hogy a két választott bíró és a Global ügyvédje között munkakapcsolat van.

2010. február 2.
Biztos a kétharmad a Jobbikkal együtt
Dési János interjúja László Róbert választási szakértővel (Political Capital)
ATV online, Jam
Videó

A Political Capital felmérése szerint - ha most tartanák a választásokat - a Fidesz és a Jobbik együtt szinte bizonyosan elérné a 2/3-os parlamenti többséget, egyedül a Fidesz azonban csak akkor, ha az MSZP kevesebb mint 25-30 egyéni körzetet „hozna el”. Kérdéses azonban, hogy mintegy harmadannyi szavazóval reális cél lehet-e akár egyetlen egyéni mandátum megnyerése a szocialisták számára. Minél több párt jutna be az országgyűlésbe annál nehezebbé válna a Fidesz számára a 2/3-os többség megszerzése.

2010. február 2.
Vona nem áll szóba Budaházy feleségével
ATV online

„A szélsőjobboldali honlap szerint ’…még az ősszel született meg a gondolat, miszerint Budaházy Györgyöt és több más politikai foglyot a Jobbik országos listájára való jelöléssel (pártonkívüliként) ki lehetne hozni a börtönből. Ez természetes erkölcsi kötelessége lenne ’a valóban magyar oldal’ legerősebb tömörülésének, azaz a Jobbiknak. Úgy vélik, Morvai Krisztina az egyetlen, aki támogatja Budaházy pártlistára tételét, sőt, személyesen is hajlandó kampányolni mellette, a Jobbik elnöksége azonban jelenleg nem kíván foglalkozni Budaházyékkal, nem sietnek segítségükre, ’inkább hallgatnak, vagy mellébeszélnek a nyilvánosság előtt’, írja az oldal.”
„Idézik Novák Elődnek, a Jobbik alelnökének korábban az Indexnek adott nyilatkozatát, ahol azt mondja, Budaházy jelölése azért sem valószínű, mert a listán való szerepeltetés csak rövid ideig adná meg számára a mentelmi jogot, befutó helyre pedig azért sem tenné a párt, mert nem az a típus, aki hisz a parlamentben. …Budaházy azonban a jelek szerint hajlandó feladni az elveit, és ha másképp nem megy, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a szélsőjobboldali honlap segítségével indul független jelöltként. Mint január végi levelében írja, ’…szörnyű elvtelenségre készülök. Nem hagytatok számomra választást. Többek unszolásának engedve vállalom a képviselői jelöltséget’.”
„Vona Gábor még Budaházy feleségének a témával kapcsolatos levelére sem válaszolt, és mindössze egy Jobbik elnökségi tagról van tudomásuk, aki igent mondana Budaházy listára vételére, ha az elnökség azt szavazásra bocsátaná.”
”Bár formális döntés még nem született a Jobbik-vezetőség körében, az oldal szerint többen kellemetlen koloncnak tartják Budaházyt, jelöltsége ellen pedig a következők szólnak: az Országos Választási Bizottság (OVB) úgysem hitelesítené Budaházy jelöltségét, a Jobbik el akarja törölni a mentelmi jogot, tehát ’visszaélés’ volna annak ilyen célra való felhasználása. De az oldal szerint az is visszatarthatja Vonáékat, hogy Budaházy miatt a bal-liberális média leterroristázná a pártot, és erről szólna a kampány.”

2010. február 2.
Az állampártiak korai öröme
Metazin, The Economist

„’A konzervatívok katasztrófát idéztek elő a pénzügyi rendszerben, amikor visszafejlesztették az állami szabályozást. Ha azonban a baloldal most körme szakadtáig védelmezi az alanyi jogon járó jóléti juttatásokat és az állami szektor dolgozóinak előjogait, csakis azt érheti el, hogy az állam összeroskad saját súlya alatt’ – írja szerkesztőségi elemzésében az Economist.”
„A foglalkoztatás terén is megfigyelhető az állami jelenlét erősödése: miközben Amerikában egyre nő a munkanélküliség, a közszférában egyre többen dolgoznak, ráadásul a bérek is emelkednek. Két éve a közszféra dolgozóinak még mindössze 14 százaléka keresett többet évi 100 ezer dollárnál, ma viszont már 19 százalékuk. Statisztikák szerint a közalkalmazottak béren kívüli juttatások és jutalmak nélkül is átlagosan 76 százalékkal többet keresnek a magánszférában alkalmazottaknál.
Az állami szolgáltatások iránti kereslet a követező évtizedekben is tovább nő. A fejlett országokban negyven év múlva minden harmadik ember nyugdíjas lesz, és minden tizedik nyolcvan évnél idősebb. Az amerikai költségvetési hivatal számításai szerint tizenöt év múlva a kötelező állami jóléti kiadások a mai 9 százalék helyett a bruttó hazai termék 20 százalékát teszik majd ki. ’Ha az Egyesült Államokban továbbra is elvetendőnek számít majd az adóemelés, akkor aligha lesz elkerülhető a pénzügyi katasztrófa’.”

2010. február 2.
Kósa András: A szovjet emlékmű állt, áll, és valószínűleg állni fog
Hírszerző

„Budaházy György félmilliót fizethet a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálásáért, a Magyarok Világszövetsége 2007-ben aláírást gyűjtött az obeliszk eltávolításáért, melyet többek között Navracsis Tibor és több más Fideszes politikus is aláírt. Mégis valószínű, hogy az emlékmű a Fidesz-kormány alatt is ugyanott áll majd, mint eddig.”
„Az emlékműre az 1995. március 6-án megkötött egyezményt kihirdető 104/1996-os kormányrendelet vonatkozik, amely kölcsönös kötelezettségeket írt elő a két ország számára a területükön fennmaradt sírok, emlékhelyek gondozásáról. Ennek… kitételei szerint ’a felek tiszteletben tartják egymás nemzeti, vallási, és egyéb hagyományait, beleértve a sírok, az emlékművek és kegyeleti létesítmények feliratozását’; biztosítják ezek ’védelmét, és korlátlan időre szóló megőrzésük jogát’. Ugyanakkor az ötödik cikk arról szól, hogy ’csak kivételes esetben’ ugyan, de át lehet helyezni ilyen emlékműveket, mégpedig annak a félnek a döntése alapján, amelynek területén ez áll – vagyis elvileg Magyarország egyoldalúan is dönthetne az ügyben.”
„’Egy ilyen lépésre egy ország csak akkor szánja rá magát, ha már ’minden mindegy’ alapon cselekszik, mert már nem nagyon lehet tovább rontani a viszonyt Oroszországgal’ – mondta a Deák András Oroszország szakértő, a Közép Európa Egyetem tanára.
Amikor két éve az észt fővárosban eltávolítottak eredeti helyéről egy ilyen emlékművet, napokig tartó zavargások törtek ki az ottani orosz kisebbség részvételével, ami előbb diplomáciai, majd kereskedelmi-, illetve kiber-háborúba torkollt. Moszkva egy időre még a vasúti összeköttetést is megszakította Tallinnal. Ezek alapján biztosak lehetünk benne például, hogy hasonló esetben hirtelen állategészségügyi kifogások merülnének fel az Oroszországba szállított magyar élelmiszerekkel kapcsolatban, illetve több, a Don kanyarban lévő magyar katonasír is építési területté válhatna, esetleg zaklatások érnének orosz képviseletekkel rendelkező cégeket. ’Oroszországban biztosan hatalmas botrányt csinálnának, a sajtó felfújná az egész ügyet’ – mondta Deák András.”

2010. február. 1.
Mostanra összezavart az MDF
Gyurcsány Ferenc blogja

„Soha nem gondoltam azt, hogy jó lenne Magyarországnak egy kétpárti politikai rendszer. A köztársaság alig húszéves, így aztán meglehetősen képlékeny elvárásoknak kell megfelelnie ennek a fiatal demokráciának.”
„Ezért gondoltam korábban, és gondolom ma is, hogy az ország szempontjából jobb, ha több politikai erő van a Parlamentben. Nem bántam, hogy koalícióban kellett kormányozni még akkor sem, ha annak voltak kényelmetlenségei. Nem olyan nagy baj az, ha a kormányzás belső kompromisszumokat is igényel.”
„Szóval egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy most, a következő választások előtt az SZDSZ-nek lassan csak elméleti esélyei maradtak arra, hogy parlamenti párt maradjon.

Örömmel láttam viszont, hogy az MDF mintha egyre inkább erőre kapna, jó érzéseimből az sem vont le semmit, hogy ilyen-olyan ellenfeleim azt terjesztik, hogy anyagilag vagy egyéb módon támogatom az MDF-et, vagy bármely jelöltjét. Ez kérem ócska kis hazugság, méregkeverés.”
„Mostanra ugyanakkor összezavart az MDF. Azt még érteni véltem, hogy Bokrossal gazdasági értékrendjét tekintve liberális, társadalmi eszményeiben konzervatív párttá kívánják formálni magukat… Ám az, ami az elmúlt hetekben történt az MDF háza táján, nehezen követhető. Mert mi lehet az alapja az úgynevezett Új-SZDSZ-szel történő együttműködésnek. Az SZDSZ pár hónapja megválasztott elnöke eddigi nyilatkozataiban rendre megtagadta saját pártjának korábbi politikáját, azt, amely Bokros leghűségesebb hátországát adta, és talán adja ma is. De kérdezhetnénk azt is, hogy mit kereshet egy mértéktartó pártban, pártszövetségben az egykori, nem túl jó emlékű kisgazda frakció vezetője. Mit képviselhet egy ilyen rendkívül vegyes összetételű társaság mondjuk egészségügy vagy a nyugdíjrendszer ügyében, vagy a felsőoktatás jövőjéről gondolkodva.”

2010. február
Meghívó
Pallas Klubháló
„Noran Szalon a Pallas Páholyban”

„A beszélgetés időpontja: 2010. február 16-án (kedden) 18 óra
Helyszín: Pallas Páholy (1054. Budapest, Alkotmány utca 15)
Vendégünk: Kasza László a Mókusok az angolkertben – Ügynökök a Szabad Európa Rádióban c. könyv szerzője akivel Kőrössi P. József a Noran Libro Kiadó igazgatója beszélget.”

2010. január 29.
Kérdések és válaszok a „szociális kártyáról” – az MMM válaszol
A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom honlapja

„1. Miért olyan iszonyatos jogsértés az, hogy ha elvárják a segélyezettől, hogy háza táját rendben tartsa?
a) Az, hogy az ember rendben tudja-e tartani a háza táját, sok tekintetben nem a jó szándékán múlik. Nyilván feltűnt a TV-híradók és más műsorok kis snittjein, hogy a cigánysorok és a többség házai között van egy óriási különbség…. A cigánysorok ’publikus terei’ kövezetlen utcákon, gyakran a szemétdombok effektív szomszédságában vannak. Ezekre a terekre nem vagy ritkán megy szemétgyűjtő kocsi, szippantó (a sárban sokszor nem is tud odaveckelődni), s mikor a faluba is ritkán vetődik, hát a tehetősebb jónép bizony a ’cigányok’ - amúgy is a szemétdomb mellett lévő - utcáiba hordja a maga szemetét. Itt bizony Ön vagy én sem tudnánk tisztaságot tartani - útépítés, infrastrukturális fejlesztés nélkül ez nem is megy. Mindezt a ’rendetlen’ segélyezettek nyakába varrni azonban igazságtalan és méltatlan.
Azok a segélyezettek - cigányok és nem cigányok -, akik beköltözhettek a falvakba, rögvest ’rendesen’ tartják a házuk táját is.”

„3. Miért olyan szörnyű, hogyha elvárják a segélyezettől, hogy a támogatásért cserébe alacsony presztízsű, de közhasznú munkát végezzen?
A munkavégzésért - pl. a Munka Törvénykönyve szerint - munkabér jár, és nem segély. A segély elvileg - a hatályos Szociális Törvénynek az Alkotmánnyal konform szabályozása szerint- RÁSZORULTSÁG szerint jár. Itt két dolog végzetesen összecsúszik. Olyan ez, mintha nekünk, középosztályi munkavállalóknak azt mondanák, hogy holnaptól a bérünk egyharmadáért társadalmi munkát kell végeznünk - nem szakmánk és tudásunk és önkéntes munkaviszony-létesítési szándékunk szerint, hanem a ’köz’ javára. No, ilyen volt a totalitárius rendszerekben - emlékszünk.”

„4. Miért tűrhetetlen, hogy a szociális kártya meg szeretné akadályozni, hogy a segély uzsorásokhoz jusson, vagy abból (részben vagy teljesen, ez most mindegy) alkoholt vagy bármilyen haszontalan cikket vegyenek?
Az kiváló dolog volna, sőt, egyike a legsürgetőbb társadalmi feladatoknak, hogy az uzsora megszűnjön. De akkor az uzsorásokat kell célba venni, nem? A ’szociális kártya’ monoki érve itt egyszerűen szemforgató: az uzsorások markába szorult szegényeknek így is, úgy is ki kell fizetniük a sokszáz százalékos kamattal terhelt tartozásukat - ám a kártyától erre még kevesebb pénzük lesz, mint eddig. Az uzsorások pedig vígan tarolnak tovább, és még keményebb kamatokkal szorongatják, akik a markukba szorultak.
Ami pedig az alkohol- és cigarettavásárlást illeti, ez megint ’életviteli’ kérdés, és a fenti ellenéket tudjuk elismételni. Ha tőlünk, középosztályiaktól nem kérdezi senki, hogy szociális járandóságainkat (a ’köz’ pénzét) mire költjük, akkor nehezen igazolható: miért és kinek van joga ezt az állampolgárok egy meghatározott részével megtenni?”

2010. január. 27.
Mágneslady
w.blog.hu (Tóta W. Árpád blogja)

„A kampány nem a lovagiasság ideje. Konzervatív, liberális, sőt szocialista férfiak is örömmel tréfálkoznak Dávid Ibolya rovására, mintha sose nevelték volna őket illemre. Gúnykacajjal és durva beszólásokkal kísérik egy hölgy élethalálharcát…”
„Nem ugathat elvtelenségről a fideszes: náluk mélyebbre nem ment senki a szavazathalászatban. A döglött kagylókat is felszedték a fenékről. Tizennegyedik havi nyugdíj, szociális népszavazás, munkástagozat, bekebelezett kispártok, sunyin odadobott puszik a náciknak: ami kompromisszumot meg lehet kötni a választási sikerért, azon ők túl vannak. Egy Retkes Attilából kiszívni a tápláló testnedveket, az ehhez képest kulturált étkezés késsel-villával.
Kevésbé látványos a platformokra és helyi bűnszövetkezetekre tagolt MSZP szervezeti kultúrája, de hogy eladják az anyjukat egy társasházért, az azért tudható. Faszán illusztrálja mindezt a nyugdíjrendszer körüli hercehurca, ahol úgy hazudik mindenki, ahogy a csövön kifér. Minderre az MDF válasza ennyi: szánalmas, szomorú, szégyenletes. Jelenleg az MDF az egyetlen parlamenti párt, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát hangoztatja, márpedig történetesen ez a tényvalóság. Ők mondanak igazat, mindenki más kamuzik.
Egyedül a liberális értelmiség pampoghat némi erkölcsi alappal, csakhogy egyben ki is törölheti vele, mert az a kőszikla, amire ő építkezett, az bizony homoknak bizonyult. Oké, lehet az ember napi 24 órában elvszerű, és akkor szarik mindenkire. Ez ebben a blogban például működik, de összehozni a területi listákat egy egészen más jellegű feladvány.
Amibe Dávid Ibolya belement – nyilván pénzért, kopogtatócédulákért, nyilvánosságért és emberanyagért – az a fentiek mellett szimpla vállalkozói finesz. Ezek nélkül nincs frakció, viszont az MDF-nek, egyedül az összes esélyes körül, ismert és végrehajtható tervei vannak, amihez meg kell a parlamenti jelenlét. Ehhez pedig minden mozgósítható erőforrásra szükség van, és az egyezségek értelme, funkciója elég transzparens, legalábbis a mezőnyhöz képest.”
„Ez a nő többet tett, mint akármelyik államférfi, és innentől a péniszirigység nevetséges. Hajlamosak vagyunk gyengeelméjűnek bélyegezni a nőket, miközben reggelente gondolkodás nélkül rájuk bízzuk gyermekeinket az óvodában. Lehet, hogy nőből nem lesz jó vezénylő tábornok, de az is lehet, hogy ide óvónéni kell. Aki a szemünkbe meri mondani, hogy ne játsszunk üvegszilánkkal, mert sírás lesz a vége.”

2009. december 14.

Jogértelmezési módszerek a bírói gyakorlatban
Jogelméleti Szemle (internetes jogi szakfolyóirat)

„…Pokol Béla külön kiemeli, hogy az alkotmányos alapjogokra vagy alapelvekre való hivatkozás a magyar felsőbírósági jogszabály-értelmezés során nem jellemző, azoknak ’elenyészően csekély szerepe van’; ugyanez igaz a jogalkotó akarata szerinti értelmezésre is; míg ’néhány jogértelmezési mód teljes mértékben hiányzik a felsőbírósági joggyakorlatunkból’. Ez utóbbiak közé tartozik a joglogikai értelmezés (amelyre Pokol egyetlen példát sem talált); a jogirodalmi értelmezés (mely összesen két esetben fordult elő a 600 BH-ban); valamint a jogági alapelvekre vagy a jog általános elveire hivatkozó értelmezés (mely szintén egyszer sem fordult elő a vizsgált mintában).”
„Ami az egyéb (bírói jogon kívüli) jogalkalmazói értelmezést (4.) illeti, az a magyar jogrendszerre nem jellemző. A magyar bíróságok ítélkező tevékenységének szellemiségétől, és egyáltalán a magyar jogi kultúra jellegzetességeitől rendkívül távol áll, hogy a bíróságok egy kétes értelmű jogszabályszöveg jelentésének megállapítását olyan végrehajtási aktusok, adminisztratív vagy más típusú jogszolgáltató szervek elvi jellegű (sokszor belső használatra készült) iránymutatásai, esetleg külföldi ítélkező szervek határozatai alapján végezzék el, amelyek a magyar bíróságokra (sőt akár az értelmezendő jogszabályi rendelkezés által érintett állampolgárokra) vagy egyáltalán nem kötelezőek, vagy kötelező erejük nem normatív, hanem csak eseti jellegű.”
„…a Magyar Köztársaságra is kiterjedő szervi hatállyal bíró nemzetközi bírósági vagy egyéb jogalkalmazó szervek ítélkezési vagy döntési gyakorlata, illetve eseti döntései vagy ítéletei alapján történő értelmezést úgyszintén egyetlen esetben hívta fel a Legfelsőbb Bíróság, amikor is döntése és az ennek alapjául szolgáló jogértelmezése helyességének alátámasztására az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatával érvelt, e gyakorlat tényleges létezését ráadásul két konkrét EJEB-ítélettel is illusztrálta.”
„Közvetlen jogtudományi-jogirodalmi értelmezés a magyar ítélkezési gyakorlatban ritkán szerepel; mi a vizsgált mintában egyetlen ilyen hivatkozást találtunk.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!