rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 10.



Bolgár György kérdései 2012. január 10-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy hosszú szünet után bejelentkezett Bajnai Gordon. A volt miniszterelnök egy tanulmánynak beillő írásban mielőbbi kormányváltást tartana szükségesnek, mivel az Orbán-kormány tönkretette a gazdaságot és szétverte a demokráciát. De hogyan léphet színre a volt miniszterelnök? Új párttal vagy pártok fölött álló ernyőszervezet élén? Mi a megoldás? Ha van.

Ezzel is kapcsolatos témánk, hogy az LMP nem hajlandó választási együttműködésre az MSZP-vel. Úgy akarja elküldeni az Orbán-rendszert, hogy közben nem rehabilitálja a szocialistákat sem, közölte Schiffer András frakcióvezető. Mellesleg Schiffert nyilatkozatra kértük itt a Klubrádióban, de mint ahogy eddig sem, most sem nyilatkozik a Megbeszéljüknek. Lehet, hogy szolidaritásból a Klubrádióval? Az elhallgattatott Klubrádióval? Így aztán mit gondolnak, reménytelen Orbánék leváltása?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy kormánytámogató tüntetés megszervezésén gondolkodik a Fidesz, mert a szimpatizánsok idegesek. Vajon tüntetésekkel meg lehet őket nyugtatni?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy Csepel fideszes polgármestere arra szólította fel a kormány híveit, hogy Orbán Viktorért imádkozzanak. Már csak az ima segíthet?

Beszéljük meg aztán, hogy nem szűnik a külföldi nyomás a magyar kormányon. Ma az egyik legbefolyásosabb amerikai lap a Washington Post szerkesztőségi cikkben Belorussziához és Oroszországhoz hasonlította a magyar rendszert és felszólította az Európai Uniót, hogy ezt ne tűrje tovább.

És végül mit gondolnak arról, hogy 1700 milliárd forintnál is nagyobb volt az államháztartás hiánya, ami a GDP-nek majdnem 6,5 százaléka. Íme a sikeres gazdaságpolitika? Mi lesz itt ebben az évben?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Polgármesteri felszólítás: Imádkozzunk Orbán Viktorért!
Ábel Attila, Csepel fideszes alpolgármestere


Bolgár György: - Az Önök polgármestere azzal a kezdeményezéssel fordult a Fidesz és a kormány híveihez, hogy mondjanak imát Orbán Viktorért. Elég szokatlan dolog, miért tette ezt?

Ábel Attila: - Úgy gondolom, azért, mert megtehette. Egyrészt volt egy kezdeményezés felénk Ulrich Ágoston plébános címzetes esperes úr részéről, tegyük lehetővé, hogy ezt az áldó imát minél többen megismerhessék. És mivel én úgy gondolom, hogy semmi kivetnivaló nincs ebben, ugyanígy egyébként Gyurcsány Ferenc és családjáért is volt már istentisztelet és imádkozás, ezért lehetővé tettük azt, hogy az önkormányzat honlapján ez megjelenjen. Elvégre Orbán Viktor miniszterelnök, tehát itt szó nincs arról, hogy valamiféle magánszemélyről, magánügyekről lenne szó.

– Azzal kezdte a válaszát, hogy mert megtehette. Én nem gondoltam azt, hogy nem teheti meg. De azért a politikában ez elég szokatlan. Vagy csak azért csinálnak valamit mert megtehetik?

– Én azt gondolom. Természetesen azért csinálunk, hiszen Magyarországon demokrácia van és erre van lehetőség. Egyébként meg lehetett tenni azt is, hogy Gyurcsány Ferencért mondtak imát.

– Az egy magánember magánkezdeményezése volt, Németh Szilárd fideszes polgármester nem magánember.

– Ulrich Ágoston… és valóban, Németh Szilárd polgármester úr felkarolta ezt. De nem látok ebben semmi kivetnivalót. Nem tudom, hogy Ön mi kivetnivalót lát benne.

– Hát, nekem sok kivetnivalóm van, de nem én vagyok a lényeges, nem én vagyok a célcsoport. Én legfeljebb csak regisztrálom, hogy Önök ezzel…

– Akkor Önnek mi a kivetnivalója ez ellen?

– Hát például a vallást meg az imádságot nem kellene a politikába belekeverni, ez az egyik.

– Tehát Ön azt is elítéli, hogy Gyurcsány Ferencért és családjáért tartottak istentiszteletet?

– Természetesen nem ítélem el azt sem, ha Orbán Viktorért és családjáért…

– De csak akkor…

– Nem… Ha Orbán Viktorért és családjáért valaki Istentiszteletet kér és tart, akkor azt nem ítélem el. Magánemberek bármikor megtehetik ezt. De Németh Szilárd nem magánember, hanem fideszes politikus. Az, hogy Ulrich Ágoston kezdeményezte, az egy dolog. De ez nincs is rajta a csepel.hu-n.

– Tehát most ez a problémája, ha egy politikus imádkozik?

– Nem. Az sem, hogy imádkozik, mert az abszolút magánügy. Aki hívő…

– Az a problémája, ha elmegy templomba, vagy mi a probléma?

– Nem. Az a probléma, hogy egyszer csak beemeli a politikába Orbán Viktort mint a jóság megtestesülését és az ellenzéket mint a gonoszt. Ez a kis problémám van.

– Na de most Ön nem látott még politikusokat politizálni? Tehát ha tegyük fel Ön azt kifogásolja, hogy egy kormányoldalon vagy egy önkormányzati oldalon megjelenik egy olyan szövegrészlet, aminek politikai tartalma van, akkor Ön emellett azt állítja, hogy Gyurcsány Ferencnek vagy minisztereinek soha nem voltak olyan kijelentéseik, amiknek volt politikai tartalmuk?

– De én nem a politikai tartalmat kifogásolom.

– Hát azt mondta, hogy az ellenzékre tett kijelentést.

– Nem tett kijelentést. Az ellenzéket ellenségnek és a gonosznak minősíti azzal, hogy egy imádságot emel be a politikába, a politikai vitába, ezzel gyakorlatilag kinevezi az ördöggé, a gonosszá az ellenzéket. Megmondjam, hogy miért?

– Tehát amikor Gyurcsány mondjuk kutyákról beszélt, akiket be kell fogni és el kell vinni a sintértelepre, akkor Ön azt mondja, hogy ő nem politizált, de ha valaki azt mondja most, hogy az ellenzék nagyon kemény támadásokat intézett a kormány ellen, az elítélendő…

– Ugye Ön is tudja…

– Az első Ön szerint nem elítélendő, de a második igen.

– Ugye Ön azt is tudja, hogy amikor Gyurcsány a kutyákról és a sintértelepről beszélt, akkor nem a fideszes politikusokról és az ellenzékről, hanem arról, hogy volt egy magyar vizsla nevű nagyon durván Gyurcsány-ellenes kiadvány. És amikor erre kérdeztek rá, akkor egy kutyás hasonlattal válaszolt. De nem az ellenzéket sértegette ezzel. Ellenben ez a mostani imafelhívás azzal kezdődik, hogy az ellenzék újra brutális támadást indított Orbán Viktor ellen. Ön szerint mi ez a brutális támadás?

– Hát ez a brutális támadás az, amit a sajtóban látunk. Abban a sajtóban, ami Önök szerint nem is működik, mert hogy állítólag olyan cenzúra van meg olyan sajtószabadság-megvonás, hogy itt már nem mondhatja el senki a véleményét.

– Hát még pár hétig talán elmondhatjuk.

– Igen?

– Nem? Nem hallott arról, hogy elvették a frekvenciánkat?

– Hát szerintem nem politikusok vették el az Önök frekvenciáját.

– Hanem olyan emberek, akiket a kormányzó párt, bárki másnak a megkérdezése nélkül, egyoldalúan kinevezett, a saját jelöltjeit választotta meg.

– Ön tehet ilyen politikai kijelentéseket.

– Nem, ez a tény.

– Ha más tesz, akkor az nem teheti. És Ön szerint az nem tény, hogy az ellenzék brutálisan támadja a kormányt.

– Én arra gondoltam…

– Tehát Ön szerint nem is támadja az ellenzék a kormányt?

– Támadja. Van-e joga támadni az ellenzéknek a kormányt?

– Abszolút van joga.

– Akkor jó. És...

– De akkor miért baj az, ha valaki ezt kimondja, hogy támadja a kormányt?

– Az még nem baj, hogy kimondja, hogy támadja, csak a brutális támadást nem értem. Mert szerintem a brutális támadás az lett volna, ha az ellenzék elvette volna a Lánchíd rádió frekvenciáját….

– Szerintem elég brutális támadás az, ha valaki kiáll, és azt mondja, hogy egy olyan országban mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, az újságok demokratikusan leírhatják azt, amit gondolnak, és azt állítja az ellenzék, hogy itt fasizmus van meg nincsen demokrácia.

– Ezt nem állítja. Ki az, aki ezt állította, hogy fasizmus van? Mondjon egy nevet.

– Hát nézze. Nagyon sokat tudnék most…

– Egy nevet. Nem sokat, egy nevet.

– Itt van például Gyurcsánynak az egyik…

– Nem mondta azt, nem mondja azt, hogy fasizmus van. Soha nem mondta.

– Jó. Hát akkor elnézést kérek abban az esetben, ha tényleg nincs ilyen. Szerintem nem egy és nem kettő ilyen eset van.

– Azért mondom, hogy egyet mondjon csak. Szóval a brutális támadás az lett volna, ha elvették volna a Lánchíd rádió frekvenciáját…

– Hát én nem fogok mindenkit név szerint, ez olyan, mint amikor volt annak idején az a vicc, hogy név szerint. Emlékszik rá, a második világháború áldozatainak száma…

– De ha azt mondja, hogy ez így van, akkor legalább egy példát csak fel tud hozni, nem?

– Jó, majd felhozok és elküldöm Önnek emailen. Felhozok akkor ötven példát. Jó? Legyen egy házifeladat. Jó?

– Igen. Elvette-e az ellenzék a Fidesztől azt a jogát, hogy a parlamentben megvitassa a törvényjavaslatokat és fel tudjon szólalni a parlamenti vitában? Elvette-e azt a lehetőségét, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon, mert például a Fidesz mindezeket elvette az ellenzéktől. Hol itt a brutális támadás Orbán Viktor ellen? A másik oldalról látunk brutális támadást.

– Hát én is láttam brutális támadást, amikor 2006. október 23-án a rendőrök megpróbáltak összeverni. Én szerintem Ön nem láthatott ilyen brutális támadást, mert Önök tüntethettek úgy ahogy akartak.

– 2006. október 23-án…

– 2006. október 23-án, amikor az Astoriánál voltam, engem a rendőrök sokadmagammal megpróbáltak összeverni, megpróbáltak lelövöldözni…

– Az Astoriánál?

– Igen, igen.

– Vagy nem az Astoriánál? Hol történt amikor a rendőrök…

– A Fidesz nagygyűlésén.

– A rendőrök hol támadták meg Önt?

– A Fidesz nagygyűlésén.

– Az Astoriánál? Ott tudtommal nem történtek atrocitások.

– Én azt hiszem a zsinagógánál voltam.

– Igen. Úgy emlékszem...

– És Bolgár úr, ne mondja azt, hogy nem történt rendőri támadás.

– De, de, de, történt. Csak úgy emlékszem, hogy még a fideszes…

– És nem lőtték ki emberek szemét, meg nem törték el emberek ujját.

– …még a fideszes rendezvényszervezők is azt mondták, hogy ne arra…

– Én is fideszes rendezvényszervező voltam, és mégis megtámadtak a rendőrök.

– Azt mondták, hogy a Rákóczi út vagy a Kálvin tér felé tessék elhagyni a rendezvény színterét. Miért a zsinagóga felé ment?

– Aha. És Önöket megtámadták a rendőrök?

– Nem támadtak meg. Mi erőszakosak voltunk?

– És kilőtték az Ön…

– Felszedtünk utcaköveket, molotovkoktélokat…

– Hát én se voltam erőszakos. Én se…

– …tankot elindítottunk?

– Én sem indítottam el tankot, Bolgár úr.

– De voltak akik megtették Ön helyett. Nem Ön helyett, ezt vissza is szívom.

– Hát akkor még jó.

– Természetesen vissza is szívom.

– Jó, köszönöm. Köszönöm.

– Az egy más ügy volt. De hogy együtt volt, egyidőben történt, pont ott, az biztos.

– Nézze, sok olyan állítást lehet tenni, lehetett is és lehet is tenni, amikor azt mondja valaki, hogy ez most a demokrácia vége. A valóság meg az, hogy nem az. Ha megnézi az újságokat, az internetet, bármit, akkor nem azt látja, hogy itt diktatúra van. Pedig ezt ordították Önök.

– Nem. Diktatúra felé megyünk. Ezt ordítjuk mi, igen, ezt ordítja az egész világ.

– Most akkor küldök Önnek még ötven példát arról, hogy azt mondják sokan Önök közül, hogy itt diktatúra van.

– Nem. Vannak akik ezt mondják, de az ellenzék még mindig nem mondja ezt. A parlamenti ellenzék nem mondja azt, hogy diktatúra van, csak hogy diktatórikus rezsimet épít ki az Orbán-kormány. És egyre több nyugat-európai politikus is ezt mondja, és ráadásul a mértékadó nyugati sajtó is ezt mondja.

– Hát én azt javaslom nekik, hogy olvassák el Magyarország alkotmányát.

– Elolvasták. És rádöbbentek arra…

– Nem hiszem.

– …rádöbbentek arra, hogy ez nem egy 21. századi európai alkotmány…

– Szerintem akkor, Bolgár úr, Ön sem olvasta el. Ne haragudjon.

– Én bizony elolvastam. Sőt még elolvastam a velencei bizottságnak, az Európa Tanács velencei bizottságának legalább harmincvalahány oldalas nagyon alapos kritikáját is a magyar alkotmányról. Tele volt kritikával. Hogy mit miért nem volna szabad bevenni.

– Persze, az Isten említése. Hát szóval…

– Nem. Nem az Isten említése. Az nem volt köztük. És az Európa Tanácsban Európa legtekintélyesebb jogi szakértői…

– Mert gondolom, itt is az volt a legnagyobb probléma, hogy imát mondanak Orbán Viktorért.

– …vesznek részt, ez a velencei bizottság. Félresöpörték az ő kritikájukat is.

– Hát, nézze, uram...

– De nincsenek egyedül.

– Minden kőnek két oldala van. Én azt is tudom, hogy például az EU-ban a kritikusok melyik oldalról vannak és…

– Melyik oldalról?

– Hát a balliberális oldalról.

– Hát például Alain Juppé francia külügyminiszter Sárközy jobboldali pártjának tagja.

– Hát mondjuk Sárközyt akkor ne…

– Ne? A német kormányt ugye kereszténydemokrata vezető vezeti, a német kormány szóvivője is aggodalmát fejezte ki, például az alkotmány miatt. A külügyi államtitkár folyamatosan…

– Hát nekik is azt javaslom, hogy olvassák el az alkotmányt.

– De uram. Elolvasták. Ez a probléma, hogy lassan most már mindenki elolvasta, és egyre több problémát talál benne.

– Szerintem nem olvasták el.

– De térjünk vissza az imádsághoz. Mert azt mondja, hogy miért baj, hogyha imádkoznak Orbán Viktorért.

– Igen. Igen, igen.

– Nem baj. Az a baj, hogy beemelik a politikába, és ebben az imában az van: Az Úr legyen mögötted, hogy megőrizzen téged, vagyis Orbán Viktort, mondom én, a gonosz álnokságától. Ki a gonosz? Az ellenzék, amely brutális támadást indított Orbán Viktor ellen? Miért gonosz az ellenzék? Miért nem mondhatja el a véleményét? Miért lesz attól gonosz?

– Szerintem, ne haragudjon, de hát itt arról van szó, hogy egy ókeresztény áldó imádságban… gondolja, hogy az ókeresztényi időkben az Orbánt bíráló ellenzék miatt…

– Nem. Az ókeresztények nem tudtak arról, hogy lesz Orbán Viktor, Önök viszont tudtak arról, hogy létezik egy ilyen imádság, és azt mondják, hogy milyen jó, ha felhasználhatjuk ezt az ellenzék ellen. De milyen alapon?

– Ez az Ön fordítása erre, de szerintem számos értelmezés lehet még. Mert ha valakit óvnak a gonosztól, akkor nem feltétlenül az ellenzéket kell a gonosz alatt érteni.

– Németh Szilárd azt kéri, hogy imádkozzanak, és idézem tőle: Az ellenzék újra brutális támadást indított Orbán Viktor ellen.

– Így van.

– Hogy lehet akkor az ellenzéket nem az ellenséggel azonosítani, a gonosszal azonosítani, amit az imában…

– De hát Ön olvasott olyat, hogy ellenség?

– Igen.

– Itt az van, hogy az ellenzék.

– Nem. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád. Most rárontott ezek szerint.

– De ezt most már az imából olvassa, tehát az a szöveg, amiben van egy politikai utalás, ott ellenzék van írva.

– Igen, ott ellenzék van írva...

– Azért legyünk korrektek.

– …majd azt mondták, hogy tessék ezt az imát elmondani, ahol ellenségről és gonoszról van szó.

– De nem Ulrich Ágoston írta azt az imát.

– De ha az egyiket azért használják fel, mármint az imát és annak a szavait, hogy az ellenzék brutális támadásától megvédjék Orbán Viktort, akkor az ellenzék és a gonosz azonos.

– Jó. Tehát ha így magyarázzuk akkor… Bocsánat. Tehát ha Ön szerint csak ilyen sarkosan lehet értelmezni, akkor az első sor, hogy az Úr legyen előtted, hogy igaz útra vezessen téged, akkor az az igaz út, az mit jelent? Az IMF-et vagy az EU-t?

– Hát nyilván Orbán Viktor igaz útra…

– De hát ha Ön ilyen sarkosan értelmez, akkor mindennek megvan az értelme, nem?

– Hogy lehet? Akkor mondja el nekem, hogy lehet?

– Tehát akkor az IMF lenne az igaz út? Én nem tudom, Ön állítja azt, hogy az ókeresztény imának politikai értelme van.

– De hát Önök használják fel abszolút nyilvánvalóan kimondott és elismert politikai célból…

– De ha Ön ezt állítja, akkor mondja meg, hogy mi a többi értelme? Tehát az igaz út…

– Nincs többi értelme.

– Tehát akkor Ön szerint az igaz út az IMF-t jelenti vagy EU-t vagy ENSZ-t vagy…

– Nézze. Ha sorról sorra akarja, hogy értelmezzem Önnek ezt az ókeresztény imát, amely így szól: Az Úr legyen előtted, hogy az igaz útra vezessen téged. Akkor ez vagy arra vonatkozik, hogy az ellenzék, amely megtévedt, kerüljön vissza az igaz útra, vagy akár Orbán Viktorra is, hogy az igaz utat mindig találja meg. Ne keveredjen olyan tévutakra, mint mondjuk az IMF-fel való tárgyalások vagy a bizonytalanság, hogy most mit tegyen, tárgyaljon-e az Európai Unióval vagy ne tárgyaljon, hallgasson-e a kritikákra vagy sem. Menjen az igaz útra. Az Úr legyen melletted, hogy karjaidba zárjon és oltalmazzom téged. Igen, mert brutális támadás ér téged az ellenzéktől. Az Úr legyen mögötted, hogy megőrizzen téged a gonosz álnokságától. Igen, legyen mögötted az Úr, mert lám ezek a brutális ellenzékiek gonoszul, álnokul támadnak. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon ha elesel és kihúzzon téged a csapdából. Mert ezek a brutális ellenzékiek ütnek, vágnak, csapdába ejtenek és így tovább. Az Úr legyen benned, hogy vigasztaljon téged ha szomorúság nehezedik rád. Meg tudjuk érteni, ennyi támadás, kritika után Orbán Viktor is szomorú lehet. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád. Hol vannak az ellenségek? Csupa barát, az egész Európai Unióban, Amerikában, és mégsem hallgat rájuk. Hát nem mondom, az ellenzékiek itthon nem barátai.

– Bolgár úr, ez egy ókeresztény ima volt az Ön fordításában.

– Hát kérte, hogy értelmezzem.

– Hát nagyon örülök, hogy megtette, mert nevetségessé tette ezzel magát, legalábbis szerintem.

– Örülök neki. Akkor legalább jót lehetett rajtam szórakozni.

– Én jót szórakoztam, ezért nem szóltam bele.

– Köszönöm szépen.

– Ez is csak az, látja, hogy lehet többféleképpen is értelmezni olyan dolgokat, amik szerintem nem sértőek és nincsen bennük semmi kifogásolnivaló. Szerintem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A költségvetésről és a bizalmomról
Katona Tamás volt pénzügyi államtitkár, az MSZP elnökségének tagja


Bolgár György: - Azt láttuk tegnap, hogy a múlt évi államháztartási hiánya 1700-valahány milliárd forint lett, ami az eredeti meg az évközben módosított hiánycélokhoz képest is brutálisan sokkal magasabb az előirányzottnál. Mi következik ebből?

Katona Tamás: - Az eredeti iránycélnak majdnem a duplája, 1,8-szerese, és még jó tizenvalahány százalékkal magasabb az igencsak jelentősen megemelt hiánycélnál. Azt gondolom, ez részben mutatja azt, hogy a kormány teljesen felelőtlenül költi a pénzt, mert az év végén az utolsó hónapban 500 milliárd forintos hiányt halmoztak fel, miközben a december hónap mindig szufficites szokott lenni.

- Azt is láttam az adatokból vagy valahol azt írták az adatokra hivatkozva, hogy jelentősen csökkent az adóbevétel is. Tehát nemcsak a kiadások nőttek, hanem az adó is kevesebb lett annál, mint amire számítottak.

- Igen, ennek két oka van. Az egyik a személyi jövedelemadó, ami ugye egy igen jelentős kiengedés volt, mégpedig a gazdagokat mentesítették az adófizetési kötelezettség nagy része alól az egykulcsos adóval. A másik pedig az, hogy a társasági adó feltöltésnél most látszott, hogy nem jön be a társasági adó.

- Mert nincs nyereség.

- Részben sehol nincs nyereség, részben pedig azt a négy ágazatot, amelyik eddig adót fizetett, betették más címen az extra adókhoz.

- Igen. Szóval úgy megadóztatták az igazán nyereségtermelő ágazatokat, hogy azok ezt külön büntetésnek érezték. Igazságtalan is, mert ugye nem a nyereséget, hanem a forgalmat adóztatták.

- Visszamenőleges hatállyal.

- Visszamenőleges hatállyal, tehát valószínűleg európai jogot sértő módon. Ráadásul nem is nyertek az egészen sokat, mert a más formában befolyó adók viszont eltűnnek így.

- Én azt mondom, hogy sokat nyertek rajta természetesen, csak dilettáns módon számoltak, mert úgy gondolták, hogy attól még bejön a társasági adó.

- Hogy a társasági adó, vagyis a nyereség is meglesz, meg még a büntetőadót is be tudják seperni. Értem.

- De egyébként itt az igazi probléma az, hogy az eredményszemléletű hiány – mert ugye ez a pénzforgalmi szemléletű is brutális méretű – tavaly szerintem 5,5 százalék és 6 százalék között volt.

- Mi a különbség a két számítási mód, a pénzforgalmi és az eredményszemléletű között?

- A pénzforgalmi szemlélet azt jelenti, hogy mikor jött be a bevétel és mikor adták ki. Az eredményszemlélet pedig az, ahogy mondjuk egy kft. gazdálkodik, egy vállalat. Ott azt kell megnézni, függetlenül attól, hogy mikor folyik be a pénz és hogy mikor kell elszámolni, hogy mikor keletkezett a tényleges kiadás és mikor keletkezett a bevétel.

- Igen. Az európai számítási mód is ez, csak a pénzforgalmi van meg előbb, nem?

- Igen. A pénzforgalmit úgy is szoktuk mondani, hogy fiskális szemlélet, tehát ez a költségvetési törvény nyilván a pénzforgalmat figyeli. Az Európai Bizottság értelemszerűen az eredményszemléletet fogja számon kérni.

- De 2011-ben mégis itt volt ez a magánnyugdíjpénztári bevétel és így a helyzet nem ilyen tragikus, nem lesz 5,5 százalékos hiány.

- Látszólag. Tehát ez az, ami jól mutatja, hogy milyen álságos ez a gazdaságpolitika, amit mutatnak.

- Annál is nehezebbé teszi a helyzetet, mert 2012-ben már nem lesz, vagy csak viszonylag kevés lesz a magánnyugdíjpénztári lenyúlásból. Ennek még nem látjuk a pontos formáját és akár számait, hiszen még van százezer ember a magánnyugdíjpénztárban. Már közölték velük, hogy további járulékok nem mehetnek oda, akár maradtak, akár nem. Viszont annak még nem látom a törvényi nyomát, hogy a magánnyugdíjpénztárakban őrzött olyan 250-300 milliárd…

-… Igen, körülbelül 250-260 milliárd…

-… milliárdnyi félretett pénzük bekerül-e az államkasszába. Én mondjuk nagy eséllyel mernék fogadni arra, hogy valamilyen módon hamarosan ott fog landolni. De az mégiscsak 250 milliárd és nem 2700 milliárd, mint tavaly. Vagyis ezzel már nehezen tudják helyrehozni a következő, illetve az ez évi költségvetést. Viszont ha tavaly 1700-valahány milliárd volt a pénzforgalmi hiány és az idei költségvetési hiányt jó ezer milliárddal kevesebbre tervezik, kell hogy tervezzék, akkor ezt az ezer milliárdot valahonnét be kell hozni. Honnan?

- Azért ebben van egy trükk megint, hogy ilyen magas lett a tavalyi hiány. Annak ugyanis az az egyik oka, hogy decemberben nagyon sok olyan kifizetés történt, amellyel tehermentesíteni akarják az idei költségvetést.

- Például?

- Sokat előre hoztak. Szerintem ilyen a MÁV 60 vagy 50 milliárdos adósságrendezése, ilyen a 180-valahány milliárdos összeg, amiből a megyei önkormányzatok adósságát megpróbálták konszolidálni. Tehát ezeket nyilvánvalóan előrehozták.

- Tehát igyekeztek. De akkor miért nem hoztak előre többet? A tavalyi nyugdíjpénztári bevétel terhére akár lehetett volna még jobban tehermentesíteni az idei költségvetést, nem?

- Nem teljesen, mert az eredményszemléletbe ez nem mindig fér bele. De még valami. Nem tudjuk, hogy mennyi pénz maradt az úgynevezett nyugdíjreform- és adósságcsökkentő alapban. A legutóbbi közlés, amit az Államadósság Kezelő közzétett, az október 31-ére vonatkozik. Ott látszik, hogy csökkentek ezek az eszközök. Nem olyan egyszerű ezeket pénzzé tenni, mert így is már iszonyatosan nagy veszteséget realizáltak a tőzsdén, mert ezek a részvények most jóval kevesebbet érnek. Úgyhogy bevált az, valóban igaza lett Selmeczi Gabriellának, hogy eltőzsdézték a pénzt, csak éppen ezt elfelejtette mondani, hogy ők tőzsdézték el. Mármint a kormány. Tehát nem tudjuk, hogy mennyi pénz maradt ebben az alapban.

- Viszont azt tudjuk, tudjuk, hogy a katasztrofális gazdaságpolitika következtében Magyarország finanszírozása sokkal drágább, mint korábban. Ugye jóval drágábban tudjuk értékesíteni, ha tudjuk a kötvényeinket, az állampapírjainkat, magasabb kamattal vehetünk fel hiteleket. És valahol éppen a napokban olvastam, hogy ez egyéves szinten körülbelül egymilliárd eurós pluszköltséget jelent a finanszírozásban. Az egymilliárd euró pedig a mai árfolyamon mondjuk 310 milliárd forintot jelent. Emlékszem, még Varga Mihály az ellenzékből azt mondta, hogy a kormány hitelessége mennyit számít az ország finanszírozásában, és ha ők jönnek, az önmagában 4-500 milliárdot spórolna az ország. Na, ezek szerint 300 milliárdot legalább rontott.

- Valamivel többet.

- Még többet?

- Ez a 400-500 milliárd ez stimmel, Varga Mihály azért sokáig költségvetési bizottság elnök volt, csak az előjelet tévesztette el. Igen, egyébként úgy nagyjából stimmel. 4-500 milliárdról van szó, ha mindent belekalkulálunk.

- Akkor hogy lehet ilyen feltételek mellett egyensúlyban tartani az idei költségvetést? Az egyensúlyt értsük úgy, ahogy a tervekben szerepel, hogy 2,8 százalékos legyen a hiány.

- Ha szó szerint veszem, amit kérdezni tetszett, akkor azt mondom, hogy roppant egyszerű. Ugyanis költségvetés, az nincs, mert az a költségvetés, amit beterjesztettek, nem valós költségvetés.

- Magyarán úgy lehet tartani ezt a hiányt, ha írnak egy teljesen újat.

- Így van. Azzal kell kezdeni, hogy egy új költségvetést kell írni. De rosszabb a helyzet annál, hogy nehezen tudjuk finanszírozni az országot, mert annak a határán vagyunk, hogy sehogy sem tudjuk finanszírozni. Ugyanis 600 és 700 bázispont között van a CDS, tehát az országkockázati felár, és megjegyzem zárójelben, hogy ez két évvel ezelőtt áprilisban 170 bázispont volt.

- Ez egészen brutális.

- Ez azt jelenti, hogy amikor ilyen 9-10 százalékos kamatot kell fizetni az állampapírokra, sőt most már ugye 8 százalék körül van a rövidebb futamidejű papírok, tehát a diszkont kincstárjegyek hozama is, akkor ez már nem finanszírozható, mert a befektetők látják, hogy ez egy pilótajáték. És nem fogják venni a magyar állampapírokat, sőt szabadulni fognak az állampapíroktól. Tehát most már ott tartunk, hogy vagy megegyezünk az IMF-el, vagy nagyon nagy baj lesz.

- De látszik is, hogy a helyzet napról napra romlik, hiszen a kormány meg a miniszterelnök nyilatkozataiból az derül ki, hogy most már bármilyen feltételekkel, bármi módon, bármiről hajlandók vagyunk tárgyalni a Valutaalappal és az Európai Unióval. Csak legyen már pénz.

- Részben igen, de az a benyomásom, hogy még mindig nem szánta el magát erre a miniszterelnök, mert nem mondanak világos dolgokat.

- Igen, én is a kettős beszéd jeleit veszem észre. De a kettős beszédből lehet, hogy az a fontosabb, hogy tényleg nem szabunk semmilyen feltételt, tényleg mindenről hajlandók vagyunk tárgyalni, akár készenléti hitelről is, a legszigorúbb feltételekkel, az állandó ellenőrzéssel. Igaz, hogy hozzá van téve megint valami a szuverenitásról, meg hogy nem diktálhatnak nekünk, de ez lehet, hogy már csak az utóvédharc, nem?

- Az a baj, hogy úgy tűnik nekem, hogy a szabadságharcról ez a kormány vagy a miniszterelnök nem tett le. Persze amikor látja, hogy egy-egy csata elbukott, akkor engedélyt ad a fegyverletételre, csak óriási a veszély, hogy mi van, ha egyszer félreismeri a helyzetet és későn ad engedélyt egy adott csatában a fegyverletételre. Mert ott tartunk most, hogy azok a lépések, amiket megtesz a kormány – vagy gesztusokat, ahogy ő gondolja –, mindig elkésettek. És ez olyan dolog, amikor egy lefelé menő spirálban vagyunk, hogy az a lépés, ami még bizalomerősítő lett volna mondjuk két hete, az ma már nem ér semmit. És rendre késve, felemásan hozzák meg a döntéseket. Gondoljunk arra, hogy Fellegi Tamás a múlt héten tartott egy sajtótájékoztatót, ahol békülékeny hangot ütött meg, aznap délután a Fidesz szóvivője már elkezdett brókerezni. Tehát így nem lehet. Amíg nem mondanak egyenes mondatokat, addig nem fog a bizalom visszatérni. Ráadásul a bizalom nagyon lassan tér vissza.

- Mit gondol a tapasztalatai alapján, mennyi időt ad nekünk a piac arra, hogy megegyezzünk a Valutaalappal?

- Én azt gondolom, hogy nagyjából két hónapot.

- Szóval, ha nem sikerül március közepéig ezek szerint megegyezni, akkor nemhogy újabb spekulációs rohamnak, hanem a piac szigorú ítéletének leszünk kitéve?

- Igen. Illetve nyilván lehet arra számítani, hogy a kormány megpróbálja tovább ezt a húzd meg ereszd meg játékot játszani, hogy valamit beígér, úgy tesz, mintha hajlandó lenne, mondjuk a jegybanktörvényt, módosítani, úgy tesz, mintha változtatna a költségvetési tanácsról vallott filozófiáján, szóval mindig lép valamit, aztán megint szigorít.

- De most úgy látszik, mintha a Valutaalap is meg az Európai Unió is szigorúan kötné az ebet a karóhoz és azt mondaná, hogy ameddig ezt nem változtatják meg, lényegében nincs miről tárgyalni. Nem engedünk ebből. Körülbelül ez az egyértelmű üzenet. Lehet sokáig húzni ezt a játékot, hogy majd megfontoljuk?

- Erre mondtam, hogy nagyjából két hónapig lehet és akkor nagy baj lesz. De az a probléma, hogy most már a lakossági bizalom is fogytán van. Tehát azért vannak olyan jelek, amik erre utalnak, hogy most már a lakosság sem hisz a kormánynak és félti a pénzét.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A kormány nemzetközi híréről és a Klubrádióról
Harrach Péter a KDNP frakcióvezetője


Bolgár György: - Ön adott egy nyilatkozatot az MTI-nek és ebben arról beszélt, hogy igaztalan és nemtelen támadások érik Magyarországot. Hogy lehet az, hogy mindenki, aki bennünket bírál, igaztalan és nemtelen, holott csupa barátunkról van szó? Legalábbis külföldről, az ellenzéket Magyarországon nem sorolom az Önök barátai közé.

Harrach Péter: - Én nem azt mondtam, hogy minden bírálat igaztalan és durva lenne. De fel is soroltam egy-kettőt, hadd idézzek most fejből, mert nincs előttem a szöveg. Az egyik legkomolyabb amerikai lapban megjelent egy olyan kritika, amely szerint az egyházi törvény húszéves jelenléthez köti a különböző egyházak magyarországi elismerését. Ez így nem teljesen igaz, hiszen emellett egy másik lehetőséget is biztosít, konkrétan azt, hogy ha a nemzetközi anyaszervezete legalább száz év óta működik és ezzel kapcsolata van, akkor az is egyháznak tekinthető a törvény szerint. Tehát ilyen értelemben ez egy – ha jóindulatú vagyok – tévedés. Ha kevésbé vagyok jóindulatú, akkor csúsztatás.

- De abban nincsen tévedés és nincs csúsztatás, hogy ez az egyházi törvény feleslegesen és a nyugatiak számára meg az itteniek számára is érthetetlenül korlátozza az egyházak, felekezetek szabad működését, mert a parlament jogává teszi azt, hogy eldöntse, hogy melyik minősül egyháznak és melyik nem. Miért?

- Európában máshol is van ilyen, ez nem egy egyedülálló eset. Nyilván sokkal jobb, ha egy választott testület, a parlament dönti el, mint mondjuk a kormány. Ebben nincsen semmi antidemokratikus. Az igaz, hogy az egyházi törvényt, amit a KDNP nyújtott be, eredetileg másképpen fogalmaztuk, aztán két pontban lényeges változtatás történt. Én nem is annyira a parlament döntési lehetőségét gondolom, hogy kritizálták a nemzetközi médiumokban, hanem inkább a listát. Ez a lista kétféleképpen válhat teljessé. Úgy, hogy eleve azt mondjuk, hogy ténylegesen, a tapasztalat szerint egyházként működik negyven közösség és a többi a gyakorlat és tapasztalat szerint – kihasználva az előző törvény lehetőségeit –, csupán a kedvezményeket akarja elérni. Konkrétan tudok én is olyan szociális otthont, akinek a lakói társulva egymással egyházat alapítottak papíron, és ezért megkapták az egyházi intézménynek járó támogatást. Ezeket ki kellett szűrni, ez ellen senki nem tiltakozik.

- Miért nem lehet ezt a megalakulás és a működés közben kiszűrni? Miért előre kell? Hiszen van erre apparátus, lehet ezt ellenőrizni, nem mondom, hogy titkosrendőrséggel, hanem normális állami eszközökkel. És ha valaki az egyházi létet nemtelen és alaptalan anyagi előnyökre használja ki, akkor azzal szemben fel kell lépni. Kész.

- Igen, csak ez nem működött, mert nem lépett fel a bíróság vagy az a hatóság, amelynek dolga lett volna. Az előző törvény is lehetőséget biztosított arra, hogy ha valaki nem egyházként működik, akkor azt nem kell felvenni vagy ki lehet tiltani a körből. De nem tette meg a gyakorlatban, hiába kellett konkrétan megjelölni a feltételeket, ilyen például az előbb említett húsz, illetve száz év, vagy ilyen az, hogy legyen egy tényleges vallási tevékenysége, tanítása, rítusa stb. Ezek most pontosan leírva megtalálhatók a törvényben. Nem rossz ez a törvény, csak ismét mondom, két lehetőség volt a lista összeállításánál. Mi egy kevésbé konfliktusvállaló, teljes körre kiterjedő megoldást adtunk. A módosító javaslat az utolsó pillanatban a Fidesz részéről úgy szólt, hogy legyen ez az 1895-ös törvényben foglalt egyházak, plusz adjuk meg a lehetőséget a kérelmezőknek, hogy csatlakozzanak. Nem olyan rossz ez a megoldás sem, két működő megoldásról van szó, kár volt ebből olyan nagy cirkuszt csinálni.

- Nem akarok profán lenni, de ha Jézus Krisztus itt élne közöttünk, mennyi ideig kellene várni, amíg a parlamenttől lehetőséget kap arra, hogy egyházat alapítson?

- Ez nagy kérdés. De nyilvánvaló, hogy a gondolat is bizarr…

- De így születtek az egyházak, nem? Ez a történelmi tapasztalat.

- Alapvető dolog, hogy egy alakuló egyháznak a társadalmi elfogadottságát is magával kell hoznia. Ha ez egy elsöprő és nagy tömegeket felmutató elfogadottság, akkor az nyilvánvaló, hogy egy ilyen törvényt is módosít. De azért beszéljünk a gyakorlatról, és most erről van szó, hogy Magyarországon vannak vallási közösségek, akik vagy olyan létszámúak és olyan történelmi hagyománnyal rendelkeznek, hogy ez indokolttá teszi az egyházi kategóriát, vagy marad vallási közösségként, ami ugyancsak biztosítja számára a vallás szabad gyakorlását, legfeljebb más intézményi kategóriát jelent.

- Jó, ez csak egy része a Magyarországot érő, Ön szerint igaztalan és nemtelen támadásoknak. De tele van a világsajtó és a világpolitika azzal, hogy hogyan és milyen médiatörvényt fogadtak el és mire használják, milyen az Alkotmány, milyenek a sarkalatos törvények, hogyan korlátozzák az igazságszolgáltatás függetlenségét és így tovább és így tovább. Miért igaztalanak, miért gondolják Önök azt, hogy mindenki rosszat akar Magyarországnak, függetlenül attól, hogy szociáldemokrata, liberális, zöld, konzervatív, kereszténydemokrata?  Tele van a világ mindenféle kritikákkal. Tényleg nem volt ilyen helyzet 1956-57 óta Magyarországgal szemben. Érthetetlen.

- Azt nem lehet tagadni, hogy kritikák vannak, mert vannak. Én azt állítottam, hogy a kritikák jelentős része olyan személyektől származik, akik láthatóan el sem olvasták azt, amit kritizálnak. Hogyan jutott el hozzájuk a kritika? Nyilván a magyar ellenzék közvetítésével. Én még azt mondom, hogy ez sem tragédia, mert ahhoz a politikai családhoz tartozik mindkettő, amelyik európai szinten is politizál. De a megfogalmazott kritikák jelentős része alaptalan. Olyan, már módosított szövegeknek az eredeti változatát kritizálja, mint – mondok egy példát, ami nem ide tartozik – a Munka Törvénykönyve, ami nagy változásokon ment át az eredeti elképzeléshez képest. És a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet pedig még egy eredeti, első változatot tett szóvá, amit a szakszervezetek közvetítettek neki. Nyilvánvaló, hogy nem érvényes már az a kritika. Tele vagyunk most is ilyennel, gondoljon csak arra, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény is milyen módosításokon ment át.

- Igen, csak két lényeges pontban mégsem fogadták meg az európai kritikákat, és azt mondja Európa, az Európai Unió, az Európai Központi Bank, hogy tessék megfogadni mindet, mert különben szembe megy az európai szabályokkal. Mi tizenötből elfogadtunk tizenhármat, hát miért nem jó ez? Azért, mert tizenötöt említettünk, kedves miniszterelnök úr.

- Nagyon fontos, hogy az unió mit mond. Ezt nem is lehet figyelmen kívül hagyni. És én bármelyik törvénnyel kapcsolatban, egy ésszerű javaslatra azt tudom mondani, hogy lehet tárgyalni annak módosításáról. De ezt azért nem egy diktátum formájában kell közölni.

- Természetesen nem. De ha magunk között tartalmilag beszéljük meg ezt a jegybanktörvény módosítást, hát mi a fenének kezdeményezné a kormány azt, hogy egy harmadik alelnököt is ki lehessen nevezni, amikor tudjuk, hogy két alelnökkel is el lehet végezni a munkát. Miért kezdeményezi a kormány, hogy kibővíthessék a Monetáris Tanácsot, amikor az eddigi tagok is el tudják végezni a munkát? Csak egy célja lehet, hogy a kormány befolyásolni tudja vagy irányítani tudja a Nemzeti Bank munkáját. Ezt tudja az Európai Központi Bank is, az Európai Unió is, sőt szerintem Önök is tudják, mégis úgy tesznek, mintha nem tudnák.

- Jó, ez egy magyarázat.

- Hát van másik?

- Persze, hogy van.

- Mi a másik magyarázat?

- Nyilván az, hogy mint ahogy több ponton a jegybanktörvényt módosítani kellett, ezt is bevették. Ismét mondom, mindenről lehet tárgyalni. Nem ez a kérdés. Nézzük meg, mi van a gyökerében ezeknek a kritikáknak. Egyrészt nem tagadható, hogy van egy olyan nyomás a politikai pártokon Európában, a bankadó, különadó, stb. miatt, ez befolyásolja ezeket a megnyilatkozásokat. Ezt nem lehet tagadni. És nem lehet tagadni azt sem, hogy itt ideológiai ellentétek vannak. Nyilvánvaló, hogy egy nemzeti konzervatív, sok ilyen értéket megfogalmazó megoldás nem tetszik egy erőteljesen liberális közösségnek.

- Amelynek mondjuk egyik tagja Franciaország, amely jobboldali vezetés alatt van, és a francia külügyminiszter is ugyanazt kifogásolja, mint mondjuk a liberálisok.

- De Franciaország kritikája elsősorban a francia cégek magyarországi működésével kapcsolatos. Ez egy gazdasági érdek.

- Ez Sarkozy levelében fogalmazódott meg, de a külügyminiszter nyilatkozatában más problémákat vetett fel. Lehet, hogy azért, mert vannak gazdasági érdekeik is, amelyek sértve vannak, de ők is jogosan védik a saját gazdasági érdekeiket, ahogy mi is jogosan védjük a miénket. Miért baj az, ha ők védik?

- Semmi baj, de az sem baj, ha mi védjük a magunkét. Nagyon fontosak a nemzetközi szempontok, de nem egyedüliek. Én nem vagyok egy összeesküvés-elméletben hívő, tehát nem azt mondom, hogy most egy összehangolt támadásról lenne szó. Én azt mondom, hogy a különböző kifogások, aminek megítélésem szerint a jelentős része indokolatlan, most összegződtek és a hangulat ellenünk fordult.

- Én sem vagyok összeesküvés-elmélet hívő, de Önök hozták össze ezt az összeesküvést. Önök fordultak a nemzetközi bankvilág, a mi nemzetközi befektetőink ellen, amikor a bankokat támadták, akkor például az osztrák bankokat hozták elsősorban kellemetlen helyzetbe. Innentől fogva aztán az osztrák kormány is egyre gyanúsabb szemmel nézett ránk és így tovább és így tovább. Összehozták egyszer ezt. Aztán úgy tárgyaltak a partnereinkkel, a szövetségeseinkkel, ahogy nem kellett volna. Úgy válaszoltak vissza a legbefolyásosabb barátainknak, az Európai Bizottság elnökének, az amerikai külügyminiszternek, ahogy nem kellett volna. Nem fogadták meg a tanácsaikat, kéréseiket, felvetéseiket, aggályaikat. Olyan törvényeket hoztak sorban, amit sehogy máshogy nem lehet értelmezni, csak a demokrácia szűkítéseként. Egyetlen példát nem tud mondani, ahol a demokrácia bővült volna, csak szűkült és azt mondták, hogy de erre van példa. Itt arra van példa, amott amarra és megint egy másik helyen másra. Persze, vannak rossz példák mindenütt. De így egyszerre ennyi másfél év alatt sehol a világon nem jön össze.

- Egyetértünk abban, hogy küzdelem folyik, hogy ez a küzdelem erősödik. A különbség köztünk az, hogy Ön azt mondja, hogy ez egy provokáció részünkről. Én pedig azt mondom, hogy a mozgásterünk tágítását szolgálja. Kétségtelen, hogy elmentünk a falig, úgyis fogalmazhatnék, hogy szakítópróba volt. És most a megegyezésnek kell következnie.

- De miért akartak szakítani a demokratikus szabad Európával? Ezt nem értem.

- Bocsásson meg, nem a demokrácia szűkítéséről és támadásáról van szó, hanem – úgy fogalmaznék – a működőképesség erősítéséről, a hatékonyság növeléséről. Ezt lehet, hogy sokan úgy értelmezik, mint a demokrácia csorbítását, de én nem szeretném, ha az én demokratikus elkötelezettségemet bárki kétségbe vonná. És azt hiszem, hogy azt az Orbán Viktort, aki a rendszerváltás hajnalán a demokráciáért még kockázatot is vállalt, most egy antidemokratikus figurának kell hogy beállítsák, az nem reális.

- A nyugati sajtó legmértékadóbb orgánumai mondják azt, hogy Orbán Viktor, ha valakiről, akkor róla nem gondoltuk volna. Ő aztán tényleg nem lehet, hogy az antidemokratikus rend bevezetője legyen és mégis egymás után állapítják meg, hogy egy magyarországi Belorussziát vagy Oroszországot épít és sorolják fel a példákat egymás után. Nem tájékozatlan, nem ellenséges, hanem konzervatív, gyakran jobboldali, de a legmértékadóbb lapok az egész világon. Biztos, hogy Önök is látják és érzik ezt, tudják, hogy már a falig elmentek. De beverte a fal a fejüket és a mi fejünket is, Magyarországét is.

- Én biztos vagyok abban, hogy ha alaposan átnézik azokat a törvényeket, azokat az intézkedéseket, amiket most kritizálnak, és ami a hátterében van, akkor ez az indulat, ami most egyértelműen tapasztalható, mérséklődni fog. Ha megszületik egy megállapodás, akkor a piac megnyugszik majd. Ha a politikai szinten is történik egy olyan konszenzusteremtés, egy olyan megállapodás, ami rendezi a dolgokat, akkor a végeredmény mégiscsak az lesz, hogy sikerült sok fontos, az ország megújítását jelentő intézkedést megtenni, amiben az egyszerű ember is benne van, hiszen a végtörlesztés kérdése, bármennyire fáj is a bankoknak, szolgálja az átlagember dolgai rendezését is. Tehát a végeredmény meggyőződésem szerint – én ezt szeretném és gondolom, ebben egyetértünk – az lesz, hogy ezek a viharok elcsendesülnek és az eredmény jó lesz.

- Néhány hónappal ezelőtt beszélgettünk itt a Klubrádióban, a frekvencia-megújítással kapcsolatban kérdeztem Önt, hogy mit gondol lesz-e esélyünk a későbbiekben is beszélni. Íme, most még van, de nem biztos, hogy három hét múlva is lesz még. Ön akkor azt nyilatkozta, hogy nem mindenben ért egyet azzal, amit a rádió képvisel, de a létezése jogát semmiképpen sem vonná kétségbe. Most mégis az történt, hogy kétségbe vonták a létezésünknek nemcsak a jogát, hanem a gyakorlati létezési feltételeinket veszik el tőlünk.

- Nem én vontam kétségbe, az is nyilvánvaló.

- Ez így van. Nem is Önnek hányom a szemére. Sőt még utólag is köszönöm, hogy úgy gondolta, hogy más nézeteket képviselünk, más a szellemi, elvi megközelítésünk különböző dolgokhoz, de a demokrácia lényege az, hogy megszólaljon más hang is.

- Ez világos. Én nem ismerem a részletkérdéseket, de úgy tűnik, hogy azért az a pályázat jobban is sikerülhetett volna. Ugye? Ebben egyetértünk?

- Ha a médiahatóság zenei rádióra ír ki pályázatot egy olyan frekvencia esetében, amelyet több mint tíz éve egy beszélgető rádió használ, akkor csak úgy tudnánk jó pályázatot írni, ha a Megbeszéljük műsorát énekelve adnánk elő. De ezt Ön sem akarná, meg én sem.

- Én nem ismerem – ismét mondom – a részleteket, de nyilván egy zenei rádióba is belefér azért egy-két megbeszélés.

- Egy-két, de akkor elveszti a műsor, a rádió lényegét. Márpedig ezt a rádiót egyre több hallgató hallgatta szívesen. Miért veszik el tőlük? Tudja, hogy a kiindulási ponttal van a baj. Ön is tudja. Tudnia kell.

- Jó, most megpróbál engem meggyőzni.

- Szeretném.

- Ismét mondom, nem szeretnék ebben a kérdésben olyan véleményt megfogalmazni, aminek nincsen ismereti alapja, tehát nem szívesen nyilatkozok. Azt továbbra is fenntartom természetesen, hogy a vélemény sokszínűségének szabadságát biztosítani kell.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!