Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 2.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Hallgató: - Hátha van még olyan hallgató, akinek használ, amit elmondanék az 1999. évi nyugdíjemelésről. Igaz, hogy ezerszer lerágott csont, nagyon sokan nagyon sok mindent elmondta róla, de az igaz történet a pontos adatokkal nem nagyon hangzott el. Úgyhogy ha lehetne, én most röviden összefoglalnám ezeket.
Bolgár György: - Ha megvannak a pontos adatai, akkor kíváncsian hallgatom.
- Én csak negyvenkét évig voltam közszolga, és éppen ott, ahol ezt csinálták, úgyhogy megvannak az adatok. Tehát: az 1999. évi nyugdíjemelés mértékét nem a Horn kormány határozta el, ahogy itt sokan mondják, hanem egész egyszerűen akkor még divat volt a megállapodásokat törvénybe iktatni, és divat volt a törvényt betartani. Volt egy törvény, amelyet nagyon széleskörű társadalmi konszenzussal fogadtak el, és így is alkották meg. Mindenféle érdekvédelmi szervezetek, érdekképviseletek részt vettek a vitjában. Ez volt az 1997. évi 81-es törvény, amely 1998. január elsején lépett hatályba. Na most. Ez a törvény a magánnyugdíjpénztáron kívül sok minden mást is tartalmazott, méghozzá az elkövetkező időkre a nyugdíjemelés mértékét. Azt mondta, hogy svájci indexálás lesz, ami azt jelentette, hogy a bérkiáramlás és a várható infláció ötvözetéből kapnak egy számot, és ezzel kell a nyugdíjakat megemelni. Ez következett volna 1999 január elsején is, hiszen 1998. január elsején is ez következett, amikor 19 százalékos volt a januári emelés, és utóbb még 2 százalék jött hozzá. Tehát akkor összesen 21 százalék volt. 1999. január elsején már nem 20 százalékról lett volna szó, noha nagyon sok hallgató társam ebben a tévhitben van, hanem csak 18,4 százalékról. Ennyi emelés járt volna mindenkinek.
- Mert 1999-ben már némileg csökkent az infláció mértéke, ezért viszonylag kisebb volt az emelés.
- Így van. 18,4 százalék járt volna mindenkinek, de ki tudja, miért - illetve gondolom, azért, mert így meg lehetett takarítani egy kis pénzt -, úgy döntöttek, hogy a legkisebb ellenállás irányába mennek el, és ez pedig a nyugdíjasok társadalma. Sok honfitársam tévedésben van a tekintetben, hogy a nagy nyugdíjasoktól elvették az emelést azért, hogy a kicsiknek adhassanak. A Szabó úr nevű hallgató, ha jól emlékszem, azt említette, hogy egymillió nagynyugdíjas kapott 11 százalékot, két és fél millió kisnyugdíjas meg 25-öt.
- Igen.
- Ez bizony nem igaz. Én pontosan meg nem tudom most már mondani, hogy pontosan hányan kaptak 11 százalékot, és hányan 25-öt, illetve ettől eltérő százalékokat, de hát ezt az ONYF-nél [Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság] meg fogják tudni mondani, ha valaki utánanéz.
- Ez jó ötlet, megkérdezzük őket.
- Amúgy egyébként nem 25 százalék járt volna, hanem úgy volt a jogszabályban meghatározva, hogy az emelés maximális mértéke 25,5 százalék. De ez a 3500 forintot nem haladhatta meg.
- Aha!
- Na most tessék nagyon figyelni: ezt a 25,5 százalékot csak az kaphatta, akinek a nyugdíja kevesebb volt, mint 13 700 forint.
- Ami azért 1999-ben is kevés pénz volt.
- Nem volt túl sok embernek ilyen kevés nyugdíja, de ezt is az ONYF-nél tudják megmondani. Tehát akinek ennél több volt, de nem érte el a 31 818 forintot, az 3500 forintot kapott, akinek meg a 31 818 forintot meghaladta a nyugdíja, az egységesen 11 százalékot kapott. Mondok egy példát, hogy érthető legyen. Ha valakinek ekkor mondjuk 19 500 forint nyugdíja volt - és tudjuk, hogy ez nem volt magas nyugdíj, még 1999-ben sem -, akkor már ez az ember is rosszabbul járt ezzel az emeléssel, mert a 18,4 százalék helyett, ami 3588 forint lett volna, csak 3500 forintot kapott.
- Ez a világos példa, látja. Tökéletes példa.
- Na most el lehet gondolkodni ezen a demagóg állításon, hogy a nagyoktól vették el azért, hogy a kicsiknek odaadják. Valóban volt egy réteg, a legeslegalacsonyabb nyugdíjasoké, akinek tényleg…
- Akik 19 ezer forint alatt voltak?
- Nem, akik 13 700 forint alatt voltak. Ők kaptak 25,5 százalékot.
- Igen, de mondjuk a 19 ezer forint alattiak is jobban jártak, mint a 18,4 százalékkal.
- Jobban jártak.
- De azért az egy kisebbség volt.
- Igen. Szerintem azok száma, akik rosszul jártak, nem egymillió volt, hanem két és fél millió. De megmondják ezt az ONYF-nél pontosan.
- Valószínűleg igen. A nagy többség.
- Na most nagyon jól tudom, magamról is, hogy az idős embert igen gyakran megcsalja az emlékezete, ezért aztán mindent elrakok és megtartok, és összehasonlítgatok. És ezért mindenkinek azt a jó tanácsot adom, mert úgy gondolom, így követhető a legjobban a nyugdíjemelések mértéke, hogy vegye elő a 2002. január elsejei nyugdíjszelvényét, és hasonlítsa össze a 2010. januári nyugdíjszelvényével. Beszédes. Nem kell erről mást mondani, rögtön rájönnek hogy ki is vett el és mennyit a nyugdíjasoktól. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy beláthatta később a vezérkar, hogy egy kicsit elvetette a sulykot, mert aztán 2000. decemberben és 2001. júniusban is megpróbált valamit visszapótolni abból, amit elvett, de ezt már jóvátenni végleg nem lehetett. Főleg nem annak a körülbelül százezer főnek, aki 1999-ben elhunyt. Mert körülbelül olyan nyolcvan-kilencven-százezer ember hal meg évente a nyugdíjas korosztályból.
- Igen.
- Na most utána a Medgyessy ezt megpróbálta jóvátenni azzal a 19 ezer forinttal, ami abszolút nem volt szerencsés, mert egyrészt nem 19 ezer hiányzott…
- Azt nem pótolta, ami akkor kiesett. De ez inkább csak gesztus akart lenni.
- Nem pótolta, azon kívül nem is volt igazságos, mert annak is adott, aki nem vesztett semmit. No de hát ugye tudjuk, hogy mikor Jákob perlekedett az Úrstennel, hogy miért igazságtalan, akkor ő megvonta a vállát, és azt mondta, adok, akinek adok. Jó, hát ezzel nem is foglalkozunk, úgyhogy lényeg az, hogy megpróbálták jóvátenni a dolgot, nem sikerült. Még valami: aki esetleg kételkedne abban, amiket elmondtam, az az 1999. évi emeléseket megtalálhatja a 222/1998. december 30. kormányrendelet címszó alatt.
