rss      tw      fb
Keres

NYT – Kim Lane Scheppele: Az alkotmánytalan alkotmány




Már-már megszokottnak nevezhető helyén, Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times-beli blogjában tette közzé január 2-án Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem tanára nagyon pontos és a fideszes alkotmányos törvényhozást rendszerbe foglaló elemzését, pontos látleletet kínálva az angol nyelvű szakembereknek-olvasóknak arról, hol tart Magyarország 2012. január elsején. Mint az írás végén összefoglalásként megjegyzi: „Az új esztendő beköszöntével, mihelyt az új alkotmány életbe lép, Magyarország önállósítja magát, lemond az európai értékekről, és a saját nacionalista értékeit állítja a helyükbe.” Az alábbiakban az elemzés fordítását olvashatják.

Újév napján törvénnyé lett az új magyar alkotmány. A magyar parlament azzal készült erre az alkalomra, hogy viharos gyorsasággal elfogadott úgynevezett „sarkalatos”, azaz kétharmados többséget igénylő törvényeket, átalakítva ezzel jószerivel az egész politikai intézményrendszert Magyarországon és egyúttal meggyengítette az alkotmányos jogok garanciáit. Egyedül az elmúlt két hétben a Parlament annyi új törvényt fogadott el, amit már jószerivel képtelenség volt nyomon követni. Ennek megkoronázásaként egy rakás alkotmánymódosítás is megtörtént – már az előtt, hogy maga az alkotmány hatályba lépett volna. Egy kommentár beszámolója szerint a Fidesz-kormány a hatalomra kerülése óta eltelt 18 hónap alatt 359 új törvényt alkotott.

Mindazon törvények, amelyek az új alkotmányos berendezkedéshez kapcsolódnak, már tegnaptól érvényesek, ha korábban nem léptek volna hatályba. Ennek eredményeként az új esztendővel együtt a magyarok megkezdték életüket az új alkotmányos rendben. Ebben az új rendben minden menekülő útvonalat eltorlaszoltak, amely lehetővé tenné a visszatérést az alkotmányos demokráciába. Ha az alkotmányok arra valók, hogy garantálják a politikai hatalom ellenőrzését, és biztosítsák az állampolgárok jogait, akkor ez egy alkotmányellenes alkotmány.

Az egyik korábbi írásomban már értelmeztem az új alkotmányos rend lényegi vonásait. Most azt próbálom megértetni, hogy az elmúlt két hétben elfogadott törvények hogyan befolyásolják döntő módon az új alkotmányos rend működését. Az új törvények kivétel nélkül rosszak az állami intézmények függetlensége, a jogalkotás átláthatósága valamint az emberi jogok jövője szempontjából.

Miután semmibe vette az Európai Bizottság elnöke, José Barroso erőteljes figyelmeztetéseit, a Fidesz-kormány két pénzügyi tárgyú alaptörvényt vert keresztül a Parlamenten. A Magyar Nemzeti Bankról szóló új törvény a miniszterelnök jogává teszi, hogy az MNB alelnökeit kinevezze, noha korábban az MNB elnöke maga kezdeményezhette a kinevezési eljárást. Ennek vége. Az MNB elnökének most azokkal az alelnökökkel kell együtt dolgoznia, akiket a kormány adott neki, anélkül, hogy beleszólása lett volna a kiválasztásukba. Minthogy az új törvény megteremtette a harmadik alelnöki posztot az MNB-ben, Orbán Viktor miniszterelnök máris kinevezhet egyet az elnökök közül. Az új jegybanki törvény a Monetáris Tanács létszámát is megemelte. A Monetáris Tanács – mint a neve is jelzi – határozza meg a monetáris politikát és a banki alapkamatot. A Monetáris Tanács létszáma a korábbi hatról kilenc főre emelkedik: közülük hatot a Fidesz-kormány nevezett ki vagy nevez ki hamarosan.

A jegybanki törvényt az utolsó percben némileg megváltoztatták, válaszul az Európai Unió figyelmeztetéseire, miszerint Magyarországnak kötelessége fenntartania a jegybank függetlenségét. Az eredmény: az új jegybanki törvény értelmében a jelenlegi, össztűz alatt álló jegybankelnök, Simor András megtartotta a posztját. Ám a látszat csalóka.

Ugyanezen a napon a Parlament elfogadott egy alkotmánymódosítást is, amely úgyszintén érinti a jegybank helyzetét. A módosítás szerint a jegybank összeolvadhat a már létező Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, létrehozva egy új szervezetet (ennek még a nevét sem tartalmazza a törvény), amelyen belül a jegybank csak egy részleg lesz. A kormány így kinevezheti az új szervezet vezetőjét, aki ténylegesen a jegybankelnök főnöke lesz, ezzel gyakorlatilag elnökhelyettessé fokozza le a jegybankelnököt az új szervezetben.

Az alkotmánymódosítás ténylegesen nem hozza létre a szervezeti összeolvadást, pusztán az alkotmányos alapot teremti meg a jegybank státusának megváltoztatásához. Így tehát a kormány őszintén kijelentheti, hogy semmi olyat nem tett, ami sérti az MNB függetlenségét – legalábbis egyelőre. Ám a jogi felhatalmazás már megvan, a Parlamentre vár a feladat, hogy a lépést megtegye, s a „Nevenincs Hivatal” alosztályává fokozza le a jegybankot.

Az Uniós kritikák kereszttüzébe került gazdasági stabilitási törvény megteremti a megváltoztathatatlan egykulcsos személyi jövedelemadót, ami azt jelenti, hogy minden személyi jövedelem azonos mértékben adózik 2013 januárjától. Míg az erről szóló törvény nem határozza meg pontosan az adóztatás mértékét, ez az adónem megszabja azt a határt, ameddig a jómódúak adóztathatók.

Ahogy egy megfigyelő megjegyezte, Orbán Viktor miniszterelnök szorosan függ azon gazdag magyarok csoportjától, akik támogatják a médiapolitikáját és magát a pártját is. Az egykulcsos személyi jövedelemadó őket fogja  megóvni egy jövőbeni progresszív adóztatástól.

Az egykulcsos adót 2015-tól kiterjesztik a vállalkozások nyereségére is: ekkortól egy új rendelkezés ugyanilyen adót ír elő a vállalkozások „tényleges eredményeire”. Az új adókikötések kényszerei következtében Magyarország valószínűleg képtelen lesz egyensúlyban tartani a költségvetését a belátható jövőben. Az Európai Unió éppen ezért sürgette erőteljesen Magyarországot, hogy ne fogadja el ezt a törvényt. Ennek ellenére a Fidesz-kormány ment tovább a maga útján, és elfogadta a jogszabályt.

Miért teszi mindezt a magyar kormány? Néhány év óta a magyar kormány pénzügyi problémákkal küzd. Az ország külföldi valutában vesz fel kölcsönt, és minden egyes alkalommal, amikor az adósság jelentősen megnő, a magyar nemzeti valuta, a forint veszít az értékéből. Június és december között a forint 13 százalékot veszített az értékéből az euróhoz és 18 százalékot a svájci frankhoz képest (a magyar magánadósságok jelentős részét svájci frankban vették fel). Az megelőző szocialista kormányzat idején az adósságállomány megnövekedése volt az oka annak, hogy 2008 elején Magyarország az IMF-hez fordult azonnali segítségért.

Amikor a Fidesz-kormány 2010-ben hatalomra került – a Szocialista Párttal szembeni undor repítette őket a kormányrúdhoz –, a gazdaság törékeny, ám stabil volt. A Fidesz új politikájának következtében aztán hiába romlott a gazdaság állapota,   a kormány kitartott amellett, hogy nincs szüksége segítségért kalapozni a nemzetközi pénzintézeteknél. Helyette azzal próbálták a költségvetési lyukat betömni, hogy egyszeri, rendhagyó megoldásokat vetettek be. Miután gyakorlatilag államosították a magánnyugdíj-megtakarításokat, kivetettek rendkívüli adókat a kiszemelt külföldi tulajdonban lévő cégekre, és megkövetelték a bankoktól, hogy tekintélyes veszteségekkel refinanszírozzák a magánadósságokat, a Fidesz-kormány további, nem szokványos gazdasági megoldásokat vett fontolóra, amelyeket az MNB megkísérelt megakadályozni.

December közepén a Fidesz-kormány tárgyalásokat kezdeményezett az IMF-fel egy újabb kölcsönről, ám az IMF felállt a tárgyalóasztaltól, amikor a kormány elutasította a a gazdasági stabilitási jogszabály és a jegybanki törvény visszavonását.

A piacok már jó ideje látták a gazdasági vészhelyzet jeleit. Miután az elmúlt két hónapban Moody’s és a Standard & Poor’s bóvli kategóriába minősítette le Magyarországot, a magyar hosszú távú államadósság kamatrátája a fenntarthatatlan szintet verdeste. Épp a múlt héten a magyar kormány lemondott arról, hogy a hároméves futamidejű államkötvényeit piacra dobja, mert nem érkezett rájuk elfogadható ajánlat, és a tízéves futamidejű államkötvények kamata 9,7 százalékra emelkedett.


A tízéves futamidejű magyar államkötvények kamatlába 2011 december és február között - Forrás: Bloomberg

Nem a jegybank volt az egyetlen független intézmény, amelyet az új alkotmányos rendben politikai ellenőrzés alá helyeztek. A bírói függetlenség is kilehelte a lelkét, amikor a Parlament utolsó ülésnapján, december 30-án elfogadták az új alkotmánymódosítást. Ennek értelmében az Országos Bírói Hivatal és a Főügyészség vezetője – mindkettőt olyan ember vezeti, aki közel áll a kormányzó párthoz, és a fideszes parlamenti kétharmad választotta meg őket – megválaszthatja, melyik bíró tárgyalja az egyes ügyeket az ország bíróságain. Az Alkotmánybíróság már ezt megelőzően alkotmányellenesnek mondta ki azt a törvényt, amely lehetővé tette, hogy ezen a módon politikai kinevezettek osszák ki az ügyeket. Hogy a további alkotmányos aggályokat elkerüljék, a bíróságkijelölési hatásköröket egyszerűen beemelték az alkotmányba. Ez az alkotmánykiegészítés ellenvélemény nélkül ment át a Parlamenten a Fidesz kétharmados többségének köszönhetően.

Ugyanez az alkotmánymódosítás sorolja fel azokat a bűnöket, amelyeket a szovjet periódusban kommunista párt vezetői követtek el, megszüntette az ilyen bűncselekmények elévülési idejét, ugyanakkor az egykori kommunista pártot bűnszervezetnek minősítette, a mai Szocialista Pártot (a Fidesz első számú ellenfelét) pedig jogutódjaként nevezte meg, amely a szovjet periódus valamennyi bűnéért felelős.

Az elmúlt esztendő utolsó két hetében a Parlament olyan mennyiségű kulcsfontosságú törvényt fogadott el, hogy valószínűleg még az engedelmes kormánypárti képviselők is képtelenek voltak követni, valójában mire is szavaznak. Az utolsó két hétben a Parlament számos alkalommal késő éjszakáig ülésezett, és egyetlen ülésnap alatt fogadtak el fontos törvényeket. Többször megesett, hogy nem volt világos annak a törvénynek a szövege, amelyet a kormánypárt tömegesen megszavazott. Lényeges törvénymódosításokat az utolsó pillanatban terjesztettek be, majd vita sem folyt róluk. A kormánypárti képviselők nem tettek ellenvetést, az ellenzéki pártok szinte sohasem szavaztak. (A szélsőjobboldali Jobbik képviselői azonban megszavazták az MNB-ről szóló törvényt.) December 23-án és 30-án a Szocialista Párt és az LMP képviselői tiltakozásul kivonultak az ülésteremből, ám a parlamenti jegyzőkönyv mindebből annyit rögzített, hogy egyhangúlag szavazták meg a törvények többségét.


Parlamenti életkép: a Fidesz képviselői hunynak egyet, mert a késő éjszakába nyúló törvényhozási maraton kiütötte őket

A túl sok törvény okozta problémát úgy oldották meg, hogy a fideszes képviselők december 30-án megváltoztatták a Házszabályt. Vagyis most már  ha a parlamenti képviselők kétharmada egyetért vele, a törvényjavaslatot rögtön követheti a végszavazás, minden vita nélkül.

További számos sarkalatos törvényt is elfogadtak az elmúlt két hétben. Az önkormányzatokról szóló törvény számos olyan intézkedést vezet be, amely megnehezíti  Budapest egységes kormányzását – a főváros az ellenzék fellegvára. A kormányzati tulajdonról szóló külön törvény minden önkormányzati tulajdont a nemzeti kormány kezébe ad, ami azt jelenti, hogy elvileg valamennyi vidéki iskola és kórház állami kézbe kerül – a kommunizmus vége óta először. Jóllehet az önkormányzatok reformjai meglehetősen bonyolultak és számos egyéb törvényben is szerepelnek, az teljesen világosnak látszik, hogy a változások itt is egy irányba mutatnak: a még erősebb hatalomcentralizálás felé.

Az elmúlt héten az Alkotmánybíróság – amelyet halottnak neveztem, amikor, még tavaly, a létszámát megnövelték és a kormány támogatóival töltötték fel – mégiscsak visszavánszorgott az életbe három új határozatával, amelyek erős ütést mértek a Fidesz-kormányra. Az Alkotmánybíróság lecsapott a médiatörvény néhány passzusára, megsemmisítette a számos vitát kiváltott egyházi törvényt és alkotmányellenesnek mondta ki a legfőbb ügyésznek azt a jogát, hogy hatalmában áll kiszemelni, melyik bírók tárgyalják az általa vitt büntetőügyeket.

De  a hét végére mindezek a határozatok elégtelennek bizonyultak arra, hogy megállítsák a kormány bármelyik centralizációs törekvését. A kormány úgy oldotta meg Alkotmánybíróság határozata által okozott problémát – hogy ugyanis  alkotmányellenes, ha a legfőbb ügyésznek hatalmában áll bizonyos ügyekben bírót választani –, hogy módosította az alkotmányt, amely ezt mégis megengedte az ügyésznek. Az Alkotmánybíróság határozata éppen csak egy kis szegletét érintette a médiaszabályozás széles hálójának, így megkerülte azt a szélesebb problémát, amelynek megoldását kérték tőle, hogy a Médiatanács  vajon kerülhet-e teljességgel a kormánypárt felügyelete alá. Az Alkotmánybíróság határozatáról akkor derült ki, hogy hatástalan, amikor a Médiatanács megvonta a frekvenciát az utolsó független rádióállomástól, a Klubrádiótól – éppen két nappal az alkotmánybírósági határozat után. Az egyházügyi törvényt pedig – amelynél  az Alkotmánybíróság egyetlen ellenvetése az volt, hogy a parlament eljárási hibákkal fogadta el –, ismét a törvényhozás elé terjesztették és szinte változtatás nélkül fogadták el. Az Alkotmánybírósághoz érkezett beadványok az egyházügyi törvény lényegi, alkotmányos pontjait kérdőjelezték meg, ám ezek az aggályok megválaszolatlanok maradtak.

Az Alkotmánybíróság, amelyről azt mondták, hogy határoz majd a magánnyugdíjak tényleges államosításáról,  napirendjére sem tűzte a kérdést. A tavaly tavasszal elfogadott nyugdíjtörvény eltörölte az államilag biztosított nyugdíjakat, amelyeket a magyarok egész életükben befizettek – ez a lépés olyan, mintha az Egyesült Államokban eltörölnék a társadalombiztosítást. Ám a törvény csak azoknál törölte el az állami nyugdíjat, akik megtagadták, hogy a magánnyugdíj-megtakarításaikat átadják az állam kezébe. Minthogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatai kimondták, hogy az embereknek vagyoni érdekeltségük van a nyugdíjrendszerbe utalt befizetéseik esetében, az új nyugdíjtörvényről biztosan kijelenthető, hogy alkotmányellenes. Ám ahelyett, hogy az Alkotmánybíróság megismételte volna a korábbi érveit, egyszerűen egy szót sem szólt.

Az új év beköszöntével, amikor az új alkotmány hatályba lép, minden alkotmánybírósági beadvány elévül, és sokkal nehezebbé válik bárki számára, hogy megtámadja ezt vagy bármely más törvényt.

De érdemes még elidőzni az ismételten elfogadott egyházügyi törvénynél, ugyanis ez az egyik olyan szöveg, ahol látható világosan, hogyan hat az új alkotmányos rend az alkotmányos alapjogok védelmére. Mi következik az egyházügyi törvényből? Tizennégy államilag elismert vallást nevesített, a többit pedig megfosztotta a jogállásától. Január 1-jén több mint háromszáz felekezet veszíti el a hivatalos státusát Magyarországon – vele együtt az adófizetési mentességét és azt a jogát, hogy államilag támogatott iskolákat tartson fenn. Jóllehet a felekezetek többsége kicsi, ám sok közülük nem. Az államilag el nem ismert vallások között megtalálható a buddhizmus, a hinduizmus, a Bahai vallás csakúgy, mint számos kisebb katolikus rend, így a Benedek-rend, a Mária-kongregáció, a karmeliták és az Opus Dei rend tagjai, valamint számos protestáns felekezet, köztük az episzkopálisok, a Jehova tanúi, a Hetednapi Adventista Egyház, a mormonok, a metodisták, egy evangélikus egyház kivételével. Elismertek egy-egy ortodox, konzervatív illetve neológ zsidó egyházat, ám a többi zsidó kongregációt nem. Az eredeti egyházügyi törvényről és annak ismételten elfogadott, lényegében ugyanolyan változatáról itt található részletes elemzés.

Hol volt az ellenzék, miközben mindez megtörtént? December 23-án, pénteken, amikor a Parlament szavazásra bocsátotta a vitatott választási törvényt a kizárólag egy pártnak kedvező módon átrajzolt választási körzethatáraival, a fiatal kis párt, az LMP képviselői egymáshoz láncolták magukat, hogy megakadályozzák a fideszes képviselők behajtását a  parlament körüli parkolóba. Az LPM-képviselőket őrizetbe vették, és néhány órára bevitték őket a rendőrségre. Néhány szocialista képviselőt, köztük a volt miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet szintén őrizetbe vették, amikor megérkeztek, hogy támogassák a demonstrációt. Ám a parlamenti ülésszak folytatódott, és az új választójogi törvényt ennek ellenére elfogadták. Minthogy a fideszes kétharmad önmagában is határozatképes, s ez elég a sarkalatos törvények és alkotmánymódosítások megszavazásához is, az ellenzék távolléte a parlamenti ülésnapról nem számított, nélkülük is el tudták fogadni a beterjesztett tizennégy törvény mindegyikét.

Az ellenzék más demonstrációkat is sikeresen megszervezett: a múlt héten, amikor visszavonták a Klubrádió frekvenciáját, majd szilveszter napján, több ezer demonstráló mutatta meg, hogy szemben áll a kormány politikájával. A következő tervezett tüntetés ma éjszaka (január 2.) lesz, egyidőben a nemzeti Operaházban rendezett gálával, ahol az új alkotmányt ünneplik, miközben a politikai ellenzék az Operaházon kívül tervez demonstrációt. Sajnos arról is vannak jelzések, hogy erőszakos szélsőjobboldali paramilitáris csoportok is megjelenhetnek a demonstráción,  s ez erőszakkal fenyeget. Ha a kormány nem tudja megvédeni a békés tüntetőket egy ilyen előre bejelentett határozott fenyegetéstől, ez azt jelenti, hogy egy más világ kezdődik. Számos jele van annak, hogy a politikai konfliktusok egy sokkal ijesztőbb zónába jutottak.

Az új esztendő beköszöntével, mihelyt az új alkotmány hatályba lép, a bírói szervezet a kormányzó párt ellenőrzése alá kerül. Az Alkotmánybíróság többé nem foglalkozhat egyszerű állampolgárok alkotmányügyi panaszaival, mint ahogy ezt 1990 óta megtehette. Több mint kétszáz bíró –  köztük megyei bírósági elnökök – kényszernyugdíjaztatása történik meg, a helyükre pedig a miniszterelnök kebelbarátja választ újakat. A Legfelsőbb Bíróság elnökét kirúgták, mielőtt a mandátuma lejárt volna, ugyanis az új bírósági törvény ötéves magyarországi bírósági gyakorlatot ír elő ebben a pozícióban. (Baka András távozó legfelsőbb bírósági vezető 17 évnyi tapasztalatot szerzett az Európai Unió Emberjogi Bíróságán, ám ez nem számított.) Igaz, hogy a helyébe lépő bírónak több mint ötéves gyakorlata van magyar bíróként, de már kétszer is más kollégáit nevezték ki helyette. Most viszont bármelyik rendes bírósági bírót előléptetheti  vagy lefokozhatja ugyanazon állami hivatalnok egyszemélyben, akinek ahhoz is joga van, hogy új bírókat nevezzen ki. Minden jogi ügyet, legyen az polgári vagy büntető, meghatározott bíróra szignálhatnak ki politikai kinevezettek.

Az új esztendő beköszöntével, mihelyt és az új alkotmány életbe lép, nem biztosított többé a legfőbb ügyészség, a Médiatanács, a választási bizottság, az ombudsmani rendszer és más, korábban pártsemleges szervezetek függetlensége, mert a kulcspozíciókat a kormányzó párthoz hű emberekkel töltötték fel. Mindegyikőjük hivatali kinevezése hosszú időre szól, több ciklust fog át, és olyan felturbózott hatalommal, amely bőven meghaladja hivatali elődeik hatalmát.

Az új esztendő beköszöntével, mihelyt és az új alkotmány életbe lép, jogerőre emelkedik az alkotmány nacionalista preambuluma is. Az államalkotó hatalom a magyar etnikumúakra száll át, függetlenül attól, hol élnek, az állam polgárai helyett, akikre az alkotmány elsősorban vonatkozik. Az új alkotmányt a magyar történelmi alkotmány és a Szent István-i Szent Korona Tan fényében kell értelmezni: korábban mindkét tan konfliktusokba sodorta Magyarországot a szomszédaival. Az ország hivatalos neve egyszerűen Magyarország lett, noha mindeddig az ország hivatalos neve Magyar Köztársaság volt. Valószínűleg az ország nevének megváltoztatása a legőszintébb átcímkézés az új alkotmányban.

Az új esztendő beköszöntével, mihelyt az új alkotmány életbe lép, Magyarország önállósítja magát, lemond az európai értékekről, és a saját nacionalista értékeit állítja a helyükbe.

Január elseje hivatalosan az új alkotmány kezdőnapja, ám sokan érzik úgy, hogy ez a nap egy  alkotmányos puccs megszilárdítását jelenti.

___________________

Paul Krugman és Kim Lane Scheppele a Galamusban:
– Két rövid blogbejegyzése Magyarországról: „Hajmeresztő” és „jobb távol maradni Budapesttől” – amerikai apróságok Magyarországról
– Krugman írása a The New York Times véleményrovatában: Paul Krugman: A közvetlen veszélyt a Fidesz jelenti
Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma
– Scheppele kiegészítése Magyarország alkotmányos forradalma című írásához: A Paul Krugman-blog újra Magyarországról szól
Szapáry nagykövet újabb levele és Kim Lane Scheppele válasza a The New York Times Krugman-blogjában



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!