A stílus maga a politikus
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 05. csütörtök, 03:25
- Eörsi Mátyás
A 2008 augusztusában kirobbant orosz-grúz háborút megelőzően több alkalommal is találkozott egymással Vladimir Putyin orosz és Mikhail Saakashvili grúz államfő. Ezeknek a találkozóknak a fő célja az volt, hogy megtárgyalják, miként lehetne a két ország között elmérgesedő viszonyt legalábbis normalizálni. Egy alkalommal az alábbi dialógus zajlott le a két elnök között:
Saakashvili: „Elnök úr, látom, hogy Ön rossz szemmel nézi a politikánkat. Grúziának és nekem személyesen nem érdekem semmilyen konfliktus országaink között. Kérem, segítsen nekem: Mit kellene tennie Grúziának ahhoz, hogy elnyerje Oroszország jóindulatát?”
Putyin: „Tudja azt maga nagyon jól, mit kellene tennie.”
Saakashvili: „Nem, nem tudom, éppen ezért kérdezem. Kérem, mondja meg, mit kellene tennie Grúziának és személyesen nekem!”
Putyin: „Tudja azt maga nagyon jól, mit kellene tennie.”
Saakashvili: „De tényleg nem tudom, sokat segítene, ha megmondaná, miben tudnánk segíteni.”
Putyin: „Ugyan már, tudja azt maga nagyon jól.”
December végén Lázár János polgármester levelet küldött az Erste banknak, hogy Hódmezővásárhely 2006-ban kibocsátott svájcifrank-alapú kötvényénél az árfolyamveszteség megosztását kérje. Lázár január végéig adott időt a banknak arra, hogy eldöntse, a többletből mekkora részt hajlandó átvállalni. Arra az esetre, ha az Erste nem lenne együttműködő, kilátásba helyezte, hogy a parlament jogalkotási és a kormány végrehajtási segítségét fogja kérni.
Természetesen nagyjából valóban lehetett tudni, hogy mit is kellett volna tennie Grúziának. Fel kellett volna hagynia integrációs törekvéseivel, és el kellett volna ismernie Abkházia és Dél-Oszétia függetlenségét. De Putyin ezt nem mondta ki. Putyin megismételt válaszaiban az volt az ördögi, hogy nem volt hajlandó világos, számonkérhető kritériumokat felállítani. Putyin úgy képzelte el az orosz-grúz viszonyt, hogy Grúzia behódoló gesztusok egész sorát teszi, és Oroszország majd egyenként, utólag dönti el, kielégítették-e az igényeit. Ha igen, jó, ha nem, azt sem kell indokolnia, hiszen „magának tudnia kell, mit kell tennie”. Putyin úgy viselkedett, mint egy külvárosi gengszterbanda feje, akinek olyan kontrollálatlan hatalma van, hogy saját maga mindenféle kritériumok szerint döntheti el, a másik ország mikor hódolt be neki.
Figyelmesen tessék olvasni Lázár János Erste bankhoz írott levelét! Lázár János nem azt írta a banknak, hogy Hódmezővásárhely pénzügyileg nehéz helyzetbe került, nem tárgyalásokat javasolt arról, milyen megoldást lehetne találni arra, hogy a város ne menjen csődbe, ami ugyebár az Erstének cseppet sem érdeke, hiszen hozzá akar jutni kihelyezett hiteléhez, vagy ha ez nem lehetséges, legalább a nagyobb részéhez.
Dehogy! Lázár határidőt tűzött ki a banknak arra, hogy ő tegyen javaslatot, mekkora részt hajlandó átvállalni az árfolyamveszteségből. Semmit sem árult el abból, hogy mégis, milyen megállapodásra gondolna. Vegyük észre azt is, hogy a fenyegetését nem egy méltányos ajánlattól, hanem az Erste együttműködési készségétől tette függővé. „Erste bank, tudja azt maga jól, milyen ajánlatot kell tennie!” – akár ezt is írhatta volna Lázár János a levelében.
Mintha egy külvárosi gengszterbanda feje beszélne, akinek olyan kontrollálatlan a hatalma, hogy saját maga mindenféle kritériumok szerint döntheti el, az Erste bank mikor hódolt be neki.
Az elmúlt 20 évben egy ilyen hasonlatosság Oroszország és Magyarország hatalmasságai között minden bizonnyal sértőnek bizonyult volna. Attól tartok, Lázár János ma már büszke lenne a hasonlatosságra. Csak hogy értsük, mit sodor magával a keleti szél.
(Eörsi Mátyás)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!