rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 3.

Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, volt adatvédelmi biztos, az ORTT volt elnöke


Bolgár György: - Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy Majtényi László egy százezres tiltakozó nagygyűlés lánglelkű, szenvedélyes szónoka lesz, kiröhögtem volna. Aztán mit kell tapasztalnom és mit kell látnom, hogy tegnap este mégiscsak az volt. Hogyan lett egy békés, nyugodt, néha kicsit körülményes jogtudósból meg vezető hivatalnokból lánglelkű szónok? Ezt magyarázza meg nekem.

Majtényi László: - Jó. A körülményest nem írom alá, de szabad a vélemény.

- Ez most egy kicsit pikírt megjegyzés volt egy rádióriporter részéről, aki néha gyorsabb választ vár, és ehelyett egy túl megfontolt és jogászilag nagyon pontosan körülhatárolt, minden szempontból támadhatatlan választ kap. Erre gondoltam én azt, hogy körülményes.

- Jó. Nyilván nem nekem kell magamat minősíteni. Szóval az igazság az, hogy ez a veszély engem már az utóbbi időben kerülgetett, mert hasonló felkérés, vagy nem is pontos felkérés, de tapogatózás már volt, hogy ilyen utcai eseményen beszéljek, és ezt eddig elhárítottam. Most elvállaltam, és az az érdekes, hogy azt mondhatom, hogy örömmel. Két okból is. Az egyik ok, hogy itt mégiscsak az alkotmányról volt szó, és az tudható, hogy nekem az alkotmány szívügyem. Mármint a jogállami forradalom alkotmánya, nem az alaptörvény. A másik pedig, hogy azt sem tagadhatom, hogy az emberben forr az epe és egyre ingerültebb, azt is mondhatom, hogy az egészség miatt is jobb ezt kiadni. Mert itt nem az én személyes szempontjaim a fontosak, hanem ugye próbál az ember hatni. Azok a közegek, azok a csatornák, ahol a szavam eljuthat a közönséghez, egyre szűkebbek, egyre kevesebb helyen kíváncsiak a médiumok az én véleményemre, amit ugyancsak természetesen megértek és nem gondolom, hogy az én véleményem olyan nagyon fontos lehet. Nemsokára megszűnik a Klubrádió sajnos, akkor egyel kevesebb olyan intézmény lesz, ahol – most már megint beszélhetünk első és második nyilvánosságról – az első nyilvánosságban a hangom a közönséghez eljuthat, úgyhogy én is előbb-utóbb a Facebookhoz menekülök, mint annyian mások. Most is elég aktív vagyok a facebookon is. Tehát szerintem ez érthető. Örülök is neki, hogy ennek a beszédnek, úgy tűnik, sikere volt.

- Igen. Kétségtelenül volt, és azért, mert Majtényi László nem volt ombudsmanként, nem jogtudósként, nem az Eötvös Károly Intézet elnökeként, hanem szinte néptribunként viselkedett. Szóval olyanokat mondott, hogy a bűn gyülekezik az operában és vele szemben, a magyar történelemben nem először, az erény helye a pesti utcán van. Az opera ma este a képmutatás háza, az utca viszont az alkotmányos erényeké. Ilyet nem egy jogtudós mond, hanem egy hatásos politikai szónok.

- Erre meg azt tudom mondani, hogy én azért világ életemben betűkkel, szavakkal foglalkoztam, és aki sokat olvas, és én elég sokat olvasó ember vagyok, az körülbelül sejti a műfajokat. Ön is tudja, mint mindenki, aki a nyilvánossággal foglalkozik, hogy az én legnagyobb közönségem eddig körülbelül kétszáz ember volt.

- Nem, a Klubrádión keresztül azért nagyobb.

- Igen, de ahol látom a közönséget.

- Mondjuk egy konferencián vagy egy egyetemi előadóteremben.

- Igen. És ugye más a zárt tér és más az Isten szabad ege. Ott egy másfajta hangot kell keresni és most más döntse el, hogy én eltaláltam-e, de azt éreztem, hogy itt más hang kell.

- Akkor egy véleményt, ha megenged, az én ízlésem szerint eltalálta. Vajon az olyan mondatok, amelyek nyilvánvalóan nem egy konferencia vagy egyetemi előadás mondatai, hanem egy tömeggyűlésé, tehát egy olyan mondat, hogy „tegyenek meg egy gesztust, vonják vissza az alaptörvényüket, meg az összes jogkorlátozó sarkalatos törvényüket, még mielőtt távoznának, adják vissza a szabadságunkat és a szabadságunk intézményeit” vajon mennyire reális? Vagy nem az a célja, hogy ezt a bár nem nagyon valószínű, de végső soron nem kizárható lehetőséget felvillantsa az Operaházban ülő kormányzati vezetők előtt?

- Ennek több szintje van. Az egyik az, hogy ha az ember egy ilyen utcai szónoklatot tart, arra azért vigyáznia kell, hogy azt mondja, amit valóban gondol. Tehát ez az én gondolkodásommal egybevág, és nyilván egy kicsit más hangszerelésben ez zárt térben is elmondható.

- Mindannyian a legjobban járnánk, ha ez történne.

- Igen. Ez egy nagyon izgalmas vita ma Magyarországon, hogy milyen módon lehet ettől az egésztől majd egyszer megszabadulni. Szerintem a nemzeti együttműködés állama modern értelemben nem egy jogalkotó állam, mégpedig azért nem, mert a jog a hatalommal szembeni védelmet jelenti, és azt a lehetőséget, hogy a személy autonómiáját intézmények biztosítsák. Tehát ezt én nem tartom a szó modern értelemében jognak. Tehát a jog több, mint az állami akarat.

- Ezekben pedig a hatalommal élés és gyakran visszaélés valósul meg?

- Szerintem igen. Hogy ebből hogy lehet kikerülni, ezen a Magyar Narancsban és az Élet és Irodalomban elég hosszú vita volt, és ebben a vitában én személy szerint is részt vettem. És ha végiggondoljuk a lehetőségeket, akkor a legszerencsésebb mégis az lenne, ha ez a parlament vonná vissza ezeket a törvényeket. A másik dolog viszont az, hogy természetesen nekem nincsenek illúzióim, vagy ha vannak is illúzióim, azért ennyire nem adom át magam az illúzióknak. Tehát azt semmiképpen nem gondolom, hogy erre nagyon könnyen rá lehetne venni a hatalom birtokosait. De azt gondolom, hogy ez egy értelmes politikai követelés. Azt is mondanám, hogy kicsit meg is vagyok lepve, hogy a parlamenti ellenzéknek ez a mondat eddig nem jutott eszébe.

- De akkor felajánlja nekik ingyen és bérmentve.

- Persze, minden kimondott szó szabad préda, itt nincsenek szerzői jogok. Természetesen ezt a követelést mások megfogalmazhatják. Az két különböző dolog, hogy ez egy értelmes politikai igény, és más kérdés az, hogy mekkora a realitása.

- Ha nagyon nagy lesz a válság, akkor még realitás is lehet.

- Hát, igen. Előttünk van több mint két év, nem tudom, hogy mit hoz. Azt nem hiszem, hogy józan belátás alapján ilyen elhatározásra jutna a Fidesz. De hát a politika arról szól, hogy kényszerek között cselekednek politikai csoportok. Hogy milyen kényszerek jönnek a közelebbi vagy távolabbi jövőben, azt még nem látjuk.

- Két dolgot még. Az egyik, hogy említette, hogy Önt szoros kapcsolat fűzi az alkotmányhoz, legalábbis az év végén kimúlt vagy kivéreztetett, megszüntetett, eldobott alkotmányhoz. És erről szembe jutott, hogy van Önnek szakmai és talán személyes jó barátja, Sólyom László volt köztársasági elnök, akit talán még szorosabb személyes viszony fűz ehhez az alkotmányhoz. Hiszen alkotmánybírósági elnökként, majd köztársasági elnökként ennek fő őre volt. Vajon el tud-e képzelni olyan helyzetet, hogy egy ilyen tiltakozó tömeggyűlésen Sólyom László szólaljon meg és mondja azt, hogy tűrhetetlen, ami itt folyik, és az alkotmányosságot vissza kell állítani?

- Szerintem sejti, hogy el fogom hárítani a választ, mert én azt gondolom, hogy Sólyom László maga sokkal jobban tudja, hogy ez elképzelhető-e vagy sem. Azt mondjuk tudom, hogy 1988-89-ben Sólyom László gyűléseken elég rendszeresen felszólalt. De hogy ez most megtörténhet-e, azt nem tudom.

- Akkor a másik a már szóba került Klubrádió. És azért kérdezem, mert Ön gyakorlatilag tényként közli, amit sajnos tényként kell tudomásul vennünk, hogy elveszik a frekvenciánkat, vagyis nem fogunk sugározni. De volt Országos Rádió és Televízió Testületi elnökként, ezzel foglalkozó jogászként milyen, legalább elvi lehetőségeket lát arra, hogy a Klubrádió akár megtartsa ezt a jelenlegi frekvenciáját, akár megkapja a törvényesen elnyert, ám de tőle elvett és most bíróságon vitatott másik frekvenciáját? Vagy hogyan szólhatunk? Ez a kérdés lényege a szakmában járatos jogászhoz.

- Nem tudom optimista vagy realista választ vár-e.

- Maradjunk a realizmusnál.

- Azt, hogy az elnyert, de meg nem kapott frekvencia megszerezhető-e, nem tudom pontosan megítélni, hiszen ezeket az iratokat látni kellene. Azt tudni kell, hogy van valóban egy nagyon furcsa szabály, amelyik azt mondja, hogy nem lehet két frekvenciája ugyanannak a műsorszolgáltatónak. És ugye erre a Klubrádió azt mondja, hogy de abban a pillanatban lemond a használt frekvenciájáról, ha megkapja azt, amit...

-… Sőt, ezt nyilatkozatban le is szögezte.

- Ebben, azt mondhatom, hogy az ORTT joggyakorlata nem teljesen következetes. Az ORTT joggyakorlata soha nem volt egyébként semmiben sem következetes. Tehát ez kétesélyes dolog. Ami a másik részét illeti, én azt tartom felháborítónak, hogy szerintem már a pályázati kiírásnál nagyon csekélyek voltak a Klubrádió esélyei. Tehát létrejött egy olyan rendszer, ahol voltaképpen azért nem kell csalni, mert a rendszerbe beépült az, hogy a politikai akarat úgy érvényesül, ahogy azt ennek az auktorai…

-… A pályázat kiírói kitalálták, hogy zenei rádiót akarnak és kész.

- Igen. Tehát van egy olyan szintje ennek a rendszernek, ahol nem kell elcsalni a frekvenciákat. Ugye én frekvenciák elcsalása miatt mondtam le annak idején az ORTT elnökségről. Ebben a tekintetben a válaszom az, hogy nem hiszem, hogy jogi út igazából eredményesen igénybe vehető lenne. Nem nyilvános a pályázati döntés anyaga, egészen addig, amíg a szerződést nem kötik meg. Ez is egy jogi szabály, hogy addig nem kell nyilvánosságra hozni. Tehát én magam nem tudok belenézni, de nagyon erős a gyanúm, hogy jogi lehetőségek nincsenek. Hanem ez egy politikai kérdés. Ugye nemzetközi szervezetek felléptek a Klubrádió érdekében, erre pedig azt mondom, hogy ha minden nap az Egyesült Nemzetek Szervezetétől az Európai Unióig és az Európa Tanácsig minden nemzetközi szervezet rendszeresen bírálja a Magyar Köztársaságot, akkor igazából még egy újabb bírálat már nem oszt, nem szoroz. Tehát, amikor már nem kell óvni az ország nemzetközi tekintélyét, mert olyan mélyponton van, akkor érdekes módon ezek a nyomásgyakorlások egyre kevésbé lesznek hatékonyak. Tehát ez egy nagyon paradox helyzet.

- Vagyis azt mondja, hogy realistán nézve a dolgokat nem sok esélyünk van.

- Hát igen, nem sok esély van, de ugyanakkor korábban azt is mondtam, hogy a politika kényszerekkel körülhatárolt döntések sorozata. Tehát itt felmerül az a kérdés, hogy nem gyengül-e meg annyira ez a hatalom...

-… a kényszerek mennyisége mikor csap át minőségbe.

- Igen. Ezt meg nem tudom megbecsülni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!