A ló másik oldala




Megítélésem szerint a magyar politikai rendszer ellen a karácsony előestéjén elkövetett parlamenti merényletekre adott méltó válasz volt az LMP-s performansz, illetve kezelése demokratikus ellenzéki oldalról, továbbá a parlament előtti tüntetés. Ki tudja, mi lesz a folytatás, lesz-e olyan ellenzéki összefogás, amely életképes és erős alternatívája lehet az Orbán-rendszernek. Mindenesetre a sokat elemzett tanulságok mellett néhány, eddig kevés figyelmet kapott elemre is fel kellene hívni a figyelmet.

Az önmagában várható volt, hogy Orbánnak előbb-utóbb sikerül összefogásra vagy legalább együttműködésre (együtt gondolkodásra) késztetni a – különböző okokból – egymástól idegenkedő MSZP-t, DK-t, LMP-t. Azt azonban talán a nagyhatalmú miniszterelnök maga sem gondolta, hogy a rendszerteremtő törvénygyártás egyik hozadéka Gyurcsány Ferenc vártnál korábbi újrapozicionálása lesz. A volt miniszterelnököt egyre nehezebb a népnyúzás jól utálható szimbólumaként kezeltetnie, s Gyurcsány egyre hitelesebben bizonyíthatja a rá évekig szórt alpári rágalmakkal szemben, hogy felelősen gondolkodó, hitelességét visszanyerni tudó politikus, aki még hatalmi ambícióit is képes alárendelni a közös, valóban össznemzeti célnak: a demokrácia megroggyant épülete újjáépítésének. (Ne feledjük, a december 23-i tiltakozás kapcsán a világsajtó figyelmét nem kis részben a korábbi kormányfő Gyorskocsi utcai kitérője keltette fel, s tette világossá, mit is művelnek Orbánék kis országunkban.)

Egy másik fontos tanulság: miközben a demokratikus ellenzék a parlament előtt (az utcai erőszak eszköztárát tudatosan távol tartva megmozdulásaiktól!) tiltakozott, a szélsőjobboldal ezúttal teljesen kimaradt a kormány elleni hangulatkeltésből. Sőt, a Jobbik képviselői inkább tehetetlen toporgásról adtak bizonyságot, s lényegében asszisztáltak a „felhatalmazási” típusú törvénykezéshez, a Fideszt a hatalomba betonozó törvények elfogadtatásához. Ez kölcsönzött hamisítatlan, 89-es fílinget a tiltakozó demonstrációnak is, ismét bizonyítva, hogy nemcsak a „nemzetnek” kinevezett jobboldali randalírozók képesek utcai politizálásra, ráadásul mindez arra is felhívta a figyelmet, hogy lehet a köztereken másként is kifejezni a hatalom birtokosaival és tetteikkel szembeni ellenérzéseket. (Tavaly óta több ilyen rendezvényre is sor került.) Ez bizony fontos üzenet.

Az MSZP vezetőinek egyes sajtónyilatkozataiban (lásd például itt), illetve a tüntetőktől is elhangzott viszont a kormány távozását sürgető skandálások közben egy, a „másik oldalról” kölcsönzött elem: a hazaárulózás, amivel – tartalmi körülírások mellett – nagyon csínján kellene bánni. Vagy inkább háttérbe szorítani az ellenzék szóhasználatában. Lehet ugyanis az országra, nemzetre nézve veszélyesnek, sőt katasztrofálisnak tekinteni Orbánék intézkedéseit (magam is hasonlóan vélekedek), de ne gondoljuk, hogy ugyanazok a kommunikációs elemek, amelyek végső soron a Fideszt hatalomra segítették, ugyanolyan (majdani választási) eredményre, a lassan minden ízében kiépült önkényuralmi rendszer leváltására vezethetnek. A cél ugyanis más: nem pusztán hatalomra akarnak kerülni (részben újra), hanem megakadályozni a demokratikus intézményrendszer teljes erodálódását, feltámasztani és életképessé tenni a köztársaságot és a jogállamot. Nem elég, ha nem fideszesek vagy szélsőjobboldaliak, másként is kell forgatni szavaikat, megválogatni tetteiket, és eddig mindez összességében jól sikerült is. A jobboldal egyes árnyalatai a rendszerváltás óta hangoztatják (bő egy évtizede kórusban), hogy a velük szembenállók nem egyszerűen rossz gazdaság- vagy társadalompolitikát követnek, hanem tudatos tönkretevői, árulói a magyar nemzetnek, azzal szemben idegen érdekek szálláscsinálói. Ebben az értelemben fogalmazzunk óvatosabban: Orbánék nem követtek el hazaárulást, vagyis nem árultak hazát, hanem kisajátították maguknak. Nem mindegy, még ha első ránézésre annak is tűnik, s felfokozott hangulatban könnyű is rákiabálni a jobboldalra és képviselőire. Bármilyen indokolt is a felháborodás és a közös jövőnket illető kétely, az indulatból fakadó politizálás és az ezt kifejező szóhasználat más kell hogy legyen.

A demokratikus ellenzék nyeregbe ült karácsony előestéjén az Orbán-rendszerrel szemben. Ne essen át egyik képviselőjük sem a ló másik oldalára.

(Fazekas Csaba)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!