rss      tw      fb
Keres

Ámokfutók



Biztosan lennének érveim, ha volna kedvem érvelni. Ez az a ritka helyzet, amikor nincs. Legfeljebb azt dönthetném el, hogy az elképedésemet vagy a dühömet próbálom szavakba foglalni. De az első inkább csak annyi lenne, hogy „ilyen aztán már az égben sincs!” A másik meg a brutális Fidesz-kultúra ihlette „kurvaanyátokat!” Ezért nem érdemes írni, hacsak az ember nem a Fideszt képviseli az Európai Parlamentben.

Ha mégis itt van ez a néhány sor, csak azért, mert szeretném figyelmeztetni önmagunkat meg a kétharmados hatalmat, hogy el fog szakadni a cérna.

Miután lassan nem maradt kivégeznivaló ebben az országban, most már csak a nép van. És a fideszes mindenölő gépezet, éppen mert automataként és irracionálisan, „természete szerint” megy előre, egyre közelebb kerül „a magyar emberhez”. Amíg a költségvetési tanácsról, az alkotmányról, a bíróságokról, a jegybankról van szó, a nép, ha egyáltalán odafigyel rá, legfeljebb rosszkedvűen megvonja a vállát. De ha elveszti a megtakarított pénzét, aztán a munkabérének egy részét, aztán a munkáját, a megélhetését; ha elveszti a családi életét, a gyereke jövőjét; ha elveszti azt a kicsi szabadságot is, amelyről soha nem a nagy szabadságeszmények jegyében gondolkozott, ha egyáltalán gondolkozott róla, de már a Kádár-rendszerben megszokta, hogy van, használta, élt vele; ha lépten-nyomon csak a kiszolgáltatottságát éli meg, mert a társadalmi érintkezései minden pontján a fentről lefelé fertőző gőggel és hatalmaskodással találkozik; egyszóval ha rájön, hogy ő már megint az a (panel)proli, aki csak a láncait veszítheti, akkor felgyűlik benne a harag. Az meg olyan, mint a puskaporos hordó.

Szóval tényleg jó lesz, a nép szoktatása céljából, minél sűrűbben megszólaltatni a szirénákat, mozgósítani tízezerszámra az egyenruhásokat meg a civilszolgálatosokat, nem árt, ha az a terrorelhárítási központ minél sűrűbben gyakorlatozik, bölcs előrelátásról tanúskodik, hogy januártól összeírják azokat a férfiakat, akiket régen sorkötelesnek neveztek*, és ha a szükség úgy hozza, újra katonai fegyelem alá helyezendők – mert előbb-utóbb meg kell majd védeni Magyarország orbáni értelemben felfogott (mindentől és mindenkitől független) függetlenségét, meg kell védeni a nemfideszhű lakosságától a fideszhű lakosságát, és a puskaporos hordó pusztításától az ország anyagi javait. Mint a neutronbomba után: az anyagi javak biztosan megmaradnak. Meg a hatalom. Vagyis a lényeg.

Én nem szeretném kipróbálni, milyen az, amikor az orbánista hatalom rámront. És azt se szeretném kipróbálni, milyen az, amikor a joggal feldühödött nép teszi ezt. Ezért ez a figyelmeztetés önmagunknak meg a kétharmados hatalomnak. Önmagunknak azért, hogy addig keressünk más eszközt, amíg lehet. Nekik meg azért, hogy aki még képes közülük észhez térni, igyekezzen vele.

Hogy ez éppen ma miről jutott eszembe? Arról, hogy nem bírták ki, elvették a Klubrádió budapesti frekvenciáját is. Értelmetlen hatalmaskodás, öncélú pusztítás vagy a totális hatalom természete – mindegy. Nem tudom, hány embertől, de mondjuk, hogy félmillió magyartól elvették a napi szokását, a napi biztonságérzetét, a napi szellemi felüdülését, a napi megszólalási lehetőségét, a napi örömét. Elvették, mert ők az emberi szavakban is csak fenyegetést képesek látni. Elvették, mert megtehetik. Elvették, mert övék az ország, a hatalom és a dicsőség.

De tudniuk kell, el kell hinniük, hogy nem mindörökké!

(Mihancsik Zsófia)

_________________

* A Hende Csaba honvédelmi miniszter javaslatára december 5-én elfogadott előterjesztés szerint bár békeidőben megszűnt a hadkötelezettség, lehetőség van arra, hogy rendkívüli állapotban automatikusan, megelőző védelmi helyzetben pedig az Országgyűlés döntésével újra bevezessék a hadkötelezettséget, „Magyarország függetlenségének, területi épségének, nemzetközi szerződésekben rögzített határainak, lakosságának és anyagi javaink védelme érdekében.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!