rss      tw      fb
Keres

Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma




Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The Conscience of a Liberal (Egy liberális lelkiismerete) című blogjában visszatér korábbi, a The New York Timesban megjelent írására (Paul Krugman: A közvetlen veszélyt a Fidesz jelenti): „A múlt héten egy teljes kolumnát szenteltem a meglehetősen sanyarú magyarországi fejleményeknek. Megkértem egyik kollégámat, Kim Lane Scheppele-t a Princetone Egyetemről, hogy segítsen összeállítani egy posztot. Ő az, aki mélyrehatóan foglalkozik a magyarországi helyzettel. Az alábbiakban lássuk a tényeket.” Majd következik Kim Lane Scheppele tárgyszerű összefoglalója arról, miért van igaza Paul Krugmannek, amikor úgy látja, hogy Magyarország elcsúszott az önkényuralom felé.


A magyar alkotmányos forradalom

Kim Lane Scheppele

Az elmúlt héten Paul Krugman „Válság és demokrácia” című írása ráirányította a figyelmet Magyarország autoriter kisiklására. Mivel jómagam voltam Krugman forrásainak egyike, magyarázattal tartozom, miért látom indokoltnak a riadót a magyarországi demokrácia és alkotmányosság állapota miatt.

A jobbközép párt, a Fidesz a szavazatok 53 százalékát szerezte meg a tavaly tavaszi tisztességes és szabad választásokon. Ez parlamenti helyekben számolva 68 százalékos képviselőházi többséget jelent a magyarországi nem arányos szavazati rendszer miatt. Ezzel az órisái többséggel a Fidesz az alkotmányozói hatalmat is megszerezte. Ezt a hatalmat a legkirívóbb módon használta is, minden egyes alkalommal. Tízszer módosították az alkotmányt hivatalba lépésük első évében, majd egy teljesen új alkotmányt fogadtak el, amely 2012. január 1-jén lép hatályba.

Ez az alkotmányozási ügybuzgalom olyan jogi környezetet teremtett, hogy kiiktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét, és a belátható jövőben minden hatalmat a kormány kezére juttatott.

Jóllehet az új alkotmány számos kritikát kapott az Európa Tanács Velencei Bizottságától, az Európa Parlamenttől és az Egyesült Államoktól, a Fidesz ezekre oda sem figyelt.

Ebben az új alkotmányos rendben az igazságszolgáltatást érte a legnagyobb csapás. Az Alkotmánybíróságot, amely korábban azért volt felelős, hogy alkotmányossági szempontból felülvizsgáljon szinte minden törvényt, három különböző módon lehetetlenítették el. Először úgy, hogy a kormány megnövelte a bírók számát és az új posztokra a saját politikai szövetségeseit ültette (emlékezzünk csak az úgynevezett Roosevelt-törvényre*).

Ezt követően a kormány korlátozta a bíróság jogosítványát, így a jövőben nem véleményezheti azokat a törvényeket, amelyek a költségvetésre vonatkoznak. Kivéve abban az esetben, ha a törvények alkotmányos alapjogokat sértenek. Végül a kormány megváltoztatta az alkotmánybírósághoz való fordulás szabályát: eszerint a jövőben alig képzelhető el, hogy a törvényeket alkotmányossági szempontból vizsgálhassa a bíróság. Ráadásul magánemberek ezentúl közvetlenül nem is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, hacsak nem járják előtte végig a meglehetősen hosszadalmas szokásos bírói utat. A korábbi Alkotmánybíróság, amely az egykamarás parlamenti rendszerben lényegi ellensúly volt a kormányhatalommal szemben, mára gyakorlatilag halott.

A bírósági rendszert is hasonló sorsra jutott. A kormány 70 évről 62-re csökkentette a bírók nyugdíjkorhatárát úgy, hogy mindösszesen néhány hónapot adott a bíróságoknak, hogy alkalmazkodjanak az új rendszerhez. Január 1-jétől az új törvény hatályba lépésével több mint 200 bírót kényszerítenek nyugdíjba, köztük több bírósági elnököt, akiknek perkijelölési joguk volt és gondoskodtak a bíróságok napi működéséről. Az új bírósági törvény megköveteli, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének ötéves bírósági gyakorlata legyen. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnökének is távoznia kell január 1-től, mert az Európai Emberi Jogi Bíróságon szerzett 17 éves gyakorlata szerintük nem számít.

Az igazságszolgáltatási törvény létrehozta az Országos Bírói Hivatalt úgy, hogy egyetlen személy kezébe adta a kormányrudat. Ennek a személynek a hatalma arra is kiterjed, hogy újakkal váltsa fel a nyugdíjazott bírókat és kinevezze a jövőbelieket. is joga van, hogy bírókat is áthelyezzen. Joga van arra is, hogy bírókat egyszerűen áthelyezzen. Egy új alkotmánymódosítás – az új alkotmányhoz nyújtották be! – azt is lehetővé teszi, hogy az egyes ügyekben az ügyész és a bírói igazgatási szervezet vezetője válassza meg az eljáró bírókat.

A független igazságszolgáltatás a múlté, ha a kormány a saját bíráit ülteti a pulpitusra, saját akarata szerint mozdítja el őket, és kiválasztja, melyikük kapja az egyes ügyek elbírálását.

Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa múlt héten határozott szavakkal azonnali tájékoztatást kért az új törvényről a magyar kormánytól. Reding határozottan sürgette a kormányt, hogy „biztosítsa, semmilyen törvény nem lép hatályba addig, amíg minden kételyt el nem oszlattak az uniós jogszabályoknak való megfelelésével kapcsolatban. A brüsszeli erőteljes figyelmeztetés ellenére a kormány azt válaszolta, hogy a változások folyamatban vannak, és a törvényalkotás az új alaptörvény szabta úton halad.

Az új alkotmányos rendszerben a választások törvényes felügyelete is megváltozott. A legutóbbi választásokat megelőzően egy öttagú, politikailag kiegyensúlyozott Országos Választási Bizottság felügyelte úgy, hogy az ellenzéki és a kormánypárti tagoknak kellett döntést hozniuk a parlamenti választásokon induló jelöltekről. Ám a szabályokat úgy változtatták meg tavaly, hogy minden egyes parlamenti választással új országos  választási bizottság alakul meg. Ennek eredményeként a korábbi bizottsági tagokat elmozdították a helyükről úgy, hogy a még hátra lévő hivatali idejüket sem tölthették ki, és mostantól fogva az Országos Választási Bizottság öt tagját a kormánypárt adja.

Az új választási törvény újraszabta a választási körzetek határait is. Ám körzethatárokat úgy húzták meg, hogy a politikai palettán a Fidesz mellett semelyik más politikai erőnek nincs esélye a győzelemre a választásokon. Egy mértékadó elemző intézet számítása szerint az új választási törvény szerint a Fidesz már az elmúlt három parlamenti választást is megnyerte volna, azt a kettőt is, amelyet ténylegesen elveszített.

Látszólag minden független intézményre lecsaptak. Az alapjogi, az adatvédelmi és a kisebbségi ombudsmani intézmény egy kisebb hivatalra zsugorodott. Korábban az ügyészséget és az állami számvevőszéket, legújabban pedig a Magyar Nemzeti Bankot szemelték ki arra, hogy politikai felügyeletet kapjon ebben az új jogrendben.

Mindez úgy történt, hogy a sajtó a mindennapos megfélemlítések közepette működik. A médiatörvény, amely drákói szabályok gyűjteménye, olyan médiafelügyeleti hatóságot hozott létre, amelynek Fidesz-elkötelezett elnökét a miniszterelnök jelölte kilenc évre. Ez a médiahatóság minden egyes köz- és magánmédiumot ellenőrizhet abból a szempontból, hogy a működésük megfelel-e a meglehetően homályos politikai kiegyensúlyozottság követelményének, ráadásul bármilyen hírszolgáltatót azonnali tönkretehet a rájuk kiszabott bírságokkal. Ezek után nem meglepő, hogy a média saját magát kezdte el cenzúrázni. Az új médiarendszert mások mellett az Európai Unió illetékes biztosa is hevesen bírálta.

Az új alkotmány magáévá tette és állami politikává emelte a keresztény szociális felfogást egy olyan országban, ahol a lakosságnak mindössze 21 százaléka vesz részt valamilyen istentiszteleten. A magzat fogantatása pillanatától védett. A házasság csakis férfi és nő kapcsolataként törvényes. Az alkotmány „elismeri a kereszténység nemzetmegtartó erejét”, és kijelenti, hogy „az együttélés legfontosabb kerete a család és a nemzet”. Amíg ezek a vallási felfogások lépten-nyomon tetten érhetők az alkotmányban, az új egyházi törvény az államilag elismert egyházak számát mindösszesen 14-re csökkentette, 348 egyéb egyházat megfosztott a státusától.

Egy demokráciában a nép egyszerűen elkergetheti a semmirekellőket, a kormány leváltható, amennyiben nem változtat a politikáján és nem élvezi többé a köz támogatását. Ám ez szinte lehetetlen az új alkotmány alapján. A tönkretett független intézmények mellett – amelyek a szabad és tiszta választásokhoz elengedhetetlenek, mint például a szabad sajtó és a pártsemleges választási apparátus – az új alkotmány magát a Fidesz-kontrollt testesíti meg, még akkor is, ha egy másik pártnak volna esélye megnyerni a választásokat.

Az alkotmány alaposan rendet vágott a közpolitikában is azzal, hogy bármilyen változtatás csak kétharmados parlamenti többséggel lehetséges minden későbbi országgyűlésben. Mostantól fogva minden adó és gazdaságpolitika csakis parlamenti kétharmaddal változtatható meg. Még a precízen megrajzolt választó körzethatárok sem változtathatóak meg egyszerű többséggel. Ha a következő kormány szerény többséget szerez, a Fidesz-kormány alatt bevezetett szabályok nem változtathatók meg.

És ez nem minden. A most hivatalban lévő Fidesz hosszú karja képes kézben tartani minden jövőbeni kormányt azokon a kinevezetteken keresztül, akiket most helyezett pozícióba. Az új alkotmány meghosszabbította a főügyész hivatali idejét 9 évre, az Állami Számvevőszék vezetőjét 12 évre, az Országos Bírói Hivatal vezetőjét 9 évre, a médiahatóság vezetőjét 9 évre, és így tovább. Minden egyes a pozíciót Fidesz-hű kinevezettek töltenek be, akik képesek lesznek irányítani az ügyészségi nyomozást,  megfélemlíteni a sajtót, embereket meggyanúsítani és konzerválni a bíróságokat jóval az után is, hogy a jelenlegi kormány madátuma véget ér. Ráadásul, hacsak nem lesz kétharmadnyi szavazat, hogy leváltsák a mostani tisztségviselőket, mindaddig hivatalukban maradhatnak, amíg valaki nem szerez ismét kétharmadot. Ezzel aztán még tovább hosszabbítható a hivatali idejük.

Vajon mindez együtt hogyan működik? Látni fogjuk egy példán keresztül. Az alkotmány létrehozta a nemzeti költségvetési tanácsot, amely vétójoggal rendelkezik bármilyen jövőbeni költségvetéssel kapcsolatban, amelyek növelnék az államadósságot. A tanács jelenlegi tagjait a jelenlegi kormány választotta és nevezte ki 6-12 esztendőre, és csak abban az esetben válthatók le, ha a parlamentben kétharmados többséggel tud új jelölteket állítani. Az alkotmány egy másik része arról rendelkezik, hogy a törvényhozásnak minden év március 31-ig kell elfogadnia a költségvetést. Amennyiben erre nem képes, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet és új választásokat írhat ki. Amikor ezeket a részeket összerakjuk, nyilvánvalóvá válik a jövőbeni kormányok kényszerhelyzete. Egy új kormány elfogadja a költségvetést – ám azt a Fidesz-hű emberek megvétózhatják, így a kormány túllépi a megadott határidőt, mire a köztársasági elnök (akit szintén a Fidesz nevezett ki) új választásokat fog kiírni. Ez mindaddig folytatható, ameddig egy „elfogadható” kormány vissza nem kerül hatalomra.

Az egyedüli párt, amely a jelenlegi magyar politikai palettán leválthatja a Fideszt, a Szocialista Párt – avagy a legrosszabb rémálmaink szerint – a szélsőjobboldali Jobbik. Az elmúlt választások óta bevezetett törvények alapján az alkotmányellenes pártok betilthatóak. Néhányan úgy látják, hogy a Fidesz ily módon eltávolíthatja a Jobbikot. Tény viszont, hogy Európa nem is bánná, ha a Jobbik eltűnne a porondról, hiszen más európai országokban is betilthatók a szélsőséges pártok. Ám mi van akkor, ha a Fidesz fő vetélytársai – a szocialisták?

Az egyik tervezett alkotmánymódosítás szerint az egykori kommunista párt által elkövetett bűnöket felsorolják az alkotmányban, illetve a kommunista időszakban elkövetett bűnök üldözésének korlátozását felfüggesztik. Az egykori kommunista pártot bűnszervezetnek nevezik, és a mostani ellenzéki Szocialista Pártot jogilag is örököseként nevesítik. Egyelőre tisztázatlan, hogy törvényileg ez milyen helyzetet teremt. De valószínűleg ez egy cseppet sem jelent jót a legnagyobb ellenzéki pártnak.

A választásokat követően a Fidesz az alkotmányos forradalmat jogi úton hajtotta végre. Ám bármennyire is demokratikusan választották meg a Fideszt, és bármennyire is alkotmányosan vitte véghez a változtatásokat, Magyarország nem alkotmányos demokrácia. Helyette, ahogy Paul Krugman fogalmazott, az autoritarizmus felé sodródott.

______________

* Roosevelt amerikai elnök 1937-ben megnövelte a Legfelsőbb Bíróság létszámát azt követően, hogy korábban a bíróság alkotmányellenesnek ítélte az elnök „New Deal” programját. A Roosevelt által törvénybe iktatott igazságügyi reform alapján az Egyesült Államok elnöke jogot szerzett arra, hogy saját maga növelhesse a Legfelsőbb Bíróság bíróinak számát.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!