Sarkából a világot…
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2011. december 19. hétfő, 03:40
...csak akkor lehet kifordítani, ha van legalább egy stabil pont, ahol megtámaszthatjuk az emelőrudat. Nem elég elképzelni, de még hinni sem, hogy létezik ilyen pont. Ráadásul ha talál is valaki hasonlót, akkor sem árt észrevenni, hogy az egész világ nem mozdítható meg bármely aprócska támpontból, és a fogpiszkáló, az nem varázspálca. A magyar uralkodó párt és kormánya ebbe a hibába esett. Elhitte, hogy azzal az agyonhasznált fogpiszkálóval (unortodox gazdaságpolitika), ami a kezébe akadt, képes lesz csodát tenni, de csak egy apró rögöt tudott kimozdítani a helyéből – a Magyar Köztársaságot. Nem kétséges, hogy ez a rög most útban van, és a többiek félre fogják rúgni, akármilyen sértődötten nyilatkozik is „a magyarok vezére”. Mindaz, amit mond, éppoly értelmetlen a világ művelt vállalkozóinak és politikusainak, mint a magyarok számára a rovásírással írt helységnévtáblák. Mindazt, amit képvisel, éppoly veszedelmesnek látják, mint egykor Milosevic politikáját. Igaz, éppúgy hagyják kibontakozni és pusztítani, mint a kilencvenes években a szerb nacionalisták vezérét. Figyelmeztetés persze érkezik. Egyik-másikról azt képzeljük mi, akik köztársaságban és demokráciában akarunk élni, hogy a segítségével a végéhez ért az orbánizmus. Reménykedve figyeljük a gazdaságpolitika lelepleződését, mert abban reménykedünk, hogy a kormány nem lesz képes tovább nyomorítani az ország nyolcvan százalékát, nem lesz képes tovább korrumpálni a közhatalmi intézményrendszereket és nem lesz képes tovább hazudni stb. Többen is kimondták és leírták: itt a vég, Orbán Viktor megbukott! Pedig dehogy! Az orbánizmus többféleképp is biztosíthatja a túlélését. Ha tudjuk ezt, akkor képesek lehetünk legyőzni.
A nemzetközi helyzet
A kormány lendületét sajnos nem a hazai ellenállás, hanem az orbánisták és a magyar jobboldal által olyannyira lenézett piac reakciója állította meg. Egyértelműnek tűnik, hogy a bénázó demokratikus államok, a magatehetetlen és önmagát is becsapó EU lovat adtak a magyarországi önkényuralom megálmodói alá. Minden egyes ügyetlen ejnye-bejnyéjük csak önhittebbé és magabiztosabbá tette a Kárpátok Új Géniuszát, ahogyan annakidején Ceausescut is. Az európai jobboldali pártok és vezetőik szégyenletes módon hallgatásukkal vagy éppen kiállásukkal támogatták az önkényuralom létrejöttét. Az Európai Néppárt mindmáig nem hajlandó tudomásul venni, hogy egyik alelnöke önkényuralmat épít ki az Unióban. Csak a független sajtó és a piacok nem hajlandók elfogadni az orbánizmust. Persze nem ugyanazt utasítják el. A sajtó az antidemokratikus, önkényuralmi rendszert, a piacok pedig a dilettantizmust. Világosan kell azonban látni, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az önkényuralomra éppen azért van szükség, hogy dilettáns politikusok, közgazdászok, színészek és rendezők, meg úgynevezett tudósok végre elnyomhassák azokat, akik képességeik és tudásuk révén érvényesülnének. Az önkényuralmi dilettantizmus abban különbözik a közönségestől, hogy önhitt és tisztességtelen.
Invasion (Sandy Skoglund) – museumofthestreetart.blogspot.com
Bármennyire megroppant is Orbán Viktor gerince, bármilyen görnyedten és sántán jött is haza Brüsszelből, rendszerének fennmaradásához több minden is hozzájárulhat. Az egyik az európai jobboldali pártok támogatása, pontosabban az, hogy még mindig elhiszik, hogy közülük való. De ha még sokáig így tesznek, akkor maguk is a Fideszhez hasonlóvá válhatnak. A másik tényező ennél sokkal jelentősebb és hatékonyabb. Mindannak alapján, amit az EU bürokratái és politikusai eddig tettek, illetve nem tettek, fennáll annak a lehetősége, hogy hallgatólagosan hozzájárulnak az orbánizmus továbbéléséhez, amennyiben nem zavarja őket az eurózóna megmentésére tett kísérleteikben, és szót fogad nekik. Az Európai Unió mindeddig csak asszisztált az önkényuralom magyarországi kiépítéséhez, miért ne tenné továbbra is ezt? Orbán Viktor is tudja ezt, ezért is merült fel annak a lehetősége, hogy megzsarolja az Uniót. Ahogy én látom, Paul Krugmannak van igaza, ha az EU nem számolja fel Orbán Viktor rendszerét, „akkor azt kockáztatják, hogy elveszítenek mindent, amit képviselnek”.
Az Egyesült Államok egyre egyértelműbben fejezi ki a nemtetszését, de még mindig túlzottan óvatos. Amikor Hillary Clinton Budapesten járt, akkor egy kérdésre azt válaszolta, hogy egy országban mindaddig demokrácia van, amíg a választásokon le lehet váltani egy kormányt. Szerintem ő is tudja, hogy ez nagyon kevés, sőt egyáltalán nem elég egy demokráciához, gondoljunk csak az oroszok által kitalált helycserés demokráciára. Akkor úgy tűnhetett a számára, hogy a kormány jogilag még leváltható Magyarországon. Vajon az új választójogi törvény elfogadása után is csak semmitmondó kijelentéseket hallhatunk majd? Még mindig elhiszik, hogy Orbán Viktor és alvezérei önként távoznak a hatalomból?
Úgy tűnik, a piacok és a sajtó kivételével, még mindig az orbánizmusnak kedveznek a nemzetközi viszonyok. Mi pedig csak áltatjuk magunkat, amikor arról álmodozunk, hogy a demokráciák támogatni fogják a köztársaság újjáépítését.
A hazai helyzet
Akárcsak az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös közleménye, magam is úgy látom, hogy már kiépült az önkényuralom intézményrendszere. Minden közhatalmi intézmény egy szűk politikai és gazdasági csoport kezébe került. A szolganép elfoglalta helyét a jól jövedelmező és „örökre” szóló állásokban. A közintézmények mindegyikét sikerrel korrumpálta az említett csoport. Mostantól kezdve lehetőség van arra, hogy önfenntartóvá váljék az autokrácia, hogy automatikusan az történjen, ami megfelel a rendszer sikerkritériumainak, azaz az uralkodó politikai hatalom fenntartásának.
Ugyanezt a célt szolgálja, immár legalább egy éve, az elnyomott és megfélemlített sajtó. A hazugságok szövedéke ma már befed mindent, a totális hazugságnak pedig mindig az a következménye, hogy valamennyi állítás csakis ezen a rendszeren belül válhat igazzá. Vagyis: az igaz állítás hazugnak, a hazugság pedig igaznak minősül, pontosan úgy, ahogyan ez Rákosi Mátyás és Kádár János idején is volt. A nyilvánosságból ebben az országban mára alig maradt valami, egy rádió, egy televízió, egy-két nyomtatott és néhány internetes lap, ennyi.
Az önkényuralom pozíciói ma már nagyon erősek. A Fidesz ismét erőszakszervezetté változtatta a közhatalmi intézményeket, a rendőrségtől az iskoláig. Mégis ez csak az egyik oldala a hazai viszonyoknak. A rendszerek automatizmusa ugyanis egyre több hibát eredményez, ami azt jelenti, hogy hiába fedte le a kommunikációs tér nagy részét a hazugság szövedéke, felháborodást és olykor undort vált ki mindaz, amit a dilettáns szolganép művel. A főideológusok ostobasága pedig közröhej tárgyává teszi nagy becsben tartott műveiket. Lásd pl. az ún. „növekedési tervet” és az abban található töménytelen butaságot. A hazugság szövedéke mindig fölfeslik valahol – hogy a kormány által üldözött József Attila szavait aktualizáljam. Csakhogy hiába feslik fel, mert mindez sokak számára csupán véletlennek tűnik, nem áll össze egységes egésszé, és így sokan nem jönnek rá, hogy miként fed be mindent hazugságaival a Fidesz. Ez önmagától nem is fog megtörténni, a szabad sajtó feladata lenne tudatosítani a szavakat és a tettek következményeit, valamint a polgárokat is saját hiteikkel folyton folyvást szembesíteni. Ma már senki sem lehet jóhiszemű a kormányzattal és a jobboldali politikusokkal szemben, mert aki így tesz, az maga is hozzájárul a rendszer működéséhez.
Az önkényuralom rendszerét gyengíti, hogy néhányan már megpróbálkoznak a meneküléssel, megpróbálnak szabadulni pozíciójuktól. De a hajó még nem süllyed, ezért csak a legokosabbak és/vagy a leggyávábbak fogják menekülőre. Erősíti viszont a rendszert, hogy a kormány kezében még mindig ott van a neonáci kártya. Ez volt az egyik, amivel a Fidesz elfogadtatta antidemokratikus ellenzéki akcióit Európában és Amerikában egyaránt. Meg kell mondanom, bennem ez azt a gondolatot keltette életre, hogy bizony rengeteg ostoba politikus lehet mindkét kontinensen, ha elhitték Orbán Viktornak, hogy azzal gyengíti a neonácikat, ha befogadja őket a Fideszbe! Ideje lenne revideálniuk a nézeteiket és kimondani végre, hogy a Fidesz likvidálta a konzervativizmust annak érdekében, hogy napi politikában összefoghasson a neonácikkal, nemcsak ellenzékben, de kormányon is.
A politikai és a civil ellenzék egyelőre nem találja azt a bizonyos archimédeszi pontot, amelyre támaszkodva kifordíthatná a sarkaiból (sarkalatos törvényeiből) az orbáni világot. Nincsenek érthető és hihető ellenzéki politikai célok, ha lennének, akkor azok vonzanák az egyre nagyobb tömeget alkotó bizonytalanokat. Ez erősíti az önkényuralmi rendszert, ahogyan az is, hogy az ellenzék képtelen közös nevezőt találni, néha pedig úgy tűnik, mintha nem is keresné.
Van-e kiút?
Van-e egyáltalán archimédeszi pontja az orbánrendszernek? Nem tudnám megmondani, hiszen az egész inkább egy mocsárra hasonlít, ahol semmi sem stabil. Az önkényuralom rendszere az a mocsár, „ahol egy nemzet süllyed el”. Az nem baj, ha Orbán világa elmerül benne, de nekünk kapaszkodókra van szükségünk!
A nyílt nemzetközi támogatás nélkülözhetetlen számunkra! Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak nyíltan, nem diplomáciai finomkodásba csomagoltan el kell utasítania és meg kell bélyegeznie az orbánizmus rendszerét és minden egyes támogatóját!
Idehaza pedig csak egymásba kapaszkodhatunk. Reményt keltő a Szolidaritás Mozgalom fellépése, amely talán segít egymásba kapaszkodnunk majd.
P. S.
Az események, úgy tűnik, ismét majdnem olyan gyorsan kezdenek peregni, mint 1989-ben. Mióta a fentieket leírtam, az IMF–EU-delegáció megszakította a tárgyalásokat a magyar kormánnyal és hirtelen hazautazott. Viviane Reding levelet írt a kormánynak és szinte azonnali választ kért számos antidemokratikus törvényről. Thomas O. Melia ismételten aggodalmát fejezte ki a magyarországi fejlemények miatt, amerikai kongresszusi képviselők levelet írtak Orbán Viktornak az egyházügyi törvény miatt. Mintha végre kezdenének rájönni, hogy csupán néhány lépés, még néhány törvény, és az új magyar önkényuralmat csak erőszakkal lehet majd eltávolítani. Az elégedetlenség kimondásánál azonban nem lehet megállni, mert minden folytatódni fog tovább. Ez már szinte az utolsó utáni pillanat, tisztelt EU és USA!
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
