A házityúk röpte




Nyilvánvaló lett, hogy a kettős beszéd előbb-utóbb kommunikációs zavarhoz, magyarázkodáshoz, kapkodáshoz vezet, és már lassan azt sem hisszük el a kormány illetékeseinek, amit egyébként komolyan gondolnak. (Ha van és lesz még ilyen bejelentésük.)

Orbán Viktor miniszterelnök pár éve felvetette az Európai Unión kívüli élet lehetőségét, majd hatalomra kerülése előtt, illetve az elmúlt másfél évben a hatalom megtartása érdekében gyakran használt az euroszkeptikusság fogalomkészletét kimerítő (sőt azt meg is haladó) szófordulatokat. Aztán és aközben soros elnökként „erős Európát” vizionált, illetve arról beszélt, hogy ennek megteremtésében, erősítésében vagyunk érdekeltek, sőt mi leszünk a gyorsnaszád stb. Most annak napjait éljük, ahogyan kormányfőnk megpróbál bekéredzkedni az Európai Unió nélkülözhetetlen realitásait kénytelen-kelletlen tudomásul vevők sorának végére – úgy, hogy közben önállóságot, erőt és magabiztosságot sugároz. (Legfeljebb féloldalasan állunk a sorba, hadd higgye valaki, hogy a többiek vannak mögöttünk…)

Vegyük csak azt a 2011. február elején meghirdetett orbáni koncepciót, miszerint jövőre az „elrugaszkodás éve” következik. A magabiztos és jól hangzó program persze már meg is bukott, hiszen a magyar gazdaság bajain nem segítettek a ráolvasások, a látványos gazdaságdiplomáciai próbálkozások, programtervek, „matolcsyzmusok”, nemrégiben a „kipaterolt” IMF-hez kellett fordulni, hogy legalább Gyurcsányék 2008-as akciója megismételhető legyen. (Többre egyelőre a magam részéről nem is számítanék.) A szavak, mondatok persze még a lendületes hatalomgyakorlás közben sem mindig tudnak lépést tartani a realitásokhoz kapkodva alkalmazkodni igyekvő fordulatokhoz. Szijjártó Péter udvari szóvivő még pár hete is magabiztosan hangoztatta a „2012 – az elrugaszkodás éve” koncepciót, aztán az EU-csúcson történtek után Orbán már arról beszélt, hogy a nemsokára ránk köszöntő új esztendő nagyon nehéz lesz, amelyet „túl kell élni”.

Reméljük, túl is éljük. S hogy mi lesz a korábbi, látványos koncepcióhirdetéssel? Nem várjuk a választ, már csak azért sem, mert lehet, hogy a felfokozott európai légkörben újabb váratlan fordulatokhoz kell majd a kommunikációs csapatot kivezényelni. Egyszerre látványosan felemelkedni és túlélésért küzdeni ugyanis nem lehet, vagy legalábbis nagyon nem könnyű. A haldokló számára persze „elrugaszkodásként” is leírható a puszta életben maradás, de azért ez mégiscsak egy termetes képzavar. Komoly erőnléti problémákkal, nagy súlyokkal ugyanis nem lehet elrugaszkodni. Legfeljebb úgy járhatunk, mint az evolúciós ugrásra készülő házityúk, amely repülni akarna pusztán abból a megfontolásból, hogy szárnyai neki is vannak, de nem akar tudomást venni arról, hogy ő bizony – legalábbis a belátható közeljövőben – földi életmódra teremtetett. (Használhatjuk akár a túzok keltette képzettársítást is, az mégiscsak magyarosabb.) Csapkod szegény a szárnyaival, próbál vaskos, kapirgáló lábaival megfelelő kezdő sebességet felvenni, de szárnyai legfeljebb arra elegendőek, hogy biztonságosabban pottyanjon vissza a földre, ha legalább ez sikerül szegénynek.


King of the World – flickr/ZeroOne

Visszatérve Orbán februári szavaira, akkor ekként vázolta fel népe jövőjét: 2010 – az összefogás éve, 2011 – a megújulás éve, 2012 – az elrugaszkodás éve, 2013 – az emelkedés éve, 2014 – a gyarapodás éve. Ebből két év már lényegében múlt idő, tehát értékelhető: 2010 nem az összefogás, hanem a hatalmi diktátumokkal való rendszerépítés éve volt, 2011 valódi megújulás helyett az avíttság újjászületését hozta. 2012 a mostani történések fényében inkább a pofáraesés időszakát hozhatja. További jóslatokra nem vállalkoznék, akkor sem, ha ebből a sorból következne a „2013 – a kóválygás éve, 2014 – az esetleges feltápászkodás éve” konstrukció. De addig még sok minden történhet. 2014 viszont biztosan az esztendeje lesz egy eseménynek: a választások, az Orbán-rendszerről való társadalmi véleményalkotás időszaka. Akármi legyen is a majdani választások eredménye, reméljük, hogy a gyarapodás legalább a nyugodt és bőséges kapirgálást lehetővé teszi számunkra, még ha sóváran nézzük is a velünk azonos „rendszertani kategóriába” tartozó „szárnyasok” könnyed elrugaszkodását és röppályáját az égen.



Fazekas Csaba



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!