Sipos András és Mihancsik Zsófia lábjegyzete
- Részletek
- 2010. máj. 19. szerda, 08:34
- Sipos András, Mihancsik Zsófia
Sipos András
A zsák és a folt
Lábjegyzet Mihancsik Zsófia írásához
Bő másfél évtizede beszélgettünk Schiffer András édesapjával és nagymamájával a Maros utcai rendelőben. Mely egykor zsidó kórház volt. Zsidó orvosokkal és zsidó betegekkel. Ma is látható az emléktábla, amely az 1945 januári tömeggyilkosságra emlékeztet. A Városmajor utcai nyilasok megtámadták a kórházat és az ott tartózkodókat felkoncolták. Köztük lehetett volna Péter is. Schifferné Szakasits Klára csak később ment vissza, már a felszabadult Budára, és kétségbeesetten kereste néhány hónapos kisfiát, akit egy nővér gondjára bízott. Mikor megtudta, mi történt a kórházban, biztosra vette, hogy a kisfiú is az áldozatok között van. Szerencsére, a nővér időben elmenekült és magával vitte, megmentette a gyereket.
Vajon a képviselő úr ismeri-e családja történetét? Tudja-e, milyen ítéletet hordoz génjeiben? Tisztában van-e kötelességével; semmilyen diktatúrát a hatalom közelébe nem engedni! Érdemes volna revízió alá vennie nézeteit, és szembesülni a ténnyel: önmagát ítéli halálra, ha enged fajvédő eszmék térhódításának, ha jogászi svédcsavarral próbál érdemeket szerezni a „magunkfajták” között.
***
Mihancsik Zsófia
Lábjegyzet Sipos András írásához
Igen, tudom, ezekből a tragikus történetekből áll össze annak az időszaknak az emlékezete, a családi is, a társadalmi is. Mégis úgy gondolom, ha nem a mai meggyőződés, hanem a családtörténet alapján kérünk számon mai közéleti állásfoglalásokat, ugyanoda jutunk, ahová Sólyom László és Schiffer András jutott: azt állítjuk, hogy személyes okokból, kegyeletből és félelemből kell tiltakozni a náci és a rasszista beszéd mai burjánzása ellen. Nem így van. Ami ma történik (és ami a szemünk láttára jött létre és erősödött meg), nem lehet pusztán „a túlélők, az egykori célpontok és elszenvedők” ügye. És nem lehet a mai „sértettek” ügye. Mert ha nem mindannyiunk ügye, ismét cinkosok leszünk: mi zárjuk ki, nemcsak az állampolgári, hanem az emberi közösségből is azokat, akiket a nácik és a rasszisták – évek óta néma politikai támogatóik hallgatólagos jóváhagyásával – kizárásra kijelöltek.