Nemzeti együttműködési nyilatkozat: mi lesz a sorsa?
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. máj. 19. szerda, 06:54
Most fejeztem be a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat angol fordítását, ugyanis nem lehet a magyarul nem tudó külföldiektől elvenni annak a lehetőségét, hogy ezt a fontos dokumentumot, amely Szijjártó Péter szerint „az egyik legfontosabb és legalapvetőbb lépés lesz a szavazófülkékben megbuktatott rendszer lezárásához és a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséhez”, megismerhessék. Tehát ilyesmit nem lehet kihagyni, annak ellenére, hogy Vona Gábor szerint a szöveg „homályos”. Értelmetlen szövegekről akkor tűnik ki igazán, hogy mennyire értelmetlenek, amikor majdnem lehetetlenség lefordítani őket.
Azt hiszem, érdemes időt fordítani arra, hogy megnézzük, mit gondol a Jobbik erről a nyilatkozatról, és mit válaszol minderre a Fidesz. A Jobbiknak nem tetszik a forradalom szó. Szerintük 53 százalékos választási siker még nem forradalom, hiszen 47 százalék nem a Fideszre szavazott. Míg a Jobbik arra figyelmeztette a Fideszt, hogy az elmúlt húsz évben a párt a politikai élet része volt, addig Lázár János arra hívta fel a Jobbik figyelmét, hogy a Jobbik-frakcióban „jó néhányan az elmúlt húsz év, de van aki az 1990 előtti ’politika világában is igencsak megmártózott’.” Szerintem Lázár talán jobban tenné, ha nem beszélne arról, ki mártózott meg miben, ugyanis nagyon csúnya dolgok sülhetnek még ki ezekből az egymásra mutogatásokból.
Cooperation - flickr/Wbs 70
A Fidesz politikusainak kijelentései az elmúlt húsz évvel kapcsolatban egyre kellemetlenebb helyzetbe kergetik az új frakcióvezetőt. Egyrészt Orbán Viktor elutasítja az 1989-90-es évi rendszerváltást és féldiktatúráról beszél, másrészt Lázár úgy érezte, vissza kell utasítania a jobbikos képviselők kijelentéseit, amelyekben a jelenlegi bíróságokat az 1950-es évek bíróságaival hasonlították össze. Lázár szavaiból kitűnt, hogy mégiscsak volt rendszerváltás 1990-ben, és az utóbbi húsz évben mégis demokrácia volt, ugyanis Lázár a Jobbik padsorai felé fordulva ezt mondta: „Önök a demokratikus rendszer gyümölcseként ülnek a törvényhozásban, ha ezt elfogadják, akkor tiszteletben kell tartaniuk a törvény diktátumát a bíróságok előtt is.” Hát akkor hogy is van ez?
Aztán vannak más érdekes ütközési pontok is. Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának ülésén Gaudi-Nagy Tamás azt találta mondani, hogy az Orbán Viktor által beterjesztett politikai nyilatkozat Benito Mussolini korporatív rendszerére hasonlít, amit állítólag a jobbikos politikus dicséretnek szánt, de úgy látszik, hogy Lázár János másképpen látta a dolgot, és kikérte magának, hogy bárki párthuzamot vonjon Orbán és Mussolini fasiszta rendszere között. Pedig hát, hogy is mondjam? Elég sok a hasonlóság, még akkor is, ha Gaudi-Nagy Tamás mondja.
Gaudi-Nagy a plenáris ülésen azt is kijelentette, amit sokan mások is a másik oldalról, hogy az emberek nem adtak semmiféle felhatalmazást a Nemzeti Együttműködés rendszerére. Folytatta azzal, ami ugyancsak magától értetődő, és a másik oldal is hangoztatja, hogy a Fidesz szavazói még azt sem tudták, hogy mire szavaztak, mivel a Fidesz nem volt hajlandó elárulni a programját.
Orbán Viktor zavaros nyilatkozatát tehát mindkét oldalról támadják, és ha valóban hinni lehet Szijjártó Péternek, aki szerint ez a dokumentum igen fontos része a Fidesz kormányprogramjának, akkor a Fidesznek nehéz lesz a Nemzeti Együttműködés rendszerének nevében kormányozni. Az LMP nem fogja aláírni a nyilatkozatot, mivel szerintük nincs szükség új keretekre, hiszen minderre jelenleg is van lehetőség az Országgyűlésen keretein belül.
Az MSZP meg egyszerűen átírná az egész nyilatkozatot, ezért az MSZP-frakció, aláírásaikkal szignálva a dokumentumot, módosító indítvány nyújtottak be. Természetesen nem fogadják el azt az elképesztő kijelentést, hogy a nemzet a mostani választásokon szerezte meg önrendelkezési jogát. Az sem tetszik nekik, hogy a magyar nemzetnek végre 2010 tavaszán sikerült összeszednie a maradék erejét, és a szavazófülkében forradalmat csinált. Akárhányszor elolvasom ezt a mondatot, egy végelgyengülésben szenvedő öreg embert látok magam előtt, amint utolsó erejét összeszedve elvánszorog a szavazóhelységhez, hogy végakaratával megmentse nemzetét.
Az MSZP olyan nyilatkozatot szeretne látni, amelyben az szerepel, hogy ideje befejezni a politikai hidegháborút. A szocialisták belevennék a nyilatkozatba, hogy az Országgyűlés és a megalakuló kormány tiszteletben fogja tartani a jogállamiság normáit, és hogy elő fogja segíteni a modern Magyarország felzárkózását. Míg Orbán Viktor nyilatkozata a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend tartópilléreiről beszél, addig a szocialisták a „magyar nemzet emelkedéséért és előrehaladásáért való összefogásról” fogadnának el politikai nyilatkozatot.
Az ugyan nem elképzelhető, hogy a Fidesz elfogadja az MSZP által javasolt változtatásoknak akárcsak egy kis részét is, de én úgy látom, hogy egyes Fidesz-frakciótagok sincsenek túlságosan elragadtatva ettől a zavaros szövegtől, és próbálnak visszavonulót fújni. Legalábbis én így értelmeztem Tarlós István felszólalását, aki azt mondta: „ez egy elvi állásfoglalás, amit azt mutatja meg, mi vezérli a kormány gondolatait, cselekedeteit.” És volt olyan bátor fideszes képviselő is, aki azt talált mondani, hogy ez a nyilatkozat csak a politikai térben értelmezhető, nincs normatív tartalma, egyfajta preambulum a jövő fideszes törvényeihez. Tehát, ha jól értelmezem, nincs értelme rágódni rajta. Igazából nem jelent semmit.
Persze ennyivel nem lehet mindezt elintézni. Mint ahogy Gyurcsány Ferenc is írja blogjában, „ha abban reménykedhetnénk, hogy [Orbán Viktor] nem gondolja komolyan, akkor legyinthetnénk is rá. Esetleg gúnyolódnánk rajta, jólesően kiröhögnénk. De attól tartok, hogy komolyan gondolja. Hisz benne.” Blogját Gyurcsány így fejezi be: „Egy dolog vigasztalhat bennünket: ha Orbán tényleg ennyire hülyének néz bennünket, akkor gyorsan vége lesz egyszemélyes rendszerváltásának. De legalábbis sokkal gyorsabban, mint ahogy azt ma reméli.”
Én meg azt remélem, hogy Gyurcsánynak igaza van.
