rss      tw      fb
Keres

Magyarország, szemben a világgal




Ha igaz volna, hogy Magyarország (a magyar gazdaságpolitika, a magyar kormány) ellen világméretű és rosszindulatú büntetőakció van folyamatban, a magyar állampolgároknak, beleértve a Fidesz-választópolgárokat, akkor is el kell gondolkozniuk a következőkön.

Érnek-e nekik annyit a kormányfőjük és a gazdasági miniszterük fejében lévő elképzelések, hogy vállalják értük a világ összes szankcióját? Elhiszik-e nekik, hogy az egész világgal szemben ők tudják a helyes utat? Lehet-e helyes út az, amelyik a világ valamennyi fontos tényezőjének az ellenállását kiváltja? Lehet-e helyes út az, amelyik a világ nem magyar gazdasági és politikai szereplőinek elemi érdekeit sérti? Ezeket a világban meglévő elemi ellenérdekeket vajon csupa pitiáner és önző, magyarellenes hatalmi-uralmi szempontok vezérlik-e, vagy – ahogy ez az élet normális működése esetén lenni szokott – a sok-sok önérdek összecsiszolódásából az idők során kialakultak közösnek (társadalmak, politikák, gazdasági folyamatok, integrációk, közös intézmények szempontjából közösnek) tartott célok, érdekek, módszerek, sőt értékek, amelyeket – már csak a saját érdekünkben is – el kellene fogadnunk? Azaz elképzelhető-e, hogy Magyarország nem a zsarnok banki szféra, nem a népnyúzó nemzetközi tőke és nem a világuralmi politikai hierarchia érdekeivel megy szembe folyamatosan, hanem a szűkebb és tágabb világ működőképességét biztosító, többé-kevésbé konszenzusos nagy rendszerekkel és módszerekkel? Magyarország vajon megteheti-e, hogy kormányfőjének speciális elképzelései miatt folyamatosan veszélyezteti mindenki más modus vivendijét? Más szóval: még ha helyes is a kormányfő és a gazdasági miniszter fejében lévő elmélethalmaz, rákényszeríthetik-e világ többi részét, hogy adja fel vagy az ő elképzeléseik nyomán reformálja meg önmagát? Elvárható-e, hogy ha nem is hajlandók Magyarországot (a bokrétát) követni, legalább vegyék tudomásul, hogy a magyarok ki akarnak szakadni a világ jelenlegi rendszeréből, és az árát is hajlandók megfizetni ennek a kiszakadásnak (nem zavarja őket, ha elveszik a magánpénzüket, ha nagy társadalmi csoportok nyomora árán teremtenek új tehetős középosztályt, ha az állami önkény alá rendelik az egyént és összes lehetséges munkaszervezetét, képviseletét, kapcsolatrendszerét és jogait, ha az állam felszámolja önmaga ellenőrzésének, azaz kordában tartásának minden lehetséges formáját)? El lehet-e önként szigetelődni súlyos, sőt talán életveszélyes következmények nélkül az egész világtól? És ha igen, érdemes-e mindezt vállalni Orbánért és a Fideszért? Érdemes-e vállalni, hogy lassan már mindenütt szolganépnek nézik a magyart, mert eltűri, hogy az egyetlen kézből vezérelt politika erő azt tegye vele, amit akar. A szolganépség-minősítést át lehet-e és milyen áron fordítani nemzeti önérzetté és öntudattá?

Ha a magyar állampolgárok, beleértve a Fidesz-választópolgárokat is, úgy döntenek, hogy igen, nekik ez megéri, akkor még mindig ott van az a kérdés, hogy helyeslik-e, ha a miniszterelnökük a saját fejében régóta élő elméleteket a gazdasági fejlődés mikéntjéről, a polgárok jólétéhez vezető útról az éppen adott körülményekre (világválság) tekintet nélkül valósítja meg. Elfogadják-e, ha ezekről az elméletekről kiderül, hogy éppen akarnok átültetésük miatt nem átmeneti áldozatvállalást követelnek a polgárok nagy részétől, hanem jóvátehetetlen, hosszú távú károkat okoznak nekik?

És el kell dönteniük azt is, hogy rábízzák-e magukat olyan teljhatalmú (kontroll nélküli) miniszterelnökre, aki miután megcsinálta a bajt, az után kezd el tájékozódni arról, mit is csinált.*

(Mihancsik Zsófia)

__________________

* A tizenegy (kizárólag kormányközelinek tartott) közgazdásszal folytatott beszélgetésről a jelenlévők (név nélkül természetesen) így számoltak be: „A miniszterelnökről általánosságban is elmondható volt, hogy nem reagált ellenségesen a felvetésekre, a reakciói inkább arra utaltak, hogy meg akarja érteni a gazdasági folyamatokat.” „…a kormányfő érzékelhetően a tájékozódásra próbálta felhasználni az alkalmat.” „…igyekeztek a miniszterelnök értésére adni, hogy ami eddig történt, azt bajosan lehetne a nemzetet támadó spekulációnak nevezni, s magát vezeti félre a kormány, ha ilyen magyarázatokkal próbálja leírni a történteket. Orbán e ponton is olyannak tűnt, akit valóban érdekel a szakértők véleménye, aki gyűjti az információkat, hogy kellő áttekintése legyen az eseményekről.” „Az derült ki, hogy Orbán Viktor meg akarja érteni, mi történt, de az nem, hogy ebből mi fog majd megjelenni a közvélemény előtt.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!