rss      tw      fb
Keres

Meghívó az elitklubba


Bejutni egy igazi elitklubba – sokak számára vágyálom. Várólistákon és dollárszázezrekben mérhető tagdíjakon keresztül vezet oda az út, s néhány magas rangú, tekintélyes ajánló sem hátrány. Ahogy a magánembereknek, az országoknak is megvan a nem hivatalos elitklubja: ha hihetünk Magyarország miniszterelnökének, az Európai Bizottság brüsszeli országértékelése alapján ide kaptunk meghívót. A magyar adósság csökken, az ország költségvetési fegyelme Svédországéhoz hasonló. Az irány tehát helyes, az alapok szilárdak, de ne bízzuk el magunkat: van még bőven tennivaló.

Az elitklubok szabályaiban kissé járatlan átlagpolgár azonban jól teszi, ha tamáskodik. Úgy hallotta, hogy Európa legkorszerűbb médiaalkotmányának fordításakor is történtek kisebb pontatlanságok, nem beszélve a költségvetési koncepció fordításáról, amely magyar változatban ezermilliárdos átszervezést, angol fordításban meg ezernégyszáz milliárd forintos megszorítást tartalmaz. Most látni csak, mennyire helyesen és előrelátóan kalkulált a nemzeti kormány, amikor kicsit áramvonalasította a tömegtájékoztatást. A sikereinkre féltékeny nyugati média, a bosszúra éhes hitelminősítők, a belső ellenség aknamunkája  többé nem rombolhatja a magyar emberek egészséges önbizalmát.

A brüsszeli bizottság országértékelését olvasva mégis úgy tűnik, nem annyira az elitklubba szóló meghívó, inkább a járási tanfelügyelőség intése érkezett, hogy a tanuló szedje rendbe az ügyeit, tanuljon meg a zsebpénzéből élni, és ne kisebb lopásokból tartsa fenn magát. Talán a magyar kabinet sem gondolta, hogy az alig két hónappal ezelőtt, egyetlen kormánypárti ellenszavazat nélkül elfogadott végtörlesztési törvény ilyen gyors választ eredményez. Elképzelhető, úgy gondolták, hogy a válságmenedzselésbe nyakig merülő Európában néhány magyarországi leánybank százmillió eurós nagyságrendű vesztesége fel sem fog tűnni. Érdemes lett volna néhány, a szakmában járatos emberrel is konzultálni; ők talán elmondták volna, hogy az első néhány bankrablás sikere még nem garancia a jövőre nézve.


Patriarchy for Sale – flickr/jonathan mcintosh

Az európai elitklubban egyébként nem szokás az Európai Bíróság bíráit idiótáknak nevezni vagy az IMF helyi képviselőjét „kedves ukrán hölgynek” titulálni, azt érzékeltetve a törzsközönségnek, hogy itt egy kicsit zűrös asszonykáról van szó, aki valamilyen oknál fogva nem tartózkodik a konyhában. Érdekes lesz így a washingtoni központtal tárgyalni, kérelmezőként. Megkérjük Lagarde asszonyt, hogy amíg komoly dolgokról esik szó, ugorjon ki még egy kis hússalátáért, amely egyébként ragyogóan sikerült? Ezeket a kérdéseket már csak azért is érdemes lenne komolyan venni, mert fájdalom, a dolgok mostani állása szerint az Európai Emberi Jogi Bíróságot nem fogjuk tudni nyugdíjba küldeni, esetleg kibővíteni néhány tucat új, felkészült bíróval. Úgy néz ki, a végtörlesztés miatt benyújtott osztrák panaszt sem egyik célszerűen kiválasztott megyei bíróságunk fogja tárgyalni, pedig ha valahol, ott aztán egészen kiváló kapcsolataink vannak, és ha ez sem lenne elég, az irányadó jogszabályokat akár hétvégén is átírnánk. Utólag.

Egy elitklub európai parlamenti képviselője általában tudja, hogy a logaritmus és az algoritmus – a zavarba ejtően hasonló utótag ellenére – két különböző dolog, és hogy logaritmussal sok mindent lehet csinálni, de rendőrséget irányítani semmiképp. Az ambíció gyönyörű dolog; más fiatalok meg mozdonyvezetők és középcsatárok szeretnének lenni, de mire bekerülnek az általánosba, általában kinövik. Egy európai elitklub tagországának pénzügyminisztere szokás szerint nem a sajtóban jelenti be, ha tárgyalni szeretne egy nemzetközi intézménnyel, és azt is szokta tudni, hogy egy kiküldött delegáció tárgyalási felhatalmazását jó előre az intézmény vezetői rögzítik. Ha nem tudja, magánszámának értékelését bármikor elolvashatja a nemzetközi sajtóban. Nyugodt lehet, szavazóinak túlnyomó többsége nem fogja.

Az elitklub elnöke, az „erős állam–erős forint” jelszó örökös bajnoka a nemzeti valuta történelmi mélypontján nem szónokol győzelemről és gólokról. Kudarcot kudarcra halmozó pénzügyminisztere nem értekezik arról, hogy a sikeres gazdaság kulcsa: mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez a legjobban ért. Mert ha más nem, a felharsanó kacaj tudatná vele, ebben az esetben már régen nem lenne pénzügyminiszter vagy az annak megfelelő nemzeti valami.

Van azonban jó hír is: az Európai Bizottság mindenkivel tudatja, hogy magánlakásokba csak akkor lép be, ha vér folyik. Amíg a számlákat a tag rendesen fizeti, otthon be lehet rúgni, randalírozni, nevelő jelleggel lehet verni a gyereket, csak nyoma ne látszódjék. Következmények nélkül le lehet bontani a hatalommegosztás intézményeit, meg lehet szüntetni a bírói autonómiát, monopolizálni a tömegtájékoztatást, s mindezt egyetlen központi hangszórón országgá is kürtölni. Úgyhogy ha fülkeforradalmáraink esetleg az örökletes monarchia jól bevált intézményeit vagy az ősiség törvényét akarnák restaurálni, vagy egyszerűen csak egy korszerű, igazán európai kasztrendszert szeretnének meghonosítani, nem szabad késlekedniük.

Fogy az idő.



Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető

Írásai a Galamusban



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!