Matolcsy és/vagy Orbán?
- Részletek
- Napi apró
- 2011. november 23. szerda, 03:31
- Mihancsik Zsófia
Azt mondja Szalay-Berzeviczy Attila az Origónak adott interjújában, hogy „a kormány az elmúlt másfél évben olyan mértékben haragította magára a nemzetközi gazdasági szereplők szinte teljes spektrumát, hogy azt gondolom, nem számíthatunk sok megértésre és kegyelemre a tárgyalóasztalnál [az IMF-énél]”. És a kormánynak „egyértelműen újra kell gondolnia a teljes gazdaságpolitikáját, és aztán el kell tudni adni egy teljesen új, hiteles személlyel. Az euróválságtól függetlenül is Magyarország számtalan problémával néz szembe, melyek többségére nem hogy nem talált megoldást a Matolcsy-féle gazdaságpolitika, de egyenesen elmélyítette őket”. És: „Egyszerűen nem látni irányt, se koncepciót a gazdaságpolitikánk mögött, csak rengeteg populizmust, improvizatív módon változó célokat és eszközöket. Jó példa erre ez a pénzügyi szabadságharcunk.” [kiemelések tőlem]
Hiteles, új személy kell tehát, meg persze teljesen új gazdaságpolitika.
Csakhogy: aki magára haragította a teljes spektrumot, az Orbán Viktor volt, nem Matolcsy. Aki a („nemzeti”) gazdaságpolitikai irányt megszabta, az is Orbán volt, Matolcsy legfeljebb inspirált és végrehajtott. Pénzügyi-gazdasági szabadságharcot Orbán vív, nem másfél éve, amióta van szerencséje uralni az országot, hanem sokkal-sokkal régebben. Ki ne emlékezne bankellenes, Brüsszel-ellenes, IMF-ellenes kirohanásaira, évekre visszamenőleg, sorozatban?
Tehát ha Szalay-Berzeviczy Attila Matolcsy menesztésében látja az új gazdaságpolitika zálogát, ha az ő helyébe akar hiteles, új személyt ültetni, semmit sem oldott meg. Persze más a helyzet, ha Orbánra gondolt.
Aztán, olvasom az Origo írását arról, hogyan vélekednek ugyanerről a nehéz problémáról a Fidesz bátor – név nélkül nyilatkozó –, ám befolyásos bennfentesei. Azt mondják, szinte semmi esélyt nem látnak Matolcsy György távozására, noha „a miniszter hivatalba lépése óta az ország gazdasági függetlenségét veszélyeztető, ellenséges szervezetként festette le az IMF-et”, és „annak beismerése, hogy Magyarország ismét a szervezet segítségére szorul, felérne az eddig folytatott gazdaságpolitika kudarcának beismerésével”.
Megint csak ismételni tudom, amit az előbb mondtam: az ország nem Matolcsytól tudta meg, hogy a bankok meg az IMF az ország rabszolgasorba döntői, a nemzeti vagyon elrablói, önrendelkezésünk ádáz ellenségei, hanem Orbántól. Nem most, hanem akkor, amikor Matolcsy még csak félévente egyszer szólalt meg, szemben Orbánnal, aki nap mint nap.
Aztán azon értetlenkednek (a bennfentesek), hogy Orbán miért állt ki Matolcsy mellett mindannyiszor, ahányszor a gazdasági miniszterét támadták.
Itt álljunk meg! Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy Orbán az emberét (a „jobbkezét”) védi? Nem, Orbán önmagát védi. Orbán nem Matolcsyval azonos, hanem önmagával. Persze ha Matolcsy valamikor a személyes története során azonosult vele, Orbánnal, akkor Matolcsyt is védi. Elmondom másként: Orbánnak nincs külső rossz szelleme. Orbán önmaga rossz szelleme. Matolcsy legfeljebb beállt az irányvonalba, és hűségesen szolgál. Legfeljebb belsővé tett rossz szellem.
Kiderül persze, hogy ezt a befolyásos fideszesek is tudják: azt mondják, Orbán „alkatilag olyan, hogy sosem lépi azt, amit rajta kívül állók vagy külső kényszerek diktálnak”, sőt, ilyenkor inkább „csakazértsem üzemmódba vált”, és az ellenkezőjét teszi annak, amit elvárnak tőle. Vagyis nem Matolcsy külső nyomására, hanem a saját rögeszméi szerint cselekszik. Hiszen „az a típus, aki, ha látja, hogy valami nem megy elsőre, akkor nem másképpen próbálja meg legközelebb, hanem ugyanúgy, mint először, csak kétszer akkora erővel”.
Önmagában persze már azon is megütődik az ember, hogy a fideszesek lassan ezer éve eltűrnek egy ilyen embert önmaguk fölött. És nemcsak önmaguk fölött, hiszen azt is magától értetődőnek vették, hogy jelentkezett kormányfőnek, egyáltalán, vezető politikusnak. Egy monomániás, dafke módon működő erőszaktevő ember, abba a funkcióba, ahol a határozottságnak körültekintéssel, belátással, méltánylással, kompromisszumkészséggel, sőt empátiával kell társulnia.
De hogy még mindig Orbán arculatmentésével vannak elfoglalva, és képesek önmaguknak is elhinni, hogy Matolcsy menesztésével esetleg megoldódna a probléma, ez olyan fokú önbecsapás, amit a külső szemlélő tényleg csak delejezéssel tud magyarázni (nevezhetjük a teljes önfeladás bizonyára vonzó lehetőségének is).
Persze amíg annyira nem vesznek tudomást a külső, ezertényezős valóságról, hogy „az [origo] által megkérdezett képviselők – akik között fideszesek és KDNP-sek, magasabb beosztásban és egyszerűen országgyűlési képviselőként dolgozók is voltak – egytől egyig úgy vélték, hogy nem Matolcsy, hanem a rossz nemzetközi gazdasági környezet, illetve ’nemzetközi spekulációk’ és ’a bankok ellenséges magatartása’ miatt jutott odáig az ország, hogy ismét a Valutaalap segítségét kell kérnie” – addig tényleg semmire sincs esély. Addig várhatjuk az egyre nyakatekertebb és egyre önleleplezőbb bizonyítékokat arra, hogy a világ bolondult meg, nem mi.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!