rss      tw      fb
Keres

WSJ, Economist, Huffington – intenzív lesz a szégyenkezés


The Wall Street Journal: Egy populista panasza – Orbán Viktor Magyarországot jó célponttá tette a kétkedők számára

A legtöbb európai kormány számára a brüsszeli alamizsnán élés stigmája most, hogy a sor Athéntól Dublinon át Lisszabonig terjed, talán már nem az, ami volt. Ám Orbán Viktor magyar miniszterelnök számára, akinek a kormánya most hivatalosan kért kölcsönt az IMF-től és az EU-tól, alighanem intenzív lesz a szégyenkezés.

Orbán úr viszonya Brüsszellel és az IMF-fel eleve terhelt volt. Miután jobbközép pártja, a Fidesz tavaly hatalomra került, nagy nyilvánosság előtt felmondott egy 2008-ban kötött sürgősségi hitelmegállapodást, azért, hogy „visszaszerezze Magyarország elveszett gazdasági szuverenitását”. Orbán úr bejelentette, hogy a fennmaradt 20 milliárd eurós mentőalap feladásával külső beavatkozás nélküli, „hazafias gazdaságpolitikát” folytathat. A magyarok ujjongtak.

Nem vádoljuk Orbán urat azért, hogy óvatos volt az alap gazdasági helyességről szóló elképzeléseivel kapcsolatban. Ám „hazafias” alternatívája gazdasági gulyásnak bizonyult, amelyben az ésszerű elképzelések populista linkségekkel keveredtek.

Budapest lépéseket tett, hogy kikeveredjen a hiányból, de emellett váratlan különadókat rótt ki olyan ágazatokra, mint az energetika, a kiskereskedelem és a távközlés, amelyeket Magyarországon külföldi vállalatok uralnak.  Idén egykulcsos, 16 százalékos jövedelemadó lépett életbe. Ám fennmaradt a pénzügyi szektor súlyos megadóztatása, amelynek módosítását az IMF a sürgősségi hitel megadásának feltételeként javasolta. Orbán államosította a magyar nyugdíjrendszert is, ami rövid távon külön bevételt biztosított neki, de katasztrofálisan költségesnek bizonyulhat. Magyarország lakossága az EU-ban a legelöregedettebbek között van.

Ma a magyar gazdaság nő, ha nem is olyan élénken, mint néhány közép-európai szomszédjáé. Budapest a GDP 82 százalékának megfelelő adósságterhet visel, ami még nem egészen a görög liga, de azért aggasztó. Ám a válság által sújtott forint nehezíti az egyre nagyobb mértékben devizában felvett hitelek törlesztését. És a hitelminősítő intézetek magyar papírokat érintő legutóbbi leminősítésükkor indokként „a politika kiszámíthatatlanságát” hozták fel az aggodalom fő forrásaként. Az euróövezet problémáinak fokozódásával a piacok idegrohamokat kapnak.  Nagy baj, hogy Orbán úr Magyarországot jó célponttá tette a kétkedők számára.

***

The Economist: a nem ortodox gazdaságpolitika hazardírozás volt

A brit gazdasági lap Eastern approaches című blogja Újra kalapoznak címmel közölte T.E. írását

Magyarország november 21-én, három év alatt másodszor, hivatalosan pénzügyi támogatást kért a Nemzetközi Valutaalaptól. Úgy tűnik, a visszatérésről szóló döntés a végső támpont szerepét betöltő globális kölcsönzőhöz azt jelzi, hogy a kormány feladta 18 hónapon át folytatott kísérletét, amelyet hol – hazai közönséghez szólva - „a gazdasági függetlenségért folytatott szabadságharcnak”, hol – szélesebb közönség előtt – „nem ortodox gazdaságpolitikának” nevezett.

Matolcsy György pénzügyminiszter a parlamentnek azt mondta, az IMF-hez való visszatéréssel az ország „biztonsági hálót” keres, amely messzemenően más, mint a standby hitel, amelyet Magyarország tavasszal mondott fel. Azt mondta, „a helyzet teljesen más, mert a tárgyalásokat egy pénzügyi biztonsági hálóról kezdjük meg, amelyből nem akarunk lehívni egyetlen fillért sem”. Ez arra utal, hogy olyan kölcsönt akar, amelyet nem kötnek túlságosan sok feltételhez. Ám nemigen lehet számítani ilyen kedvező körülményekre. Az IMF kevés feltételhez kötött kölcsönt olyan országoknak kínál, amelyek gazdaságilag egészségesek, de átmenetileg bajba kerültek. De Magyarország problémáit csak kevesen látják ilyen jótékony fényben.

Matolcsy úr nem ortodox gazdaságpolitikája lényegében hazardírozás volt: hátha a kormány eléggé tudja stimulálnia a belföldi és az exportkeresletet ahhoz, hogy helyreállítsa a gazdasági növekedést, mielőtt az intézkedésekből eredő hiányok utolérik. Amikor Magyarország 2010 tavaszán otthagyta az IMF-et, azért tette, mert az alap nem értett egyet ezzel a megközelítéssel. Matolcsy úr és Orbán Viktor miniszterelnök a keresletet egykulcsos adó bevezetésével akarta növelni, és a bevételkiesést a bankokra váratlanul kirótt adókkal akarta pótolni. Az IMF mindkét ötletet igen kockázatosnak tartotta. Orbán úr populista konzervatív pártja, a Fidesz fölcsuszamlás szerű választási győzelme után magabiztosan úgy gondolta, hogy nekivág egyedül.

Másfél évvel később a növekedés még nem materializálódott: Orbán úr nemrég beismerte, hogy még a kormánya által előre jelzett 1,5 százaléknál is kisebb lesz. A közbeeső időszakban pedig a kormány egyre kétségbeesettebb intézkedésekkel igyekezett betömni  pénzügyi lyukat. A váratlan adókat kiterjesztette a nyereséges kiskereskedő és távközlési cégekre, és hosszú távú finanszírozási kockázat megteremtését vállalta, amikor a folyó kiadások fedezésére lényegében államosította azt a mintegy 10 milliárd eurót, amelyet a magyarok a magánnyugdíjalapjaikban tartottak.

Magyarországot napok választották el csődtől, mikor az IMF-hez és az EU-hoz fordult egy 20 milliárd eurós pénzügyi támogatásért2008-ban, amikor a Lehmann Brothers összeomlása után a hitelpiacok megfagytak. Ma, amikor a nyugdíjalapok pénzéből még mintegy ötmilliárd euró megmaradt, a helyzet nem annyira sürgető. De a kötvénykereskedők határozottan úgy érezték, hogy Matolcsy úr megközelítése túlságosan unortodox az ízlésüknek. Miközben az euróövezet adósságproblémái még a Lehman’s csődjénél is komolyabbnak tűnnek, a kölcsönzők egyre inkább vonakodtak finanszírozni Magyarországot. A múlt héten már mindhárom minősítő ügynökség megfigyelés alatt tartotta a magyar szuverén adósságot bóvli szintre való leminősítés céljából, miközben a magyar pénznem, a forint árfolyama az euróval szemben minden eddiginél mélyebbre zuhant.

Az IMF és az EU támogatása fejében valószínűleg a különadók mértékének csökkentését várja majd el. És majdnem bizonyosan változtatásokat követel majd azokban a tervekben, amelyek a bankokkal fizettetnék meg a deviza alapú hiteleiket fizetni nem tudó ingatlantulajdonosok kisegítését.

Magyarországnak lehet még egy menekülési útvonala. A forint azonnal erősödi kezdett, amint a kormány múlt héten bejelentette, hogy visszatér az IMF-hez, és ezzel némi nagyon szükséges lélegzethez juttatta az országot. Amennyiben az IMF-fel folyatott tárgyalások elég hosszan elnyúlnak, van rá némi esély, hogy a külső gazdasági környezet eléggé megjavul ahhoz, hogy Magyarország kiszabaduljon a csapdából. Matolcsy úr talán megint azért hazardíroz, hogy még egyszer bemutathassa nem ortodox megközelítését.

***

A The Huffington Post az IMF szerepéről az európai válság megoldásában

A amerikai portál Az IMF tovább nem kerülheti el a nagyobb szerepvállalást az európai adósságválság megoldásában címmel közölte Lesley Wroughtonnak a Reutersnél közétett írását


A Nemzetközi Valutaalap erőteljesebben részt vesz Európa adósságválságának megoldására irányuló erőfeszítéseiben, remélve, hogy megakadályozhat egy járványt, amely világszerte terjed és veszélyezteti a globális növekedést.

A bizonytalanság frusztrációba és majdnem pánikba fordul az Európán kívüli döntéshozóknál attól, hogy a nagyobb európai gazdaságokat, mint Olaszország, Spanyolország és Franciaország, támadják a pénzügyi piacok, és súlyosbodik a bankok finanszírozásával kapcsolatos stressz.

Egészen eddig Európa egyedül próbált kinavigálni a kétéves válságból, és az IMF az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) mellett partnerként vett részt az adósságok sújtotta Görögország kimentésébere vállalkozó „trojkában”.

Ám mind az Európán kívüli tisztségviselők, mind a piacok türelme fogytán van attól, amit sokan Európa fájdalmasan lassú döntéshozási folyamatának tekintenek.

Az e héten tett lépések megerősíthetik az IMF szerepét a válság kezelésében.

Az IMF csütörtökön bejelentette, hogy nem csatlakoznak hozzá az EU és az EKB tisztségviselői, amikor november végén mélyrehatóan megvizsgálja Olaszország gazdaságát és az ottani válság elhárításához szükséges fiskális és strukturális reformokat – ez újszerű lépés a globális kölcsönző megközelítésében. Az IMF azzal, hogy egyedül vág neki a dolognak, biztosíthatja vezető szerepét, és potenciálisan nagyobb piaci bizalmat generálhat.

A bejelentés egy szerdai, meglepetésszerű lépést követett: akkor az IMF leváltotta európai igazgatóját, Antonio Borgest. A helyére egy befolyásos bennfentest nevezett ki Reza Moghadam személyében, aki a háttérben az IMF kölcsönzési eszközeinek átalakításán és a gazdaságok megfigyelési módszereinek erősítésén dolgozott.

Borges személyes okokkal indokolta azonnali távozását. Múlt hónapban melléfogott, amikor nyilvánosan javasolta, hogy az IMF az euróövezet segélyalapjával együtt vásárolhatna spanyol vagy olasz kötvényeket. Sürgősen visszakoznia kellett, hangsúlyozva, hogy az IMF csak kölcsönözhet a tagállamoknak, de nem avatkozhat be a kötvénypiacokon.

Az európai tisztségviselők azt is mondták csütörtökön, hogy vitatkoznak arról, az EKB esetleg kölcsönözhetne az IMF-nek, ami a globális kölcsönzőnek elegendő pénzt biztosítana az euróövezet nagyobb országainak kisegítéséhez.

Az olyan feltörekvő piacok, mint Kína, Oroszország és Brazília magánbeszélgetéseken jelezték Christine Lagarde-nak, az IMF ügyvezető igazgatójának, hogy készen állnak Európa és mellette más országok megsegítésére, de csak akkor, ha eszközeiket az IMF-en keresztül adják.

„Nagy az aggodalom Európa miatt” – mondta David Hawley, az IMF szóvivője csütörtökön egy sajtóértekezleten, amelyet az Olaszországgal és Görögországgal kapcsolatos kérdések domináltak.

„A feltörekvő országok kifejezésre juttatták készségüket az alap forrásainak feljavítására. Ebben a pillanatban nem tudunk konkrét pénzt megnevezni” – mondta Hawley.

Az amerikai Federal Reserve szintén nagyon aggódik Európa miatt, és nem látja, hogyan úszhatja ezt meg az amerikai bankrendszer sértetlenül. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy a nem megfelelő európai válságmenedzsment felveti „a vízesésszerű csődök, a bankok elleni rohamok és egyéb katasztrofális kockázatok” rizikóját, amelyet meg kell szüntetni.

Az európai vezetők azt remélték, hogy feltartóztathatják a járványt egy segélyalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS) létrehozásával. De több mint három hónap elteltével az ESFS-nek nem sikerült összegyűjteni a szükséges összeget, ezermilliárd eurót, és a pénzügyi járvány gyorsan terjed az euróövezet perifériájáról Kelet- és Közép-Európa és más sebezhető, feltörekvő országok felé.

Amennyiben Olaszország és Spanyolország megmentésre szorul, az európai vezetők által összegyűjteni szándékozott ezermilliárd nem lesz elég. Az egyetlen megfelelő tűzerejű kölcsönző az IMF lenne.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!