Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 18.
- Részletek
- 2011. november 21. hétfő, 02:06
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön már néhány hónappal ezelőtt azt írta, hogy a kormány gazdaságpolitikája megbukott. Ennek valamiféle kényszerű tudomásul vétele az, hogy a kormány úgy döntött, ismét a Nemzetközi Valutaalaphoz fordul?
Mellár Tamás: - Azt gondolom, hogy igen, és nem vagyok boldog, hogy igazam lett, mert ez nem jó hír az országnak. De úgy tűnik, hogy más út nem volt már, csak ez. Kérdés természetesen, hogy a dolog elég lesz-e, mert azért elképzelhető, hogy tulajdonképpen ez az odafordulás egy kicsit pótcselekvés is. Egyrészt talán már elég későn is indult, a másik pedig az, ami nagyon fontos, hogy vajon összekapcsolódik-e ez egy hiteles gazdaságpolitikai fordulattal is, mert én azt gondolom, hogy erre lenne szükség. Mert annak a beismerése, hogy a korábbi gazdaságpolitika nem volt jó, az egy dolog, de a másik az lenne, hogy akkor egy új gazdaságpolitikát is el kellene indítani mindenképpen.
- A beismerésről én nem olvastam, sőt azt olvastam, hogy óriási sikereket értünk el és a következő fázis az lesz, hogy a növekedést gyorsítjuk. És ehhez kell a valutaalap.
- Ezért mondtam azt, hogy tulajdonképpen lehet, hogy ez csak egy trükk, időhúzás azért, hogy nyugodjanak meg a piacok a leminősítés miatt. És valóban, egyébként én is megdöbbenve olvastam ezt, hogy a stabilizáció szakaszán túljutottunk, most már a növekedés szakaszában vagyunk, hogy a jövő évben növekedés lesz a magyar gazdaságban, ami jó esetben nulla százalékot fog jelenteni.
- Azt mondja, jó esetben nulla százalék.
- Igen, jó esetben nulla százalék, rosszabb esetben ennél kisebb lesz, és ugye a stabilizáció már megvolt, ennek jegyében a jövő esztendőben ezernégyszáz milliárd forintos kiigazításra lesz szükség. Ez egyébként a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján olvasható.
- Igaz, hogy csak az angol nyelvű verzióban van ezernégyszáz milliárd, a magyar nyelvű ennél kisebb számokat tartalmaz. Nyilván a fordításban elsikkadt pár százmilliárd.
- Valószínű. Azért mondom, hogy most a kormány talán azt gondolja, hogy ezzel a lépéssel, hogy elkezd tárgyalni az IMF-fel, most időt fog nyerni, de szerintem ha valódi, lényegi változtatásokat nem fog végrehajtani a gazdaságpolitikában, akkor nem fog megváltozni ettől a lépéstől önmagában a vélemény, a vélekedés Magyarországról, a magyar gazdaságról.
- De lehet, hogy a Valutaalap éppen ezeket a szükséges változtatásokat fogja kikényszeríteni vagy a tárgyalások nyomán elérni, hogy a magyar kormány a hitel-megállapodás fejében hajtsa végre ezeket a változásokat, amelyeket Ön is ésszerűnek tart, meg a Valutaalap is, meg a nemzetközi piacok is.
- Ha így történik, akkor ez jó lesz, de ugyanakkor azt is lehet hallani a mai hírekből, hogy a miniszterelnök is arról nyilatkozott, hogy mi nem engedünk magunknak diktálni, és továbbra is folytatjuk azt a gazdaságpolitikát, amelyet elkezdtünk.
- Mi lett volna az, amit Ön még nyáron végrehajthatónak, megcsinálhatónak tartott volna és amivel el lehetett volna kerülni, hogy visszamenjünk a Nemzetközi Valutaalaphoz?
- Ugye én mindenképpen azt mondtam nyáron is és korábban is, utána később is, hogy nem is kellett volna egyébként az IMF-fel összeveszni, egy ilyen elővigyázatossági megállapodást mindenképpen fent kellett volna tartani, mert Magyarország kis ország, sérülékeny, válságos időszak van, nagy adósságunk van, tehát a biztonságra kellett volna mindenképpen játszani. Emellett viszont a legfontosabb az lett volna – és abban a cikkemben is, amit a nyár végén írtam, végig erről beszéltem –, hogy a gazdasági növekedés feltételeit kellett volna kiépíteni, kialakítani, hiszen a világgazdasági válság közepén ez az exportvezérelt gazdasági növekedés nem megy, nem működőképes. Ezért a kormányzatnak el kellett volna indítani azokat a programjait – nem nyáron, hanem már korábban, de legkésőbb nyáron –, amelyek eredményeképpen egy stabil belső piac alakulhatott volna ki, és a kis- és középvállalkozások elkezdhették volna húzni a magyar gazdaságot, alapvetően a belső kereslet kielégítése és a jövedelemtermelés megteremtése érdekében.
- Hogy lehetett volna ezt megtenni úgy, hogy közben a költségvetési hiány nem szalad el, hiszen a belső piac és vállalkozások erősítése általában azzal szokott járni, hogy felborul az egyensúly?
- Igen, csak itt is elmondtam erről, hogy a kormány elpazarolt ötszázmilliárd forintot a személyi jövedelemadóra. Otthagyott ötszázmilliárdot úgy, hogy az valóságos, tényleges élénkítést nem hozott, ahelyett, hogy azt az ötszázmilliárdot célirányosan úgy fektették volna be, hogy valóban vállalkozásokat hozott volna, hogy a hiányzó infrastruktúrákat alakította volna ki kistérségi szinteken, hogy a kisgazdasági szereplők együttműködését segítette volna elő. Tehát, ha a mezőgazdaság, élelmiszergazdaság fejlesztését segítette volna szállítókkal, gyümölcsfeldolgozókkal, hűtőházakkal, vágóhidakkal és egyebekkel, akkor beindulhatott volna egy növekedés. Ötszázmilliárd azért nagy pénz. Ezt most elherdáltuk.
- És el tudta volna képzelni, hogy ezen akár év közben is változtatnak, vagy azt azért nem? Ám, ha célul tűzik ki, hogy úgy látszik, ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 2012-ben ezt részben visszavonjuk, akkor ez elég lett volna a piacok megnyugtatására?
- Önmagában ez nem lett volna elég, de biztos, hogy fontos lépés lett volna.
- Eleve nem kellett volna meghozni talán, sokan figyelmeztettek már akkor is erre.
- Amikor még a Századvégnél voltam, vissza lehet keresni egyébként azokat az interjúkat, én tavaly ősszel elég sokszor, sok helyen mondtam el, hogy ez az szja-rendszer nem lesz jó, ez nem fogja hozni azt az eredményt, amit hoznia kellett volna. Rajtam kívül persze mások is mondták. A Költségvetési Tanács, ami akkor még megvolt, hasonló dolgokat mondott, hasonló számításokat végzett, mint amiket mi is, szóval azért ez nem volt egy meglepetés, hanem elég nyilvánvaló volt.
- És még csak nem is politikai alapon ellenezték ezt, hiszen Ön köztudomásúan a jobboldalhoz áll közelebb. Voltak sokan mások is, persze, baloldali vagy liberálisnak nevezhető közgazdászok között is, ha nem is volt teljes egység, de elég nagy ellentábora volt ennek a tervnek.
- Igen, sajnos ez így alakult. Aztán még ebben a válságos időszakban rájött ez a végtörlesztési ötletelés és elképzelés, ami ebben a nehéz helyzetben még a bankok helyzetét és a hitelezést is bizonytalanná tette volna. Azt gondolom, hogy ez még egy kemény dolog volt és ugye van még – amit szintén elmondtam többször is –, amit nem kellett volna megtenni, ezeknek a különadóknak a lebegtetése, hogy mikor és hogy mennyi ideig marad fönn. Ezek nyilván elbizonytalanították a külföldi tőkét, a beruházásokat visszafogták, és ez se segítette a hazai konjunktúrát és a megítélést sem. Sokkal jobb lett volna, ha a kormány kiegyezett volna a külföldi tőkével, és keresett volna egy olyan tárgyalási alapot, ahol megmondja, mik az igényeink. Tehát nagyobb beszállítói részesedést hol szeretnénk kérni, hogy a technológiai transzfer jobban érzékelhető legyen, de cserébe adunk egy kiszámítható pályát a következő öt-nyolc esztendőre. Ha beruháznak, akkor stabilan, fixen megmaradnak az adók és ehhez hasonló dolgok, szóval egy ilyen tárgyalás kellett volna, amivel meg lehetett volna nyugtatni őket.
- Értem. Akkor hadd hozzam most – elvileg – nehéz helyzetbe. Ha mondjuk azt mondaná a miniszterelnök holnapután, hogy Matolcsy úr, köszönöm szépen az eddigi munkáját, de a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetését Mellár Tamásra bízom, és ő vezesse le, ő irányítsa a valutaalappal is a tárgyalásokat meg még az utolsó pillanatban a költségvetésen is dolgozzon, és persze indítsa be a növekedést, mert az nagyon fontos, akkor mit tenne?
- Ez ugyan nem lehetetlen esemény, de nulla valószínűségű, tehát könnyen mondhatok akármit, mert semmilyen kockázata nincs ennek a dolognak. Természetesen azt gondolom, hogy nagyjából abban a körben kellene forgolódni, ahol az előbbiekben, tehát mindenképpen arra tenném a hangsúlyt, hogy egy kiszámítható gazdaságpolitikát tegyek le az asztalra és természetesen elkezdenénk egyeztetni az összes érintett féllel, tehát leülnénk tárgyalni az IMF-fel, a külföldi tőkével, a hazai gazdasági szereplőkkel, uram bocsá', a közgazdász társadalommal, jobboldali és baloldali közgazdászokkal. És konszenzusos alapon próbálnám végigvenni például a nagy elosztási rendszerek átalakítását, a nyugdíjrendszert, oktatást, egészségügyet és a többit, és haladéktalanul beindítanám ezt a vidékfejlesztési programot, amiről már olyan sokat beszéltem, amely ugye a mezőgazdaságra, élelmiszergazdaságra, a megújuló energiára épülhetne. Mindenképpen erre próbálnék pénzeket valahonnan átcsoportosítani. Például az eddigi meglévő állami támogatási rendszerből, amely szerintem egy elhibázott, rossz struktúrájú, rossz irányzatú dolog. Természetesen ez jelentős mértékben sértené az érdekeket, hiszen ma azért van egy nagyon jól megfogható vállalkozói réteg, amelyiknek komoly haszna van abból, hogy egy ilyen támogatási és adórendszer és redisztribúciós rendszer van. Ezt át kéne írni annak érdekében, hogy valóban dinamizálni lehessen a gazdaságot.
- De még nem volna lehetetlen, nem volna késő?
- Sohasincs késő. Nehezebb feltételek mellett nyilván sokkal tovább tartana a dolog, de én úgy gondolom, hogy mindig van valamekkora összeg, amelynek az elosztásáról lehet dönteni, s amelyet, ha jó prioritások szerint osztjuk el, akkor érezhető eredményeket hoz, ha pedig rosszul osztjuk el, abból rossz származik. Az elmúlt másfél év is ezt mutatta, hogy nem volt olyan végletekig beszorítva a költségvetés, és nem volt akkora kényszerpálya, mint amiről beszélnek, hiszen tavaly mi még arról beszéltünk, hogy egy háromszázalékos gazdasági növekedési pálya áll rendelkezésre. Ezt mindenki elfogadta, mindenki úgy gondolta, hogy így van, és ehhez képest ez most egy százalékra csökkent le, és nem azért történt meg a potenciális pálya, mert a külföldi gazdasági helyzet így alakult, hanem azért, mert egy olyan gazdaságpolitikát követtünk, amely éppen azt mulasztotta el, hogy ezeket a kapacitásokat fölépítse és kiépítse, amire egy növekedést lehetne alapozni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!