Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 18.
- Részletek
- 2011. november 21. hétfő, 02:06
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A magyar kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult, érdekes körülmények között, érdekes bejelentésekkel, érdekes fordulatokkal. De talán mégis a lényeg a lényeg e pillanatban, és nem annyira a körítés, a forma, hanem az a tartalom, hogy az eddigi szabadságharcos Valutaalap-ellenes politikáját megváltoztatva most mégis úgy döntött, hogy Magyarországnak szüksége van valamiféle biztosítékra. Ön ezt jó hírnek értékeli?
Soós Károly Attila: - Én jó hírnek értékelem. Néhány héttel ezelőtt a sajtóba követeltem, természetesen megvolt rá a válasz, és szó lehet ilyesmiről, ezzel együtt engem nem lepett meg! Tegnap a kollégáimmal beszélgettünk, mondtam, hogy előbb-utóbb jön ez, de arra nem gondoltam, hogy ez ma jön vagy tegnap.
- És vajon az, amit ki lehet olvasni az eddigi információkból, a miniszterelnök szavaiból, a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből, hogy mi tulajdonképpen nem is pénzt, nem is hitelt akarunk, csak valamiféle biztosítást, ez menni fog? Ez így megy, hogy biztosítóval állunk szemben, vagy egy nemzetközi pénzügyi szervezettel?
- A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ szakosított szervezete. Az egyik fő szakosítása a hitel, biztosítást nem lehet tőle kapni. Annyira lehet ott biztosítást venni, mint mondjuk amennyire a Klubrádióba csirkemell-filét lehet vásárolni.
- Majd hozok, és akkor árulni fogjuk. Lehet persze, hogy ezt egy kicsit tágabban értelmezte a miniszterelnök, ne legyünk ennyire szőrös szívűek. Valószínűleg arra gondolt, csak nem szerette volna a hitel szót használni, hogy egy olyanfajta hitel-megállapodást kössünk a Valutaalappal, amelynek nem az a célja, hogy azonnal fölvehessünk X milliárd eurónyi hitelt, hanem az a célja, hogy ha véletlenül mégis szükség mutatkozna rá, akkor legyen hova nyúlnunk. És ez önmagában megnyugtatja majd a befektetőket, megnyugtatja majd a kötvényvásárlókat, a piaci szereplőket, hogy Magyarország nem kerülhet bajba, ezért fogjuk tudni finanszírozni magunkat, anélkül, hogy egyetlen eurónyi hitelt fölvennénk a Valutalaptól.
- Szerkesztő úr, ez nem új. Amikor mi 96-ban kaptunk egy hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól, egy fillért soha föl nem vettünk belőle, arra szolgált, mint ahogy ez is most arra szolgálna elvileg, hogy meg tudjuk mutatni más hitelezőknek, hogy itt van ez a pénz, hozzáférünk, ha te nem adsz alacsonyabb kamatra hitelt, tőled nem veszünk. Erre szolgált, erre nagyon jó volt, ez nem új. Ami új benne, az az, hogy azt mondja Matolcsy úr is meg a miniszterelnök úr is, hogy nem lesznek olyan föltételek, amik bennünket gúzsba kötnek stb. Ez az, amit egy kicsit meg kéne nézegetni, hogy miről is van szó. Ugye a lengyelek kaptak valami ilyesmit, ezt úgy hívják, hogy rugalmas hitelmegállapodás. Itt tényleg arról van szó, hogy ránéztek: Lengyelország, jó gazdaságpolitika, jó gazdasági fundamentumok, tessék, adunk. Az körülbelül olyan huszonhárom-milliárd euró lehet, amit ugye SDR-ben adnak, azért nem tudok pontos számot mondani.
- Ami egy ilyen közös nem létező valuta, az euróból, dollárból és nem tudom, még miből közösen számítják ki, és állandóan változik a pontos értéke. A lényeg az, hogy egy tartós nemzetközi valutaegységnek minősül.
- Igen. Tehát ezt kapta Lengyelország.
- De ennek meg – ha jól értem – az a feltétele, hogy bizonyos számokat stabilan szállítson egy ország. Azt mondják, hogy neked ilyenek a számaid, ilyen a költségvetési hiányod, ilyen a növekedésed, ekkora az eladósodottságod, tehát ezen feltételek alapján te alkalmas vagy egy ilyenfajta hitelkeretre?
- Igen. De nemcsak ez, hanem hogy olyan gazdaságpolitikát folytasson, ami elfogadott. Na most, ha tényleg ha nem akarjuk magunkat túlzottan kiröhögtetni, akkor Lengyelországhoz mostanában ne hasonlítsuk magunkat, mert mi nagyon sokkal rosszabb megítélés alatt állunk, mint Lengyelország, nem is érdemes róla beszélni. Van egy másik fajta hitelkeret, ezt úgy hívják, hogy elővigyázatossági hitelkeret, itt már jobban ránéznek, szóval itt azért már van ellenőrzés, erre már nem igazán igaz az, amit a miniszterelnök úr meg Matolcsy miniszter úr mondott, hogy nincs beleszólás. Ezt úgy hívják, hogy elővigyázatossági hitelkeret. Ilyet kapott nemrégiben Macedónia. Macedóniáról sokan legfeljebb annyit tudnak, hogy az valami olyan ország, ami nem is ország, legalábbis a görögök szerint. Macedónia ma jobban áll, mint mi. Meg lehet nézni a Nemzetközi Valutaalap honlapján, hogy milyen szöveggel kapott Macedónia ilyen hitelkeretet. Az első mondatban kétszer szerepel a „sound” szó, a szerkesztő úr tudja, hogy ez gyakorlatilag egy szuperlatívusz, ugye így alapfokon is, ez jelenti azt, hogy jó, megbízható, szilárd stb.
- Józan, ésszerű, minden, ami, ha tetszik, ortodoxnak számít. A kiszámíthatóság, az ésszerűség az ortodox dolog.
- Ez vonatkozik egyrészt a gazdasági helyzetükre, másrészt a gazdaságpolitikájukra. És itt feltételek vannak, szóval ez nem úgy megy, hogy csak úgy eldönti, hogy most ezt adjál, azt adjál. Azt mondják, hogy ezeket a feltételeket nagyjából teljesíti, de azt nem egészen teljesíti, hogy a hitelpiacokhoz jól hozzáfér, mert sebezhető, attól, hogy az eurózónában zűrök vannak. Mi meg nemcsak attól vagyunk sebezhetők, ezt fel kell ismerni. A magyar gazdaságpolitika annyira zavaros, hogy maga okoz ilyen problémákat a hitelpiacokon, s nem fogunk olyan hitelt kapni, amilyet Macedónia kap. Szóval ébredjünk föl, Macedóniánál rosszabbak vagyunk. Ezért ott tartunk, hogy ugyanazt a hitelkeretet, hitelmegállapodást tudjuk kötni, a készenlétit, amit már kötöttünk három éve.
- Amit a válság kirobbanása után, 2008 végén kötöttünk.
- Meg korábban 2000-ben.
- Igen. De ez arra szolgál, hogy elkerüljük az azonnali csődbejutási problémákat, viszont szigorú feltételeket szabnak, hogy akkor mit kell megcsinálni.
- Igen. Adja isten, hogy szabjanak. Miket is kifogásolt az utóbbi időben a Nemzetközi Valutaalap? Ugye Rosenberg úr, aki a delegációt vezette, kifogásolta ezt a bizonyos egykulcsos személyi jövedelemadót, ami egyrészt gazdasági szempontból hátrányos, mert ezek a magas jövedelműek nem költik el azt a pénzt, nem élénkítik a gazdaságot azzal, amit kaptak egy ilyen adóreformtól, másrészt szociális szempontból. Most igaza volt száz százalékban.
- Harmadrészt nagy lyukat üt a költségvetésen. Ugye, ezt se felejtsük el.
- Azt befoltozták mással, mindegy. De igaz ez is. Tehát ezt kifogásolták, adja isten, hogy ilyen kifogásokat emeljenek. És ugye kifogásolták a nagyszerű MOL-részvényvásárlást, ami kétmilliárd euróba került nekünk, abból körülbelül egymilliárdot már elvesztettünk az árfolyamcsökkenésen. Ez egy katasztrófa. Az IMF csak akkor ad hitelt, ha ezeket nem csinálja a kormány, és ez egy nemzeti szerencse. Úgyhogy én egyáltalán nem gondolom, hogy baj az, hogy csak olyan megállapodást tudunk kötni, amelyikben föltételeket szabnak. Itt nem megszorításokról van szó, láthatjuk, hogy a megszorítások itt vannak. Nem szabad úgy nevezni őket, de itt vannak, csak ezek az őrültségek, amiket a kormány gazdaságpolitikája...
- Csak ezek saját, magyar megszorításaink, ezek a mieink, ezeket szeretjük, nem?
- Igen. Már nem ezt fogjuk az IMF-től kapni, hanem olyan korlátozásokat, amiknek – legalábbis nagyrészt – örülhetünk, ha megkapjuk.
- Mindenesetre a kormány bizakodó, mert Matolcsy György ma délután azt mondta, hogy remélhetőleg a jövő év első vagy második hónapjában legkésőbb meg is kötjük ezt a megállapodást a Valutaalappal. Tegnap persze még az IMF nem tudta azt sem, hogy kérelemmel fordultunk hozzájuk, mert nem érkezett hozzájuk semmi, sőt még a Magyar Nemzeti Bank sem tudta, pedig együtt kellene a Valutaalaphoz fordulniuk, ugyanis ketten képviselik Magyarországot, a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank, szóval mitől lehet ilyen magabiztos a magyar kormány?
- Én nem tudom, hogy magabiztos-e, vagy csak azt mondja, hogy ez így lesz.
- Vagy csak a kommunikáció magabiztos?
- A kommunikáció magabiztos. Adja isten, hogy ne legyenek igazak azok a pletykák, hogy ma délután leminősítenek bennünket valamelyik hitelminősítőnél. Ugye a tőzsdezárás után szokták bejelenteni, adja isten, hogy ez ne legyen igaz. Ha bekövetkezik, és ha az IMF-fel komolyan tárgyalunk, akkor ettől nem lesz akkora katasztrófa. Románia, ő egyébként ugyancsak standby hitelt kapott és nem kapott annál jobbat semmit se, ezzel együtt alacsonyabb kamatokat fizet most a hiteleire, mint mi, noha ő valamelyik hitelminősítőnél már le van minősítve bóvlira. Szóval nekünk még akár csökkenhet is… most egyébként ideiglenesen hirtelen csökkent valamit a kötvényhozamunk, csökkenhet is, még egy ilyen leértékelés ellenére is, ha komolyan tárgyalunk az IMF-fel. Hogy aztán mennyire komoly ez a tárgyalás, azt nem tudom, tényleg nem lehetett volna ezt így csinálni. De, hogy a Nemzeti Bank ne tudjon róla! Ráadásul előre bejelentették, hogy majd olyanok fognak jönni tárgyalni, akik megkötötték a lengyelekkel a megállapodást. Már elnézést kérek, de ezt nem mi döntjük el, hogy a másik oldalról kit küldenek, ugye?
- Igen. Mi történhet akkor, ha egyrészt bóvli kategóriára minősítenek le bennünket, de közben kiderül az is, hogy nem komolyan akarunk tárgyalni a Valutalappal, hanem ez csak egy ilyen szóbeli megnyugtatásnak szánt kormányzati kezdeményezés volt, lényegében csak arra szolgálna, hogy a befektetőket megnyugtassuk. De a szándékunk nem az, hogy bármilyen feltételeket elfogadjunk a Valutaalaptól. Annak mi lehet a pénzügyi, gazdasági következménye?
- Szerkesztő úr, ne játsszunk a tűzzel. Ezt a föltételezést tegyük ad acta, ilyen ne legyen.
- Szóval akkor lenne a tűz?
- Akkor lenne a tűz. Ilyenre gondolni sem szabad. Egyébként a kormány eddigi kommunikációja nem teszi túlzottan hitelessé a mostani szándékát arra nézve, hogy tárgyalni akar a Valutaalappal, tehát nagyon komolyan kell tárgyalni ahhoz, hogy ezt komolyan vegyék, és akkor elkerülhetjük a leminősítést is. Adja isten, hogy elkerüljük! Én csak azt mondtam, hogy ha megtörténik, az sem katasztrófa, föltéve, hogy az IMF-fel komolyan gondoljuk a tárgyalást.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!