rss      tw      fb
Keres

Die Presse, FAZ, FT: a gazdaságban megbüntetik a kiszámíthatatlan autokrata allűröket


Die Presse: A pusztából kifogy a szusz
Karl Gaulhofer írása az osztrák konzervatív lapban

Orbán, Magyarország miniszterelnöke az adósságok leépítését összetéveszti a jogállam leépítésével. Ez megbosszulja magát.

Milyen szép szavakat tudnak választani a pénzügyi szakértők: az egyik elemző „pozitív bizalmi sokkra” számít attól, ha Magyarország visszatér a Nemzetközi Valutaalap szárnyai alá. Orbán Victor (!) alig 16 hónapja zavarta ki az IMF-et az országból, állítólag azért, mert Magyarország maga is meg tudja oldani a problémáit, valójában azonban azért, mert a miniszterelnök nem akarja betartani a takarékossági előírásokat.

Azóta a jobboldali populista a befektetőket mindig új, kivétel nélkül negatív bizalmi sokkokkal hozza ki a sodrából. Államosította a magánnyugdíjpénztárakat, az értékpapírok eladásával a költségvetés lyukait tömték be. A bajban lévő állampolgárok deviza alapú hiteleiket előírt árfolyamokon konvertálhatják forintra – ez a (többnyire osztrák) bankok sima kisajátítása, amely sok százmillióba kerül nekik. Mivel az akció nem hozta meg a remélt hatást, számos bankár már a végső csapástól reszket: a totális kényszerkonvertálástól.

Orbán politikai és civil ellenfeleit cenzúra és üldöztetés fenyegeti. Csak a zsebükben szoríthatják ökölbe a kezüket, és várhatnak a következő választásokra. A gazdasági életben azonban megbüntetik a kiszámíthatatlan autokrata allűröket: a forint zuhan, az adósságok nőnek, a befektetők menekülnek. A pénzügyi piacok Olaszországban már lesöpörték a trónról Berlusconit. Egy rezsimváltás Magyarországon is az elképzelhető legpozitívabb sokk lenne.

***

Frankfurter Allgemeine Zeitung:  Magyarország felfuvalkodottságig büszke vezetői

A német konzervatív napilap Orbán meglepetése címmel közölt cikket. Pálfordulás Budapesten: a gazdasági minisztérium közlése szerint Magyarország tárgyalásokat kezdett a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval az együttműködésről.

Magyarország, Európa egyik pénzügypolitikailag problémás gyereke újra tárgyalni akar a Nemzetközi Valutaalappal. Az ország 2010-ben megszakította a kapcsolatot a szervezettel, amely legutóbb 2008-ban mentette meg az országot az államcsődtől.

A párbeszédre vonatkozó meglepő jelzéssel Orbán Viktor jobboldali nemzeti miniszterelnök kormánya átmenetileg megnyugtatta a piacokat. A minősítő ügynökségek ott tartottak, hogy a magyar államkötvényeket bóvliszintre minősítik le. De ezzel a problémák nem kerültek le az asztalról.

Teljesen nyitott kérdés, hogy milyen fajta együttműködés jön számításba az IMF-fel. Szakértők lehetségesnek tartanak egy stand-by megállapodást, vagy egy úgynevezett elővigyázatossági (precautionary) megállapodást – ilyenkor a pénzt csak a legvégső szükségben hívják le. Magyarország felfuvalkodottságig büszke vezetőinek azonban mindkét esetben el kellene tűrni, hogy az IMF küldöttsége háromhavonta nagyító alá veszi az állami pénzügyeket, és fájdalmas takarékossági követeléseket támaszt.

Aggodalomra ad okot továbbra is Magyarország eljárása a devizaadósokkal, amely eddig nagy károkat okozott a bel- és külföldi bankoknak. Egy idén ősszel elfogadott törvény előírja, hogy a devizahitelek felvevői adósságaikat a reálisnál kedvezőbb árfolyamon visszafizethetik.

A szabályozás megváltoztatására egyelőre nincs kilátás. Kereken 800 ezer magyar van adósságspirálban, mert a visszafizetendő összeg a forint elértéktelenedése miatt folyamatosan nő. Ez nem csupán magánembereket, hanem településeket is sújt.


180 fokos fordulat négy nap alatt

Az IMF és az EU már 2008-ban megmentette a Duna menti országot az államcsődtől egy 20 milliárd eurós szükséghitel-csomaggal. Akkor Budapesten a szocialisták és a liberálisok kormányoztak. A problémák részben házilagos eredetűek voltak, részben a globális válság miatt alakultak ki.

Kanosszajárással ér fel, hogy Budapest most újra kéri az IMF segítségét, és ezért a 2010 óta kormányzó Orbánnak most fáradságosan kell majd mentegetőznie a nép előtt. Alig négy nappal ezelőtt Matolcsy György gazdasági miniszter ugyanis a parlamentben még azt bizonygatta, hogy az IMF-fel való tárgyalás kizárt, mert „a hárombetűs intézmény” ellenez minden intézkedést, „amely kimentené Magyarországot a bankcsapdából”.

Budapest 2010 nyarán megszakította a tárgyalásokat az IMF-fel, mert Orbán kormánya nem akarta betartani a takarékossági előírásokat. Budapest az IMF akarata ellenére bevezetett egy újabb bankadót. Orbán akkoriban a „függetlenség” jelszava alatti gazdaságpolitikát írta a zászlajára. Az ellenzéki sajtó ezt gúnyosan „szabadságharcnak” nevezte, a magyarok Habsburgok elleni, 19. századi háborúságát idézve.


„A növekedés korszaka”

Orbán „szabadságharca” most véget ért? A kormányfő ezt a benyomást mindenesetre el akarta kerülni, amikor pénteken reggel a magyar rádióban elmagyarázta a készséget az IMF-fel való tárgyalásra. Most „a növekedés korszaka kezdődik”, miután Magyarország „lezárta a pénzügyi stabilitás korszakát” – mondta Orbán.

Orbán „pénzügyi stabilitása” azonban az utóbbi hónapokban a következőképpen nézett ki: a bruttó államadósság a másodikról a harmadik negyedre a GDP 75 százalékáról 82 százalékára nőtt. A forint árfolyama fél év alatt rohamosan lezuhant, úgy, hogy egy euró a júniusi 266 forint után november közepén közel 318 forintba került. Magyarország két egymást követő alkalommal nem tudta eladni az állampapírjait. Az IMF felé való nyitásra a magyar nemzeti valuta azonnal reagált az árfolyamban: egy euró 308 forint.

A Népszabadság című liberális lap véleménye szerint Orbán társulata abban bízik, hogy a pénzváltóktól érkező jó hírek jobban hatnak az emberekre, mint a kritikus visszatekintés az utóbbi hetek és hónapok kormánypropagandájára.

***

FT: „Végkövetkeztetésem egyetlen szóban: ’eladni’.”

A londoni gazdasági napilap, a Financial Times beyondbrics című blogjában Benoit Anne, a Societé Général feltörekvő piacok globális stratégiai elemző részlegének vezetője írt vendégkommentárt Magyarország hamis hajnala címmel.

Lépjünk vissza a csütörtöki budapesti eseményektől, amikor Magyarország gazdasági minisztere azt állította, hogy tárgyalásokat folytat az IMF-fel egy új programról – csakhogy az IMF cáfolta az egész elképzelést.

Néhány következtetés. Először is az IMF és a magyar kormány kapcsolatai eleve feszültek voltak. Biztosak lehetnek benne, hogy egy ilyen incidens után cseppet sem fognak javulni.

Nem teljesen kizárható, hogy az IMF megtorolja ezt. Csapata, amely jelenleg Budapesten van „rendszeres gazdasági megfigyelés” és nem tárgyalás céljából, távozásakor várhatóan olyasféle értelmű, látszólag ártalmatlan nyilatkozatot tesz, hogy „fiskális fronton az előrelépés továbbra sem kielégítő”, vagy így valahogy.

Az IMF ismerői gyorsan megértik, hogy a szervezet nemigen respektálja azt, ami Budapesten történik. Nevezzük nevén: e pillanatban igen csekély az esély, hogy az IMF bármiféle politikai programban egyetértésre jusson a magyar hatóságokkal.

Az IMF-nek először azt kellene követelni, hogy lazítsák vagy csinálják vissza az utóbbi hetekben látott, meglehetősen kétes politikai intézkedéseket – ami komoly csapás lenne a kormány számra.

Hogy ez mit jelent? Azt, hogy az IMF-et most jól felingerelték, és oka van rá, hogy még mogorvább legyen Magyarországgal, és hogy a csütörtöki erőltetett menet után a mogorva tárgyalások nagy tétekkel kezdődnek meg.

A kormánynak a jelek szerint sajnálatos módon sikerült még inkább aláásni a befektetők bizalmát, és ezzel Magyarország a ragálytól sebezhető országokat felsoroló listám élére került. A koporsóba a következő szöget valamelyik minősítő ügynökség verheti egy esetleges leminősítéssel. Végkövetkeztetésem egyetlen szóban: „eladni”.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!