rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 16.

Szüdi János volt oktatási szakállamtitkár


Bolgár György: - Egyre dühösebbnek látom, érzem, olvasom, a Népszabadságban jelent meg a cikke, illetve ez bővebben a www.galamus.hu portálon, de rendszeresen kommentálja most már azt, ami történik az oktatásban, a közoktatásban elsősorban. Mindazonáltal nem kivétel, ahogy Ön beszél, ír, véleményt mond, mert a legmegdöbbentőbb az, hogy Fideszes oktatáspolitikusok olyan nyíltan, szinte kivont karddal rontanak saját kormányuk oktatási tervezeteire, törvénytervezeteire, hogy ilyet én még nem tudtam volna elképzelni akár néhány héttel ezelőtt sem. Ön is így van ezzel?

Szüdi János: - Én is úgy látom, hogy van ellentmondás a volt oktatási miniszter, Pokorni Zoltán és környezete, valamint Hoffmann Rózsa között, amin azért nem lehet csodálkozni. Hiszen a benyújtott köznevelési törvény gyerek- és szülőellenes. Ilyen módon mindenki, aki egy kicsit is ért az oktatáshoz, ha felelősen gondolkodik, véleményt kell hogy nyilvánítson.

- Jó, ezt megtette Pokorni és több más társa a Fideszben az elmúlt egy évben folyamatosan, de a kormány most már jóváhagyta ezt a törvénytervezetet, azt hittem a dolog lezárult. Hát ehhez képest nem.

- Elvileg a kormány áll a parlament ellenőrzése alatt és nem fordítva.

- Látja erre nem is gondoltam. Na jó, nem akartam a mai politikába berángatni.

- Ez nem politika, ez az alkotmányban is meg az alaptörvényben is rögzített. A hatalommegosztás elve alapján a törvényeket az országgyűlésben fogadják el és nem a kormányban. Ezért indokolt, célszerű és általában ez volt a gyakorlat a korábbi időkben, egyeztetni a tervezeteket az illetékes országgyűlési bizottságokkal, mielőtt benyújtják őket a parlament elé.

- Szóval az a furcsa helyzet áll elő, hogy Pokornit és a Fideszes oktatáspolitikusokat a parlamentben megdicséri Mesterházy Attila, Hiller István, a parlamenten kívül az elmúlt hetekben megdicsérte a volt szabaddemokrata oktatási miniszter, Magyar Bálint, lényegében azt hangsúlyozzák, hogy közöttük sokkal több a közös pont, mint amennyi a kormányzat hivatalos oktatáspolitikája és a kormánypárti Fideszes oktatáspolitikusok álláspontja között.

- Ha a törvényt végignézzük, 1993-ban az első polgári kormány fogadta el. Utána volt egy időszak, amikor a Fidesz kormányzott, az idő alatt is jelentős módon módosult a törvény. Kiadták a végrehajtási rendeleteket, például azt a nemzeti alaptantervet és kerettantervet, ami ma is hatályban van, és az iskolák nagyon jelentős része ezt használja. Sőt a Pokorni-féle kormányzás alatt Hoffmann Rózsa maga vezetett egy olyan kodifikációs bizottságot, amely átírta a törvény egyharmadát. Ez ma is benne van a törvényben. Ily módon tulajdonképpen azt védik, amiben benne voltak, és amely több kormányzaton keresztül jutott el a mai állapotig.

- De attól még a világ megcáfolhatta volna azt a törvényt, és lehetett volna arra a következtetésre jutni, hogy nem vált be, újat kell csinálni, ellenben amit csinálnak, az nagyon is régiesnek látszik. Egy totális központosítás van ebbe a törvénybe beleírva és belekódolva. Onnantól kezdve, hogy az iskolaigazgatót az állam, illetve a miniszter nevezi ki, odáig, hogy természetesen megmondja az állam, a központ, hogy mit kell tanítani, milyen tankönyvekből. Úgyhogy a tankönyvpiac szabadságának is vége. Lehet, hogy például a pedagógustársadalom egy részének ez kifejezetten jó? Azt mondják, hogy legalább nem kell gondolkozni, meg fogják mondani nekünk, hogy mit kell csinálni, mit kell tanítani, rendben.

- Nem szabad elfelejteni, hogy a közoktatás rendszerének átalakításához kapcsolódik az önkormányzati rendszer átalakítása is, amelynél a lényeg az, hogy meg kell szüntetni a helyi önkormányzatokat. Át kell alakítani egy olyan szervezetté, amely nem lehet a kormány ellensúlya. Az, hogy a pedagógusok örülnek-e vagy sem, ez egy összetett probléma, egy részük örül, egy részük nem. Nyilván azok a pedagógusok, akik úgy gondolják, hogy így nem kell pedagógiai programot készíteniük, azok esetleg örülnek, de ha kicsit odafigyelnek arra, hogy példának okáért a napokban elrendelték a közművelődési intézmények bérmegszorítását, akkor rájönnek, az államosítás nem szól másról többek között, mint arról is, hogy hogyan lehet felülről irányítani a létszámot. Meghatározni, hogy hányan dolgozhatnak az adott rendszerben, meghatározni a béreket, és ha kell közvetlenül felülről irányítani. Az államosításnak nagyon sok oldala van, többek között az is, hogy aki fizet, az mondja meg, hogy hányan dolgozzanak. Ezért kell az államilag kézben tartható iskolaigazgató is, aki minden gondolkodás nélkül végre fogja hajtani a munkáltatója elvárásait.

- De be van lógatva egy mézesmadzag, hogy 2013. őszétől egy olyan életpályamodell indul, ami jelentős béremeléssel kezdődik. Addig már csak féllábon kell kibírni és azt a jég hátán is meg tudják csinálni.

- Ha az igazságból indulunk ki, az azt mondja, hogy 2008 óta nem volt illetményemelés a közszférában, feltehetően 2013-ig szintén nem lesz, akkor már látjuk, hogy van jó pár év, amit pótolni kéne. Ráadásul az illetményemeléssel együtt jár egy borzasztó kemény munkatehernövekedés, a kötelező óraszámok és az intézményi bent tartózkodás alapjaiban fogja megváltoztatni a pedagógusok foglalkoztatását. Hiszen az van a törvényjavaslatban, hogy harminckét órát bent kell tartózkodni az intézményben és huszonhat óráig kötelezhető tanítási óra megtartására. Ez ma huszonkét óra. Továbbá az is benne van, hogy még e fölött is kötelezhető helyettesítésre, és ezért nem jár óradíj, ellentétben a mai helyzettel, amikor a 23. óráért már óradíjat fizettek a pedagógusnak.

- Magyarán azt mondja, hogy még a mai helyzetben is több munkáért kevesebb jövedelem lesz a jutalmuk.

- Igen és ráadásul nem lehet tudni, mert nincs benne a javaslatban és ez a leglényegesebb, hogy a pedagógusok létszámát, tehát azt a létszámot, amelyet az állam finanszírozni fog, hogyan számolják ki, milyen kötelező óraszámmal. Azt hiszem, hogy nem kell matematikai tudás ahhoz, hogy nem mindegy, hogy 22 órával, 24-gyel vagy 26-tal számolják vagy esetleg 32-vel. Ettől függ a pedagógusok álláshelye.

- Mert ha 32 óra a kötelező, akkor kiderül, hogy ugyanarra a feladatra sokkal kevesebb pedagógus is elég.

- Így van. Már két óra kötelező óraszámemelés is pedagógusok ezreit jelenti és ez így hatványozódik. Arról nem beszélve, hogy valóban ténylegesen fogy a gyereklétszám, minden évben 6-7-8 ezerrel kevesebb a gyerek. Ráadásul a tankötelezettség idejének leszállítása két évvel, a kötelező felvételi megszüntetése a szakiskolákban mind-mind azzal járhat, hogy tízezrek eshetnek ki az általános iskola után az oktatásból. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha egy évben csak 15 ezer tanuló esik ki, az 10 év alatt 150 ezer. Tehát itt nagyon-nagyon sok pedagógus van veszélyben.

- Ezzel szemben azt lehet mondani és Ön egykori állami, közigazgatási vezetőként ezt is nagyon jól tudja, hogy az államnak sajnos korlátozottak a lehetőségei válságos körülmények között, mint amilyen a mostani helyzet. Ez nem azt jelenti, hogy az oktatás ne volna fontos, de ha egyszer lehet spórolni, mert kevesebb a gyerek és kellene is spórolni, akkor miért ne tegye meg az állam, ésszerű keretek között.

- Ez a tervezet nem spórolás. Ebben a tervezetben benne van a mai rendszer működtetésénél egy 300-400 milliárdos hiány, mert az állami intézményfenntartás drágább, mint az önkormányzati. Hiszen az önkormányzatok normatív hozzájáruláshoz mintegy 50-60 százalékot hozzátettek. Ez a pénz nincsen meg.

- Erre mondta azt Pokorni Zoltán, hogy ez a 430-450 milliárd, amit az önkormányzatok hozzátettek, ez csak úgy jöhet össze az állami pénztárcában, ha elvonják az összes önkormányzati bevételt az iparűzési adótól egyebekig.

- Személyi jövedelemadóig. Ezért mondom azt, hogy az önkormányzatok halálra vannak ítélve. Ha bejön az életpályamodell, ami körülbelül egy további 150-160 milliárd költségigényt jelent, akkor azt hiszem, nem nehéz megérteni, hogy ennek a fedezete részben csak intézménybezárással és pedagógus elbocsátással teremthető elő.

- Tehát azt mondja, hogy az államnak nincs is meg a pénze ahhoz, hogy ezt a törvénytervezetet, illetve majdani törvényt működtesse, csak úgy lehet meg a pénze, ha radikálisan szűkíti az intézmények és a dolgozók körét.

- És megemeli a munkaterheket, ami egyoldalúan, egyértelműen kiolvasható. Nem szabad elfelejteni, hogy a közoktatás mellett az államosítást akarják végrehajtani az egészségügyben, a gyermekvédelemben, a szociálpolitikában és számos kérdésben. Mindez összeadódva nem értelmezhető, hogy honnan teremtik elő a szükséges fedezetet.

- De még mindig azt mondom, hogy miközben nagyon szorítóak a körülmények, nyilvánvaló, hogy a kormánynak valamit tennie kell, hogy megpróbáljon spórolni. Ha például Önre szakadna ez a feladat, hogy alakítsa át a közoktatást és mondjuk 50 vagy 100 milliárd forintot próbáljon megspórolni, akkor hogy látna hozzá?

- A spórolási folyamat, hogy rövid legyek, nem most kezdődött, csakhogy ezt az előző kormány szemére hányják. Hiszen a konvergenciaprogramot el kellett készíteni.

- Voltak is iskolabezárások például.

- Nem olyan nagy számban, mint ahogy ezt híresztelik, általában ott zárták be az iskolákat, ahol nem volt gyerek. Elindult egy nagyon ésszerű folyamat, ez pedig a kistérségi társulás. A kistérségi társulásban az önkormányzatok összefogva hatékonyan tudták megszervezni a feladatokat, ezt most szétverik, megszüntetik. Az önkormányzatok anyagi kondícióját úgy alakították ki, hogy saját maguk nézzék meg, melyek azok a feladatok, amelyeket nem látnak el ténylegesen, csak lejelentenek, és melyek azok a feladatok, ahol a közös megoldás előbbre visz és megtakarítást eredményezhet. Ez a folyamat beindult, ezt tovább kellene vinni. Most betették az alaptörvénybe a kötelező társulás lehetőségét, amit az előző ciklusokban megakadályozott az akkori ellenzék, mert az oktatásnál a kötelező társulás nem elítélendő gondolat. Ha benne van az alaptörvényben a kötelező társulás, akkor ezzel a lehetőséggel kellene élni, és nem pedig azzal, ami most van benne az alaptörvényben, hogy 2 ezer lélekszám alatt nem is kaphatja vissza az önkormányzat az iskoláját akkor sem, ha az iskola egyébként teli lenne. Egész idáig azt mondták ellenzékben, hogy tönkreteszik a kis településeket.

- És mindenhol meglesz a saját iskola, ha ezt akarják az önkormányzatok. Ugye ez volt?

- Most pedig nem kapják vissza akkor sem, ha az az iskola egyébként rentábilisan működne. Számos olyan iskola van, amit most újítottak fel, hiszen az előző ciklusban indult egy iskolafelújítási program, amelynek keretei között több mint 500 iskola felújítása kezdődött meg és fejeződik is be lassan. Tehát ilyen értelemben olyan iskolákat fognak bezárni, amelyekbe ráadásul EU-s pályázat alapján EU-s pénzek vannak befektetve.
- Az Ön tapasztalatai alapján menthető még néhány lényeges elem ebben a köznevelési, közoktatási törvényben, azon módosító javaslatok következményeként, amelyeket Pokorni Zoltán megígért?

- Ha Pokorni Zoltán átírja a törvény 99 százalékát, akkor igen.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái