Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 15.

• Nyomtatás

Részletek

2011. november 17. csütörtök, 02:47

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2011. november 15-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor zárt körben állítólag kijelentette, ha az IMF visszajön, ő elmegy. Elbukna a szabadságharc és vezére? De miért nem lehet harc nélkül együttműködni a Valutaalappal?

Másik témánk, hogy bár a gazdasági növekedés a III. negyedévben jobb lett a vártnál Magyarországon, és a forint sem gyengült tovább, a világsajtó és a piaci elemzők egyre veszélyesebb országnak látják Magyarországot. Hogy lehetett ennyire elrontani?

Ezzel kapcsolatban is beszéljük meg, hogy az amerikai nagykövet asszony szerint mégiscsak volt úgynevezett demars, amit kormánya nevében átadott Orbán Viktornak néhány héttel ezelőtt. Miért kellett ezt tagadni?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Pokorni Zoltán egyre nyíltabban veszi fel a harcot saját kormányával és miniszterelnökével a közoktatási törvénytervezet miatt. A mai parlamenti vitán szinte az összes lényeges kérdésben a tervezet ellen foglalt állást és ötven-hetven módosító javaslat benyújtását ígérte. Ekkora a demokrácia a Fideszben? Vagy Pokorni már tud valamit.

És végül mi a véleményük arról, hogy újabb négyszáz embert távolítanak el a közszolgálati médiából, köztük bevált színvonalas újságírókat, műsorvezetőket. Az utolsó oltsa el a villanyt? Vagy akárki marad is, mi fizetjük az egyre nagyobb számlát?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az elmúlt héten beszéltem itt a műsorban két kormánybiztossal is, egyikük a Puskás stadion építését felügyeli, a másik a Fradi stadionét. Őket is megkérdeztem arról, hogy vajon mit remélnek, mennyire lehet eredményesen üzemeltetni két ilyen nagy létesítményt és elkerülni azt, hogy évente több milliárdjába kerüljön a fenntartónak. Ők mind a ketten optimistán nyilatkoztak. De gondolom, hogy más a remény, más a terv és más a mindennapi valóság. Itt van Győr, Magyarország egyik legjobban prosperáló városa, van egy viszonylag friss stadionja, ha jól tudom négy-öt éve adták át.

Klement Tibor: - Így van.

- Tizenhatezer személyes. Hogy működik ez a stadion? Mibe kerül, esetleg pénzt hoz?

- Több lehetőség is van a működtetésre. Az egyik, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy csak futballmérkőzések megrendezésével rentábilisan nem működtethető. Azonban vannak működési költségeket csökkentő tényezők. Nálunk van két gázmotoros minierőmű, ami az elektromos áramot termeli, illetve a keletkezett hulladékhőt télen fűtésre, nyáron klimatizálásra is egyaránt fel lehet használni.

- Magyarán energiatermelővé is váltak? Nem csak stadionná?

- Így van. Nyilván ez például nagyon fontos, hogy a pályafűtést saját erőből tudjuk megoldani, és ne kerüljön több millióba a téli időszakban felfűteni a talajt. De azt gondolom, hogy ma csak úgy érdemes stadiont építeni, ha azért optimálisan eltalálják, illetve figyelembe veszik a keresletet. Tehát, hogy mennyi néző az, ami várhatóan, átlagosan bejön. És egyetértek a KPMG ez irányú dolgozatával.

- Mert hogy készített egy alapos vizsgálatot, tanulmányt arról, hogy mennyire érdemes Magyarországon új stadionokat, létesítményeket építeni.

- Így van, hogy milyen nagyságú legyen, és egyértelműen az volt a megállapítása a befogadóképességgel kapcsolatban, hogy nem az egyes csúcsrajáratásokat kell megcélozni, amikor olyan esemény van, amikor biztos telt ház van, hanem inkább az átlagot kell megcélozni.

- Úgy, hogy tíz-tizenkétezres stadionokat javasoltak ők, ugye?

- Pontosan. És mobillehetőséget hagyni a bővítésre egy-egy eseménynél.

- Ezzel azt akarja mondani, hogy Győrnek például a tizenhatezres stadion egy kicsit nagy?

- Így van. Nálunk egy olyan adottság volt, hogy akkor pályázott a magyar kormány és a Magyar Labdarúgó Szövetség az Európa-bajnoki döntő megrendezésére Horvátországgal együtt, és itt egy olyan stadion engedélyezése zajlott, ami minimum harmincötezres. Ezt építettük meg mi saját erőből tizenhatezresre és időközben nem nyertük meg az Európa-bajnoki pályázatot, de ez egy adottság volt. Mi nem nagyon tudunk változtatni.

- Ezt már nem lehetett tízezresre csökkenteni.

- Így van. Ha most építenénk, akkor körbeépítenénk a stadiont, végig mindenhol fedett lenne, és ahogy Ön is mondja, nem lenne nagyobb befogadóképességű, mint tízezer.

- Volt vagy van olyan esemény, és mennyi egy évben, amikor megtelik a stadion?

- Legutóbb az ETO-nak volt ilyen, amikor a Bayer Münchennel játszott.

- Igen, arra emlékszem én is.

- Különböző más programokkal is összehoztuk ezt. Tehát TNT-koncert volt, illetve Fergeteg Party.

- Szóval évente egyszer-kétszer meg tudják tölteni?

- Igen. Azért a Fradi nagy biztonsággal nyolcvan és száz közötti telítettséget hoz, de ez függ az időjárástól is, és hogy hét közben vagy hétvégén játszunk. Illetve az előbb azt a gondolatot nem fejeztem be, hogy a mai tervezésnél mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy multifunkcionálisan kell megtervezni, tehát nem csak futballmérkőzések lebonyolítására.

- Például ez a győri stadion alkalmas egyéb eseményekre?

- Mindenképpen. Mi úgy is alakítottuk ki, hogy ha koncertet szeretnénk csinálni, akkor az egyik kaput a pálya egyik végén teljesen le tudjuk pillanatok alatt bontani, pont ott, ahol az energiacentrum van, oda kamionnal be lehet állni, színpadot építeni, energiát tudunk biztosítani. Ez vizsgázott is ezen a TNT koncerten. Mindig van ezzel kapcsolatban egy neuralgikus pont, mégpedig az, hogy a játékteret hogyan védjük meg a közönségtől.

- Nehogy tönkretegyék, letiporják, aztán hónapokba teljen a helyrehozása.

- Voltam ilyen típusú szakmai bejáráson, ott egy ilyen tízezres stadion van, de mások a pénzügyi viszonyok, mert azt mondják, hogy ha rockzenekar lép fel, akkor beengedik a nézőközönséget a küzdőtérre, és utána mintegy százezer euróért egy hét alatt kicserélik a füvet.

- Hoppá. De százezer eurója, gondolom, Önnek nincsen éppen kéznél.

- Illetve nehezen látok ma olyan rockkoncertet, amelyik megtermeli azt, hogy én utána ennyi pénzért cserét hajtsak végre.

- Hány esemény zajlik egy évben a győri pályán? Most mindent, focit, koncertet, mindent egybevéve.

- Olyan harminc.

- Harminc. És az átlagos nézőszám mekkora?

- Öt és nyolcezer közötti.

- Magyarán mondjuk akkor százötven-kétszázötvenezer ember látogat ki egy évben ezek szerint a győri stadionba.

- Így van.

- Szerény becsléseim szerint – amelyek most készültek az elmúlt tíz másodpercben – ebből nem lehet fenntartani a stadiont.

- Bátran ki lehet jelenteni, hogy ez ráfizetéses. Ez így van.

- Ki fedezi ezt? Győr városa?

- Nem, ez egy magántulajdonban lévő stadion. A tizenhét hektár, amin élményközpont, stadion, kollégium, gimnázium és hotel épült, a Győri ETO FC Kft. tulajdonában van. De alapvetően a Questor-csoport tulajdonolja.

- És a Questor-csoport évente mekkora összeget ruház be? Nagyságrendet körülbelül. Amit kénytelen kipótolni, hogy működhessen.

- Azt gondolom, hogy az elmúlt évben mondjuk a költségvetésünk húsz százalékát. De ez a korábbi időszakban nagyobb volt, azzal, hogy játékoseladás történt, illetve az Audi belépett, tehát a tavalyi év gazdaságilag kifejezetten sikeresnek mondható. Ez okozta azt, hogy nem több mint húsz százalékot kellett beadnia.

- Az Audi belépése mit jelent konkrétan?

- Hirdetőként, szponzorként, támogatóként.

- És a város semennyivel nem járul hozzá a költségekhez?

- A korábbi időszakban ez minimális volt, aztán Borkai Zsolt belépésével teljesen átalakult a sportfinanszírozás a városban. Azóta mi, kifejezetten csak utánpótlásra, olyan harmincöt és negyven millió forint közötti összeget kapunk évente.

- De mindezzel együtt húsz százalékot a tulajdonos beletesz a működési költségekbe minden évben.

- Így van.

- Végül is Győr nagyváros, ugyan magyar méretekkel nézve, de Budapest sokkal nagyobb. Úgyhogy ha itt felépül egy Fradi-stadion mondjuk huszonkétezer hellyel, és felépül egy Puskás stadion harmincöt-negyvenezres számmal, az Ön feltételezései szerint milyen összegbe kerülhet ezeknek a fenntartása, működtetése évente?

- Ezt nehéz megmondani, nekem csak a sajátunkra vannak ilyen számításaim. De azt gondolom, hogy olyan hatvan és százmillió forint közötti összegre tehető ez.

- A micsoda?

- Az üzemeltetése.

- Tehát százmillió forinttal lehetne működtetni egy Fradi-stadiont? Nekem kevésnek tűnik ez.

- Nem, nem.

- Most a százmillióra úgy gondol, hogy százmillió plusszal.

- Hadd mondjak egy példát. Mindenki azt gondolja, az esti mérkőzés attól drága, mert világítani kell. Na most mi elvégeztük ezeket a méréseket, körülbelül húsz, huszonötezer forintba kerül egy mérkőzés világításköltsége.

- Ez nem sok.

- Nem, nem brutális ez a dolog. Én azt gondolom, hogy a százmillió reális. De én inkább a Nemzeti stadionra gondoltam, a Fradiénak az üzemeltetése mondjuk ennél olcsóbb mindenképpen.

- Na de ha az üzemeltetés mondjuk százmillió forint, akkor azt miért ne lehetne kigazdálkodni néhány nagy eseményből?

- Mert szerintem nincs ilyen lehetőség. Most vegyünk egy koncertet. Egy eseménnyel megtölti mondjuk tízezer ember, ennek a jegyára körülbelül olyan hatezer forint körül mozog. Ennél drágábban nem lehet megcsinálni. Ez, ha jól számolom, hatvan millió forint, ugye?

- Igen. És azt mondja, hogy magának a rendezvénynek a biztosítása elviszi jelentős részét ennek a bevételnek?

- Így van. Ebből a bevételből, ha tízmillió forint nyereség marad, akkor azt gondolom, hogy kezet kell csókolni a szervezőnek.

- És a futballmeccseknél meg még kevésbé várható?

- Eleve sokkal nyomottabbak a jegyárak. Nem jön ki tízezer ember rendszeresen. Ennélfogva itt nemcsak az van, hogy meg kell fizetni a biztonsági szolgálatot, hanem itt ki kell fizetni a mérkőzésre a csapatot, a prémiumát, az ott dolgozók adott napi bérét. Ez is költség, ez még többe kerül, mint egy rockkoncert.

- Hány ember dolgozik az Önök stadionjában, akik mindig alkalmazva vannak, tehát nemcsak külön eseményekre veszik fel őket?

- Akik a pályát tartják karban, az egy olyan nyolc-tíz fős brigád. De nyilván dolgoznak itt karbantartók, akik a pályafűtéssel foglalkoznak, az energiatermeléssel, takarítással. Ez olyan húsz-huszonöt fő.

- Értem. Tehát az ő költségük van benne és természetesen, amikor egy-egy esemény van, akkor ennél jóval többen kell, hogy legyenek.

- Így van. Egy ekkora stadionba minimum mondjuk száz fő az, amivel biztonsággal ellátható vagy biztosítható. Ha egy kicsit kiemelt kockázatú, akkor a törvény arról úgy rendelkezik, hogy a rendőrséggel szerződést kell kötni. Ha ötven fővel köt az ember szerződést, az is több mint egymillió forint. Tehát ezek azonnal veszteségessé tesznek egy rendezvényt.

- Összegezve tehát az Ön véleményét, azt mondaná, hogy kicsit kisebb stadionok, amelyek többféle funkció ellátásra alkalmasak, jobban és eredményesebben volnának üzemeltethetők?

- Mindenképpen. Ez a véleményem. Egy picit még szólni akartam arról, hogy legutóbb Münchenben jártam, az egy más léptékű város, de ott is úgy van, hogy a két élvonalbeli csapat, a Bayern München és a Leverkusen – illetve most ez másodosztály – közös stadiont használnak.

- Ott is spórolnak.

- Hát igen, én biztos vagyok abban, hogy ha a budapesti csapatok egy stadiont vagy maximum kettőt használnának, és nem külön-külön tartanának fent önálló stadionokat, akkor ez rentábilisabbá, illetve kevésbé veszteségessé válna.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Milyen forgatókönyvek vannak a fejedben? Nem színházi bemutatóra gondolok, hanem mi történhet itt a következő hetekben, hónapokban gazdaságilag?

Békesi László: - Elég kiszámíthatatlanok a folyamatok. Van néhány dolog, amit elég nagy biztonsággal lehet belőni, más fejlemények pedig hihetetlenül labilisak. Amit én belátható időn belül bekövetkező eseménynek tartok, azt gondolom, hogy a bizalmatlanság a magyar gazdaságpolitikával szemben elérte azt a pontot, amely már beavatkozásra fogja késztetni a monetáris hatóságot. A piac beárazott egy erőteljes kamatemelést, ami azt jelenti, hogy már csak olyan hozamfelárak mellett hajlandók magyar eszközöket vásárolni a piacon, amelyek a jelenlegi hatszázalékos jegybanki alapkamat mellett nem reálisak. Én tehát azt gondolom, hogy a piac kikényszerít két hét múlva, november 29-én egy erőteljes kamatemelést, aminek természetesen az a következménye, hogy még drágábbak lesznek a hitelek, még többet kell fizetnünk a piacon, ha egyáltalán hozzájutunk friss forrásokhoz. De valószínűleg ezek után talán átmenetileg nyugvópontra kerülhet ez a rohamosan romló forintárfolyam.

- Tehát, ha mondjuk 7,5-8 százalékra emelik az alapkamatot, akkor megállítható ez?

- Átmenetileg mindenféleképpen, akkor stabilizálódhat. Persze egy nagyon magas szinten, de vélhetően ilyen 300 forint körüli szinten talán stabilizálódhat a forint. Ez azonban önmagában véve nyilvánvalóan nem elég ahhoz, hogy további romlás ne következzék. Nagy mértékben függ attól, hogy a már megfigyelési listán tartott magyar eszközöket a Standard & Poor's végleg leminősíti-e. Ez várhatóan ugyancsak a hónap végén derül ki. Ha bekövetkezik a bóvli kategóriába sorolása a magyar eszközöknek, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy újabb lépések következnek.

- De miért következett ez be? Hiszen itt van ez a legújabb GDP adat, 1,4 százalék, ez a vártnál is jobb. A költségvetés jó, tudjuk a magánnyugdíjpénztári vagyon elvételével, de idén formailag pluszban zár és jövőre is nagyjából úgy látszik tartható lesz – nagy kínok árán persze – 3 százalék alatt. És még akár olyan nagyon rosszul sikerült vételeket, mint a MOL-részvények is, be lehet dobni végső problémák elkerülésére, tehát ha szakadna a költségvetés, akkor el lehet adni. Lehet, hogy nem 500 milliárdért már csak, hanem 300-ért vagy 350-ért, de be lehet tömködni a lyukakat. Mitől ijedt meg ennyire a világ tőlünk?

- A világ három dolgot lát, amit nagyon pontosan lát. Az egyik, hogy a folyamatok fenntarthatatlanok Magyarországon. Nagyon jól idézted ezeket az egyszerű lépéseket, amelyekkel rövid távon lehet előállítani mesterségesen egy csökkenő hiányt, egy csökkenő államadósságot. A világot, a piacokat ez természetesen nem nyugtatja meg, őket az érdekli, hogy egy-két-három év múlva mi lesz. És pontosan látják, hogy miután ezek az erőforrások elfogytak, akár a magánnyugdíjpénztárakra gondolunk, akár a MOL-pakettre gondolunk – bár ők ezzel nem számolnak természetesen –, ezeket teljesen fölösleges beszerzésnek, a hitelforrások elpazarolásának tekintik, teljes joggal. De mondjuk azt is tudják, hogy egy drasztikus recesszió elkerülése miatt előbb-utóbb fel kell adni az évi több mint 500 milliárdot hozó szektorális különadókat. Emiatt azt látják, hogy hiába lehet ebben az évben teljesíteni a nominális deficitcélt vagy jövőre kínkeservesen – erre majd még visszatérek, mert az egyáltalán nincs kézben –, ha még sikerülne is, 2013-ra, 14-re, 15-re ez bizonyára nem tartható. A strukturális hiány, ahogy ezt a szakma hívja, nem 3 százalék alatti, hanem ebben az évben 6 százalék. Jövőre hasonlóképpen alakul. Az átmenetileg államosított nyugdíjpénztári vagyonból lecsökkentett hiány újra nő. Ráadásul fennáll a GDP csökkenésének a veszélye. Tehát magyarul az első, amit látnak, hogy a folyamat fenntarthatatlan, rövid távú kozmetikázásról van szó, nagy árral. Másodszor, erős a recessziós félelem Magyarországon, minden ágon sokkal rosszabbak a jövő évi kilátások, mint amivel a kormány ebben a pillanatban számol. És itt nem a másfél százalék kontra nulla vagy fél százalék közötti eltérés a perdöntő – az se kevés, hiszen minden egy százalék a költségvetésben 130-150 milliárdos kiesést jelent –, hanem az, hogy beszerzési ágon az értékesítés, a kiskereskedelmi forgalom nem növelhető, hiszen minden lépés csökkenti a vásárlóerőt. Adóemelésekről van szó, a csődök növekedéséről van szó, beragadó munkanélküliségről, növekvő inflációról van szó. A beruházások leálltak, gyakorlatilag nincs beruházás Magyarországon. A két nagy multi esetében a gépjárműipari beruházást befejezik, a Mercedes és az Audi, de azon kívül semmi más nincs. Magyarország ma már nem tudja igénybe venni az egyébként felzárkózási célú vagy kohéziós alapokból származó EU-támogatásokat sem. Vagy mert nincsenek projektek előkészítve, vagy mert hiányzik az önfinanszírozási rész. Következésképp sajnos az sem lendít beruházási oldalon. A megtakarítások a csökkenő források miatt és az erős devizaárfolyam-romlás miatt is, és a hiteltartozások miatt lényegében csökkennek és változatlanul alacsonyak lesznek. És minden a költségvetés egyensúlyának javítását szolgáló lépés csökkenti az állam keresletét. Magyarul, csökkenti a kiáramló gazdasági teljesítményt. Következésképp úgy látják, és teljesen joggal, hogy inkább recessziós veszélyekkel kell a magyar gazdaságnak szembenézni, ha pedig nincs növekedés, akkor esély sincs az egyensúly újabb tartós javítására és az államháztartás csökkentésére.

- Magyarán nincs hiteles gazdaságpolitika és nincsenek meg azok a reformok, amelyek mindenki szerint szükségesek lettek volna ahhoz, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni.

- Megelőztél. Mert a harmadik ez lett volna. A totális bizalmatlanság, ugye? Egy teljesen hiteltelen kormányzati kommunikáció, azzal ellentétes cselekvések, önsorsrontó politika, amit nyilván azért a piaci befektetők pontosan látnak és érzékelnek. Következésképpen nem arról szól a történet, hogy nyomják Krahácsot, meg itt valaki összeesküdött Magyarország ellen, hanem valójában egyetlen olyan komoly tényező sincs, amely hitelessé tenné azokat az ígéreteket, amelyek persze naponta hangzanak el, hogy ha kő kövön nem marad, akkor is betartjuk a 3 százalék alatti célt. Ezek nem reálisak.

- Egy álnaiv kérdésem van: ha ennyire bizonytalanná vált a környezet és bizonytalanná vált például a forint sorsa meg az állampapírok eladhatósága és így tovább, magyarán megrendült az állam fenntartható működése, akkor miért nem fordulunk újból a Valutaalaphoz? Azért mondom, hogy álnaiv a kérdés, mert tavaly nyáron azt mondták, hogy kipateroltuk őket. De mégiscsak ez a legkisebb presztízsveszteség. Azt mondanánk, hogy szeretnénk új feltételekkel tárgyalni, mit szólnak hozzá uraim és hölgyeim. És ők azt mondanák, hogy jó, nézzük meg. Onnantól kezdve minden könnyebb volna. Könnyebb volna lélegezni, nem?

- Igen, ez valóban így van és én mélyen meg vagyok róla győződve, hogy ez a lépés elkerülhetetlen. Minél hamarabb, annál jobb. Itt már a presztízsveszteség régen nem számít. Tudom, hogy ez nem a jelenlegi politikai kurzus gondolkodásmódja, ők messze fontosabbnak tartják a saját politikai presztízsüket a gazdasági károknál. De az ország azért ennél mégiscsak fontosabb. Azt kell mondanom, hogy ha nem is ma, mondjuk egy fél éven belül, ha nem is új IMF-hitelforrásokra, de arra a bizonyos elővigyázatossági szerződésre szükség lenne, ami két dolgot jelent. A piacok számára üzenet, hogy az IMF hajlandó megállapodni a magyar kormánnyal, másodszor egy olyan gazdaságpolitikai programot kényszerít ki és ellenőriz, ami alapján a piacok nyugodtan hitelezhetnek. Ebben az esetben pillanatok alatt eladhatók lennének az állampapírok, lényegesen csökkenne mindenfajta felár, a hozamok és a kamatok is, és az úgynevezett CDS felárak is. Azaz valóban azt a sokat emlegetett nagy vívmányt, hogy a piacról tudjuk magunkat finanszírozni, fenn lehetne tartani, de ehhez az IMF védőernyőjére szükség lenne. Ha ez nem következik be, annak kizárólag politikai okai vannak, és azt nem is akarom végiggondolni, hogy e mögött milyen megfontolások húzódnak.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Majdnem négyszáz embert küldenek el megint a közszolgálati médiából, és bár tudtuk előre, hogy így lesz, azért az ember mégiscsak meglepődik. Részben azon, hogy olyan jól ismert, tehetséges, jó színvonalon dolgozó műsorvezetőkről, újságírókról, riporterekről van szó, mint M. Kiss Csaba, Bombera Krisztina vagy Teszári Nóra, részben, hogy ráadásul éppen Teszári Nórával hirdették azt, hogy újra nyitunk. Még a napokban is láttam ilyen reklámot megjelenni újságban. Ehhez képest annyira újra nyitnak, hogy őt mindjárt ki is teszik. Ezt hogy képzelik vagy hogy gondolják, vagy ki a felelős ezért?

Szabó László: - Nézze, a Nóra kiváló újságíró.

- Jó, itt akkor be is fejezhetnénk a dolgot. Kiváló újságíró, tehát a közszolgálatnak szüksége van rá. Nem? Nem így nem így érvényes a mondat?

- Nem, nem.

- Miért?

- Mert ha mindenki, aki a közszolgálatban dolgozott volna és egyébként kiváló munkatárs lenne, ott maradt volna és ott maradna, akkor finanszírozhatatlanná válna az intézmény. Ezt elmondtam már korábban, most is, hogy sajnos bele kell harapni néhány ujjunkba és meg kell hozni bizonyos döntéseket. Nem tud ekkora létszámmal működőképes és finanszírozható maradni az intézmény, ezért súlyos döntéseket kellett meghozni, emberileg is nehéz döntéseket. Nyilván a Nórának adott esetben a legnehezebb egy ilyen helyzet. Nem azoknak, akik meghozták, persze nem akarok álszent lenni. De meg kellett hozni ezeket a döntéseket, nem tud több mint háromezer emberrel finanszírozatható maradni az intézmény. Nem tud olyan maradni, változtatni kell, csökkenteni kell, karcsúsítani kell.

- És hogy lehet, hogy azt nem tudták még két héttel ezelőtt, hogy például Teszári Nórát nem tudja elviselni ez a szegény, egyébként egyre több pénzzel gazdálkodó közszolgálati média? Mert ha tudták volna, akkor nyilván nem hirdetik vele azt, hogy újra nyitnak. Vagy újra zárnak. Nem tudom.

- Nehéz helyzetben vagyok, hiszen engem a jogszabályok arra köteleznek, hogy konkrét emberekről nem beszélhetek. Ezért én valójában hivatalosan nem mondhatok semmit arról, hogy kik kaptak olyan levelet, amiben egyelőre arról tájékoztatjuk őket, hogy kezdeményezzük majd a munkaviszonyuk megszüntetését. Tehát ez még nem egy munkaviszony-megszüntetés, ez egy előzetes értesítés arról, hogy ez a szándék, és majd harminc nap múlva, ha és amennyiben harminc nap múlva még mindig érvényben van ez a szándék, akkor történik meg a végleges váltás. Tehát konkrét személyekről nem beszélnék.

- Na de ezt azért már végül is elismerte itt ebben a beszélgetésben is, mert azt mondta, hogy szegény Teszári Nórának a legnehezebb, ami ezek szerint nem mondható el, de maradjunk abban, hogy jó, hivatalosan nem mondhatja, de gyakorlatilag én mégis arra kényszerítettem, hogy kimondja. Nem is azt akarom megkérdezni, hogy miért. Csak azt, hogy hogyan fordulhat elő az a helyzet, hogy a saját főnökei nem tudják két héttel vagy egy héttel korábban, hogy őt bizony el fogjuk bocsátani, ezért vele nem hirdetjük magunkat.

- Akkor, amikor elindult az a bizonyos műsor, amit óriásplakátokon, city lightokon is hirdettünk, ez a bizonyos Éjjeli őrjárat, az még a leépítési szakasz előtt volt, hónapokkal előtte volt. Akkor az a döntés született, hogy azok vezetik azokat a műsorokat, akik szerepelnek az óriásplakátokon. Az a folyamat, amely aztán oda vezetett, hogy meg kell hozni ezeket a döntéseket a leépítésekről, ebbe könnyen lehet, hogy bekerültek olyanok is, akik korábban műsorvezetők voltak. Nem, sajnos műsorvezetőkből sem tud annyi lenni a közmédiában, mint amennyi eddig volt. Ahogy díszlettervezőből, autósofőrből, kommunikátorból, jogászból vagy bármi másból sem tud annyi lenni.

- Én ezt el is tudom fogadni. Bár kicsit meghökkentő, hogy lényegében a munkatársak, alkalmazottak egyharmadát elbocsátják, azért ilyen súlyos leépítési folyamat sehol a civilizált világban nem történik.

- Itt álljunk meg egy picit, ez nem így van. Ön is olvassa a híreket, jól ismeri a nemzetközi médiavilágot, tán jobban is, mint én. A BBC-nél, a szlovák közszolgálati televíziónál, most éppen a portugál közszolgálati televíziónál is rengeteg leépítés történik – csak azért vagyok én is naprakész, mert összegyűjtettem ezeket a kollégáimmal. Látni azt, hogy a világon mindenhol ez a tendencia, miután többek között a kereskedelmi bevételek csökkennek, nem költenek annyi pénzt a reklámozók, meg más okokból is. A média világa teljes egészében átváltozik, a súlypontok a televízióról az internetre tevődnek. Ez nem így van, hogy a világon sehol nincsenek elbocsátások.

- Ez tényleg nem így van, nem azt mondtam, hogy nincs elbocsátás, csak hogy nem ilyen arányú. Említette a BBC-t. Huszonhárom-ezer dolgozójuk van, tehát sokkal nagyobb, mint a magyar televízió, rádió együtt. Háromezret akarnak elbocsátani. Nem az egyharmadát, nem nyolcezer embert, hármat, nem azonnal, négy év alatt. Nem tudom mi lesz belőle négy év alatt, de egy folyamatos, kiszámítható, tervezhető, vitatható, alkudható folyamatról van szó, amiben nyilván még arra is gondot fordítanak, hogy az illetők ne az utcára kerüljenek, a nagy semmibe. És olyanok kerüljenek ki a BBC-ből, akik talán már megengedhetik maguknak, hogy ne dolgozzanak tovább. Itt viszont mondjuk hatvan év közelében lévő vezető újságírók talpára kötnek útilaput, közvetlenül a nyugdíj előtt állókéra és ami főleg ebben a mostani névsorban feltűnő, hogy a televízió ismert, népszerű arcairól van szó. Az értékeket meg kell tartani. Teszári Nóra nagyon szimpatikus, nagyon kedves, nagyon jól működő kulturális arca volt a Duna Televíziónak. Miért nincs rá szükség? Nem érti az ember.

- Picit még a BBC-ről beszéljünk egy percet. Valóban igaza van, a BBC egy hosszú távú stratégiát jelentett be. Egyébként tudjuk jól, hogy az újságírók sztrájkjával és tiltakozásával és ellenkezésével. Azért ott sem megy olyan nagyon egyszerűen ez a folyamat.

- Persze, senkinek sem öröm.

- Ott azt mondja, hogy három év alatt vagy négy év alatt fogják elbocsátani az embereket. Azt, hogy a közszolgálatban nem tartható ez a mennyiségű ember, aki benne volt, azért mi is több mint egy évvel ezelőtt már világossá tettük. Tehát azért ez az elbocsátási, karcsúsítási folyamat is másfél évig tart a közszolgálatban, nem egyik pillanatról a másikra történik. Visszatérve a műsorvezetőkre, mert ezt sem szeretném megkerülni. Igen, vannak olyanok, akik nem tudnak tovább dolgozni a közszolgálatban, de a döntő többsége tovább dolgozik. Veiszer Alindától Tóth Krisztáig, Gundel Takács Gábortól Banner Gézáig és mondhatnám a rádiós műsorvezetőket Horváth Gergőtől Buda Marciig, megmaradnak.

- Na látja, a felsoroltak egy részéről kis túlzással azt sem tudom, hogy ki. Azok viszont, akiket felsoroltam abszolút közismertek.

- Tájékozódjon, könyörgöm, tájékozódjon. Nem így ismertem meg.

- Tájékozódom, de M. Kiss, Bombera, Teszári Nóra olyan közismert és ráadásul még a fiatalabb korosztályhoz tartozó személyiségei voltak a magyar televíziózásnak, akik minden körben már nevet szereztek maguknak. Miért ők mennek? Ezt nem értem.

- Mondom még egyszer, konkrét személyekről nem beszélhetek, ezt tiltják számomra a jogszabályok, hogy én személyiségi jogokat sértő módon elmondjam, hogy kiről,milyen döntés született és milyen papírt vett át. Vannak olyanok, akik nem tudnak tovább dolgozni és más népszerű műsorvezetőink pedig tovább dolgoznak. Azt szeretném, ha világossá válna – de nem szeretnék a műsorvezetőkre szorítkozni csak –, hogy közel 3500 fővel vettük át a közszolgálati médiarendszert. És bennmaradnak 2500-an. Nem az történik, hogy itt mindenkit elzavarnak. Egy létszám-racionalizálás történik, és a munkatársak több mint kétharmadának továbbra is munkát kínálunk. Ismeri a mondást, a pohár félig tele van vagy félig üres. Én szeretném a félig tele oldaláról vagy kétharmadig tele oldaláról megfogni. Onnan, hogy amikor átalakítjuk a rendszert, akkor a munkatársak kétharmadának azt mondjuk, hogy szeretnénk veletek tovább dolgozni, bízunk bennetek, hiszünk abban, hogy a megújult közszolgálatiság veletek létrejön. És valóban vannak olyanok, akikre nem számítunk ebben. És ebben vannak olyan műsorvezetők is, akik képernyős arcok voltak, ismertek voltak, mert ugyanolyan arányban érinti őket a leépítés, mint a díszletépítő munkásokat vagy a hangmérnököket.

- Egy látszólag ehhez nem tartozó témát még hadd hozzak ide. Ez az Ön szívéhez és múltjához nyilván közel is áll. A Kunigunda utcai székház megvásárlása, ez egy hosszú távú bérlés volt, de Önök azt mondták, hogy ez egy rossz szerződés volt, meg kell venni ezt az épületet. De ahogy látjuk a gazdasági és a hitelhelyzetet, biztos, hogy olyan ésszerű dolog erre a harminchat milliárdos tételre hitelt felvenni? Nagyon nagy ára lesz ennek. Számolják ezt, hogy hogyan változnak a feltételek?

- Hadd mondjak erről is néhány bővített mondatot. Nem vettük meg egyelőre, hanem kötöttünk egy olyan opciós vételi jogot a jelenlegi bérbeadóval, ami mostantól vagy a megkötéstől számítva mintegy két éven keresztül lehetőséget biztosít arra, hogy kimásszunk az üzletből és a sajátunkké tegyük, megvásároljuk az épületet. Ez az opciós szerződés azért fontos, mert onnantól kezdve, hogy aláírtuk – ez valamikor a nyár elején történt –, két évig pontosan tudjuk, hogy melyik nap melyik órájában mennyit kell fizetni azért, hogy az épület a magyar adófizetők tulajdonába kerüljön vissza közvetetten. Nyilván azáltal, hogy egy közintézmény tulajdonába kerül. Vizsgáljuk azt, hogy ez melyik pillanatban, hogyan, milyen konstrukcióval éri meg a legjobban. Ma már világosan látszik – persze nyilván a hitelpiaci helyzet, a forintárfolyam és sok minden ezt befolyásolhatja –, hogy jobb konstrukciót tudunk kötni a megvásárláshoz felvett hitellel, mint azzal, ha továbbra is fenntartottuk volna a bérleti konstrukciót és még húsz éven keresztül fizettük volna a bérletet. Arról nem beszélve, hogy így a miénk lesz az ingatlan, húsz év után meg nem lett volna a magyar államé az ingatlan, hanem akkor még egy plusz visszavásárlási összeget kellett volna fizetni.

- De ezek szerint két évük van arra, hogy a konkrét időpontról és feltételekről döntsenek.

- Igen. Hozzávetőlegesen két évünk van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >