Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 15.
- Részletek
- 2011. november 17. csütörtök, 02:47
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Milyen forgatókönyvek vannak a fejedben? Nem színházi bemutatóra gondolok, hanem mi történhet itt a következő hetekben, hónapokban gazdaságilag?
Békesi László: - Elég kiszámíthatatlanok a folyamatok. Van néhány dolog, amit elég nagy biztonsággal lehet belőni, más fejlemények pedig hihetetlenül labilisak. Amit én belátható időn belül bekövetkező eseménynek tartok, azt gondolom, hogy a bizalmatlanság a magyar gazdaságpolitikával szemben elérte azt a pontot, amely már beavatkozásra fogja késztetni a monetáris hatóságot. A piac beárazott egy erőteljes kamatemelést, ami azt jelenti, hogy már csak olyan hozamfelárak mellett hajlandók magyar eszközöket vásárolni a piacon, amelyek a jelenlegi hatszázalékos jegybanki alapkamat mellett nem reálisak. Én tehát azt gondolom, hogy a piac kikényszerít két hét múlva, november 29-én egy erőteljes kamatemelést, aminek természetesen az a következménye, hogy még drágábbak lesznek a hitelek, még többet kell fizetnünk a piacon, ha egyáltalán hozzájutunk friss forrásokhoz. De valószínűleg ezek után talán átmenetileg nyugvópontra kerülhet ez a rohamosan romló forintárfolyam.
- Tehát, ha mondjuk 7,5-8 százalékra emelik az alapkamatot, akkor megállítható ez?
- Átmenetileg mindenféleképpen, akkor stabilizálódhat. Persze egy nagyon magas szinten, de vélhetően ilyen 300 forint körüli szinten talán stabilizálódhat a forint. Ez azonban önmagában véve nyilvánvalóan nem elég ahhoz, hogy további romlás ne következzék. Nagy mértékben függ attól, hogy a már megfigyelési listán tartott magyar eszközöket a Standard & Poor's végleg leminősíti-e. Ez várhatóan ugyancsak a hónap végén derül ki. Ha bekövetkezik a bóvli kategóriába sorolása a magyar eszközöknek, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy újabb lépések következnek.
- De miért következett ez be? Hiszen itt van ez a legújabb GDP adat, 1,4 százalék, ez a vártnál is jobb. A költségvetés jó, tudjuk a magánnyugdíjpénztári vagyon elvételével, de idén formailag pluszban zár és jövőre is nagyjából úgy látszik tartható lesz – nagy kínok árán persze – 3 százalék alatt. És még akár olyan nagyon rosszul sikerült vételeket, mint a MOL-részvények is, be lehet dobni végső problémák elkerülésére, tehát ha szakadna a költségvetés, akkor el lehet adni. Lehet, hogy nem 500 milliárdért már csak, hanem 300-ért vagy 350-ért, de be lehet tömködni a lyukakat. Mitől ijedt meg ennyire a világ tőlünk?
- A világ három dolgot lát, amit nagyon pontosan lát. Az egyik, hogy a folyamatok fenntarthatatlanok Magyarországon. Nagyon jól idézted ezeket az egyszerű lépéseket, amelyekkel rövid távon lehet előállítani mesterségesen egy csökkenő hiányt, egy csökkenő államadósságot. A világot, a piacokat ez természetesen nem nyugtatja meg, őket az érdekli, hogy egy-két-három év múlva mi lesz. És pontosan látják, hogy miután ezek az erőforrások elfogytak, akár a magánnyugdíjpénztárakra gondolunk, akár a MOL-pakettre gondolunk – bár ők ezzel nem számolnak természetesen –, ezeket teljesen fölösleges beszerzésnek, a hitelforrások elpazarolásának tekintik, teljes joggal. De mondjuk azt is tudják, hogy egy drasztikus recesszió elkerülése miatt előbb-utóbb fel kell adni az évi több mint 500 milliárdot hozó szektorális különadókat. Emiatt azt látják, hogy hiába lehet ebben az évben teljesíteni a nominális deficitcélt vagy jövőre kínkeservesen – erre majd még visszatérek, mert az egyáltalán nincs kézben –, ha még sikerülne is, 2013-ra, 14-re, 15-re ez bizonyára nem tartható. A strukturális hiány, ahogy ezt a szakma hívja, nem 3 százalék alatti, hanem ebben az évben 6 százalék. Jövőre hasonlóképpen alakul. Az átmenetileg államosított nyugdíjpénztári vagyonból lecsökkentett hiány újra nő. Ráadásul fennáll a GDP csökkenésének a veszélye. Tehát magyarul az első, amit látnak, hogy a folyamat fenntarthatatlan, rövid távú kozmetikázásról van szó, nagy árral. Másodszor, erős a recessziós félelem Magyarországon, minden ágon sokkal rosszabbak a jövő évi kilátások, mint amivel a kormány ebben a pillanatban számol. És itt nem a másfél százalék kontra nulla vagy fél százalék közötti eltérés a perdöntő – az se kevés, hiszen minden egy százalék a költségvetésben 130-150 milliárdos kiesést jelent –, hanem az, hogy beszerzési ágon az értékesítés, a kiskereskedelmi forgalom nem növelhető, hiszen minden lépés csökkenti a vásárlóerőt. Adóemelésekről van szó, a csődök növekedéséről van szó, beragadó munkanélküliségről, növekvő inflációról van szó. A beruházások leálltak, gyakorlatilag nincs beruházás Magyarországon. A két nagy multi esetében a gépjárműipari beruházást befejezik, a Mercedes és az Audi, de azon kívül semmi más nincs. Magyarország ma már nem tudja igénybe venni az egyébként felzárkózási célú vagy kohéziós alapokból származó EU-támogatásokat sem. Vagy mert nincsenek projektek előkészítve, vagy mert hiányzik az önfinanszírozási rész. Következésképp sajnos az sem lendít beruházási oldalon. A megtakarítások a csökkenő források miatt és az erős devizaárfolyam-romlás miatt is, és a hiteltartozások miatt lényegében csökkennek és változatlanul alacsonyak lesznek. És minden a költségvetés egyensúlyának javítását szolgáló lépés csökkenti az állam keresletét. Magyarul, csökkenti a kiáramló gazdasági teljesítményt. Következésképp úgy látják, és teljesen joggal, hogy inkább recessziós veszélyekkel kell a magyar gazdaságnak szembenézni, ha pedig nincs növekedés, akkor esély sincs az egyensúly újabb tartós javítására és az államháztartás csökkentésére.
- Magyarán nincs hiteles gazdaságpolitika és nincsenek meg azok a reformok, amelyek mindenki szerint szükségesek lettek volna ahhoz, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni.
- Megelőztél. Mert a harmadik ez lett volna. A totális bizalmatlanság, ugye? Egy teljesen hiteltelen kormányzati kommunikáció, azzal ellentétes cselekvések, önsorsrontó politika, amit nyilván azért a piaci befektetők pontosan látnak és érzékelnek. Következésképpen nem arról szól a történet, hogy nyomják Krahácsot, meg itt valaki összeesküdött Magyarország ellen, hanem valójában egyetlen olyan komoly tényező sincs, amely hitelessé tenné azokat az ígéreteket, amelyek persze naponta hangzanak el, hogy ha kő kövön nem marad, akkor is betartjuk a 3 százalék alatti célt. Ezek nem reálisak.
- Egy álnaiv kérdésem van: ha ennyire bizonytalanná vált a környezet és bizonytalanná vált például a forint sorsa meg az állampapírok eladhatósága és így tovább, magyarán megrendült az állam fenntartható működése, akkor miért nem fordulunk újból a Valutaalaphoz? Azért mondom, hogy álnaiv a kérdés, mert tavaly nyáron azt mondták, hogy kipateroltuk őket. De mégiscsak ez a legkisebb presztízsveszteség. Azt mondanánk, hogy szeretnénk új feltételekkel tárgyalni, mit szólnak hozzá uraim és hölgyeim. És ők azt mondanák, hogy jó, nézzük meg. Onnantól kezdve minden könnyebb volna. Könnyebb volna lélegezni, nem?
- Igen, ez valóban így van és én mélyen meg vagyok róla győződve, hogy ez a lépés elkerülhetetlen. Minél hamarabb, annál jobb. Itt már a presztízsveszteség régen nem számít. Tudom, hogy ez nem a jelenlegi politikai kurzus gondolkodásmódja, ők messze fontosabbnak tartják a saját politikai presztízsüket a gazdasági károknál. De az ország azért ennél mégiscsak fontosabb. Azt kell mondanom, hogy ha nem is ma, mondjuk egy fél éven belül, ha nem is új IMF-hitelforrásokra, de arra a bizonyos elővigyázatossági szerződésre szükség lenne, ami két dolgot jelent. A piacok számára üzenet, hogy az IMF hajlandó megállapodni a magyar kormánnyal, másodszor egy olyan gazdaságpolitikai programot kényszerít ki és ellenőriz, ami alapján a piacok nyugodtan hitelezhetnek. Ebben az esetben pillanatok alatt eladhatók lennének az állampapírok, lényegesen csökkenne mindenfajta felár, a hozamok és a kamatok is, és az úgynevezett CDS felárak is. Azaz valóban azt a sokat emlegetett nagy vívmányt, hogy a piacról tudjuk magunkat finanszírozni, fenn lehetne tartani, de ehhez az IMF védőernyőjére szükség lenne. Ha ez nem következik be, annak kizárólag politikai okai vannak, és azt nem is akarom végiggondolni, hogy e mögött milyen megfontolások húzódnak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!