rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 15.

Szabó László a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap kommunikációs igazgatója


Bolgár György: - Majdnem négyszáz embert küldenek el megint a közszolgálati médiából, és bár tudtuk előre, hogy így lesz, azért az ember mégiscsak meglepődik. Részben azon, hogy olyan jól ismert, tehetséges, jó színvonalon dolgozó műsorvezetőkről, újságírókról, riporterekről van szó, mint M. Kiss Csaba, Bombera Krisztina vagy Teszári Nóra, részben, hogy ráadásul éppen Teszári Nórával hirdették azt, hogy újra nyitunk. Még a napokban is láttam ilyen reklámot megjelenni újságban. Ehhez képest annyira újra nyitnak, hogy őt mindjárt ki is teszik. Ezt hogy képzelik vagy hogy gondolják, vagy ki a felelős ezért?

Szabó László: - Nézze, a Nóra kiváló újságíró.

- Jó, itt akkor be is fejezhetnénk a dolgot. Kiváló újságíró, tehát a közszolgálatnak szüksége van rá. Nem? Nem így nem így érvényes a mondat?

- Nem, nem.

- Miért?

- Mert ha mindenki, aki a közszolgálatban dolgozott volna és egyébként kiváló munkatárs lenne, ott maradt volna és ott maradna, akkor finanszírozhatatlanná válna az intézmény. Ezt elmondtam már korábban, most is, hogy sajnos bele kell harapni néhány ujjunkba és meg kell hozni bizonyos döntéseket. Nem tud ekkora létszámmal működőképes és finanszírozható maradni az intézmény, ezért súlyos döntéseket kellett meghozni, emberileg is nehéz döntéseket. Nyilván a Nórának adott esetben a legnehezebb egy ilyen helyzet. Nem azoknak, akik meghozták, persze nem akarok álszent lenni. De meg kellett hozni ezeket a döntéseket, nem tud több mint háromezer emberrel finanszírozatható maradni az intézmény. Nem tud olyan maradni, változtatni kell, csökkenteni kell, karcsúsítani kell.

- És hogy lehet, hogy azt nem tudták még két héttel ezelőtt, hogy például Teszári Nórát nem tudja elviselni ez a szegény, egyébként egyre több pénzzel gazdálkodó közszolgálati média? Mert ha tudták volna, akkor nyilván nem hirdetik vele azt, hogy újra nyitnak. Vagy újra zárnak. Nem tudom.

- Nehéz helyzetben vagyok, hiszen engem a jogszabályok arra köteleznek, hogy konkrét emberekről nem beszélhetek. Ezért én valójában hivatalosan nem mondhatok semmit arról, hogy kik kaptak olyan levelet, amiben egyelőre arról tájékoztatjuk őket, hogy kezdeményezzük majd a munkaviszonyuk megszüntetését. Tehát ez még nem egy munkaviszony-megszüntetés, ez egy előzetes értesítés arról, hogy ez a szándék, és majd harminc nap múlva, ha és amennyiben harminc nap múlva még mindig érvényben van ez a szándék, akkor történik meg a végleges váltás. Tehát konkrét személyekről nem beszélnék.

- Na de ezt azért már végül is elismerte itt ebben a beszélgetésben is, mert azt mondta, hogy szegény Teszári Nórának a legnehezebb, ami ezek szerint nem mondható el, de maradjunk abban, hogy jó, hivatalosan nem mondhatja, de gyakorlatilag én mégis arra kényszerítettem, hogy kimondja. Nem is azt akarom megkérdezni, hogy miért. Csak azt, hogy hogyan fordulhat elő az a helyzet, hogy a saját főnökei nem tudják két héttel vagy egy héttel korábban, hogy őt bizony el fogjuk bocsátani, ezért vele nem hirdetjük magunkat.

- Akkor, amikor elindult az a bizonyos műsor, amit óriásplakátokon, city lightokon is hirdettünk, ez a bizonyos Éjjeli őrjárat, az még a leépítési szakasz előtt volt, hónapokkal előtte volt. Akkor az a döntés született, hogy azok vezetik azokat a műsorokat, akik szerepelnek az óriásplakátokon. Az a folyamat, amely aztán oda vezetett, hogy meg kell hozni ezeket a döntéseket a leépítésekről, ebbe könnyen lehet, hogy bekerültek olyanok is, akik korábban műsorvezetők voltak. Nem, sajnos műsorvezetőkből sem tud annyi lenni a közmédiában, mint amennyi eddig volt. Ahogy díszlettervezőből, autósofőrből, kommunikátorból, jogászból vagy bármi másból sem tud annyi lenni.

- Én ezt el is tudom fogadni. Bár kicsit meghökkentő, hogy lényegében a munkatársak, alkalmazottak egyharmadát elbocsátják, azért ilyen súlyos leépítési folyamat sehol a civilizált világban nem történik.

- Itt álljunk meg egy picit, ez nem így van. Ön is olvassa a híreket, jól ismeri a nemzetközi médiavilágot, tán jobban is, mint én. A BBC-nél, a szlovák közszolgálati televíziónál, most éppen a portugál közszolgálati televíziónál is rengeteg leépítés történik – csak azért vagyok én is naprakész, mert összegyűjtettem ezeket a kollégáimmal. Látni azt, hogy a világon mindenhol ez a tendencia, miután többek között a kereskedelmi bevételek csökkennek, nem költenek annyi pénzt a reklámozók, meg más okokból is. A média világa teljes egészében átváltozik, a súlypontok a televízióról az internetre tevődnek. Ez nem így van, hogy a világon sehol nincsenek elbocsátások.

- Ez tényleg nem így van, nem azt mondtam, hogy nincs elbocsátás, csak hogy nem ilyen arányú. Említette a BBC-t. Huszonhárom-ezer dolgozójuk van, tehát sokkal nagyobb, mint a magyar televízió, rádió együtt. Háromezret akarnak elbocsátani. Nem az egyharmadát, nem nyolcezer embert, hármat, nem azonnal, négy év alatt. Nem tudom mi lesz belőle négy év alatt, de egy folyamatos, kiszámítható, tervezhető, vitatható, alkudható folyamatról van szó, amiben nyilván még arra is gondot fordítanak, hogy az illetők ne az utcára kerüljenek, a nagy semmibe. És olyanok kerüljenek ki a BBC-ből, akik talán már megengedhetik maguknak, hogy ne dolgozzanak tovább. Itt viszont mondjuk hatvan év közelében lévő vezető újságírók talpára kötnek útilaput, közvetlenül a nyugdíj előtt állókéra és ami főleg ebben a mostani névsorban feltűnő, hogy a televízió ismert, népszerű arcairól van szó. Az értékeket meg kell tartani. Teszári Nóra nagyon szimpatikus, nagyon kedves, nagyon jól működő kulturális arca volt a Duna Televíziónak. Miért nincs rá szükség? Nem érti az ember.

- Picit még a BBC-ről beszéljünk egy percet. Valóban igaza van, a BBC egy hosszú távú stratégiát jelentett be. Egyébként tudjuk jól, hogy az újságírók sztrájkjával és tiltakozásával és ellenkezésével. Azért ott sem megy olyan nagyon egyszerűen ez a folyamat.

- Persze, senkinek sem öröm.

- Ott azt mondja, hogy három év alatt vagy négy év alatt fogják elbocsátani az embereket. Azt, hogy a közszolgálatban nem tartható ez a mennyiségű ember, aki benne volt, azért mi is több mint egy évvel ezelőtt már világossá tettük. Tehát azért ez az elbocsátási, karcsúsítási folyamat is másfél évig tart a közszolgálatban, nem egyik pillanatról a másikra történik. Visszatérve a műsorvezetőkre, mert ezt sem szeretném megkerülni. Igen, vannak olyanok, akik nem tudnak tovább dolgozni a közszolgálatban, de a döntő többsége tovább dolgozik. Veiszer Alindától Tóth Krisztáig, Gundel Takács Gábortól Banner Gézáig és mondhatnám a rádiós műsorvezetőket Horváth Gergőtől Buda Marciig, megmaradnak.

- Na látja, a felsoroltak egy részéről kis túlzással azt sem tudom, hogy ki. Azok viszont, akiket felsoroltam abszolút közismertek.

- Tájékozódjon, könyörgöm, tájékozódjon. Nem így ismertem meg.

- Tájékozódom, de M. Kiss, Bombera, Teszári Nóra olyan közismert és ráadásul még a fiatalabb korosztályhoz tartozó személyiségei voltak a magyar televíziózásnak, akik minden körben már nevet szereztek maguknak. Miért ők mennek? Ezt nem értem.

- Mondom még egyszer, konkrét személyekről nem beszélhetek, ezt tiltják számomra a jogszabályok, hogy én személyiségi jogokat sértő módon elmondjam, hogy kiről,milyen döntés született és milyen papírt vett át. Vannak olyanok, akik nem tudnak tovább dolgozni és más népszerű műsorvezetőink pedig tovább dolgoznak. Azt szeretném, ha világossá válna – de nem szeretnék a műsorvezetőkre szorítkozni csak –, hogy közel 3500 fővel vettük át a közszolgálati médiarendszert. És bennmaradnak 2500-an. Nem az történik, hogy itt mindenkit elzavarnak. Egy létszám-racionalizálás történik, és a munkatársak több mint kétharmadának továbbra is munkát kínálunk. Ismeri a mondást, a pohár félig tele van vagy félig üres. Én szeretném a félig tele oldaláról vagy kétharmadig tele oldaláról megfogni. Onnan, hogy amikor átalakítjuk a rendszert, akkor a munkatársak kétharmadának azt mondjuk, hogy szeretnénk veletek tovább dolgozni, bízunk bennetek, hiszünk abban, hogy a megújult közszolgálatiság veletek létrejön. És valóban vannak olyanok, akikre nem számítunk ebben. És ebben vannak olyan műsorvezetők is, akik képernyős arcok voltak, ismertek voltak, mert ugyanolyan arányban érinti őket a leépítés, mint a díszletépítő munkásokat vagy a hangmérnököket.

- Egy látszólag ehhez nem tartozó témát még hadd hozzak ide. Ez az Ön szívéhez és múltjához nyilván közel is áll. A Kunigunda utcai székház megvásárlása, ez egy hosszú távú bérlés volt, de Önök azt mondták, hogy ez egy rossz szerződés volt, meg kell venni ezt az épületet. De ahogy látjuk a gazdasági és a hitelhelyzetet, biztos, hogy olyan ésszerű dolog erre a harminchat milliárdos tételre hitelt felvenni? Nagyon nagy ára lesz ennek. Számolják ezt, hogy hogyan változnak a feltételek?

- Hadd mondjak erről is néhány bővített mondatot. Nem vettük meg egyelőre, hanem kötöttünk egy olyan opciós vételi jogot a jelenlegi bérbeadóval, ami mostantól vagy a megkötéstől számítva mintegy két éven keresztül lehetőséget biztosít arra, hogy kimásszunk az üzletből és a sajátunkké tegyük, megvásároljuk az épületet. Ez az opciós szerződés azért fontos, mert onnantól kezdve, hogy aláírtuk – ez valamikor a nyár elején történt –, két évig pontosan tudjuk, hogy melyik nap melyik órájában mennyit kell fizetni azért, hogy az épület a magyar adófizetők tulajdonába kerüljön vissza közvetetten. Nyilván azáltal, hogy egy közintézmény tulajdonába kerül. Vizsgáljuk azt, hogy ez melyik pillanatban, hogyan, milyen konstrukcióval éri meg a legjobban. Ma már világosan látszik – persze nyilván a hitelpiaci helyzet, a forintárfolyam és sok minden ezt befolyásolhatja –, hogy jobb konstrukciót tudunk kötni a megvásárláshoz felvett hitellel, mint azzal, ha továbbra is fenntartottuk volna a bérleti konstrukciót és még húsz éven keresztül fizettük volna a bérletet. Arról nem beszélve, hogy így a miénk lesz az ingatlan, húsz év után meg nem lett volna a magyar államé az ingatlan, hanem akkor még egy plusz visszavásárlási összeget kellett volna fizetni.

- De ezek szerint két évük van arra, hogy a konkrét időpontról és feltételekről döntsenek.

- Igen. Hozzávetőlegesen két évünk van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái