rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 14.

Görgey Gábor író, költő, volt kulturális miniszter


Bolgár György: - A hétvégi Népszavában írtál egy cikket a József Attila-szobor tervezett eltávolításáról, „Magyar Írók! Riadó!” címmel. Persze nemcsak a magyar írókhoz fordultál, hanem a magyar értelmiséghez, a magyar proletárokhoz – már amennyiben még vannak – az egész magyar nemzethez.

Görgey Gábor: - És a polgárokhoz.

- Polgárokhoz, igen. Mert úgy gondolod, hogy ez elképzelhetetlen és tűrhetetlen. Mintha csak téged olvasott volna el egy költőtársad, Szőcs Géza, aki most bizonyos értelemben az utódod, ha nem is miniszteri, de államtitkári minőségben ő a kulturális ügyek irányítója, és sok hetes hallgatás után végre legalább ő azt mondta a magyar nyelv napján rendezett ünnepségen, hogy el a kezekkel a József Attila-szobortól. Lehet, hogy van értelme újságcikkeket írni?

- Az a véleményem, hogy mindig is volt értelme, ezt te pontosan tudod, mert évtizedek óta műveled, és én is évtizedek óta az írói munkásságom mellett nagyon fontosnak tartom azt, hogy az írók megszólaljanak a sajtó világában is. Én most nem vindikálom magamnak azt a dicsőséget, hogy…

- Hogy miattad gondolta meg magát Szőcs Géza.

- De nyilván részem volt benne, viszont nagyon örültem, hogy a tudtom nélkül, mert nem vagyok tagja semelyik írószervezetnek pillanatnyilag, amióta a Pen Klub elnökségéről lemondtam, részben demonstratíve tiltakozásul azért, mert semmi támogatást nem kap. Zárójel bezárva. Tehát nem tudtam, hogy a Szépírók Társasága is tiltakozik, úgyhogy nagyon jól jött össze időben az ő tiltakozásuk és az én cikkem. Ez nem is cikk, ahogy te mondod talán, hanem inkább egy sikoltás.

- Kiáltvány.

- Segélykiáltás, kiáltvány, igen, tehát nem szokásom ilyesmit írni. De a polgári erények közé sorolva a toleranciát, a józanságot, a higgadtságot, olykor a polgári erények közé sorolandó az, hogy az ember azt mondja, hogy elég volt, tűrhetetlen, nem megy tovább. Na most ez volt egy ilyen pillanat, ilyen lelkiállapotba kerültem, és úgy éreztem, hogy nekem ezt a rövid felkiáltást, kiáltványt meg kell írnom. Nagyon örülök neki, hogy Szőcs Géza vette a lapot. Ha ez okozta akkor, büszke vagyok rá.

- Bár nem lehet tudni, hogy a te lapodat vette-e vagy esetleg magától is így gondolta. Mindenesetre sokáig gondolkozott.

- Ez a baj. Az én felüvöltésem okozta ezt, és pontosan ez volt az indíték is, hogy miért hallgat.

- Igen. Hogy miért van az, hogy hetek óta már lehet erről sokszor hallani, közpolitikai vitává vált, és nem szólalt meg a kormányzat kulturális része. Vagy aki megszólalt, az ilyen egyrészt-másrészt módon, persze nem József Attila nagyságát akarják kétségbe vonni, de még méltóbb helyet akarnak neki találni és így tovább.

- Igen, de ahogy ebben az írásomban említem, ez egy emlékhely. Ha egyszer egy méltó személy szobra méltó helyre kerül, akkor azt ne piszkáljuk, ne rakosgassuk át, ne huzigáljuk. Abba kéne hagyni ezt a rossz magyar vagy kelet-európai tradíciót, végre-valahára a folytonosságot kellene valahogy létrehozni. Költőknél, íróknál nem is lehet ez kétséges, egy politikusnak a különböző kurzusokban meg lehet fogalmazni különböző értékelését. De az, hogy a 20. század legnagyobb költőjének egyike egyáltalában kérdőjeles megítélés alá esik…

- Az egész világon egyike a legnagyobbaknak.

- Persze, hogy óriási. Szóval ez képtelenség, és nagyon örülök, hogy a kolléga, most nem tudom, mit mondjak, hogy egykori költő, remélem, hogy még költő lesz a későbbiekben is…

- Talán azt sem lehet elfelejteni, úgy, mint a biciklizést. Ugye?

- Igen, így van. De magamról tudom, hogy elég nehéz átvészelni egy ilyen posztot.

- És ugye nem biztos, hogy ez elég. Egyrészt te is azt mondod, hogy a magyar íróknak kiabálniuk kellene, de a Szépírók Társasága, az csak egy szervezet. A Magyar Írószövetséget nem hallottam megszólalni.

- Hol az Írószövetség? Az összes többi írószervezet és egyáltalán. Azt írom, hogy tessék a szekértáborokból kimászni. Szörnyű önmagában véve, hogy vannak még mindig szekértáborok, vagy újra vannak szekértáborok. Elég borzasztó. De vannak történelmi pillanatok, amikor nincs szekértábor-bajtársiasság, nincs árok, hanem egységes vélemény van, egységes tiltakozás. József Attila az egész nemzeté, az egész írótársadalomé, tehát egyszerűen ezt a skandalumot eltűrni nem lehet.

- És akkor mi van, ha a kulturális államtitkárt a kormány leszavazza? Éppen most olvastam egy interjút Pokorni Zoltán volt oktatási miniszterrel, akinek hónapok óta nyilvános vitája van az oktatási államtitkárral az elfogadott oktatási törvénytervezetek kapcsán. De ő maga az interjúban bevallja, hogy a miniszterelnöknek is felvetette aggályait, hosszan vitatkoztak, elmondott minden érvet, de nem fogadta el őket a miniszterelnök. Mint ahogy a frakció is leszavazta az ő javaslatait. Tehát mi van akkor, ha a kvázi szakember, egyik esetben Pokorni, másik esetben Szőcs Géza kiabál, tiltakozik, aztán kiderül, hogy egyedül van.

- Erre van egy morális és igazi polgári megoldás. Úgy hívják, hogy lemondok. Ha valami vállalhatatlan, akkor lemondok. Én a magam miniszteri korszakából egy példát hozok fel: felmerült, hogy a könyvek áfáját felemelik, akkor kerültem olyan szituációba, hogy ha nem sikerül elérnem, hogy ez ne történjék meg, akkor lemondok. Szerencsére nem került sor erre.

- De vannak ilyen érzékeny anyagi, akár szimbolikusan nagyon fontos pillanatok, amikor az embernek ez marad, mint lehetőség.

- Egyébként Szőcs Géza nagyon határozott állásfoglalásának azért van tágabb következménye is, amit én nagyon fontosnak tartok. Tulajdonképpen az egész Kossuth tér feltúrása a tét meg a másik szobor sorsa, Károlyi Mihályé, amit szintén nem csak az eltávolítás fenyeget, hanem effektíve meggyaláztak akkor, amikor néhány napja megkoszorúzták és egy Jobbikos képviselő képes volt nyilvánosan, botrányosan elvinni ezeket a koszorúkat, virágokat onnét.

- Korábban kipát tettek a fejére. Sokféle gyalázat volt.

- Ez a tudatlanság és a műveletlenség tombolása. Ez a jobbikos ifjonc – én suhancnak nevezném – egy műveletlen ember, mert nem tudja, hogy Apponyi Albert írta alá a trianoni szerződést, mert ugye arról volt szó, hogy Károlyi hazaáruló volt, mert hagyta Trianont létrejönni.

- Igen, ez kezd valamilyen általános meggyőződéssé válni.

- Nem ő írta alá.

- Mintha ő lenne a felelős Trianonért.

- Ő volt az első Magyar Köztársaság elnöke és Széchenyi István óta – aki a saját vagyonát áldozta arra, hogy a parlagi Magyarországból egy európaizálódó Magyarországot csináljon, ezért a legnagyobb magyar – Károlyi volt az első, aki a saját vagyonát osztotta szét, hogy az általa elavultnak, túlhaladottnak, korszerűtlennek ítélt feudalizmus feloszlatását elősegítse, így akart példát mutatni. Valóban szeretném tudni, hogy a mai politikusok közül ehhez csak közelítő áldozatot ki hozna a hazáért. Azon politikusok közül, akiknek a haza szó le nem jön a szájáról.

- Írod, hogy élőláncot kellene vonni a szobor köré. De szerinted mit lehet tenni akkor, ha valamiért mégiscsak úgy dönt a kormányzat vagy a főváros – nem is tudom, kinek a kompetenciája ez –, hogy úgy alakítja át a Kossuth teret, hogy József Attilának valamilyen más helyet keres?

- Megírom ebben a kiáltványomban, hogy a magyar írók élőláncot vonnak József Attila köré, Attila veszélyben van.

- Az mindenesetre szép volna, ha mondjuk Görgey Gábortól Csoóri Sándorig ott állnának kézen fogva korunk költői a József Attila szobor körül.

- Igen.

- Hajlandó is volnál?

- Ha éppen az erőm és az egészségi állapotom engedi, biztos, hogy ott lennék.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái