rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 11.

Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára


Bolgár György: - Plázastop – olvastam, valahol már nyilatkozott, de gondoltam, élőszóban is megkérdezem, hogy Ön is olyan megmagyarázhatatlannak és nehezen védhetőnek tartja-e, ahogy én riporterként. Ön mégiscsak szakember, aki munkával, építéssel, gazdasággal foglalkozik nap mint nap, és akkor hirtelen találkozik egy kormányzati ötlettel, hogy háromszáz négyzetméternél nagyobb üzleteket nem lehet a jövőben építeni, csak minisztériumi engedéllyel. Ilyen szerintem még a Kádár-rendszerben sem volt.

Dávid Ferenc: - Elég furcsa intézkedéstervezetnek tűnik. Bizonyos tekintetben megmagyarázható, de nem így, ahogy megismertük.

- Akkor a kormányszóvivőt hívtam volna egyébként, hogy magyarázza meg, biztos meg tudja magyarázni.

- Valószínűleg. Nem, kezdem a dolog szerintem legnegatívabb részével – érdekes módon nem a kereskedelemre fogok utalni, hanem az építőiparra és az építőanyag-iparra –, ha ilyen korlátozás van a háromszáz négyzetméter feletti kereskedelmi, bolti, kiskereskedelmi egységek építésekor, az egyébként az évek óta zuhanópályán lévő építőiparon egy újabb ütés, én építőipari megközelítésből is szerencsétlennek tartom. Aztán olyan tekintetben is rossznak tartom a dolgot, hogy ha Budapesttől kétszázötven kilométerre egy közösség akar építeni mondjuk egy négyszázötven négyzetméteres kis bevásárlóközpontot, mondjuk egy nagyközségben vagy egy kisvárosban, akkor az nagyon szerencsétlen dolog, ha ezt kétszázötven kilométerrel arrébb döntik el, hogy ezt szabad vagy nem szabad, illetve akár még meg is vétózhatják. Ez a méret, ez a háromszáz négyzetméter nem a multinacionális cégek mérete, amit az ember mögé gondol, hogy itt a multinacionális láncok terjedését akarják gátolni, mert bizony azok a nagyvállalkozások – a nevüket nem mondom – nem háromszáz négyzetméteresek. A hazai kis- és középvállalkozások, ha összeállnának egy olyan típusú pici üzletházba, ahol egy ruhásbolt, egy gazdabolt, egy élelmiszerbolt lehetne, ahhoz most a magas fővárosból kell engedélyt kérniük. Önmagában az – bocsásson meg, hogy megmagyarázhatónak tartom, mert azt mondtam, hogy megmagyarázhatónak tartom –, ha egy adott régióban, egy adott kisvárosban, egy adott faluban már van három ábécé áruház, és azt mondja az önkormányzat, a helyi kereskedők közössége és ad absurdum, ha létezne, a munkavállalók közössége vagy környezetvédelmi szakemberek, hogy ezt most itt ne építsük meg, mert ez a kisközség jövőjét nem gyarapítja és nem ad új munkahelyet, hanem csak konkurenciát teremt, akkor én azt gondolom, egy helyi közösség, a helyi kereskedők szövetsége hadd dönthesse el. Ha VOSZ megyei szervezete vagy annak egyik városi szervezete azt mondja, hogy ezt most itt nem kellene, én azt gondolom, ilyet szabad mondani, ezt lehet mondani.

- De a mai körülmények között nincs senkinek semmilyen beleszólási lehetősége abba, hogy ki, mit, hol épít?

- Ma gyakorlatilag, ha megszerezte valaki az építési engedélyt és megvan a kivitelezési engedélye, és bizonyos környezetvédelmi szempontoknak megfelel, akkor építkezhet.

- Igen, de azért addig el kell jutni, és azt az építési engedélyt is köthetik bizonyos feltételekhez.

- Ez így van, ez felvet egy újabb kérdést, hogy arról nem szólt a szóvivői tájékoztató – és ez megint egy nagyon elbizonytalanító tény vagy közlés –, hogy akinek ma megvannak az engedélyei, azok építkezhetnek-e. Tehát ő beszerzett már mindent, tulajdonába van a terület...

- És egyszer csak jön egy rendelet, amely kimondja, hogy háromszáz négyzetméter fölött nem, ugye?

- Igen, én nem vagyok jogvégzett, tehát nem tudom, hogy a tilalom mikortól érvényes.

- Hogy ki engedélyez?

- Képzelje el, felvettem rá beruházási hitelt, ad absurdum pályáztam, nyertem egy előfinanszírozásra és most közlik velem – még nincs kinn a kormányjogszabály, de ha kinn lesz –, hogy jó napot kívánok, ez azért veszélyes! Tehát én azt mondom, hogy árnyaltan lehet kezelni ezt a kérdést, csak megint az a baj, hogy szakmai szervezetekkel nem tárgyalták le, nem vonták be a helyi kereskedelmi közösségeket. Gondolok itt elsősorban a Kiskereskedők Szövetségére, a VOSZ-ra, de gondolhatok a Coop-rendszerben az Áfészek Országos Szövetségére, akik érdekeltek a falusi kereskedelemben.

- Igen, itt látszólag sokan arra gondolhatnak, hogy ez biztos a multik elleni akció akar lenni, a magyar üzlethálózatok védelmében, csakhogy épp a Coop meg a Real, – ilyen hasonló méretű kis üzletekből vagy még kisebb üzletekből álló szövetségek –, ha ezek akarnak új üzleteket építeni, akkor lehet, hogy három- négyszáz-ötszáz négyzetméterrel ők is kénytelenek Budapestre járulni instanciázni a miniszternél, hogy hadd építsek már valahol a Nyírségben egy négyszáz méteres üzletet, hogy ott vannak még mellettem néhányan, egyéb kereskedők vagy iparosok, és szeretnének az én élelmiszerüzletem mellé csatlakozni…

- Vagy egy vendéglátót építeni...

- Ez a háromszáz négyzetméter minimális terület, hát ez nevetséges!

- Abszolút, ez közepes boltméret, a magyarországi átlagos boltterület kicsit kevesebb, de ilyenből rengeteg van. Ami ilyenkor felmerül, a felmegyek a miniszterhez című történetnél, hogy tegyük fel, Ön is akar egy Vas megyei faluban építeni áruházat, én is akarok, Ön megkapja, én meg nem, vajon miért? Tehát érti, hogy mire gondolok.

- Igen, én is értem, Ön is érti, szerintem még a korrupció lehetőségét is – enyhén szólva – fölveti.

- Ön mondta.

- Én, igen.

- Vagy csak egy nem versenysemleges döntést rejt magában, én nem is használnék ilyen erős szót...

- Belefér.

- Benne van a lehetőség természetesen.

- Tudomása szerint belefér-e az európai szabályozásba az, hogy kormányzat hagyja jóvá az akármilyen méretűnél nagyobb építkezéseket?

- A korlátozás önmagában igen. Azt gondolom, hogy az adott önkormányzatban lehet meghatározó véleményű a helyi iparközösség, kereskedő közösség...

- A helyi lehet, igen.

- De, hogy állami eszközzel ebbe bele lehet szólni az már nem fér bele, ráadásul van még egy érdekes kis csavar az ügyben, hogy 2014. december 31-ig tart ez a moratórium, de miért nem 2031-ig és miért nem 2018-ig?

- Ez az, pontosan. Vagy mostantól kezdve így lesz, aztán kész, jó napot!

- Igen, a legfőbb baj – amit nagyon sok helyen mondtam el az utóbbi napokban – a bizonytalanság, hogy nem tudjuk, milyen körülmények között született a döntés, nem tudjuk, hogy milyen szakmai háttere van, nem tudjuk, hogy milyen hatásvizsgálatok vannak. Bocsásson meg, nekem a foglalkoztatáspolitika a mániám, nem tudom, hogy esetleg nem vesztünk-e el ezzel olyan lehetőséget, ha ilyen kis bevásárlócentrumok létesülnek, lehet, hogy három-ötezerrel vagy tízezerrel több munkahely jöhetne létre Magyarországon. Nem tudom, mert nem osztották meg velem az információt, és nem beszéltük át. Ennek ezer vetülete van, most csak azt mondták, hogy nem lehet. És ha különleges eljárást igénylek, akkor a miniszter úr által vezetett kis kabinet vagy szakmai csoport fogja eldönteni, hogy a fővárostól kétszázötven kilométerre megépülhet-e egy vegyesbolt, egy gazdabolt vagy egy ruházati bolt?

- Igen. Akkor egy percre még hadd kérdezzek valami egészen mást, ezt a bizonyos tervezett bérkompenzációt. Az alacsony keresetű munkavállalók nettó keresetének megőrzése céljából van egy törvényjavaslat, a munkáltatóknak lényegében az alkalmazottaik kétharmada számára úgy kell felemelniük a fizetést, ahogy azt a kormány elvárja, ellenkező esetben kiesnének közbeszerzési eljárásokból. És a maga részéről a kormány is megígérte, hogy ebben támogatást ad majd a munkáltatóknak. Előbbre jutottak-e a tárgyalásokkal, tudják-e már, hogy a kormány ebbe mennyi pénzt hajlandó befektetni, beleölni? És a másik kérdésem az ennél kicsit konkrétabb, gyakorlatiasabb, hogy egyébként ez a kompenzáció, amit majd megkap a munkavállaló, ez gyakorlatilag úgy fog viselkedni, mint a normális fizetés, vagyis utána fizetnek nyugdíjjárulékot, tb-járulékot, tehát bele fog számítani a nyugdíjba is, nem egy külön hozzáadott, kiegészítő összeg, hanem teljes értékű fizetés lesz?

- A legutolsó részére válaszolok rögtön, mert gondolom a hallgatók többségét nem a vállalkozók problémái érdeklik, hanem a munkavállalói aspektusa a dolognak. Nem a munkavállalón keresztül történik a kiegyenlítés, a kompenzáció, tehát jogszerző alap lesz ez az összeg, mert ő munkabérként, keresetként fogja megkapni, beszámítják neki minden egyes ellátásba. Én ezt nagyon jó üzenetnek tartom, mert nagyon régóta várjuk, hogy ez a parlamenti előterjesztés megtörténjen. Ez azért azt is mutatja, hogy a minimális bér emelése, illetve a garantált bérminimum emelése során nem hagyták magukra a vállalkozókat, gondoltak arra, hogy egy jelentős összeggel át kell segíteni az élőmunkaigényes és alacsony keresetű ágazatokat, nevezetesen a kereskedelmet, az agráriumot és a feldolgozóipar egy részét. Azt is jónak tartom, hogy már viszonylag most – január elsejétől működik a rendszer – ismerjük néhány részletét. Amivel én a legnagyobb bajt látom – kétszer elolvastam már a parlament elé beterjesztett törvényjavaslatot –, hogy rendkívül nehezen lehet értelmezni és olvasni a szövegét, közgazdászként is nehéz olvasni és értelmezni. El tudom képzelni, hogy egy hat-nyolcfős vállalkozásnál nem feltétlenül egyetemi végzettségű közgazdászok vagy számviteli szakemberek vannak, mit fognak tenni, ha ezt elolvassák? Hiányzik mellőle, miután bonyolult, én nagyon hiányolom mellőle azt a sorvezetőt, azt az útmutatót, ami egy hat-nyolcfős kisvállalkozót eligazít, kvázi mint egy Excel táblában, hogy ha ezt ideírod, akkor az ennyi, ennyit levonhatsz, ennyi a tied. Ilyen egyszerűen kellene megcsinálni, én remélem, hogy lesz egy kormányrendelet vagy egy APEH-utasítás, APEH-útmutatás, ami átsegíti ezen a vállalkozói kört. Az összeg jelentős, ha tizenegy hónapra számolom – mert az utolsó fizetés már áttolódik 2013-ra –, akkor nyolcvanhat milliárd forint, ez körülbelül – ha még ráteszünk egy hónapot – százmilliárdos nagyságrend. Azért ez egy testes összeg, mert nem mondhatjuk azt, hogy néhány forinttal kielégítették a vállalkozói szférát, aztán intézze el a dolgokat. Az is pozitívum, hogy 2013-ra is vonatkozik a kompenzáció, tehát tudják azt, hogy ez nemcsak jövőre lesz probléma, hanem ez még az azt követő évben is nehézségeket jelenthet. Ahol én még egy gondot látok, hogy a százkilencvenezer és a háromszázezer forint közötti fizetésűekre nem mond semmit, ott nincs kompenzáció, ugyanakkor elvárja, hogy ott sem lehet nettó keresetcsökkenés. Ha ők nem teszik meg  – a százkilencven- és a háromszázezer közöttieknél –, ha a vállalkozók nem egyenlítik ki a nettó nominális bért, ha annak nem fog megfelelni, akkor elvesztik a teljes kompenzációt, ami a minimálbérre meg a garantált bérminimumra vonatkozik, tehát bele lesznek kényszerítve a vállalkozások egy teljesítménnyel meg nem alapozott bérnövelésbe, azért, hogy elérhessék a kompenzációt. Itt érzek kockázatot, itt van bennem aggodalom. Ha nagyon egyszerű számmal fogalmaznám meg – ehhez nem is kell közgazdásznak lenni –, amikor egy jó esetben plusz nulla növekedés lesz, ezt a plusz nullát én mondjuk 0,5 százalékos GDP-növekedésnek nevezem, akkor nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy nullától háromszázezer forintig komoly béremelések legyenek. A minimálbérre viszont tizennyolc százalékos béremelés vonatkozik, hogy gazdálkodja ki, a garantált bérminimumra való ráállás tizenöt százalékos, és a kétszáz- és háromszázezer forintos között is kell valami bértartalom. Kérdem én, ha még marad forrásom, hogyan differenciálok, hogyan ösztönzök? De nem is fog forrás maradni.

- Kérdem én, mi van, ha nem marad forrás?

- Itt jön akkor a mindkettőnkben megfogalmazott kérdőjel, hogy a legjobb szándékkal szeretnénk minden háromszázezer forint alatti munkavállaló nettó pozícióját rögzíteni, ha másért nem, azért, hogy kompenzációt kapjak az államtól, ami nem csekély, ha megnézi a törvényjavaslatot. Viszont ehhez erőn felül kell teljesíteni, mert például nincs piacom, nincs versenyképességem, nincs költségviselő képességem, az exportom mondjuk megszűnt, a belföldi fogyasztás meg stagnál. Tehát ez azért egy jó üzenet, hiszen segíteni akarnak a hazai kis- és középvállalkozásokon, mert ez az ő problémájuk. Ez nem a multinacionális nagy cégek problémája, ez az alacsony átlagkeresetű, elsősorban vidéken működő vállalkozások problémája, de ugyanakkor egy picit bele is kényszeríti őket valamibe, amiről én azt gondolom, hogy teljesítmény nélküli bérkiáramlás, és azért ennek megvannak a maga veszélyei.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái