Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 10.

• Nyomtatás

Részletek

2011. november 12. szombat, 04:22

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2011. november 10-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Unió újabb figyelmeztetésben részesítette Magyarországot, amiért a kormány nem hozott elegendő intézkedést a költségvetési hiány csökkentésére. Eközben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter győztes csatáról beszélt, mivel annak a hét tagállamnak az egyike vagyunk, amely teljesíti a háromszázalékos hiányszintet. Csakhogy az unió illetékes biztosa szerint ez egyszeri intézkedés, a magánnyugdíjpénztári államosítás következménye és a kedvező egyenleg a jövőben nem tartható fenn. Már megint okoskodnak Brüsszelben? A zuhanó forint pedig valamiért nekik hisz?

Másik témánk, hogy a Magyar Narancs című hetilap értesülése szerint mégis kapott jegyzéket Orbán Viktor az amerikai kormánytól, és a demarsot néhány hete a cáfolatok ellenére átadta neki az amerikai nagykövet asszony. Sőt, a lap idézi az amerikai államtitkár-helyettest, aki szerint ha a magyar kormány számára nem tűnt volna fel a demars fontossága, akkor Washington kész haladéktalanul megismételni. Még mindig abban bízunk, hogy a fal törik be nem a fejünk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy gyanúsított lett a Mol-vesztegetési ügy kapcsán Horvátországban a Mol vezére, Hernádi Zsolt. Na még ez is?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy bejelentették a rokkantnyugdíjak megszűnését: a nyugdíjkorhatár alatt lévőknek saját maguknak kell majd jelentkezniük felülvizsgálatra és vagy rokkantsági vagy rehabilitációs járadékot fognak kapni. Az utóbbiak összege pedig 57 ezer forint lesz. Beindul a nagy spórolás?

És végül beszéljük meg, hogy mégis lesz jövőre plázastop. Illetve dehogy pláza, hiszen a mindössze háromszáz négyzetméter feletti kereskedelmi egységekre építési tilalmat vezetnek be. Csak miniszteri engedéllyel lehet majd ennél nagyobb üzleteket létesíteni. Volt már ilyen, mondjuk a Kádár-rendszerben is?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Nagyon-nagyon bonyolult az elnevezése az Ön funkciójának. Miért?

Vígh László: - A területnek, amivel foglalkozunk, nagyon sok kiemelt létesítménye van. Az olimpiai központoktól kezdve egészen az olimpiai sportlétesítményeken át, ahol az olimpikonok készülnek fel az olimpiára.

- Mindegyiknek az olimpiával kell összefüggnie vagy az a lényeg, hogy sportberuházások legyenek?

- Ez nagyon nehezen szétválasztható. Az olimpia átlengi minden sportszint, minden sportág, minden létesítmény felhasználását, akár a szakmai vezetését is. Emiatt van az, hogy ez így alakult és így lett megfogalmazva a kinevezés.

- Az új Puskás Stadion felépítéséért is Ön felelős és az semmiképpen sem függ össze – legalábbis közvetlenül – az olimpiával. Hiszen egyrészt messze nem lesz kész a következő olimpiára, másrészt ez egy futballstadion lesz mindenekelőtt, ami persze egy fontos olimpiai sportág, de az olimpia ennél sokkal szélesebb, bővebb. Még mindig azt mondja, hogy minden mindennel és elsősorban az olimpiával függ össze?

- Igen, hiszen maga az előterjesztés és maga a kormányhatározat, a kormánydöntés is az Istvánmezei út 3-5. rekonstrukciójáról, rehabilitációjáról szól. Ez egy 2011-2020 közötti program megvalósulása lesz, és ez az olimpiai központok nevében a budapesti központok fő területe, aminek egyik szegmense a Puskás Stadion, de egy másik szegmense – ami szintén nagyon fontos szegmens – a kerékpáros világgal, illetve a környezettel kapcsolatban, a Millenáris Park rekonstrukciója, ami szintén szerepel ebben a programban. De ugyanúgy a Nemzeti Stadion, a Kisstadion is szerepel ezekben a rekonstrukciókban. Ez viszont nagyon sok sportágat érint, hiszen itt a tornászoktól kezdve a kerékpárosokon át az atlétákon keresztül, mindenki készül az olimpiára.

- Szóval nem egyetlen létesítményről van itt szó ezen a helyen, hanem többnek a rekonstrukciójáról, újjáépítéséről esetleg új létesítmény megépítéséről. De eddig csak a Puskás Stadionról hallottunk konkrétumot, hogy megkezdik ötmilliárd forintért a lebontását, és hamarosan hozzákezdenek az építkezéshez mintegy harmincöt milliárd forint értékben. A többiről vannak már ennyire konkrét számok vagy becslések, hogy mibe kerülne azok felépítése, és mennyi idő alatt képzelik ezt el?

- Igen. Az előterjesztésben ugyanúgy benne van az egész program kiterjesztése. A Puskás a kiemelt, mind a hallgatóság, mind pedig a sport szempontjából emblematikus létesítménye a magyar sportnak. És mind a névadó, mind a létesítmény szempontjából teljesen természetes, hogy ezzel kezdődik a program is. Az első ütem 2015-ig valósul meg. Ebben a Puskás felújítása, átépítése, újjáépítése van benne. Ehhez kapcsolódóan egy parkolórendszer kialakítása van tervbe véve, majd a 2015-öt követő időszakban valósul meg az összes többi létesítmény, amit az előbb felsoroltam, nem ismétlem magam.

- Körülbelül mekkora értékben?

- 65,8 milliárd az egész.

- A Puskással együtt?

- A Puskással együtt, természetesen. 35 milliárd lesz a Puskás építésére, 5 milliárd lesz körülbelül a bontásra, a maradék pedig a többi létesítményre lesz szánva, a Millenáris 15-16 milliárd és a többi is pontosan fel van sorolva.

- Ön kezeli a pénzeket? Tehát van egy kasszája, ahova hamarosan befolyik az 5 milliárd forint, hogy elkezdhessék a bontást?

- Jelen pillanatban az előterjesztés, illetve a határozat úgy nyilatkozik, hogy a fejlesztési miniszter, az erőforrás miniszter és én fogjuk összerakni a konstrukciót, hogy ki lesz az építő, beruházó és ki lesz az üzemeltető. Itt tartunk most jelen pillanatban a tárgyalásokban.

Az, hogy ki lesz a beruházó, hogyan dől el? Közbeszerzési pályázaton?

- Teljesen természetes közbeszerzési pályázaton.

- Értem. Akkor annyit mondjon még, hogy ha már Ön a kiemelt sportlétesítmény fejlesztési kormánybiztos, akkor miért nem Önhöz tartozik a Fradi-pálya újjáépítése? A napokban beszéltem Fürjes Balázzsal, tőle azt kérdeztem, hogy miért nem hozzá tartozik a Puskás stadion?

- És mit mondott a Balázs?

- Mert az Önhöz tartozik.

- Ugyanazt tudom mondani én is.

- Ennél jobb válaszuk nincsen? Hiszen, ha egyszer kiemelt sportberuházásokról van szó, akkor még talán van annak valami gyakorlati értelme is, hogy Ön látja, mi lesz a Puskásban, hogy képzelik ezt el, azt is látná, hogy mi kerülhet be a Fradi stadionba, ki, hogyan tudja ezt fenntartani, milyen létesítmények legyenek egy modern stadionban, hogy egészítik ki egymást. Miért két felügyelettel, két irányítással készül két nagyon hasonló létesítmény?

- Azt gondolom, hogy az egyik válasz az, amit a Balázs mondott és a viccet félretéve tényleg így van. Így lettünk kinevezve, így lettünk felkérve. A másik válasz pedig, hogy időben én már nagyjából több mint egy éve dolgozom ezen a projekten, a Puskás-projekten és valószínű, hogy úgy ítélte a kormány minőségében, nagyságában, hogy ez önmagában egy akkora projekt, hogy a másikhoz egy másik felelős személyt jelölnek ki.

- A debreceni stadion építése sem tartozik Önhöz?

- De igen.

- Na és azzal mi a helyzet?

- Azon még régebb óta dolgozunk. Már másfél éve zajlik a projekttársaság létrehozása, felállítása, szerződések, előszerződések megkötése stb. stb.

- Mi tart ezen másfél évig? Most azon kívül, hogy nyilván egy nagyberuházást alaposan el kell készíteni és elő kell készíteni, de mi az, hogy projekttársaság létrehozása? Kikből áll ez és miért olyan körülményes, ha körülményes?

- Maga a projekttársaság létrehozása nem egy körülményes dolog, hiszen ma már egy céget, egy társaságot megalapítani nem nehéz feladat. Itt a tulajdoni viszonyok, a tulajdonosi viszonyokhoz kapcsolódó jogok elosztása magában a társaságban a debreceni stadionban stb., stb. tart eddig.

- Milyenek lesznek a tulajdonosi jogok Debrecenben például?

- Azok már megvannak, Debrecenben, a projekttársaságban ötvenegy százalékkal tulajdonos az MNV Zrt., harminckilenc százalékban tulajdonos a BMSK Zrt., ami nem véletlen, ő részt vett különböző stadionfejlesztési projektekben, programban. Tíz százalék pedig Debrecen megyei jogú város tulajdona.

- Tehát gyakorlatilag kilencven százalék állami.

- Így van.

- Tíz százalék megyei.

- Városi, bocsánat.

- Városi, és ezek szerint a labdarúgó csapat tulajdonosának semmi köze nem lesz hozzá?

- A létesítmény tulajdonlásához nem.

- Igen. De ez persze azt is jelenti, hogy a működés esetleges veszteségeit is elsősorban az állam fogja viselni?

- Remélem, hogy nem. Ezért szeretnénk egy ilyen stadiont építeni, amelyik legalább önfenntartó.

- Na akkor ezt magyarázza el nekünk. Például ha nem is Debrecen esetében, de az annál jóval nagyobb Puskás Stadion esetében. Negyvenezres stadion, ami kibővíthető lenne ötven-ötvenötezerre, legalábbis elvileg, és a magyar futball biztos remekül fog fejlődni a következő években. De azért Magyarország kis piac, viszonylag szegény piac és a magyar bajnokság sem lesz valószínűleg belátható időn belül olyan nézett és népszerű, mint az angol, az olasz, a spanyol vagy a német. Szóval hogy lehet megtölteni rendszeresen egy ekkora stadiont úgy, hogy az év 365 napjából jelentős mennyiségben megteljenek a lelátók, és így ne kerüljön olyan sok pénzbe egy ilyen hatalmas létesítmény fenntartása?

- Akkor induljunk a végéről, mert nagyon fontos, amit említett. Mégpedig az, hogy 365 napon keresztül megtölthető stadion legyen. Ahhoz egy olyan stadiont kell építeni, ami 365 napon keresztül megtölthető. Magyarország jelen pillanatban ilyen stadion nincs, hiszen ahhoz fedettnek kell lenni, mert télen azért elég hűvös van felénk.

- És fedett lesz ez a Puskás Stadion?

- Így áll jelen pillanatban az elképzelés, hogy fedett vagy pedig elhúzható.

- 35 milliárdból? Kérdezem ezt csak zárójelben.

- Igen.

- Meg lehet csinálni. Jó.

- Jelen pillanatban vannak rá példák. Tőlünk keletre, nyugatra, északra, délre is csináltak már ilyen stadionokat. Üzemeltetési oldalról megközelítve ugyanígy kérdés, hogy a fű bent marad vagy kikerül. Ha 365 napra tervezzük az üzemeltetést, akkor mindenképpen úgy kell tervezni a füvet, hogy kihúzható legyen. És akkor itt a válasz az előbb feltett kérdésre, hogy ha 365 napon keresztül tudunk üzemeltetni, akkor sokkal több bevételt tud a társaságnak hozni az, aki az üzemeltetéssel van megbízva. Hiszen ma Magyarországon is, meg más országokban is általában ezeket a nemzeti stadionokat tíz-tizenöt maximum húsz napot szokták labdarúgásra igényben venni. A fennmaradó összes többi 340 napon valamilyen úton-módon lehet rendezvényeket szervezni. Tehát ugyanígy volt a stadionban koncert a pápa látogatásakor.

- Van egy-kettő évente, de azért ott van egy másik nagy létesítmény, az Aréna, ott is nyilván ugyanolyan rendezvényeket, sikeres rendezvényeket szeretnének szervezni és sokat sikerül is nekik manapság. Ott lesz a Fradi-pálya, ahol kicsit nagyobb közönségnek – mármint az arénához képest – ugyancsak hasonlót akarnak. Hogy fogja elviselni három-négy év múlva a magyar közönség ezt a hirtelen rászakadó bőséget úgy, hogy az ne kerüljön az államnak évente sok milliárdjába?

- Ugyanígy ,ahogy elkezdtem a választ, hogy olyan rendezvényeket kell szervezni, ahol ezeket meg tudják tartani, a magyar közönségnek igénye van rá, én azt gondolom. Hiszen az Illés koncert is bizonyíték volt rá, hogy nagyon sokan igényelik ezeket a koncerteket, ezeket a rendezvényeket, és az Ön által felsorolt létesítmények egyike sem alkalmas arra, hogy ezeket befogadja. Mondok egy konkrét példát, és ez nem labdarúgás-kérdés, hanem turizmus, ami már túlmutat ezen. Ha nem rendelkezik az ország egy olyan létesítménnyel, ami be tud fogadni negyven, ötven, hatvan, akár hetvenezer nézőt, akkor ezeket a koncerteket vagy rendezvényeket nem Magyarországon fogják megrendezni, hanem Prágában, Bécsben, Pozsonyban, nem tudom, hol máshol. És innentől kezdve már turisztikai kérdés. Rengeteg olyan esemény van a kimutatások szerint, amelyek egy ilyen stadiont tőlünk keletre, nyugatra meg tudnak tölteni akár éves szinten – rendezvénynapot mondok – akár száz-száztíz nappal is. Ez viszont már tud egy olyan anyagi hátteret biztosítani, hogy a létesítmény tudjon megfelelően működni.

- És ha eltekintünk a nagyobb nyugati országoktól, ahol a futballmeccseken megtöltik negyven-ötvenezer számra a nézők ezeket a stadionokat, akkor kevésbé jól menő futballal rendelkező országokban ezek a stadionok képesek fenntartani magukat? Vagy azért még mondjuk egy Bécsben vagy Csehországban, Pozsonyban sem megy ez.

- Én úgy tudom, hogy megfelelő munkával ezek a létesítmények önfenntartóak tudnak lenni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az elmúlt napokban, hetekben több hír látott napvilágot arról, hogy megszűnik a Fábry-show, megszűnik a Heti Hetes. Aztán részben cáfolták ezeket, és kiderült, hogy ha nem is úgy igaz, mint a jereváni rádió híre, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, valami van bennük, de talán nem egészen az, mint az eredeti hírek. Mi az a valami?

Kolosi Péter: - Azt nem tudnám megmondani, hogy mi az a valami, mert én nem gondolom, hogy valami lenne. A Heti Hetessel kapcsolatban tudom most mondani, amit mondok. A Showderrel kapcsolatban el fogjuk mondani, hogy mi a helyzet, ezt többször elmondtam minden újságírónak, aki kérdezett, és erre most is csak ezt tudom mondani. A Heti Hetessel kapcsolatban viszont tulajdonképpen semmi más nem történik, mint amit az RTL Klub bejelentett néhány hete. Nevezetesen, hogy a jövőben a főműsoridőre és a kereskedelmileg fontos időszakokra szeretne koncentrálni. Ezt a Heti Hetes tekintetében úgy kell lefordítani, hogy a Heti Hetes továbbra is képernyőn lesz, igaz, hogy az eddigiekkel ellentétben lesz egy téli szünete, amely téli szünet három hét múlva kezdődik, tehát decemberben már nem jelentkezik a műsor. Ez tart egészen nagyon kora tavaszig. Ez eddig nem volt, eddig csak a karácsony és szilveszter közötti időszakban álltunk le. Sajnos pillanatnyilag a gazdasági helyzet miatt nem tudjuk megtenni, hogy csak ebben az időszakban álljunk le a műsorral. Lesz egy hosszabb szünet, de a műsor marad.

- Hát meg leálltak a nyári szünetben is.

- Az természetes. Ez eddig mindig is így volt és a továbbiakban is így lesz. Soha nem volt kérdés, hogy a nyáron leállunk. A két időszak között van egy nagyon nagy különbség, mert nyáron a tévénézők száma is sokkal kevesebb, mint általában.

- És akkor most mi a baj a téli időszakkal?

- Hogy a reklámpiacon lévő pénzmennyiség is sokkal kevesebb. Sajnos ez a baj, ami nemcsak erre a műsorra igaz.

- Decemberben például már nem reklámoznak?

- December mindig felemás hónap volt. A december általában nem volt olyan jó hónap, mint mondjuk a november. De nem a december és november közötti különbség a fő probléma. A fő probléma – ami nemcsak a mi problémánk, hanem azt gondolom, hogy általában probléma –, hogy mint tudunk róla, van egy gazdasági válság és ez a gazdasági válság nagyon negatív hatással van a reklámpiacra is. Tekintettel arra, hogy a bevételeink kevesebbek, ezért természetesen el kellett döntenünk, hogy ennek milyen konzekvenciái vannak költség oldalon.

- Az idei számaikat nem ismerem, de a tavalyi még egész jó volt az RTL Klub számára. Ha csökkenő is, de azért, ha jól emlékszem egymilliárd forint fölötti nyereségük volt, nem?

- Természetesen minden sokféleképpen értelmezhető.

- A nyereség azért veszteségnek csak nem értelmezhető.

- Nyereség veszteségnek nem értelmezhető, ez tény. A kérdés az, hogy milyen nyereséggel tervezett egy cég, milyen nyereséggel terveztek a tulajdonosok. Azt gondolom, hogy minden cég életében fontos dolog lenne, hogy nyereséges maradjon. Nekünk is az a célunk, hogy nyereségesek maradjunk. Hiszen a tulajdonosaink azért fektettek be pénzt a televízióba, hogy az nyereséget hozzon nekik. Ez egy kereskedelmi televízió. Az, hogy a magyar reklámpiac – szemben a nyugat-európai, sőt néhány közép-európai reklámpiaccal – még mindig csökkenésben van és nem stagnál vagy növekszik, mint az a többi országban a legtöbb helyen történik, az nem jó dolog. Ahhoz, hogy a költségeinket is megfelelő szinten tudjuk tartani – ha nem növekednek, hanem csökkennek a bevételeink – nem tudunk mást tenni, csak lehetőleg nem megszüntetni azokat a műsorokat, amelyeket fontosnak gondolunk, viszont amelyeket kevésbé gondolunk bizonyos okokból fontosnak, azokat kénytelenek vagyunk megszüntetni.

- Mekkora nézettség kell ahhoz Önöknek, hogy azt mondhassák, hogy na erre megvan a kereskedelmi bevétel?

- Nem a nézettség a kérdés. Ha nagyobb lenne a nézettség – akár a Heti Hetes, az ilyen heti műsorok esetében –, abból még nem következne, hogy több pénz van. Hiszen nem az a probléma, hogy a nézettségünk nem elég nagy, hogy elhozzuk a lehetséges pénzt a reklámpiacról, hanem hogy azon a reklámpiacon nincs pénz. Tehát hiába van nagyobb nézettségünk, akkor sincs pénz. A nézettségünkkel egyébként minden szempontból teljesen elégedettek vagyunk. Természetesen ezzel együtt igaz, hogy a Heti Hetes nem tartozik azon műsorok közé, amelyek az RTL Klub nézettségét általában biztosítják.

- És mondjuk, ha este kilencre vagy fél tízre tennék, akkor se tudna feljebb menni?

- A Heti Hetes most is este kilenc és fél tíz között van az utóbbi időben, és ez egyébként a nézettségi eredményein meglátszik, negatív értelemben.

- Komolyan?

- Nagyon komolyan. Igen.

- Későbbi időpontban szokták meg a nézők és ezért, nem?

- Az ilyen műsoroknak a későbbi időpont kedvez, valóban. Vasárnap este, ha korábban vannak az ilyen műsorok este fél tíz-tíznél, akkor amerikai filmekkel kell versenyezniük, ezt a versenyt nem bírják. A Heti Hetesre az a jellemző, hogy ha nagy amerikai filmekkel kerül szembe, akkor általában alulmarad a nézettségi versenyben. Amikor nem ezen a terepen kell küzdenie, hanem a Frizbivel, akkor az sokkal kiegyenlítettebb küzdelmet kell hogy jelentsen, ebben az esetben hasonló műsorokról van szó, legalábbis ezek beszélgetős stúdióműsorok. Ilyenkor a Heti Hetes meglehetősen jól szokott teljesíteni.

- Értem. Szóval a verseny miatt a jobb időpont sem jó neki, mert elviszi egy akár egy közepes hollywoodi film is.

- Igen, de az a helyzet, hogy van egy nagy félreértés ebben általában, hogy mi egy tévé és mi egy műsor érdeke. Nekünk nem az a dolgunk, hogy egy műsort abba az időpontba tegyünk, amely időpontban az adott műsor a legmagasabb nézettséget tudja elérni, hanem sokkal inkább az a dolgunk, hogy minden időpontban olyan műsort sugározzunk, amely az adott időpontban elérhető maximális nézettséget tudja hozni. Gondolom érti, hogy a kettő között mi a jelentős különbség.

- Hogyne. Érteni vélem a dolgot és ebből következik az, hogy a nagy versenytársak egy adott idősávban lényegében ugyanolyan típusú műsorokat sugároznak egymással szemben, mert így lehet egy kicsit nyerni, de talán nem lehet olyan óriásit veszteni.

- Volt olyan időszak, amikor igaz volt ez általában, egyébként nem ránk volt jellemző, hogy szembeprogramozunk ugyanolyan típusú műsort. Nem azt mondom, hogy soha nem tettük meg, de nem ránk volt ez jobban jellemző az elmúlt másfél évtizedben. De most pillanatnyilag ez egyáltalán nem igaz. Ha az RTL Klubot kérdezi, nálunk ilyen nincs, sőt most a piacot sem nagyon tudnám így értékelni, hogy általában ezt lehetne látni.

- Igen. Azt mondja meg nekem, hogy drága műsor-e a Heti Hetes és ha összehasonlítjuk egy hollywoodi filmmel, amit esetleg majd be fognak tenni a helyére, akkor hogy lehet a költségeket összehasonlítani?

- Ez nagyon relatív. A filmek árai nagyon eltérnek, a Heti Hetes ára természetesen ugyanaz. Van olyan film, ami ennél sokkal drágább...

- És van, ami sokkal olcsóbb. Nem?

- Van olyan, amelyik olcsóbb, de azt is hozzá kell tennem, hogy egy sokkal drágább filmet is többször le lehet adni. Szemben egy Heti Hetessel, ami azon a héten érdekes csak.

- Mibe kerül egy drága amerikai film, amit a televízió már leadhat?

- Soha nem nyilatkoztam ilyen árakról, mert úgy gondolom, hogy ez ránk tartozik, ezek üzleti titkok.

- Értem én, de azért ez a piac mégsem egy titkos piac. Tele van a világ mindenféle filmvásárlásokkal. Egy-kétezer dollárért is lehet amerikai filmekhez jutni.

- Lehet egy-kétezer dollárért is a magyar piacra filmet vásárolni, és lehet ennek a száz-, százötvenszereséért is.

- Hú. És Önök is mondjuk száz-százötvenezer dollárért képesek filmet venni? Hányat vesznek egy ilyen áron?

- Én arról beszélek, hogy általában milyen filmek vannak a piacon, milyen árak léteznek ebben a műfajban a magyar piacra vonatkozólag. Ha német piacról beszélünk, akkor nagyon sokszoros szorzót kéne használnunk.

- De évente előfordul egyszer-kétszer, hogy Önök is száz-százötvenezer dollárt költenek egy filmre?

- Én azt gondolom, hogy ezt mindenki meg tudja ítélni. Ha mondtam ilyen -tól-ig árakat, mindenki meg tudja ítélni, hogy melyik film tartozhat az alsó és a felső kategóriába.

- De van ilyen felső kategória? Önök is költöttek már mondjuk százötvenezer dollárt egy filmre?

- Ezt nem kommentálnám, de azt mondanám, hogy mi vagyunk a legnagyobb kereskedelmi televízió Magyarországon, tehát nyilvánvaló, hogy ha mi költünk filmekre, akkor a drágább változatból is van rá példa.

- És mennyi van az egy-kétezer dollárosból?

- Ezek már tényleg üzleti kérdések. Abból nagyon kevés egyébként.

- Kevés? Mi az átlagár?

- Az, hogy mi az átlagár, azt nem fogom megmondani.

- De jó interjúalany! Se a felsőt, se az alsót, se a középsőt.

- Az elején megmondtam, hogy ezekre nem fogok válaszolni. Azt gondolom, hogy nem vagyok rossz interjúalany, de bárhogy kérdezi, akkor sem fogok rá válaszolni.

- Nekem az a jó interjúalany, ha valamire legalább válaszol.

- Az Ön szempontjából így van.

- Na ugye. Meg a közönség szempontjából is. Azért ne felejtsük el a hallgatókat sem.

- Ez így van, de gondolom, hogy a hallgatók ebből már elég sok információt leszűrhettek. Az közhely, és nem is igaz, hogy a filmek többsége egy-kétezer dollárba kerül. Tehát ennek mindenképpen a sokszorosába kerül egy átlagos film is.

- Értem. A Heti Hetesre nem, illetve az RTL Klubra nem nehezedett semmiféle politikai nyomás?

- Nem, szó sincs politikáról. Soha semmiféle politikai nyomás nem nehezedett a Heti Hetesre azóta, hogy…

- Az előző, az első Orbán-kormány óta? Erre gondol?

- Azt akartam mondani, hogy azóta, hogy az a kormány van hatalmon, amelyre azt mondják, hogy a Heti Hetes hozzá képest ellenzéki.

- Igen. Na de ehhez képest tényleg ellenzéki, ők ezt nem rejtik véka alá. A másik show, amit szóba hoztam, és amiről azt mondja, hogy majd fog beszélni, az meg inkább közelebb áll a kormányhoz. De az, hogy fenntartanak egy ilyen egyensúlyt, valószínűleg a nézők szerint is rendben van. Hiszen Önök mindenféle nézőhöz szólni akarnak. Kormánypártihoz is ellenzékihez is.

- Így van.

- Szóval mi lesz az Esti Showderrel?

- Ahogy azt az előbb elmondtam, arról később fogunk nyilatkozni, nem tartanak még ott az ezzel kapcsolatos megbeszélések.

- De valami van ott is. Miért kell megbeszélés róla, miért nem megy a műsor?

- Az soha nem volt titok, elmondtuk többször az utóbbi időben, hogy a műsorban jelentős átalakításokat tervezünk. Azt is elmondtam több helyen már, hogy új díszlete épül a Showdernek, ez is igaz, ez a díszlet egyébként készül.

- Vagyis azt a díszletet nem fogják átadni a Magyar Televíziónak, mert olyan hírek is lábra kaptak, hogy esetleg oda fog átmenni a Fábry-show.

- Sokfajta hír lábra kap, főleg a televíziózással kapcsolatban. Mással kapcsolatban is, csak arra talán kevésbé vagyok érzékeny. Szóval ezzel kapcsolatban nagyon sok hír lábra kap és ezeket a különböző híreket én nem szívesen kommentálom. Van, ami egyszerűen pletyka és nem is érdemes róla beszélni.

- De akkor ezek szerint Fábry-show lesz?

- Mondom, nemsokára meg fogjuk mondani. A Fábry-show-val kapcsolatban egyébként a helyzet az volt, hogy a terveink között is az szerepelt, hogy ezen az őszön már látni lehet, de úgy ítéltük meg, hogy nem érdemes ebben a pillanatban a műsort elindítani. Hiszen pillanatnyilag olyan struktúránk van, amelyből az következik, hogy este tíz óra előtt a Showder nem tudna jelentkezni. Ugyanakkor arra érdemesebb műsornak tartjuk, mint hogy este tíz óra után jelentkezzen csak.

- Akkor azt mondja meg nekem ennyi sok probléma után, nyereség lesz idén?

- Ez nem az én dolgom, hogy ezzel kapcsolatban...

- De hiszen Ön állítja elő. Ha nem olyan programokat állít elő, amelyek a jelenlegi hirdetési környezetben versenyképesek és vonzzák a hirdetéseket, akkor nem lesz több a nyereség.

- Ez nem kérdés. Amennyiben azon múlna a nyereség – sajnos nem ezen múlik –, hogy a programjaink a hirdetőknek tetszenek-e és hogy megfelelő nézettséget tudunk-e hozni, akkor azt kell mondjam, hogy az nagyon növelné. Ha ilyen világ lenne, az nagyon jó lenne. A baj az, hogy válság van, és ennél rosszabb a helyzet. A nézettség nem fordítható le egy az egyben bevételre. Sajnos. Ezzel együtt az RTL nézettsége messze kiemelkedően a legjobb a magyar televíziós piacon. Ez nem is kérdés.

- Annak az RTL-nek, amely műsorán tartja – bár jelentős, több hónapos szünettel – a Heti Hetest és még nem tudjuk, hogy műsoron tartja-e az Esti Showdert.

- És ezenkívül még nagyon sok mindent az X-Faktortól kezdve a Csillag Születik-en át a Barátokig Közt-ig, a Való Világo-t, Fókusz-t. Szóval azért van még néhány olyan műsor, ami viszont képernyőn van most is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - A ma megjelent Magyar Narancs című hetilap azt írja, hogy mégis volt diplomáciai jegyzék az Orbán-Kounalakis találkozón. Vagyis, hogy az amerikai nagykövet asszony mégis átadta azt a bizonyos demarsot, amiről egyébként mi már néhány héttel ezelőtt beszéltünk. Volt ezek szerint?

Prőle Gergely: - Erről a Magyar Narancs cikkről is beszéljünk, ami tele van zöldségekkel. Az az igazság, hogy én viszonylag rendszeresen forgatom ezt a lapot, Bojtár Bandi barátunk a főszerkesztő, ő egy külpolitikai ügyekben igen tájékozott személynek számít. De ez valami olyan hatalmas mellélövés, ami ebben a cikkben szerepel, hogy megmondom őszintén, meg voltam döbbenve.

- Mi a mellélövés? A labdát látjuk, a kaput is látjuk, miért lőttek mellé?

- Egyrészt azért lőttek mellé, mert azt mondják, hogy én Thomas Meliával, akivel valóban találkoztam, egy végtelenül kellemetlen hangulatú megbeszélést folytattam. Ez nem igaz. Ők lehozzák megint ezt, hogy mit mondott Deutsch Tamás Thomas Meliáról. Ha kicsit tájékozottak lennének, akkor tudhatnák, hogy én ezt már Thomas Meliával egyszer megbeszéltem Varsóban. Tehát furcsa lett volna, ha most erről akár csak egy szó is esik. Azt is megírják, hogy azért mentem Washingtonba, hogy mentsem a menthetőt. Ehhez képest engem a clevelandi magyarok kértek fel még hónapokkal ezelőtt, hogy október 23-án beszéljek náluk. Ehhez hozzájött az, hogy ha már ott vagyok, beszéljek Washingtonban is. Az is október 20-án volt, és ha már ott voltam, akkor bementem és beszéltem többek között Thomas Meliával is. Szóval hogy mondjam, ebből egy ilyen konstrukciót gyártani, mint amit ez a Tamási Paula gyártott, vagy ha nem ő, akkor majd biztos jelentkezik a szerző, ha létezik.

- Olvastam én már a Magyar Nemzetben is álnéven megjelent cikket, de mindegy, fontos volt az is.

- De ez a két dolog nem áll össze.

- Az sem igaz, hogy akart volna találkozni az európai ügyekért felelős államtitkárral, Philip Gordonnal?

- Azért sem, mert Philip Gordon nem az én szintem.

- Ettől még akarhatott volna vele találkozni.

- De hát ez nem stimmel. Thomas Meliával akartam találkozni, mert vele ezt már Varsóban megbeszéltem. Úgyhogy mondom, a srácok kicsit most mellélőttek, ők tudják, hogy miért.

- Nézzük azt a labdát, tegyük fel, hogy ez a lövés mellé sikerült. De nemcsak egy kapura lövés van egy meccsen, ebben a cikkben sem ez volt a fontos. Tehát nem ez volt a legfőbb megállapítás a cikkben, bár kétségtelen, hogy hosszan felvezette a lényeget, tudniillik ezen a találkozón Thomas Melia azt mondta – és idézőjelbe teszik, tehát valahonnét ezt tudniuk kellett, mert egy újságíró nem tesz idézőjelbe egy olyan mondatot, amit nem adnak a kezébe –, hogy ha a magyar kormány számára nem tűnt volna fel a demars fontossága, akkor Washington kész haladéktalanul megismételni. Mondta ezt?

- Nem mondta.

- Mit mondott?

- Beszélgettünk például Oroszországról. Nagyon érdekes volt. Nemrég érkezett vissza oroszországi látogatásáról, hosszan beszéltünk erről. Folytattuk azt a beszélgetést, amit már elkezdtünk Varsóban is az egyházi törvénnyel kapcsolatban, de amit itt ez a fiú vagy lány, nem is tudom hirtelen, Tamási Paula idézőjelbe tesz, ez egész egyszerűen nem hangzott el.

- Én abból indulok ki, hogy mik az újságírás alapszabályai. Ha egy újságíró idézőjelbe tesz egy mondatot és azt egy névhez köti, akkor arra bizonyítéka kell, hogy legyen.

- Na de Bolgár úr, nem mindenki olyan tisztességes újságíró, mint Ön, úgyhogy lehet, hogy ez másoknál adott esetben másképp van.

- Jó, én hiszek Önnek, hiszen Ön volt ott azon a találkozón, az újságíró biztos nem volt ott.

- Igen, ez valóban így van. Hacsak nem valamelyik résztvevő a Magyar Narancsban, amit persze nem zárhatunk ki. De akkor is váltig állítom, hogy ez így nem hangzott el, idézőjelben vagy anélkül.

- Jó, azt mondja, hogy ez így nem hangzott el. Akkor hogy hangzott el?

- Nem hangzott el ilyen mondat.

- És volt-e demars? Mert onnan indultunk ki.

- Lenne szíves nekem definiálni, mi az, hogy demars?

- Bár nem én vagyok a diplomata, hanem Ön az, de a demars egy olyan diplomáciai jegyzék, amelyet egy kormány a másik kormányhoz intéz, akár szóban, akár írásban és ebben nyilván körvonalaz néhány álláspontot, amit fontosnak tart tudatni a partnerével.

- Engem is foglalkoztat ez a kérdés, hogy mit tekintünk demarsnak. Ha egy diplomata elmegy egy másikhoz vagy adott esetben egy megbeszélés alkalmával egy ködös őszi délutánon egy washingtoni irodában felvet néhány kérdést, vagy akár egy budapesti miniszterelnöki irodában, és megkérdezi, hogy ebben az ügyben mi újság, akkor az demars vagy nem?

- Kounalakis amerikai nagykövet azért kért-e találkozót a miniszterelnöktől, hogy megkérdezze tőle, mi újság, vagy pedig azért ment el hozzá, mert a washingtoni Külügyminisztérium arra kérte őt, hogy adja át az amerikai kormányzat álláspontját bizonyos kérdésekben?

- A nagykövetek szuverén és az elnökök, illetve a köztársasági elnökök – a mi esetünkben erről van szó – által kinevezett személyek. Éppen ez a szép a diplomáciában, hogy ez egy nagyon finom játék, nem lehet tudni, hogy ki milyen ügyben jár ott, illetve, hogy milyen ügyben azt igen, csakhogy pontosan milyen megbízás alapján teszi ezt, azt ugye nagyon nehéz megállapítani. Hiszen vannak olyan diplomáciai műfajok, amikor írásban adhatunk át szóbeli jegyzéket is, ami egy különösen szép műfaja a diplomáciának, a kívülállók számára lehet, hogy kicsit abszurd, de mégis igaz. Tekintettel arra, hogy itt az írásbeliség nem jön szóba, hanem bizonyos témák megbeszélése, ezért vagyok kicsit zavarban akkor, amikor már itt úgy tűnik, hogy a Klubrádió hallgatóit vagy szerkesztőit hónapok óta az foglalkoztatja, hogy mi az a demars.

- Látja, hogy nemcsak minket, hanem a Magyar Narancsot is foglalkoztatja. Sőt, olvastam én a jobboldali sajtót is, hogy lelkesen megírták, hogy a nagykövet asszony milyen jókedvűen nyilatkozott a találkozó után.

- Bolgár úr, nem akarom bagatellizálni.

- Én is úgy gondoltam, hogy térjünk vissza ehhez a demarshoz, akár szóban, akár írásban adták át.

- Ne ahhoz térjünk vissza. Ahhoz térjünk vissza, ezt már a múltkori beszélgetésünk alkalmával is elmondtam, most is nagyon fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, hogy valóban vannak kérdések, amiket az amerikai kormányzat feltesz, és amikre mi – mert hogy ezért dolgozunk itt a Külügyminisztériumban – megpróbálunk hiteles válaszokat adni.

- Csak kérdései vagy aggályai is vannak az Egyesült Államoknak?

- Nézze, amikor azt kérdezik, hogy vajon Magyarországon miért csak tizenhárom plusz egy egyház került bele az egyházi törvénybe, ez egy kérdés, de nyilvánvalóan valamilyen módon aggály, hogy vajon miért nem került bele a többi is. De azt is megkérdezik, hogy egyáltalán miért finanszírozzuk államilag az egyházakat Magyarországon. Az erre adott válaszunk pedig nyilván tartalmazza azt a felvilágosítást is, amire persze furcsa, hogy szükség van, de mégis magában foglalja azt, hogy a magyarországi 20. századi történelem sajnos magával hozta azt, hogy az egyházakat megfosztották a második világháború után a javaiktól és ennek egyfajta kompenzációja, részben legalábbis, az állami finanszírozás. Ezek beszélgetések. Tehát nem akarom ezt egy pillanatig sem elbagatellizálni. Arról van szó, hogy ők kérdeznek, mi meg válaszolunk és van, ahol adott esetben még meg is köszönik.

- De arra még mindig nem válaszolt, hogy most átadott-e akár szóban, akár írásban egy jegyzéket az amerikai nagykövet asszony?

- Nem.

- Akkor nevezzük demarsnak.

- Demarsot sem adott át. Kérdéseket tett fel. A nagyköveti beszélgetésen nem voltam ott, amilyen beszélgetésen én részt vettem, ott kérdések hangzottak el, amiket én megválaszoltam.

- De ez a két helyettes államtitkár közötti megbeszélés volt, amire most hivatkozik.

- Természetesen.

- Én meg arra kérdeztem rá, hogy a magyar miniszterelnök és az amerikai nagykövet asszony találkozóján történt-e szóban vagy írásban egy jegyzék átadás? Azt mondja, hogy szóbeli jegyzéket is át lehet adni írásban?

- De ilyen nem történt.

- De demarsot mégiscsak lehet szóban is átadni.

- Akkor most kezdjük elölről. A demarsot legyen szíves definiálni.

- Mondjuk, ha én volnék az amerikai Külügyminisztérium és arra szeretném kérni a nagykövetemet, hogy egyértelműen fejtse ki álláspontját a magyar miniszterelnöknek, hogy nem kaptunk választ eddig arról, hogy hogyan garantálják a médiaszabadságot, nem kaptunk egyértelmű választ arra, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét miképpen garantálják, nem kaptunk választ arra, hogy az egyházügyi törvényt miért úgy hozták meg, ahogy, és így tovább, ezt tessék felsorolni öt pontban, kedves nagykövet asszony…

- Én azt tudnám Önnek ajánlani, tekintettel arra, hogy úgy tűnik, hogy a liberális médiának igen kiváló – amint ezt a mellékelt ábra, mármint a Magyar Narancs cikke is kiválóan bizonyítja –, nagyszerű kapcsolatai vannak, ugyan már, beszélje meg a hallgató meg Ön is akár Thomas Meliával vagy akár mással, hogy volt-e demars Magyarországon.

- Ez kell hogy legyen a következő lépés. Mondják meg ők akkor.

- Tegyék meg, adott esetben bő terjedelemben, bármelyik hetilap hasábjain definiálják azt, hogy demars, kérdezzék meg, hogy más országok esetében mi az, hogy demars, meg mi az, hogy nem demars. Én ezzel kapcsolatban Önnek többet se rövid, se hosszú formában a legnagyobb jóindulattal sem tudok mondani.

- De azért más dologról csak mond nekem többet?

- Én bármiről szívesen beszélgetek Önnel, amint a mellékelt ábra bizonyítja.

- Nagyon jól állja a sarat, tényleg elismerésem, bár egy ilyen kiváló diplomatának ez szakmai kötelessége is.

- Nézze, nagyon könnyű állni a sarat akkor, ha az ember igazat mond. Ezt tudnám mindenkinek ajánlani, még a Magyar Narancsnak is.

- De azért ennek ellenére nincs könnyű dolga. Nemcsak azért, mert Amerikában is el kell magyaráznia a kérdésekre, hogy mi a magyar álláspont.

- A részvétet köszönöm. Miről beszélgessünk?

- Például az osztrák miniszter minapi nyilatkozatáról, ahol szintén kaptunk egy jobbegyenest, mert az amerikaiak most inkább balközép kormányt visznek, Ausztriában pedig egy koalíciós kormány van, de a pénzügyminiszter speciel néppárti, és olyan keményen beszólt a magyar kormánynak, hogy az abszolút szokatlan. Ausztria pedig be is panaszolt minket az Európai Uniónál. Mi a reakciója a magyar Külügyminisztériumnak, hiszen tradicionálisan a legjobb partnerünkről van szó?

- Hogyne, nagyon jók a mi partneri viszonyaink. És azt gondolom, hogy Ausztria egy furcsa ország.

- Mindenki furcsa, csak mi nem vagyunk furcsák?

- Nem, biztos a mi furcsaságaink is megvannak, csak magyar hallgatóknak sugárzott rádióadásban beszélgetünk. Tehát azt gondolom, hogy ha valaki átgondolja azt, hogy az elmúlt évtizedekben az osztrák bankok Magyarországon mekkora üzletet csináltak, ha valaki elgondolkodik egy kicsit is azon, hogy miért van az, hogy ezek a bankköltségek jóval meghaladták egyébként sok más nyugat-európai országban is a bankköltségeket, ha valaki elgondolkodik azon, hogy volt lehetséges ez az óriási piacnövekedés, ami itt jellemző volt, és elgondolkodik azon is, hogy a bankok saját maguk mondták, hogy a nyereségük döntő többségét ebben az Ausztriához képest jóval szegényebb közép-kelet-európai régióban realizálják, valamint azon is elgondolkodunk egy kicsit, hogy milyen összefüggés van a reklámok, a sajtó finanszírozása és a bankok anyagi helyzete között Ausztriában, akkor azt gondolom, hogy már rögtön egy kicsit más megvilágításba kell helyeznünk az osztrák pénzügyminiszter szavait. És óvakodnék attól, hogy itt bármiféle kuruc-labanc ellentétet szítsak. Csak azt szeretném kérni, hogy mindenki először a maga szemében a gerendát, aztán a másikéban a szálkát.

- Akkor nézzük azt a magyar gerendát. A messze legnagyobb nyereséget realizáló bank nem osztrák, hanem az OTP. Ez volt az elmúlt években is, ugyanilyen magas költségekkel és kirívóan magas nyereséggel. Miért hányjuk akkor ezt az osztrákok szemére?

- Én most nem erről beszélek, én nem hallottam az OTP részéről bárkit is kritizálni a magyar kormány gazdaságpolitikáját.

- Ez látja, igaz.

- Most egy osztrák pénzügyminiszter nyilatkozatáról beszélünk.

- Na de, ha az osztrákokat furcsa országként könyveljük el, akkor az Európai Központi Bankot?

- Egy nagyon tekintélyes szervezet nyilvánvalóan.

- Dettó ugyanazt mondta, csak még külön figyelmeztette is a nemzetgazdasági minisztert, hogy tessék szíves lenni a szabályokat betartani, a véleményünket kikérni és figyelembe venni, mert ez így az uniós szabályokat sérti.

- Persze, ez biztos így van és nyilván nem vonhatom kétségbe egy ilyen felhívás jogosságát. De azért gondoljunk csak bele, hogy ahhoz képest, hogy milyen gyászos jelentéseket adtak itt ki, egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez a kedvezményes előtörlesztés, amiről itt a svájcifrank-hitelek kapcsán szó van, egy olyan súlyos csapást mérne ezekre a bankokra. Azonkívül azt se felejtsük el, hogy Görögország kapcsán egy ennél jóval jelentősebb csapást mértek az európai politikusok nagyjából ugyanazokra a bankokra, amikről mi mostanság beszélünk. Tehát azt hiszem, hogy azért nem kell úgy csinálni, mintha ez valami rendkívüli kihágás lenne, ami ennek kapcsán Magyarországon történt. És ami nagyon érdekes, és ezt is osztrák politikusok, illetve bankvezetők mondják, hogy míg más országokban a bankfelügyelet nem engedte meg ilyen típusú frankhitelek ily mértékű elharapódzását, mint nálunk, addig ez valahogy nálunk azokban az időkben…

-… Amikor a Magyar Nemzeti Bank nagyon magasan tartotta az alapkamatot azokban az időkben…

- Na, jó. Én azt gondolom, hogy ezt nem velem kell megbeszélni, mert bár a Külügyminisztériumnak nagyon sok mindenben van illetékessége, talán ebben nem, viszont ami az osztrák kritikát illeti, azt hiszem azzal kapcsolatban elég egyértelmű voltam.

- Államtitkár úr, köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt.

- Nem akar velem Christoph von Dohnányiról beszélni?

- Na látja, de. Tudniillik Zentai Péter kollégám egy televíziós műsorban tegnap vagy tegnapelőtt szóba hozta, hogy Önnel együtt járt az ő otthonában, és hogy Christoph von Dohmányi figyelmeztető gesztusát illene figyelembe venni, hiszen ő nagyon nagy tekintélyű művész, de a család is nagyon nagy tekintélyű, és ráadásul a német kancellár asszony legszűkebb baráti köréhez tartozik. Úgyhogy ennek akár politikai súlya is lehet.

- Így van. Engem nagyon régen nagyon közeli viszony fűz Cristoph von Dohnányihoz. Már az a megtiszteltetés ért, hogy egy koncertet is szervezhettem neki Magyarországon a filmharmónia zenekarral néhány évvel ezelőtt. Úgyhogy a hír igaz, jártam a hamburgi lakásában is, és nagyjából tudom, hogy mi a viszonya a nagyapjához. Pontosan tudom, hogy a család történetéből adódóan mennyire jogosan érzékeny mindenféle rasszista vagy antiszemita megjegyzésre.

- És közismerten náciellenes múltú családról van szó.

- Nagyon érdekes dolog a Dohnányi család története. Mert ne felejtsük el, hogy a nagyapa, Dohnányi Ernő annak idején emigrált, még az 1945 áprilisa előtt, de utána, amikor már Amerikában volt, akkor bizony az ő itteni, kicsit irigy, de nálánál sokkal tehetségtelenebb kortársai, valamint némely furcsa amerikai emigráns szervezet megpróbálta őt ellehetetleníteni azzal a váddal, hogy kezet fogott Szálasival. Ezt egyébként megírtam a Heti Válasz legutóbbi számában, ez itt a reklám helye.

- Írjon néha a Narancsba is.

- Az is előfordult már, érdemes visszakeresni. Az az érdekes, hogy ezek után még a saját unokája is elhitte, hogy a nagypapa egy ilyen furcsa, nagyon konzervatív ember volt, egészen addig, míg én magam le nem fordítottam Vázsonyi Bálint pont negyven évvel ezelőtt megjelent könyvének azokat a passzusait Christoph von Dohnányi számára, ahol ennek a vádnak a totális abszurditását bizonyítja be Vázsonyi, aki ugye szélsőjobboldali szimpátiákkal aligha vádolható. Ezek után, valóban borzalmas, az édesapját és a keresztapját két napon belül végezték ki a nácik 1945 áprilisában. Tehát innentől kezdve a családtörténet nagyon sok mindent megmagyaráz. Ezt a fajta érzékenységet biztos.

- Tehát a magyar társadalom érzékenységét is ki kell hogy fejezze egy ilyen Csurka-ügy, ha ebből az országból félmillió zsidót vittek el és gyilkoltak meg.

- Ez teljesen így van.

- Ez ugyanilyen családi ügy, ugyanilyen súlyos családi tragédia.

- Pontosan, csak tudja, ennek a magyar társadalomnak és bizonyos szereplőinek van egy nagyon furcsa tulajdonsága, ami szinte azonos azzal, ahogy a nagypapa Dohnányival elbántak. Tehát akkor is a fasizálódó Budapest hírét keltik, ha ennek semmiféle alapja nincs.

- De most van azért egy kis alapja.

- Nagyon kicsi alapja, de azért nehezen lehet megmagyarázni.

- Csak egy kis újszínházi alapja, szerencsére még csak ennyi.

- Azt nehezen tudom megmagyarázni, hogy amikor Dohnányit követően beugrott egy román karmester, hogy azon a két napon – egyébként nagyszerűen, volt szerencsém ott lenni – koncertet vezényeljen, akkor ezt a bizonyos beugró karmestert is felhívják telefonon és gyakorlatilag megfenyegetik, hogy eszébe ne jusson elvállalni ebben a városban bármiféle koncertet. Ezt én igen tisztességtelennek tartom.

- Erről nem is hallottam. Tényleg?

- Igen.

- Jó, azt nem hiszem, hogy ilyenre kéne bárkit biztatni, de ha valakinek ez belülről jön és úgy érzi, hogy az ő megnyilvánulása, gesztusa fontos, mint ahogy Dohnányi gondolta, akkor arra viszont oda kell figyelni.

- Én azt gondolom, hogy Dohnányi gesztusa ebben az ügyben több mint érthető.

- És megfontolandó is?

- Természetesen.

- Én is így gondolom.

- De ugyanakkor – és ezt szeretném hangsúlyozni – mindazoknak, akik alaptalanul ezt a fajta szélsőjobboldalivá válást terjesztik Európa-szerte, ismétlem, hogy ez tisztességtelen. És ezt nagyon fontosnak tartom, hogy ezt mindenki megszívlelje.

- Ha már ezt mondja, a holnap megjelenő Élet és Irodalomban idézik Petra Rothot, Frankfurt főpolgármesterét, aki a frankfurti könyvvásáron a híres Béke-díj átadásának alkalmából mondott beszédet a Szent Pál templomban. Ez egy rövid beszéd volt, a kitüntetett egy algériai író, és mégis, a rövid beszéd egyik bekezdésében Magyarországgal példálózik, attól tartva, hogy az észak-afrikai demokratikus megújulás hátha nem lesz olyan szép, mint ahogy abban a pillanatban látszik. Vannak aggodalmak, vessünk egy pillantást Európára, Magyarországon is széleskörű és bátor kezdeményezésekre és összefogásra van szükség ahhoz, hogy a keleti újrakezdés szelleme, mely húsz évvel ezelőtt onnan áradt szét a térségbe, ne változtasson hirtelen irányt és ne forduljon a múlt felé. A frankfurti főpolgármester szükségesnek tartotta ezt előhozni az algériai írónak átadott díj alkalmából.

- Ez egy gyönyörű mondat. Én nagyon remélem, hogy a főpolgármester asszonynak lesz alkalma megtapasztalni a jelenlegi magyarországi helyzet és az észak-afrikai helyzet igencsak különböző voltát. Vagy legalább lesz olyan tanácsadója vagy beszédírója, aki erre legalábbis kísérletet tesz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >