Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 13.

Bolgár György kérdései a 2010. május 13-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy közeledés helyett máris éles konfliktust eredményezett Martonyi János kijelölt külügyminiszter pozsonyi látogatása. A szlovákok ellenzik a kettős állampolgárság gyors megadását, és nemzetközi szervezetekhez fordulnak. Fico miniszterelnök pedig azt mondta, hideglelést kapott, amikor a magyar kormány tervéről hallott. És hozzátette, hogy válaszlépésekre számíthatnak azok a szlovákok, akik a magyar állampolgárságot igényelnék. Vajon a hangzatos kijelentésen kívül mik lehetnek a következmények?

Másik témánk a mellény-ügy, amely az új parlament holnapi megnyitó ülését már előre beárnyékolja. A mai Népszabadságban Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt írta, hogy a Btk. 268. paragrafusa alapján igenis büntetni kellene a gárdaegyenruha egy darabjának viselését, mert aki viseli, törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettét követi el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, hiszen nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon, törvény vagy más jogszabály, vagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít. Vajon holnap meri-e valaki alkalmazni ezt a paragrafust?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az Orbán-kormány a belügyminiszter alá rendeli a polgári titkosszolgálatokat, kivéve a hírszerzést, amely a külügyminiszter irányítása alá kerül. Szóval megszűnik az önálló titkosszolgálati tárca. Mit számít ez?

És végül, mi a véleményük arról, hogy máris kirúgták a közszolgálati Magyar Televízió hírigazgatóját, és helyette a Lánchíd rádiónál, illetve korábban az Echo tévénél dolgozó munkatársat neveztek ki. Vajon miért?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Bod Péter Ákos egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke


Bolgár György:
- Matolcsy György, a kijelölt gazdasági csúcsminiszter, Orbán Viktorhoz hasonlóan, az elmúlt napokban többször is bírálta a Nemzeti Bank vezetését, nemrég pedig konkrétan meg is mondta, hogy miért. Azt mondta, hogy a jegybank 2003 nyara óta súlyos szakmai hibákat követett el, mert engedte a devizahitelezés elterjedését, és kizárólag az inflációra koncentrált, ráadásul eredmény nélkül. A jegybanki célok közti arányok 2008 októberétől fel is borultak, mert akkor ütött be a világgazdasági, pénzügyi válság. Matolcsy szerint az MNB súlyos szakmai hibákat vétett, és úgy tűnik, ezekből nem tanult. Azt is mondta, hogy nem egyedül Simor András elnök a felelős, és a Monetáris Tanács tagjainak is le kéne vonniuk a következtetést és le kéne mondaniuk. Ön szerint szakmai értelemben véve Matolcsy Györgynek igaza van?

Bod Péter Ákos: - Az biztos, hogy túl nagy a devizaadósok aránya, és ez óriási probléma lett, mert valami nem ment jól. Mondjuk ez nem magyar sajátosság, ez megesett például a románoknál is, de nem esett meg a cseheknél.

- A lengyeleknél pedig félig-meddig. Nem olyan mértékben, mint nálunk, de jobban, mint a cseheknél.

- Nem olyan mértékben, mint nálunk. Így van. Tehát a magyar eset sajnálatos módon egy kínos történet.

- Mit tehetett volna ez ellen a Magyar Nemzeti Bank? Hiszen a kereskedelmi bankok ajánlották fel a devizahiteleket.

- Igen. Azok azért ajánlották a devizát, mert irdatlan magas a magyar kamatszint, és így már be lehet vonni a Nemzeti Bankot. De ha én lennék azon az oldalon, mint ahogy voltam is, akkor azt mondanám, hogy mindaddig, amíg a magyar állam rendületlenül költekezik, addig magasan tartja a kamatszintet az élet. Nem a Nemzeti Bank tartja magasan, hanem az élet, mert az állam kiszívja a megtakarítást, elkölti, elherdálja, és ennek az a következménye, hogy a hazai kamatszint magas. Márpedig az ember nem akar tizenöt százalékos forintkamatot fizetni, ezért bemegy a bankba, és ha azt mondják neki, hogy vegyen hat százalékon svájci frankban, megteszi, mert ez egy elég racionális döntés.

- Tehát még csak szakmai alapon sem lehet kapásból azt mondani, hogy micsoda marhaság volt devizahiteleket felvenni és eladósodni, mert akkor minden reális számítás szerint ez jobb üzletnek látszott. A banknak is, meg az adósnak is.

- Így van. Hozzáteszem, hogy aki tizenöt évre vette fel, az szerintem jól csinálta – noha nem tudjuk a történet végét. Feltételezve, hogy Magyarország bejut az eurózónába. De ez egy hosszadalmas szakmai vita. Amire Ön céloz, az egy bonyolultabb ügy. Vagy nem is bonyolultabb, hanem van egy másik dimenziója. A jegybank elnökének a személyét, egészen más okok miatt, kezdettől fogva érték hol halkabb, hol erősebb kritikák. És nem csupán egyik politikai oldaltól, mert ha jól emlékszem, akkor az MSZP bizonyos körei is nagyon erősen kritizálták a jegybank elnökét. Az tény, hogy a jegybankelnök, mint később kiderült, előtte tehetős üzletember volt, és a megtakarításait nem az országon belül tartotta. Ehhez hozzáteszem, hogy tényleg példa nélküli, hogy valaki elvállal egy állást, és nem rendezi előtte megnyugtatóan az anyagi helyzetét. Valószínűtlen, hogy valaki, mondjuk, Panamában tartsa a vagyonát, ha elvállal egy ilyen állást.

- Szóval Ön szerint ez erkölcsileg mindenképpen kifogásolható. Simor valamikor ki is adott egy nyilatkozatot, hogy hazahozta, felszámolta a vagyonát.

- Azóta hazahozta, így van.

- Tehát megszívlelte a bírálatot. Lehet azt mondani, hogy helytelenül járt el, de levonta a következtetést.

- Így van.

- Akkor ez az ügy még mindig alapot szolgáltathat arra, hogy távozzon a posztjáról?

- Mindenesetre ez azt mutatja, hogy az ő szerepfelfogása arról, mire való a Nemzeti Bank elnöke, nagyon lassan alakult és alakul. De én is jártam ilyesmi cipőben, ezért általában ha vita van, akkor ösztönösen a bankelnök pártját szoktam fogni.

- Hiszen volt Ön is olyan helyzetben, amikor azt mondták, hogy jobb lenne, ha menne. És aztán ment is.

- Én vagyok az egyetlen élő személy Magyarországon, amióta a jegybank független - hiszen 1991-ben a 60-as törvény tette ismét függetlenné a nemzeti bankot -, aki nem tudta kitölteni a terminusát. Tehát én természetszerűleg érzékenyebb vagyok azokra a javaslatokra, hogy menjen a jegybankelnök. Mert sokaknak mondták, de csak egynek kellett ténylegesen elmennie, és az pont én voltam.

- Illetve Ön előtt Surányi Györgynek is mennie kellett, de akkor más volt a jegybank.

- Akkor nem volt független a jegybank. Tehát akkor az jogilag teljesen rendben volt. Lehet kritizálni, hogy Antall József miért küldte el, de akkor nem volt független a bank. Független jegybank 1991-től van ismét, és eddig az én kivételemmel mindenki kitöltötte a terminusát.

- Ön miért ment el?

- Én fél évig még együtt éltem az új kormánnyal, tehát nem elröppentem. Vagy nem úgy volt, hogy azt mondták, menjek, és akkor elmentem. Én megpróbáltam együttműködni, és egy halom probléma merült fel, amit nem tudtam megoldani vagy úgy gondoltam, hogy a megoldásuk nagyon nehéz. Egy céget úgy vezetni nagyon nehéz, hogy a helyettesek esetleg elveszíthetik az állásukat, és nem kap senki kinevezést, mert az elnök nincs jóban a kormányzattal. Nem hívtak meg a kormányülésre sem. Nem is nagyon tetszett nekem, ami készülődőben volt. Tehát van egy halom ok, amiért elmentem, de azt a helyzetet nagyon nehéz összevetni a mostanival. Akkor ugyanis Magyarország nem volt uniós tagország. A jegybanki függetlenség mögött ott állt a magyar jog, de nem állt ott az uniós tagság. És ez nagyon nagy különbség a mostani helyzethez képest.

- Tehát a mostani helyzetben a Nemzeti Bank ugyancsak független elnökének erősebb a pozíciója?

- Sokkal.

- Azért, mert az Unió mondhatja, hogy nagyon nem szép dolog, hogy egy nemzeti banki elnököt valahogy kipiszkálnak a helyéről?

- Igen. Van is erre példa. Az olasz nemzeti bank elnökének le kellett mondania, mert egy felvásárlási ügyben egy olasz bank javára döntött, és elküldték. Azaz nem elküldték, mert igazából nem lehet elküldeni. A függetlenség lényege az, hogy az illető lemondhat, ha úgy látja, hogy nem tudja a munkáját folytatni, tehát nem lehet elhessenteni, elküldeni, leváltani. Az a lényeg, hogy az uniós tagság miatt más a nemzeti bank státusza. És emiatt a jogi helyzet is, meg a szociológiai helyzet is más, mint 1991-ben. De most nem akarok felmentést adni Horn Gyuláéknak, akik engem kipiszkáltak onnan, csak arra utalok, hogy akkor az egy…

- …Bizonyos szempontból könnyebb helyzet volt.

- Legalábbis nem lett belőle vezető hír. Én nem örültem neki, de nem is fakadtam sírva.

- Így aztán nem Horn-Bokros-Bod Péter Ákos-csomag lett, hanem Horn-Bokros-Surányi.

- Igen. Én valószínűleg nem is csináltam volna azt a meglepetésszerű inflációt, ami szerintem elég sokba került később az országnak. Surányi büszke rá, én viszont azt gondolom, hogy ott lett volna más megoldás. De lehet, hogy nem tudtam volna átvinni. De ez már nem számít, mert én az év végén, 1994 végén lemondtam. Egy furcsa ügy, hogy aztán nem lett utódom. Úgy mentem el végül külszolgálatra, hogy nem volt kinek átadnom a stafétabotot. Tehát fontosabb volt, hogy engem kipiszkáljanak, minthogy bejöjjön az új ember. Ezt máig sem értem.

- Átadás volt, de átvétel nem.

- Igen, három hónap múlva jött az új fiú. De ez már történelem.

- Visszatérve a jelenre. Ön azt mondja, ez az ügy, hogy Simor Andrásnak volt ciprusi pénze, amit később visszahozott Magyarországra, aggályos és erkölcsileg kifogásolható. Ez volt sokáig a támadás elsőszámú oka és ürügye. Csak az utóbbi napokban vetődött fel, amit Matolcsy előhozott, hogy a devizahitelezés meg az infláció szinte kizárólagos célként való forszírozása nem volt jó döntés szakmailag. De most már nemcsak Simort teszik felelőssé, hanem például a kamatdöntéseket hozó Monetáris Tanácsot is. Az pedig sok embert jelent, sok tekintélyes pénzügyi közgazdászt. Ön szerint jó üzenet az, hogy a Monetáris Tanács is mondjon le?

- Én azt gondolom, hogy egy politikus, aki még nincsen döntési helyzetben, most még kisebb felelősséggel mondhat akármit.

- De amikor miniszter lesz, akkor már nem?

- Amikor miniszter lesz valaki, akkor nyilván ugyanazon mondatokat csak akkor mondhatja el, ha már valami megállapodás is született az intézmény működtetését tekintve, esetünkben a jegybankot tekintve. Szerintem, ez az ügy most egyszerűen annak tudható be, hogy amint ez a görög válság beütött, akkor egy-két hétre hirtelen megint gyengült a forint, és akuttá vált egy valóban fennálló, nagyon súlyos gond. Ez a devizaeladósodás ügye, ami előhozta azt a kérdést, hogy mit kéne tenni. És az emiatti izgalmak szóba hozták a Nemzeti Bank és a PSZÁF felelősségét. Az bizonyos, hogy ennek a két intézménynek valamilyen formában van felelőssége. Hozzáteszem, másodlagos a felelősségük, mert a fő felelősség a korábbi pénzügyminisztereké. Ők hagyták így alakulni a helyzetet, amíg az unió 2006 elején ránk nem kényszerítette azt a kiigazítási csomagot, ami miatt most egy fokkal kisebb szószban vagyunk, mint anélkül lennénk.

- Ha már a görög válságot szóba hozta, Ön szerint ez mennyiben korlátozza a következő kormány cselekvési lehetőségeit?

- Szerintem nagyon nagy mértékben.

- Szóval hallottuk az elmúlt hetekben, még ezek szerint kisebb felelősséggel, mert még nem kormányzati pozícióban vannak, hogy mit szeretnének, milyen költségvetési hiányt tartanának elfogadhatónak, milyen mozgásteret szeretnének a kormánynak. De közben kialakult ez az egyre szorítóbb helyzet.

- Igen, ez nagyban korlátozza a következő kormány lehetőségeit, miközben a társadalmi elvárások nagyok. Én értem az elkeseredettséget, a frusztrációt. Holnap lesz a parlament alakuló ülése, vagyis most még jövő időben kell beszélnünk egy helyzetről, ami önmagában is elég nehéz ügy. És közben a külső körülmények változnak. Ez a görög ügy azért sajátos. Van egy nagy államadósságuk, jóval nagyobb, mint a miénk.

- De nálunk nem volt adathamisítás, hanem rossz becslés volt. Túlzó becslés, vagy túlzottan optimista becslés volt, de adatot nem hamisítottak, ugye?

- Igen. Mindenesetre a magyar történelemben is előfordult már ez.

- Ez biztos.

- 1982 és 89 között volt rá példa, csak úgy hívták, hogy téves adatszolgáltatás.

- De ilyesmit most az Európai Unió egyszer sem bizonyított, és nem is vetett a magyar kormány szemére.

- Igen. Szerencsére pontosan a Nemzeti Banknak jutott eszébe, hogy jól számoljuk-e ki az adatokat, és kiderült, hogy nem jól számoljuk. Ez megóvott minket attól, hogy a görög helyzetbe kerüljünk. Mindenesetre most nagyon precízen nézik az adatokat. Nagyon megnézik, hogy teljesíti-e egy ország a feltételeket. Azt mondják, hogy az észtek teljesítik, az összes többinél azt látják, hogy még nem teljesítik. Ebből az is következik, hogy van egy kis remény, hogy a villámcsapkodás következtében a kis országok talán egy kicsivel ügyesebben, gyorsabban, kedvezményesebben kerülhetnének be az eurózónába néhány év múlva. Nem most, mert most mi sem állunk készen, ők sem állnak készen. Ez eltolódik, és ezzel az a fajta bizonytalanság is megmarad, ami az említett devizahitelesekre jellemző. Mert azért szeretnénk tudni, hogy miben fizetjük vissza a felvett kölcsönünket. Valóban euró lesz-e? Ha így lenne, az euróban eladósodottak problémájának egy része megoldódna.

- Ez felvet egy másik nagyon fontos dolgot, mégpedig azt, hogy milyen lesz az árfolyam, amikor átváltunk euróra.

- Amikor majd átváltunk, egyszer. De ez fontos kérdés addig is minden héten vagy minden hónapban. Minden hónap15-én felmerül az árfolyam kérdése, amikor a bank kiszámítja a következő törlesztési részletet.

- Ön konzervatívabb, óvatosabb politikát ajánlana ebben a helyzetben az új kormánynak? Vagy azt mondja, hogy bátorság, előre?

- Én most, ebben a helyzetben nem ajánlanék. Improvizálni nem akarok. Azt sem tudja az ember, hogy az európai belső vélekedés hogyan alakul. Azt lehet látni, hogy az unióban most van mozgolódás. Tehát elő lehet állni egy épkézláb ötlettel, és lehet, hogy nagyobb a fogadókészség a mostani helyzetben, de az is elképzelhető, hogy keményebb a fogadói oldalon a vélekedés. Lehet, hogy azt mondják, tessék először levinni a deficitet. Sok minden történhet, és őszintén mondom, hogy nem irigylem azokat, akik most fognak tárgyalni. Nem irigylem a külügyminisztert, a pénzügyminisztert - ha van ilyen - és a miniszterelnököt, mert elképzelhető, hogy feszesebbek lesznek a külső finanszírozási feltételek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Szilvásy György a polgári titkosszolgálatokat korábban felügyelő tárca nélküli miniszter


Bolgár György:
- Egy mai hír szerint a következő Fidesz kormány szétválasztja a titkosszolgálatok felügyeletét. Az információs hivatal, tehát a hírszerzés a Külügyminisztériumhoz kerül, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pedig a Belügyminisztériumhoz. Ha jól tudom, a mostani törvények ezt a mai helyzetben nem teszik lehetővé. De nyilván a törvényeket lehet változtatni. A kérdésem elsősorban tehát az, hogy mi értelme volna ennek és mik az esetleges hátulütői?

Szilvásy György: - Valóban a mostani törvények ezt nem teszik lehetővé, de a törvényeket meg lehet változtatni, és a kormányzati többségnek megvan ehhez a felhatalmazása. A bejelentés számomra is új, ezért elmélyültebb elemzést még nem sikerült elvégeznem ezzel kapcsolatban. Nem utolsósorban azért, mert még nem minden részlete világos. De ha igaz ez az értesülés, akkor szakmai vagy gazdasági logikát nemigen látok mögötte. Hogy más logika van-e, arról lehet találgatni. Annak idején, amikor a Fidesz maga is kidolgozta a szolgálatok szervezeti átalakításának koncepcióját, majd később az MSZP is foglalkozott ezzel, és én is, akkor elsősorban szakmai, ésszerűségi és költségvetési szempontok játszottak szerepet. Akkor arról volt szó, hogy a hírszerző- és a felderítő blokkot egybevonjuk, és akkor a szakszolgálat, amelyik a technikai hátteret adja, harmadik szolgálatként működhetne a továbbiakban. Ezt az ügyet a Fidesz is elég messzire elvitte, mi is elég messzire elvittük, aztán végül is nem voltak nagyon megalapozottak a gazdaságossági hatások, ezért letettünk róla. Én ebben az irányban folytattam volna ennek a végiggondolását. Az, hogy így választják szét a szolgálatokat, még egyszer mondom, szakmai racionalitással nagyon nehezen indokolható. Nem tudjuk, hogy az információs hivatalt a Külügyminisztérium alá vagy a külügyminiszter alá akarják-e tenni. Nem tudjuk, hogy milyen kormányzati koordinációs központ kerül ennek a tetejére, mert valaminek kellene kerülnie. Tehát több részletet nem ismerünk.

- De milyen szakmai, praktikus, logikus kapcsolata van egymással ezeknek a különböző titkosszolgálatoknak? Vagy ezek egymástól függetlenül is működhetnek, és a hírszerzés, az információs hivatal miért ne tartozhatna a Külügyminisztériumhoz vagy a külügyminiszterhez?

- Kevés országban tartozik oda. Én egyről tudok az Európai Unióban, legalábbis amelyik a Külügyminisztérium alá tartozna. Elsősorban azért, mert nem a Külügyminisztérium a megrendelő minőségi értelemben az információs hivatal számára. Sokkal inkább a kormányzati központok azok, amelyeknek ezt a hírigényt össze kell fogniuk és koordinálniuk kell. Másrészt ennek az üzenetét sem tartom szerencsésnek, hogy a Külügyminisztériumhoz kerül.

- Tehát nem szerencsés, ha összemossák a diplomatákat a hírszerzőkkel?

- Így van.

- Amúgy is gyakran megteszik ezt. És lehet, hogy nem teljesen alap nélkül. De ha még szervezetileg is teljesen egybe tartoznak, az rosszabb kicsengésű?

- Igen, de ez kevésbé érzelmi érv, sokkal inkább érdemi. A Külügyminisztérium kétségtelenül egyik megrendelője az információs hivatalnak, de minőségi, tartalmi értelemben sokkal fontosabb egy egységesebb kormányzati szempont érvényesítése. Itt gondolok akár az antiterrorizmusra, akár a pénzügyi vagy a gazdasági bűnözések felderítésében való közreműködésre. Ezek mind olyan témák, amelyek nem külügyminisztériumi kompetenciában vannak.

- Tehát ha mondjuk az információs hivatal valamilyen antiterrorista akcióval kapcsolatban bármilyen információról tudomást szerzett, akkor azzal nem a Külügyminisztériumhoz szaladt eddig, hanem olyan kormányzati szervekhez, amelyeknek ezzel dolga van.

- Igen.

- Most pedig beiktatódik a Külügyminisztérium teljesen feleslegesen?

- Igen. Szerintem egyébként ez az érv szólhatott emellett, de nem szeretnék találgatni. Megértem, hogy amiatt, hogy a belpolitikai szempontból fontos hivatalt, a Nemzetbiztonsági Hivatalt, illetve a kiszolgáló szervezetet, a szakszolgálatot a Belügyminisztériumhoz teszik, nem akarták már odarakni az információs hivatalt is, mondván hogy ne gerjesszék azt az érzést, hogy az 1990 előtti időszakot hozzák elő. Más szempontot én nem látok, de elképzelhető, hogy van. Sosem merült fel ilyen variáció, még egyszer mondom, az elmúlt nyolc-tíz évben komoly szakemberek dolgoztak a szervezetrendszer átalakításán, de én még ilyennel érdemben nem találkoztam.

- Mennyire mindennapos a kapcsolata például az információs hivatalnak és a nemzetbiztonsági hivatalnak? Vagy egymástól teljesen elkülönülten dolgoznak?

- Vannak összefüggések, de természetesen most nemcsak a törvények, hanem a normál működés szabályai is szétválasztják ezt a két szervezetet. El lehet képzelni, meg lehet csinálni a kétoldalú felügyeletet. Amit ilyen körülmények között fontosnak tartanék, az kormányzati szinten egy összehangoló központ a működése.

- Mondjuk egy tárca nélküli miniszter?

- Azt talán nem, mert az olyan párhuzamosságot teremtene, ami működésképtelenné tenné a rendszert. Ami elképzelhető, az a miniszterelnöknél a kabinet, vagy most úgy hívják, hogy miniszterelnökség keretei között működő valamilyen koordinációs szervezet.

- Akkor az lenne a tényleges főnöke a titkosszolgálatoknak?

- Nem, nem az lenne a tényleges főnöke, de koordinációs szervként fel tudna lépni. Operatív értelemben nem lenne a főnöke. Stratégiai értelemben, tehát hogy mi a fontos a kormányzat számára, talán lehet így is fogalmazni. Munkajogi értelemben nem lenne az, szakmailag sem feltétlen, de elemző és stratégiai értelemben igen.

- Az nem lehet az esetleges magyarázata ennek a lépésnek, hogy úgy gondolják például a roma gyilkosságsorozat tanulságainak levonása után, hogy talán jobb volna a rendőrség és a hazai titkosszolgálat együttműködése? Esetleg bizonyos kérdésekben gyakrabban vagy olajozottabban együttműködhetnének, ha az egész a Belügyminisztérium vagy a belügyminiszter alá tartozna?

- Most már kicsit áttérünk a fontosabb Nemzetbiztonsági Hivatalra, illetve a szakszolgálatra. Amit ebből kihoztak, az teljesen politikailag motivált jelentés volt.

- De ott emlegették azt, hogy valamilyen együttműködési hiba volt.

- Teljesen félrevezettek mindenkit ebben az ügyben. Szegény rendőrfőkapitány hiába tiltakozott, nem a szó szoros értelmében, hanem tartalmilag az állítások ellen, még ő sem tudta meggyőzni a politikusokat arról, hogy nincs igazuk. Persze, hogy ez egy vezérelt jelentés volt. Egyébként az tényleg nagyon fontos kérdés, hogy ezek a különböző szervezetek, beleértve a rendőrséget, a Nemzetbiztonsági Hivatalt, de mellettük a Vám- és Pénzügyőrséget is például, sokkal szorosabb szakmai együttműködésben kellene hogy dolgozzanak, félretéve a presztízsszempontokat. Ebben valóban segíthet az, ha az irányítás egységesebb. Aki kormányon van, annak ez egy kézenfekvő átszervezési irány, amit most meglépnek. Nekünk a Fidesz nem engedte meg garanciális és demokráciavédelmi szempontokra hivatkozva. Tehát sokra nem jutottunk ezzel a gondolkodással, mert csírájában fojtották el az ötletet. Amikor ez először felvetődött az informális egyeztetések során, akkor csak és kizárólag arról voltak hajlandók tárgyalni, hogy a katonai és a polgári megfelelő szolgálatok összevonására kerüljön sor. Arról, hogy egy ilyen jellegű ésszerűsítés legyen, ami persze más szempontból kétségtelenül felvethet problémákat, arról nem. De kormányzati oldalról, kormányzati szereplőként én megértem az ő gondolkodásukat. Demokráciavédelmi oldalról pedig kétségtelenül vannak aggályok.

- Mik lehetnek ezek, ha a belügyminiszter alá tartoznak a titkosszolgálatok?

- A felderítés a bűnüldözés különböző törvényben garantált elemeinek az összekeveredése. Az felvethet problémákat az egyik oldalról, a másik oldalról pedig egy kormányon belül létrehozott vagy működtetett „hatalmi centrum” abban az értelemben, hogy a több szem többet lát itt megszűnhet. De ez ellen természetesen lehet védekezni, csak most, hogy látjuk az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága szerepének visszaértékelését, ezek a garanciális elemek is csökkennek. Ettől függetlenül én, mint volt kormányzati szereplő, ennek látom az előnyeit, de azt is tudom, hogy most, miközben ezt mondom, például volt párttársaim vagy a kormányzásban részt vevők vagy a frakcióban résztvevők bírálnának, azt gondolván, hogy ezek a kormányzati praktikus szempontok nem előzhetik meg az egyéb szempontokat.

- Akkor azt se felejtsük el, hogy annak idején az Önök hasonló tervét a Fidesz megakadályozta. Ha már említette a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, nemrég kaptuk a hírt, hogy a Jobbik Staut Gábort, a Magyar Gárda egyik alapítóját jelöli a Nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztjára. Ön szerint ez felvethet Nemzetbiztonsági aggályokat?

- Át kell, hogy essen a C típusú vizsgálaton. Azt gondolom, hogy azok, akik ezt meg fogják csinálni, tényleg objektív szempontok alapján teszik ezt meg. Én inkább azt a részét hoznám ismét elő, amik a korábbi napokban különböző politikai elemzők szájából, pártállástól függően hangzanak el, hogy az MSZP milyen helyzetben volt, átadhatta volna vagy nem adhatta volna át ezt a pozíciót. Nem tartom szerencsésnek a Jobbikot természetesen, ez alapvető az én számomra. De azt mondom, hogy egy ellenzéki pártnak, ha azt a kérdést teszik fel neki, hogy a költségvetési-számvevőbizottság elnöki pozícióját szeretné-e vagy a nemzetbiztonsági bizottság elnöki pozícióját szeretné-e, nem nagyon van választása. Muszáj a költségvetési-számvevőszéki bizottságot adni neki. Szerintem ez vitathatatlan.

- Tehát az a fontosabb, tekintélyesebb bizottság, azt nem hagyhatja másnak.

- Társadalmi, nemzetgazdasági és egyéb szempontokból is az a fontosabb, ráadásul a megszólalási lehetőségeket is az adja, az érdemi kontroll-lehetőséget a kormányzati munka felett az adja, hiszen ott majdhogynem minden összpontosul. A nemzetbiztonsági bizottság azért nem ilyen. Én azzal nem értek egyet, aki túlmisztifikálja ezt a szerepkört. De attól függetlenül nem tartom szerencsésnek.

- De az üzenete rossz.

- Az feltétlen. Abszolút rossznak tartom ezt a konstrukciót. Csak azt akarom mondani, hogy az a felelős, aki a szituációt teremtette, nemcsak az, akit döntési helyzet elé állított. Én például azt mondtam volna, hogy elnézést, de én nem vagyok hajlandó arról tárgyalni, hogy a Jobbik bármilyen elnöki pozíciót betöltsön. Miért vetődik ez fel? Csak azért, mert bekerült a parlamentbe? Vagy csak azért, mert eddig a parlamenti pártok ilyen szerephez jutottak? Én ezt álérvnek tartom, elsősorban azok részéről, akik a többséget alkotják a parlamenten belül. Nyilván a kisebbséggel összefogva ezt a bizonyos karantén jelleget ki lehetett volna terjeszteni erre is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Az alapítványok támogatásáról
Magyari Beck Eduárd az Országos Szövetség a Daganatos és Leukémiás Gyermekekért Egyesület elnöke


Bolgár György
: - Hamarosan le kell adni a személyijövedelemadó-bevallásokat. Általában ilyenkor döntenek az emberek arról, kinek ajánlják fel adójuk egy százalékát. Ebben az időszakban különféle apróhirdetések jelennek meg szervezetekről, egyesületekről, akik várják a befizetéseket, felajánlásokat. Különösen magas az olyan jellegű szervezetek száma, amelyek elsősorban az emberek együttérzését, támogatását próbálják megnyerni a beteg gyerekeknek. És itt valószínűleg nem is sokat tévednek, tehát feltételezem, hogy ilyen célra meglehetősen sok támogatás érkezik, nemcsak érintettektől, hanem másoktól is. Az Ön tudomása szerint mennyire tehető a daganatos és leukémiás gyermekek érdekében dolgozó szervezetek, egyesületek száma, mint az Önöké is?

Magyari Beck Eduárd: - A daganatos és leukémiás gyermekek érdekében vagy annak perifériáján dolgozó szervezetek száma meghaladja a százat.

- Feltehetően mennyi gyermek küzd ezzel a betegséggel?

- Sajnos több ezer beteg gyerek van évente. A gyógyulási arány növekedése ellenére folyamatosan vannak visszaesők. Továbbá hatalmas küzdelmet folytatnak az orvosok, hogy valamilyen új módon megpróbálják legyőzni a betegséget.

- Milyen az ellátásuk? Ez egy rendkívül súlyos betegség és az emberek számára nehezen elfogadható, hogy gyerekeket is sújt. Felvetődik a kérdés, hogy a korházakban megfelelő ellátást kapnak-e a gyerekek? Miért van szükség ennyi támogatásra? Valami nem működik jól az ellátásban?

- Az emberek jól tudják, hogy milyen általános problémákkal néznek szembe a kórházak. A daganatos megbetegedés és a leukémia az egyik legsúlyosabb betegségcsoport. Ez súlyosan érinti a beteg gyerekeket a kezelések miatt és a családokat is. Tehát sok szempontból fontosak a civil szervezetek. Az országos szövetség markánsan próbálja ezt a vonalat olyan módon képviselni, hogy ötven-ötven százalékban orvosok és civilek egyaránt részt vesznek a munkában. Erre példa a Magyarország területén működő onkohematológiai központok orvosai által létrehozott alapítványok sora, ahol a fent említett elv érvényesül.

- Mi a feladata az országos szövetségnek?

- Egy országos szövetség nevezhető ernyőszervezetnek. Alapvető funkciója nem hasonlítható alapítványokhoz, amelyek szülőket és családokat támogatnak gyógyszerekkel, kórházakat meg pénzügyileg és berendezésekkel. Az ernyőszervezetnek van egy fontosabb feladatuk. Olyan jellegű iránymutatás és projekttervezés, amelyik több módot, lehetőséget teremt arra vonatkozóan, hogy ne csak bizonyos családokat támogassanak. Így egy komoly beruházásba kezdtünk Bakonybélen, ahol oktatási rehabilitációs központot szeretnénk felépíteni, aminek az alapjait már lefektettük, megteremtettük, és ehhez keressük a támogatókat. Civileket, cégeket és vállalkozásokat egyaránt.

- Milyen konkrét, megfogható tevékenységet folytatnak például az adózók támogatásáért cserébe?

- Adományozással is foglalkozunk. Műszerekkel támogatjuk a kórházakat, és az onkohematológiai központokban a baba-mama szobák ellátását. Minden területen próbálunk ott lenni, de úgy véljük, el kell választani ezt a területet az alapítványok támogatási szisztémájától.

- Miért van szükség egy ilyen ernyőszervezetre? Egyedül életképtelenek lennének a különböző alapítványok, egyesületek, civil szervezetek? Miért jó hogy összefogják őket?

- Úgy vélem, ha koordináljuk és összeadjuk az erőinket, akkor sokkal több célt tudunk elérni minden területen. Programtervezetet dolgozunk ki, amellyel elindulunk, én például érdekképviseleti szervezetként a minisztériumokkal is tárgyalok. Tehát mi képviseljük a beteg gyerekeket és a szakirányú nővérképzéseket, továbbképzéseket.

- Ezek szerint velük is tárgyalnak vagy folyamatosan konzultálnak Rendelkeznek információkkal arról, hogy a gyerekeknek mi lenne az igényük, mire volna szükségük, amit nem kaphatnak meg a jelenlegi körülmények között? De az Önök segítségével mégiscsak megkaphatnak?

- Pontosan így van. Iránymutatás szempontjából segítséget kapunk az orvosi kartól.  Nem meggondolatlanul adakozunk, és fektetünk be vagy tartalékolunk, hanem megpróbáljuk az erőnket összpontosítani. Célunk, hogy ezt az erőt felhasználva támogassuk azokat a célirányos befektetéseket, amelyek aztán segítenek a gyerekek gyógyulásában.

- Összességében mekkora pénzösszegről, segítségről és szellemi munkáról beszélhetünk?

- Az országos szövetség idén ötéves. Probléma viszont, hogy hatalmas lemaradásaink vannak időben és különböző alapítványokkal szemben. Kevesen tudják, hogy létezik Magyarországon egy országos szövetség, amelyik ugyanúgy működik Ausztriában, Svájcban, Németországban vagy bárhol a világon, és egyben prioritása is van. Az emberek szemében egy szövetség olyan bázis, amelyik sokkal többet képes letenni az asztalra, mint kisebb a szervezetek. Ezért természetesen ennek megfelelően támogatják külföldön. Magyarországon ez még nem így működik, remélhetőleg előbb utóbb eljutunk odáig, hogy a hírünk arányosan nő a támogatottságunkkal.

- Van olyan szervezet, amelyiknek a hirdetése mindenhol jelen van és az emberek úgy gondolják hogy ők képviselik például a daganatos gyerekeket. Viszont van több mint száz szervezet és létezik egy országos ernyőszervezet vagy szövetség, mint az Önöké. Hogyan ismerheti ki magát a segíteni kívánó egyszerű adózó?

- Az internet a legegyszerűbb eszköz, mivel ott meg lehet nézni az alapítványokat és tevékenységi körüket egyaránt. Rendelkezésre állnak információk akár tíz évre visszamenőleg az eddigi munkáikkal kapcsolatban. Természetesen fontos az alapítványok támogatása, csak meg kellene találni az egyensúlyt országos szervezetek és alapítványok támogatása között. Ha többet tudnának az emberek az országos szervezetek munkáiról, rájönnének, hogy egy ilyen nagyméretű legitim szervezetet mennyire fontos támogatni.

- Mert ezzel talán hatékonyabban tudnak eredményeket elérni. Egy ilyen szervezetnek a hatóköre talán nagyobb.

- Pontosan így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!