Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. november 11. péntek, 03:14
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Készítettél egy interjút a Figyelő című gazdasági hetilapnak, ami máris nagy figyelmet váltott ki. Tudniillik a lap csak holnap jelenik meg, de az internetes portálokon már végigsöpört a híre, nem is csak Magyarországon, hanem Nyugaton is. Szóval készítettél egy interjút az osztrák pénzügyminiszter asszonnyal, aki minden eddiginél élesebben és keményebben bírálta a magyar kormányt, elsősorban a deviza-végtörlesztési törvény miatt. Mennyire voltál meglepve, amikor az interjút készült, hogy a miniszter olyan keményen beszél a magyar kormányról, ahogyan?
Zentai Péter: - Nem vártam volna, sokkal udvariasabbnak és diplomatikusabbnak feltételeztem a miniszter asszonyt. De úgy látszik – és ez természetesen nem bizonyítható –, hogy gyakorlatilag rajtam vagy a cikket közreadó Figyelőn keresztül akart üzenni külföldnek és elsősorban Magyarországnak. Az is elgondolkodtatott éppen tegnap, hogy kiadta az Európai Központi Bank azt a bizonyos közleményét, amelyben tulajdonképpen elég keményen nekimegy a magyar kormánynak, pontosabban a nemzetgazdasági miniszternek a végtörlesztés ügyben. És nem tudok szabadulni attól a feltételezésemtől, hogy ez a kettő együttesen valamiféle összhangot mutat. Az tény, hogy összhangot mutat, de nem szükségszerű, hogy véletlen ez az összhang.
- Lehet, hogy egyikük tudott a másikról.
- Igen, valószínűleg.
- Illetve könnyen lehet, hogy az osztrák pénzügyminiszter asszony tudott már arról, hogy az Európai Központi Banknak mi az álláspontja.
- Nekem, ez a meggyőződésem, hogy tudott róla. Igen.
- De ha az EKB ilyen állásfoglalást tett közzé vagy ilyen levelet küldött a magyar miniszternek, az egy dolog. Abból még nem következne feltétlenül, hogy a deviza-végtörlesztés ügyében – egyébként a leginkább sújtott osztrák bankok védelmében – az osztrák kormány néppárti, jobboldali, tehát a Fidesz-pártcsaládhoz tartozó tagja ilyen kemény hangot használ. Sőt, hogy az osztrák kormány az Európai Unióhoz forduljon panasszal.
- Igen. Úgy gondolom – mert most mind a ketten a feltételezések birodalmába kerültünk, de valószínűleg van annyi hozzáértésünk és rálátásunk, hogy ezzel nem tévesztünk meg senkit –, a dolog úgy zajlik, hogy van egyfajta egymásra hatás. Tehát a kormányok tudnak befolyásolni lobbistákon keresztül európai döntéshozókat, mivel az Európai Központi Bankot is tudják valami módon tájékoztatni. Az biztosra vehető, hogy Ausztria mozgósította a saját lobbistáit az Európai Központi Bankban, legalábbis fókuszálni próbálta ezt a problémát, hogy jobban megértse Ausztria szempontjait az Európai Központi Bank. És aztán az EKB is konzultálhatott. Egyébként ebben az interjúban az is kiderül, hogy Ausztria kormánya ebben a tekintetben és általában is maga mögött érzi Németországot és Hollandiát, ezt a két országot nevezi meg konkrétan az interjúban. Nem a mi ügyünk kapcsán, hangsúlyozom, nem a magyar ügy kapcsán, hanem általánosságban leszögezi, hogy az európai pénzügyi rendszer stabilitását így vagy úgy fenyegető dolgokban ez a három ország összmunkát végez. Azt, hogy ő ezt kijelenti ebben az interjúban, amelyről ő is tudta, én is tudtam, hogy elsősorban Magyarországról szól, nem általánosságban az európai helyzetről, ebben ő szerintem nem véletlenül tesz megjegyzést erről a két országról. Mintegy erőt demonstrál, a magyar partnereknek üzenve.
- Hogy Ausztria nem egyedül áll ebben, hanem ott van mögötte az a két befolyásos ország.
- Igen, de ezt ő természetesen nem mondja így ki, ám mivel rövid interjúról van szó összességét tekintve, én ezen is meglepődtem, hogy ezt a két országot ilyen hangsúlyozottan megemlítette.
- Hogy készült az interjú, telefonbeszélgetésben?
- Igen.
- Tehát feltetted a kérdéseidet és ő telefonon válaszolt.
- Igen, de ők azt akarták, hogy nagyon precíz legyen ez az egész, úgyhogy ők a saját fordítójukra bízták a dolgot, és azt a változatot, amit autorizáltak, amit jóváhagyott a miniszter asszony, magyarul átküldték.
- Tehát a saját magyar fordítójukkal lefordíttatták az interjú szövegét és elküldték neked?
- Igen. Pontosan erről van szó.
- Ez azért elég szokatlan, nem? Te nagyon gyakran csinálsz külföldi interjúkat.
- Ilyen élményem még nem volt, de ezt nem tudom még minősíteni pozitív vagy negatív vagy bármilyen összefüggésben. Nyilvánvaló, hogy fontosnak tartották, hogy ez az interjú létrejöjjön. Egyébként az interjút én több héttel ezelőtt kértem és jóval később kaptam.
- De ezek szerint több héttel később ugyan, de igent mondtak rá, és arra lehet következtetni ebből, hogy minden szónak külön vagy különös fontosságot tulajdonítottak. Különben nyilvánvalóan nem az ő magyar változatuk közlésére kértek volna téged.
- Valószínűleg úgy van, ahogy mondod. De ezek után még egyszer szóba hozom azt, amit az elején mondottam, hogy az Európai Központi Bank közleménye és a miniszter asszony interjúja egymást követő napokon érkezett a mi országunkba és ezt én a magam részéről – de még egyszer hangsúlyozom, semmilyen bizonyítékom nincs – nem tartom véletlennek. Úgy gondolom, hogy akkor tudta megcsinálni, tehát autorizálni ezt az interjút, amikor látta azt a nemzetközi körülményt, amely számára egyfajta plusz erőt tudott biztosítani. El kell mondanunk a hallgatóknak, mert te is régóta benne vagy ebben a szakmában: emlékszel arra, hogy az elmúlt húsz évben bármely magyar kormánnyal szemben egy nyugati partner, szövetséges kormány vezető tagja nyílt kritikát fogalmazott volna meg? Mert én nem emlékszem.
- Nem. Nagyon-nagyon óvatosak a kritikák.
- Nem, a kritikák miniszterek részéről nem szoktak érkezni.
- Igen, épp azt akartam mondani, hogy amikor itt volt Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és tudjuk, hogy kritikákat fejezett ki, de a maga diplomatikus módján. A szó legszorosabb értelmében nem volt ott feddés, nem volt ott bírálat, hanem csak a megfogalmazásból, a felsorolt példákból lehetett egyértelműen következtetni arra, hogy itt bizony kritika hangzott el. De ilyen nyílt bírálat nem.
- Nem volt. De hangsúlyozzuk azt is azonban – remélem, hogy holnap sokan elolvassák a Figyelő című hetilapban –, hogy azért itt osztrák pénzügyi, gazdasági érdekek sérelméről van szó.
- Ez az: nem lehet, hogy ugyanúgy országvédelmi akcióról van szó, ahogy Magyarország esetében? Mi védjük ezt az országot, az osztrák pénzügyminiszter a sajátjukat.
- Igen, így van, csak barátok között ez az utóbbi évtizedekben nem volt szokás, és ha ezt kivetítjük a jövőre nézve, akkor pici aggodalommal kell arról megemlékeznünk, hogy bizony nem annyira lehetetlenek azok a jóslatok, hogy a következő időszakban, amíg ilyen kaotikusnak tűnik a helyzet Európában, korábbi partnerek, barátok egymásnak tudnak esni. És ebben a helyzetben különösen fontos az, hogy a józanság, a felelősségteljes magatartás kerüljön felszínre minden európai ország vezetőjénél.
- Péter, te évekig voltál Bécsben is tudósító, meg Berlinben is, tehát ezt a német-osztrák világot nagyon közelről, nagyon jól ismered. Mondhatjuk azt, hogy az osztrákok a mi legközelebbi nyugati barátaink? Nemcsak földrajzi értelemben gondolom, hanem minden értelemben, akik a legjobban megértenek bennünket és akik még a szocializmus évtizedei alatt is a lehető legjobb mindennapi viszonyt alakították ki velünk.
- Akkoriban mindenképpen mondhattuk, utána különböző apró-cseprő problémák azért felszínre kerültek. A magyarországi privatizációban, az első fordulóban mindenképpen az osztrákok túlsúlya volt jellemző. Különböző viták lehettek, de ezekről nem annyira lehetett tudni. De mindenképpen barátilag megoldottak. Az az érzésem, hogy Magyarországot a legjobban történelmileg az elmúlt ötven-hatvan évben is a Német Szövetségi Köztársaságban értették meg. Ott sem minden tartományban, de több tartományra jellemzően nagyon megértették. A legnagyobb problémák egyike kezd befelhősödni. Ennek egyfajta ilyen leképeződését véltem kihallani abból a néhány mondatból, amikor Maria Fekter Németországgal egyetemben említette saját országát, mintegy jelezve, hogy a németeknek is olyasmi lehet a véleményük, mint neki.
- Miután itt egymást követő két napon jött nagyon szigorú kritika Magyarországnak, először az Európai Központi Banktól Frankfurtból, aztán Bécsből az osztrák pénzügyminisztertől, most már tulajdonképpen egy minden eddiginél nehezebb interjú következne. Ugyanis a bírálatok a magyar nemzetgazdasági miniszternek szólnak. Nem próbálkozol a sok külföldi interjú után egy magyarral?
- Erre még nem is gondoltam.
- Elállt a szavad, látom.
- Elállt a szavam, hogy miket nem mondasz. Gondolkodom.
- Szerintem a Figyelő azt is közölné.
- Szerintem a Figyelőnek megvan a maga újságírógárdája, amelynek van rutinja, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel készítsen interjút. Én inkább maradnék a saját területemen, megpróbálom becserkészni a külföldi interjúpartnereket.
- Velük ritkábban lehet azért beszélni. Ugye?
- Velük ritkábban és sajnos minden országban az a helyzet, hogy egyre inkább befele fordul a közvéleményformáló média, és a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Miközben éppen nap mint nap érezzük, tudjuk, hogy mennyire ki van szolgáltatva minden ország a többi országnak, és hogy egy magyar belügy nem csupán magyar belügy többé, mint ahogy egy német belügy sem csupán német belügy már. Egymáshoz közünk van, és egymás országainak az ügyeibe így vagy úgy, de bele kell látnunk, be kell avatkoznunk, és ez nem hazaárulás, ez teljesen nyilvánvaló dolog. Az európai parlamentben, aki követi a vitákat, az látja, hogy a szlovák, cseh képviselők nekimennek hollandoknak, hollandok nekimennek bulgároknak, finnek nekimennek románoknak és így tovább. Ezek már nem presztízskérdések és nem nemzeti kérdések.
- Meg nemcsak nekimennek, hanem együtt is tudnak működni.
- Együtt is tudnak működni, de az ő ügyeiket a saját ügyeiknek tekintik. Európában van egy rendkívüli összefonódás, és ezt érdemes lenne elmondani az embereknek, széles közvéleménynek, hogy egymástól függünk és egymáson kell segítenünk. A szolidaritásnak jelentősége van, és az Európai Unió megmentése, az euró mint fizetőeszköz mentése is éppen úgy zajlik, hogy fel kell adni a nemzeti szuveneritásokból, akár tetszik, akár nem.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
